Ötödik nap. Saranda-Ohrid. Albánia, Görögország, Albánia, Macedónia.

Minden jó után jön a rossz is. Vannak fokozatok, és van aki katasztrófaként élné meg, de én este mégis azt mondtam, mázlis napom volt. 

Reggel esett az eső. Nagyon esett, mondjuk inkább, hogy szakadt. Nem nagy öröm, de hát nem vagyok cukorból. Reggeli után, mentem a recepcióra fizetni. Egy fiatal csajszi ült a pultban, a telefonján összeadta a fogyasztásomat, 5.44 euro. Kártyával fizettem, beírta a gépbe az összeget, de tévedett egy tizedes vesszőt, 54.4 eurót ütött be. Mondom, vagyis inkább mutatom, hogy nem kóser az összeg. Nehezen értette meg, hogy mi is a hiba, de aztán csak odébb tette a tizedes vesszőt. Ha nem figyelek ráfaragok, de mint mondtam, mázlis nap ...

Harmadik-negyedik nap. Durres-Saranda. Albánia.

A reggeli királyi volt, egy eszpresszóval és egy kapuccinóval kezdtem, aztán megint jól belaktam tojással. Kaja után a recepción váltottam még LEK-et, de ha már ott voltam mindjárt rendeztem a fogyasztásomat is. Jó ötlet volt, mert a  csajszi a recepción, úgy adta oda a számlát, mint amikor Rowan Atkinson ékszert csomagol az Igazából Szerelem-ben. Először összeadta LEK-ben, aztán átváltotta euro-ra, kinyomtatta, rájött hogy rosszul számolt, újrakezdte, megmutatta, a számlát háromba hajtotta, borítékba tette, majd a borítékba betett egy névjegyet is, épp csak a fagyal hiányzott. Öt percig biztos eltartott, már szép sor alakult mögöttem. Mindezt mosolyogva, kedvesen, lassan, imádtam!

Hideg, de tiszta, napos reggelre ébredtem, a kesztyűmön kívül mindenem megszáradt. Próbálkoztam hajszárítóval, a tenyér rész egész jó lett, de az ujjak még vizesek maradtak. Vittem gumikesztyűt, azt felhúztam a kesztyű alá, a többit a menetszélre bíztam. Működött.

A gyors csapat indult először, lejöttünk a hegyről, de azért sík vidéknek nem nevezném azt sem, ami utána következett, elképesztő természeti szépségek között motoroztunk. Szerbiából már nem sok volt hátra, kisvártatva elértük a Montengrói határt. Nem volt semmi gond, de a kalickában ülő katonának felszaladt a szemöldöke, amikor kék gumikesztyűben adtam át a papírjaimat.

A táj nem sokat változott (gyönyörű), de a falvak amiken átmentünk sokkal ...