Előszó

INDIAN. Először Winnetou jut eszembe. Aztán Jack Nicholson, ahogy beszívva azt mondja a Szelíd Motorosokban: "nik-nik, indians". De ez Indian nem az az indián. Nem rajongok a stílusért, akár azt is mondhatnám, hogy chopper rasszista vagyok, de mégsem mondhattam nemet Szilárdnak a H2 után. Meg kíváncsi is voltam, vajon miért vesznek rengeteg Fat Boy-t, Dragstart, Intruder, Shadow-t stb világszerte. Lássuk. Uff!

INDIAN  Scout 1133 Metallic Jade. 100 lóerő és majdnem 100 Nm, 249 kiló mindennel feltöltve. Hm, ez jó bulinak ígérkezik. 65 centi magasra (vagyis inkább mélyre) kell ülni, a lábtartók elől vannak, igazi chopperes pózban. Az egész motor kicsi benyomást kelt, pedig nem az. De mivel lapos és keskeny, kisebbnek látszik. Elképesztően gondos munka, minden apróságra figyeltek. Mindenhol ott a logó, vagy a név, még a gumiabroncson is!! A fémmunka gyönyörű, ennyire profi öntvényeket talán még sosem láttam. A motorblokkot simán kiállítanám, mint szobrot. Az ülés színe és varrása is tökéletes. És ez a gép az Indian olcsóbb modelljei közé tartozik, a maga 4859000 forintos árával. Egyébként a legolcsóbb a Sixty, 4197000ért, a legdrágább a Roadmaster Elite Cobalt Candy over Black Chrystal 12799000-ért kapható. Íme:

Átvételkor kérdeztem Csató Ferit az üzemmódokról, mapping beállításokról, de csak nevetett, „ez még a régi iskola, felülsz és mész!” Éppen csak berúgni nem kell. Hát akkor rajta.

A hangja, a hangja az brutális! A kipufogó extra cucc volt, Vance & Hines, el-ké-pesz-tő-en jól szólt, igazi V2-es rotyogás jött ki belőlük, állat! Gyakorlatilag sámli magasságra ültem, ez még egy 150 centis bikernek is biztonságos talajfogást jelent. A kormány nem volt se túl magas, se túl széles, pont jó. A lábammal viszont keresgéltem a lábtartókat, a megszokottól, vagy egy méternyire volt! A kuplung extra erőt nem igényel (emlékszem Tibike Harley-én milyen nehéz volt), de férfias, a váltó precízen, de határozottan klattyan fokozatba. És van fokozatjelző!! (Benzinóra viszont nincs, valami lámpa biztos jelez ha kevés a benga, de nem találtam meg.) Nagyon határozottan indul meg, érezni az erőt. Kicsit Peter Fondának éreztem magam, ahogy húzattam, váltottam, és elrotyogtam a távolba. Ja, 6 sebességes. Nem tudom minek, mert 4 is elég lenne, pont ugyanúgy trotyog mindig. (a sornégynél még kapcsolnék egy 7.-et, meg egy 8.-at is) De ez 6 gangos, és amúgy nagyon jó a váltója, annyira precíz, hogy lehet, a svájci bicska gyárban készül. Egyedül az ürest kellett néha keresni, de az se volt gáz, a nap végére már megvolt mindig. Mivel szíj hajtja a kereket, alig ugrott egyesbe kapcsolásnál. Viszont a váltókar olyan hosszú, hogy pont a nagyujjam körmével váltottam felfelé. Kell a veszkó csizma!!!

Kicsit meghúztam neki, simán gyorsult 130-ra (és bőven volt még benne), de az már nem esett jól. A tökéletes utazója valahol 80 és 100 környéke. Ott kellemesen lehet gurigázni, még nem tép le a szél, különösebb erőfeszítés nélkül lehet menni.  Az első órában még élveztem a lábtartó pozíciót, de utána már fárasztó volt, erőből kell tartani a lábat, de ez is a stílus sajátossága. Egyébként a fék miatt se nagyon száguldozzunk, az egy első tárcsa, nagyobb tempónál kevés. Ezen a motoron nem lehet lezserkedni, a klasszikus módon kell fékezni, a hátsófékkel indítasz, aztán jó erősen meghúzod az elsőt, közben visszaváltasz!!

A futómű nagyon igényli a jó utakat (AMI AMÚGY IS JÁRNA, HÉÉ ÚTKEZELŐK, KAPJÁTOK BE!!!), Etyek és Felcsút között szinte leestem a motorról, nagyon pattogott az úthibákon, gyakorlatilag a lábaimmal bele kellett feszítettem magam az ülésbe. Kiba fárasztó. Egy tipp M. Lőrincnek: ha még nincs, vegyen útépítő céget, és tegye rendbe maga körül az utakat!!!!!!!! Valószínűleg Amerikában nem gondolnak ilyesmire, de azért a futómű mindenképpen a leggyengébb pontja a motornak. A hátsó teleszkópok is furcsa lapos szögben állnak, semmi jó nem néz ki belőlük. Nálunk. Kenda gumik voltak rajta, de Indian logóval, az nagyon tetszett. Az Üvegtigris környékén próbáltam jól beborogatni a kanyarokba, nem ellenkezett, szórakoztató volt.

A tigris le van zárva (???), de pont elfértem a sorompó mellett. Jól esett a pihenő, azt kell mondjam, ez egy egyórás motor. Sajgott a seggem, fájt a lábam, meg kellett már egy kis „magaslati” levegő. Legalább jól megnézegettem meg körbefotóztam, egyre jobban tetszett az a gondosság, ahogy minden apróságra odafigyeltek, de mégse érződik túlcsicsázottnak. Pont jó arányban találták el a díszítéseket, és mívesen csináltak mindent. A hátsó lengőkar, meg a szíjtárcsa se csak egy darab vas, hanem szépen megmunkált, öntött darab. CNC forever!!!

A műszerfalat jó helyre tették, még a zárt sisakból is jól lehetett látni minden adatot. Apropó adatok. Hülyére kerestem, hogy mivel lehet megjeleníteni az adatokat, hiszen a Feri mutogatta nekem átvételkor. Sehol egy kurva gomb. Hát ami egy normál motoron a fénykürt, itt az a menü! Egyébként kényelmes, sokkal jobb mint az enyémen a műszerfalat nyomkodni. Fordulatszám, motor hőmérséklet, napi számlálók, teljes kilométer. Ja, még 1000 km se volt benne, be sincs járatva. Ezen kívül az elakadásjelző trükkös még, hosszan kell nyomni az index kikapcsolót, akkor bekapcsol. Minden más pont olyan, mint a többi motoron.

Elindultam Pest felé, kezdtem éhes lenni. Mikor megláttam, hogy nyitva van a Giga Machine étterme Solymáron, gondoltam eszem egy hamburgert. Jó döntés volt, nagyon finom a Fat Boy burger, csak ajánlani tudom, és a környezet is illett egy Amerikai motorhoz, autentikus. Jó kávét főztek, a klotyóban meg Marilyn Monroe nevetett rám. Vagy ki, mikor meglátta....

Azt már mondtam, hogy nem szereti a szar utakat. Hát a városi csúcsforgalom se egy leányálom vele. A lámpáknál állva, mocskosul fűtötte a jobb lábamat a blokk és a kipufogó, a ventilátor meg nyomta a meleget rám a hűtőről, izzadtam rendesen.  A teherautók is sokkal magasabbak a mélyből nézve. A keskenysége miatt viszont jól lehetett szlalomozni a sorok között, csak a tükrökre kellett vigyázni, mert az alacsonysága miatt egy szintben volt a kocsikéval. Apropó tükrök. Hibátlanul láttam hátra, semmi rezonancia, de a hülye amerikaiak miatt a feliratot ezekbe is beleírták, hogy kb: a tárgyak a valóságban nagyobbak! Nebassz, tényleg????

Mechanikai zajok nincsenek, a motor-váltó nagyon kulturált hangokat ad, egyedül az extra fejidom rezonált néha. A markolatok lehetnének vastagabbak, ez az egyetlen gagyi részlet a motoron, de extraként van választék bőven. Az ülés bármelyik bőrdíszművesnek becsületére válna, de nekem ez is kényelmetlen volt, ráadásul nem lehet egyszerűen felállni belőle a lábtartók helyzete miatt. A hátsó lámpa ledes, a fényszóró izzós. 

Nem igazán van összehasonlítási alapom. Az biztos, hogy Tibike épített Spori-ja sokkal melósabb, ez nagyságrendekkel kifinomultabb. Ez tényleg egy egyórás motorozásra teremtett vas, de ez gondolom a stílusból adódik. Az viszont biztos, hogy az "övéi" közt előkelő helyen áll. Aki ilyenre vágyik, az nagyon-nagyon minőségi cuccot kap a pénzéért.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

Képgaléria: