Servus!

Ezt a köszönést használják a németek és az osztrákok, hat napig mindenki mindenkinek így köszönt. Tetszik.

2016 június 24.-én pénteken nekivágtam az Út-nak. Előtte megkapta a vas az új Conti Roadattack 2 Evo gumikat, beszereztem egy Givi tanklock tanktáskát, próbáltam javítani az üléskomforton, megkötöttem a biztosítást, csomagolás próbát tartottam, feltöltöttem minden akkut, és vettem egy 2 GB-os nemzetközi hetijegyet a Telenornál. Minden kész volt, mehettem.

Reggel 6-kor indultam Dunakesziről. 735 kilométer várt rám Pollingig, ahová délutánig oda kellett érnem, hogy Zolika be tudjon vinni a munkahelyére. Eseménytelenül falta a Versys az autópálya kilométereket, tökéletes szélvédelemben utaztam. Sőt már túl tökéletes is a 35 fokban, de azért nem panaszkodhatom, hogy sütött a nap. 350 km-ként tankoltam, de 400-at simán ment volna egy tankkal, a túra teljes távjára 5,4l/100km volt a fogyasztás. Ezt remek értéknek tartom egy velem együtt 400 kilós motortól úgy, hogy autópályán 130-160-as utazót mentem, a hegyekben meg csak kanyarvadászat játszott. Dél körül Salzburgnál tankoltam, gondoltam belövöm a címet a Wazze-ba. Volt egy kis meglepetés, mert azt kérte hogy fizessek elő mobil internetre. Nos én kaptam egy sms-t, hogy levonták a 6000 forintot, él a mobil netem. Remek, pénz elvéve, net meg nincs. A benzinkút wifijén keresztül sikerült elindítani a GPS-t, szépen mondta a fülemre az infókat, a Telenorral majd később "számolok"! Autópályán végig a fülemben volt az Alpine Moto Safe füldugó, nagyon jól működött, a sárga betét volt a nyerő, remekül lehetett hallani a navi utasításait, csak ajánlani tudom.

Ausztria útjai ugye nagyon jók. De akkora minőségi ugrás volt Bajorország, mintha addig vasúti talpfákon jöttem volna!! Pont 30 éve jártam erre utoljára, már semmilyen emlékem nem maradt a környékről. Hát csodaszép na!!!!! Valahogy az autópálya sem olyan rideg mint az osztrák oldalon, de mikor lekanyarodtam róla, na az meg tényleg gyönyörű. Ja, az osztrák autópályán már annyi kamera van, hogy az agyam eldobtam, a német oldalon sokkal kevesebb, és az sem annyira tolakodó. Kezdtem kapizsgálni Zolika miért szeret itt élni. És még meg se érkeztem...

Kettő körül értem  Pollingba, természetesen nem jó címre. Felhívtam Zolikát, egy supermarket előtt álltam meg, tudta hol van, öt perc múlva megérkezett. Rég nem láttuk egymást, ölelkeztünk egy darabig majd nekivágtunk a lakásához vezető útnak. Tündéri kis faluban lakik, igazából Etting a neve, olyan mint Dunakeszinek Alsó. Leparkoltuk a vasakat, lemálháztam, és épp a tárcsazárat guberálom elő, mikor is Zoli szól ne erőlködjek, itt emberemlékezet óta nem volt lopás. Ő még a kormányzárat se kattintotta be. (én azért igen) Felcaplattunk a másodikra, feleség és három gyerek várta a vándort. A kis Beni akkorát vigyorgott rám, hogy még a farzsebemben is éreztem. Büdös voltam mint a disznó, de lecsókoltam az egész családot, aztán elmentem tussolni. Fürdés, utcai ruha, finom ebéd, aztán mentünk Zolika melóhelyére.

Na ez volt az igazi csoda, ha nem látom, nem hiszem el! Egy kolostort vett meg a cége, de mindennel (templom, patak, vízimalom, majorság...), és alakították át műhellyé. Csak Mercedes 300-as típussal foglalkoznak, de olyan szinten, hogy tudnak építeni akár vadonat újat is.

Az egész hely egy csoda. De az igazi csoda az volt, hogy mentünk pár kört egy versenyautóval, ami egy német grófé, a grófné meg a navigátor. Az értéke kb 1.2-1.5 millió euro!!!!! Nem ültem még ilyen drága kocsiban, össze is szorult a gyomrom. Ja ülés! A beszállás felért egy tornagyakorlattal, de ami utána jött az minden képzeletemet felülmúlta. Azt tudtam, hogy Zolika jó szerelő. De hogy úgy tud vezetni egy 50 éves versenyautót, hogy majdnem befostam a majrétól, azt nem. Dobfékek, utcai slick gumik, 270 lóerő, és a környező földekről hazatérő parasztok, kombájnnal, traktorral, akik fél percig fordultak ki az útra, ahol mi jöttünk 160-al egy minimum 300 milliót érő kocsival. Életre szóló élmény volt, az ziher.

A VERSENYAUTÓ!!!!! A hangja, a szaga, a tapintása, mind-mind egy csoda.

Szóval itt robotol az én barátom. A munka kényszerűség. De azért vannak különbségek. Hát ez egy JÓÓÓ munkahely.

Miután pelenkát cseréltem, hazamentünk. Finom vacsora várt, aztán felhívtam a Telenort a mobilnet ügyében. Minden rendben volt, csak a telefonomon ki kellett kapcsolni az EU internet menüpontot! Logikus nem? Az EU-ban kapcsold ki akkor működik. Végül is sikerült, és utána az egész úton prímán működött a net. Megpróbáltuk összehangolni a sisakbeszélőket, de miután egy órát ültünk a konyhában sisakban, a meleg miatt gatyában, feladtuk. Nem kompatibilis a két rendszer, maradt az integetés. Kaptam egy remek szobát, az elalváshoz nem kellett ringatni. (egy templom van a ház mellett, reggel 5-kor két percig harangoztak, ahogy mondták, minden nap)

Fázni nem fáztunk.

Nem vagyok hétalvó, szóval a harangszó nem rondított bele az életembe. Kimentem reggelit keresni, találtam tojást meg kolbászt, nosza csináltam két adagot, kell az energia. Zolika is előkerült, belaktunk, aztán bepakoltunk, aztán lepakoltunk. Megvoltak a motorok, senki nem nyúlt hozzájuk. Feltettük a dobozokat, az XJR 1300 Yamahán akkora dobozok voltak, hogy az enyémek simán belefértek volna. Amúgy egy 18 éves karburátoros bringáról van szó, igazi NAGYVAS!!!! Ebben a színben különösen szép!

Fél 8-kor nekivágtunk, aznapra volt "feladat" bőven. A Neuschwanstein kastély volt az első célpont, egy óra alatt odaértünk. Annyira korán, hogy nem is lehetett még felmenni, 9 előtt a fű se nő. Megálltunk, megnéztük, lefotóztuk, aztán mentünk tovább a Silveretta felé. Gyönyörű utakon csapattunk, Zolika ment elől, én meg követtem. Ő már annyira német lett, hogy eszébe sem jutott átlépni a  záróvonalat, vagy előre menni egy piros lámpánál. Azért néha csak belevittem a bűnbe, de nagyrészt jó fiúként viselkedtem.  A sebesség is 100 körül alakult, mondjuk egyenes szakasz nem is volt, ahol lehetett volna száguldozni. Egyébként nem rossz ez így, legalább jobban tudtam nézelődni. 

Balra Neuschwanstein.

A Silveretta kapujánál.

A Silveretta nagyon jól motorozható út, fizetős (12 euro/motor), matricát is adnak. Félúton megálltunk fotózkodni, itt láttam az egyetlen prosztót az egész túra során. Komoly motorok hangját lehetett hallani, meg végig gumicsikorgást. Ezek driftelve jönnek, vagy mi van? Egyszer csak feltűnt egy piros Peugeot Partner, mögötte két idomos speed gép. Nohát a Partner gumijai csikorogtak a kanyarokban, nem engedte megelőzni magát. A két biker nézelődött kifelé, de esélytelen az előzés, ha az autós nem segít. Na ez a gyökér nem segített, hanem betartott nekik!!!  Pöcsfej!!!!

Elől a gyökér.

Silveretta.

Mentünk tovább, fent is volt még látnivaló. Mondjuk egy nagy tó hatalmas parkolóval, ajándékbolttal, wc-vel és kajáldával. Ettünk volna, de akkora volt a sor, hogy inkább betoltunk egy-egy energia szeletet. És elhelyeztem az első T5 matricát. BMW GS-ből annyi volt fent mint a nyű, de azért láttam más bringákat is.

Érdekes páros.

Lefelé is szép út vezetett, egy kis faluban megálltunk kajálni, de csak strúdelt lehetett enni, isteni finom volt. Itt ért el minket az út egyetlen vihara, felvettük az esőruhát és húztunk tovább a Stelvio felé.

Félő volt hogy a vihar miatt lezárják a Stelviot, de szerencsénkre, mire odaértünk kisütött a nap. Abban is mázlink volt, hogy pont vége lett az aznapi veterán traktor versenynek, plusz a biciklisek is visszahúzódtak aznap délutánra. Egy két kemény csávó kivételével nem tekertek bringások, pedig az összes Stelvios videón nyüzsögtek a biciklisek. De mint mondom mázlink volt, kezdődhetett a híres-hírhedt Stelvio!

Kicsit fostam tőle, itt sokan letették már a vasat, Zolikának is sikerül az első próbálkozásnál. Jó tanács: nagyon kel figyelni a megfelelő fokozatválasztásra, harmadikban már nem igazán lehet a kanyarból kigyorsítani, elvész a lendület, és máris borul a motor. Én számoltam a fokozatokat, fent már csak 2-esben, de ha szembe jött valaki, inkább 1-ben fordultam, és bizony csúsztattam a kuplungot is. 48 kanyar van, lentről kezdődik a számozás, lehet örömködni ahogy csökkennek a számok. Mikor megláttam az 1-es számot, fülig ért a szám, MEGCSINÁLTAM!!!!!!! A Stelvion nem jó motorozni, de nagyon jól néz ki a portfólióban, hogy megvolt. Mikor felértünk a csúcsra, euforikus öröm volt!! Rengeteg motor, autó, bringás, mindenki odanéz mikor felér egy újabb vándor, intenek, közéjük tartozol!!! Jó érzés nagyon!!!!!

A napi penzum teljesítve, fent vagyunk a Stelvion. Zolika itt foglalt szállást, célnál vagyunk. Becuccoltunk a hotelba, zuhanyozás, aztán mentünk "várost nézni". Felsétáltunk a Tibetbe egy kávéra (csillagos ötös), a ritka levegőben nem működött a gyújtó, úgyhogy bent kellett rágyújtanom. Csodálatos volt kávézni idefent.

Ennél tökéletesebb háttér??? 

5 fok volt árnyékban. A hó igazi, és nagyon hideg.

A T5 itt is jelen van már.

Láttunk csodákat.

Az angol nem bízott az olaszban!!!!! Talán egy Rover jobb lenne???

Séta után visszatértünk a hotelba, 7-kor vacsora volt két Peroni-val, jó ellátmányt kaptunk. A szállás egy kicsit putris volt, de tökéletesen megfelelt a két fáradt motorosnak. A szobaszámunk babonásoknak biztos nem tetszett volna....

Folyt. köv.