Alapos reggelivel kezdtük a második napot. Süttettem tojást, nagyon finom pékárú volt, bőséges sajt választék, felvágottak, csak a kávé volt szokás szerint pocsék. Szilárd 9-re tervezte az indulást, a Lomnici csúcs ellen indultunk. Ferivel megdumáltam, hogy én megyek a Tracerrel, ő a Bestiával. Kíváncsi voltam rá, külsőre bejött nagyon. Rögtön jó pont volt a fokozatjelző, gyárilag a műszerfalba integrálva. Jó széles kormány volt rajta, a jobb kormányvégen a 3 fokozatú üzemmód kapcsoló. Feri szólt, hogy a "vaddisznó" állásba ne kapcsoljam, mert akkor nagyon vaddá válik, hagyjam STD-ben. Egyébként ez az egész egy jó nagy parasztvakítás, esetleg esőben lehet létjogosultsága. Minden a jobb csuklón múlik, az enyémen nincs ilyen, és még se félelmetes. I-es állásban tudja az alapot, a többi csak az elektromos gázkart butítja. Óriási dugóban, felmart aszfalton jöttünk ki Zakopánéból, az első félóra nagyon idegesítő volt. A határ után végre meg lehetett húzni egy kicsit a gázt, közép fordulaton elég erősen rezonált, vibrált a Tracer. A fék nagyon szuper, nagyságrendekkel harapósabb a Hondánál. A váltó rendesen működött, szépen fordult, de a seggét egy kicsit puhának éreztem. Nagyobb sebességnél nagyon huzatos volt, lehet hogy a plexin kellett volna állítani, de csak lefelé, mert a legmagasabb állásban volt. Egy óra múlva már nagyon kényelmetlennek éreztem az ülést, de azt a Bestián is meg kellett csináltatni. A Lomnici csúcs parkolójában már nagyon jó volt leszállni róla. Összességében jó kis bringa, de nagyon hiányzott a 4. henger, és az a 10 lóerő amivel a Honda többet tud. Illetve lehet hogy több, mert indulás előtt kapott egy sport légszűrőt, és nagyságrendekkel nyomatékosabbnak érzem, mint előtte. Száz szónak is egy a vége, a Bestiát nem adnám érte, de senkit nem beszélek le róla.

                                    A lámpák full ledesek. 

Leparkoltuk a vasakat, csak tátottam a számat, a K 1600 dobozai centrálzárasak voltak. Mint egy autó, megnyomod a gombot, és hallod ahogy a villanymotorok nyitják-zárják mind a három dobozt. Besza-behu, de azért rükverc nincs rajta. Egyébként érdekes, hogy a BMW-sek mennyire mások mint mi, "pór" motorosok. Nem mintha beszólt volna bárkinek is, vagy bármi gond lett volna vele, de ő szerintem magányos volt. Nem igazán tudott összehaverkodni senkivel, de ha lett volna még egy bömös, akkor tutira cimbik lettek volna. 

Megvettük a jegyet a lanovkára, de csak 1750 méterig mehettünk, mert a csúcsra már nem volt hely. Érdekes élmény volt himbálózni a kabinnal, ilyenben még nem volt részem. Fent még melegebb volt mint lent, szószerint pofáncsapott a forróság. Perec Lacival (Bandit) leültünk egy kávéra, és mivel még 12 előtt voltunk kapuccinót ittunk. Egy gyönyörű tó is volt fent, nagyon szép volt minden, ennyire magasan még nem voltam soha.

                     Érdemes volt feljönni,de 21 euro oda-vissza!

Egy órát nézelődtünk aztán indultunk vissza, lefelé még élvezetesebb volt a libegés. Mára ez volt betervezve, meg egy kis welness a hotelban. Elindultunk visszafelé, de egy fotózásra megálltunk egy útszéli étterem parkolójában. Itt Szilárd is kipróbálta a Tracert, meg Laci is ment egy karikát vele. Hazafelé eseménytelen volt az utunk, jó úton, szép időben motoroztunk. Beálltunk a garázsba, Feri lepihent, én meg felmentem az uszodába. Merthogy a tetőtérben volt a medence és a szauna. Gőzre nem vágytam, de az úszás nagyon jól esett. Előkerült Szilárd is a barátnőjével, Laci is, meg még egy srác és vacsoráig jót úszkáltunk, meg beszélgettünk. Jó délután volt. Kaja előtt még kimentünk a főutcára, sajtot, meg eredeti boci karamellát venni.

A vacsi megint perfekt volt, zene most is járt a kajához, és persze pár sör is. Páran leültek a tv elé, a Barca játszott Juve ellen, naná hogy a Barca győzött. Én felmentem, hazatelefonáltam, megnéztem az üzeneteket Viberen, aztán eltettem magam másnapra. Jó kis laza nap volt, fittnek éreztem magam a hazaútra.

                     Tánc ma nem volt.

                                    Csapolva az igazi.

folyt.köv.