Milyen nálam egy átlagos wellness hétvége? Ritka. Ám ha mégis összejön, akkor indulás pénteken munka után, szombat pihenőnap, majd vasárnap délelőtt jövünk is haza. Én ezt a feleségemmel kettesben követtem el, a célpont Keszthely volt, sok kellemes emlék fűzött minket oda. Régen többször jártunk a Hotel Helikonban, és ha már felújítva újra megnyitott, gondoltuk kipróbáljuk milyen lett, hozza-e a régi feelinget. Jöjjön egy kis matek, mennyiből áll össze egy kétéjszakás kaland a Balaton északi partján, egy 4 **** superior szállodában, félpanzióval, autóval utazva.

A tábla még a régi, az épület viszont már új.

Pénteken 14 órakor "letettem a lantot",  ittam egy kávét, bepakoltam a kocsiba a két már becsomagolt táskát, és fél három után nekivágtunk az utazásnak. Dunakesziről a Bajcsy Zsilinszky útra 20 perc alatt beértünk, majd innen 40 percig tartott az M7-es eleje. (Csókoltatom a főpolgármester úr közlekedési "szakértőit", akik a négy sávos sugárúton egyetlen egyet hagynak szabadon az autós közlekedésnek.) A sztráda hozta a formáját, Fehérvárig ment az adok-kapok, utána kitisztult az út, és szépen haladtunk Keszthelyig. Remek utazó időt fogtunk ki, sütött a nap, nem fújt a szél, kicsivel fél hat után célhoz értünk.

A 11 milliárdból felújított szálloda, a parkolóra is sokat költhetett, nemcsak mozgássérült helyeket alakítottak ki, hanem bőven jutott -10 db- elektromos töltőpont, gyalogosoknak külön út, de ami igazán megmelengette a szívemet, azok a motoros parkolóhelyek, ilyet itthon még nem láttam. Mondjuk azt nem tudom mekkora lehet a motoros forgalom egy négy csillagos hotelben, ám mindenképpen örömteli, hogy gondoltak ránk.

Ezen a kettőn kívül, még 10 darabot találtam. Persze februárban mind üres.

A szállást félpanzióval foglaltam, 136 000 ft két főre két éjszaka, a legcsumpibb szobában. Plusz húszezerért kaphattunk volna superior szobát, még plusz húszért de luxe-ot, de úgy döntöttem, két éjszakára jó lesz nekünk az alap. Nem is csalódtunk, szép tiszta szobát adtak erkéllyel, oldalsó kilátással a tóra, feltöltött minbár, üdvözlő ásványvíz (amiről fizetéskor derült ki, hogy a ház ajándéka), vízforraló, széf, Netflix és youtube képes tv, nagy ágy, és kényelmes zuhanyzó. Minden újszerű és tiszta volt az épületben, a négy lift is, melynek egyikével ereszkedtünk le az étterembe, ahol a svédasztalos vacsora várt minket 18 órától. Sokféle hideg és meleg kajából lehetett választani, én ott szúrom el mindig, hogy mindet meg akarom kóstolni, nehogy lemaradjak a legjobbról. Ez persze azt hozza magával, hogy degeszre eszem magam, ami nem a legjobb feltétele a nyugodt alvásnak. Ettem levest, rántotthúst, halat, tésztát, és süteményeket, amit két sörrel öblítettem le. Még leírni is sok, de így jár aki a falánkság bűnébe esik, nehezen aludtam el.

Az étterem -ahogy az egész hotel- tiszta és elegáns.

A nyugodt éjszakának a zúgó, szörcsögő légkondi is a kerékkötője akart lenni, még jó hogy vittem füldugót. 22 foknál nem lehetett lejjebb állítani a fűtést, izzadtam éjjel mint egy ló. Reggel azzal az elhatározással mentem zuhanyozni, hogy majd ma óvatosabban tömöm magam. Ezt persze azonnal elfelejtettem, mikor megláttam a reggelire kikészített finomságokat, tükörtojás, rántotta, sültkolbász, bundáskenyér, és még rengeteg jóféle étel. A kávét és a dzsúzt automata adta, de perfekt minőségben. Mivel én kávé imádó vagyok, fontos a jó indítás, nos itt minden rendben ment, nem tudtam belekötni a Dallmayr emblémás masinába. Belaktam emberesen, viszont azzal nyugtattam magam, hogy reggeli után úgyis besétálunk a városba, majd azt követően pedig leúszom a maradék kalóriákat.

Hja kérem, új szelek fújnak. Minkét automata érintőképernyős.

Az eső abban a pillanatban kezdett esni, amikor kiléptünk a hotel halljából. De mivel nem vagyunk cukorból (és számítottunk is rosszidőre), nem szegte kedvünket egy kis esős séta. Nem szakadt, elviselhető mértékben hullott, nálam sál-sapka, anyánál egy pici ernyő, gyerünk mozogjuk le a reggelit.

Keszthelynek ez a környéke nagyon szép, még a pocsék idő ellenére is. A sétány végén óriáskerék, gondozott park, majd a vasút túloldalán igazi múltszázadi villák sorakoznak. A piacra igyekeztünk, és amúgy régimódian, csak a táblákat figyeltük, plusz egy bringást megkérdeztem jó-e az irányunk, jó volt. A piac ebben a szezonon kívüli időben is működött, de csak negyedgőzzel. Vásárfia nélkül nem jöttünk el, isteni finom levendula mézet vettünk, a 2,5 decis üveg 2000 forintot kóstált. Visszafelé már egyre jobban esett az eső, én ernyő nélkül ronggyá áztam mire a hotelbe értünk.

Átöltöztünk fürdőruhába, felvettük a köntösöket amit kaptunk a szobához, és leszambáztunk az elsőre, ahová a medencéket tették. Egy úszó és egy ücsörgő medence, szauna és kondi terem, ennyi a wellness, nekem pont elég. A régi épületben volt még két teke pálya is, no most ennek a helyére egy jakuzzit tettek. A víz tisztának látszott, a hőfoka is megfelelt, és a félősöknek leér a lábuk. Néha itt-ott bugyorgott a medence, teljesen rendben lévőnek találtam mindent. Azon jót vidultam magamban, hogy a nyugágyban fekve, csak mi ketten tartottunk papírt a kezünkben, anya keresztrejtvényezett, én meg az Autó-Motort olvastam, mindenki más a telefonját babrálta.

Itt még csend és béke, de délutánra megtelt a komplexum.

Ebéd gyanánt betoltunk néhány pilótakekszet, majd nemsokára kisütött a nap, úgyhogy otthagytuk a sok fürdőzőt, és folytattuk a sétát. Kimentünk a mólóra, néztük a hattyúkat, majd tettünk egy nagy kört a parti sétányon, a telefon szerint 11700-at léptünk aznap. Ennyi sportra már rá kellett pihenni, megnéztünk egy jó filmet vacsi előtt, és még egy kis szundi is belefért.

Az esti zabálást tényleg offoltam, de azért éhen így sem maradtam, megint mindent megkóstoltam, csak kisebb kalibert szedtem a tányérra. Nem mondhatom azt, hogy rosszul főztek, de kulináris élménynek sem nevezhetem a vacsorákat, mondjuk jó iparosmunka. A pincérek udvariasak, segítőkészek, nem kellett integetni a piáért, jöttek maguktól. A két este elfogyasztott italokat a szobára írattam, két pohár Soproni, két Coca Cola, és két víz lesz a plusz fizetendő. Megelőzendő az előző napi kajakómát, este is sétáltunk egy kicsit, megérte, a hotel falára színes fényjátékot vetítenek sötétedés után, nagyon impozáns látvány. Az esti séta után a második éjszaka gond nélkül lement, csak a klíma zajongott kitartóan.

Az indulás reggelére előző nap még havat is emlegettek, vaklárma volt, hűvös de tiszta időre ébredtünk. A reggelire kicsi változtatással ugyanazt kaptuk mint szombaton, nekem tökéletesen megfelelt. Egyébként 7-től lehet támadni, ez a hozzám hasonló koránkelőknek erős pozitívum. A reggeli hozta az előző napi minőséget, minden ízlett, most azzal győztem meg magam, hogy kell az energia a hosszú hazaútra.

.A recepción seperc alatt sorra kerültünk, a számla végösszege tartalmazta az üdülőhelyi díjakat, és az italfogyasztást, így összesen 143 000 forintra rúgott, tehát az alapár felett 7000 forintot dorbézoltunk el. Számlát kézbe nem adtak, de emailban azonnal megétkezett. 

A tó felőli oldal. Minden szoba erkélyes, és "tengerre" néző.

Hazafelé a 71-es úton mentünk, Tihanyban megnéztem a kompot hátha, de még nem üzemelt. Füredig közvetlenül a parton gurultunk, és én ugyan nem vagyok függő, de megértem ha valaki imádja a Balatont, csodaszép volt. Szépen végigcsorogtunk a sztrádáig, majd onnan tűztünk hazáig. Budapest emészthető forgalommal várt minket, Dunakeszin még megtankoltam a verdát, és kicsivel 13 óra után "csaptam ki a sztendert", vagyis álltam meg a garázs előtt.

És akkor jöjjön a matek. Az útiköltség 27 000 forintra jött ki, ebből 21 500 a (100-as) benzin, és 5500 a tíznapos autópálya használati díj. (Azt zárójelben jegyzem meg, hogy az M7-es útminősége pocsék!!!) A szállás mindenestől 143 000, és a piaci méz 2000, vagyis cakli-pakli 172 000 forintot költöttem egy kétnapos, kétfős februári, Balaton parti hétvégére. Ez (a KSH adatai szerint) nagyjából a 2022-es nettó átlagkereset fele, tehát olcsónak nem mondható. Egyébként nem érzem lehúzásnak a szálloda árát, jó és sok szolgáltatást kaptam a pénzemért, az viszont arcpirító, hogy 420 kilométernyi utazásért nagyjából az üdülés árának a 20%-át kell kifizetni, messze nem áll arányban a kapott érték.

Hogy megérte-e? Nekem igen, és gondolom a többi ottlévő vendégnek is, ugyan nem ment fullon a ház, de a parkolóhelyeknek legalább a bő fele foglalt volt, és csupa magyar rendszámú autóval. Ha valaki ezt olvasva idevetődik, remélhetőleg ugyanolyan jó szolgáltatást kap, mint mi. Végkövetkeztetésként pedig egy tagadhatatlan tény marad: egyre kevesebbet ér a pénzünk.

Galéria:

Az esti előadás kezdőszine.

A Hullám épülete gyönyörű...

 ...de a szomszédról ez nem mondható el.

Pavilon a parkban.

A belváros tele van ilyen csodákkal.

A piac.

A kilátó a móló végén.