Nálam a filmek szeretete már nagyon korán kezdődött, és azóta is tart. Sráckoromban -a 70-es évek elején- jó filmeket csak moziban láthattunk, ez még bőven a videó korszak előtti idő. Lakásunkhoz legközelebbi József Attila kultúrház mozitermében csak vasárnap vetítettek matinét, vagyis délelőtti filmeket, így aztán az egyszerű hétköznapokon be kellett menni a "variba" mozizni. Hetedikes koromban, majd az egész iskola évet ellógtam, akkor váltak a szüleim, nem tanultam, nagyon magam alá kerültem. A filmek egy álomvilágba repítettek, nézésük közben azonosulhattam Belmondo vagy Delon, Paul Newman vagy Roger Moore karaktereivel, a film után én is erősnek és legyőzhetetlennek éreztem magam.

Angyalföldi srácként a Lenin körút maga volt a megtestesült mozi paradicsom. Álltalában a 4-es busszal, vagy a 3-as villamossal mentem be, buszról a November 7 téren, tujáról a Kádár utcában szálltam le, és mindig felfelé, a Blaha felé indultam. A Marx térhez a Szikra és a Művész mozi esett közel, a "Novhét térhez" a Vörös Csillag, a Mátra, a Bástya, és a Híradó mozik. Volt még egy igazi fapados kicsi mozi a körúton, a Wesselényi és a Dohány utca közötti tömbben, a nevére nem emlékszem, csak arra, hogy ott láttam a "Stan és Pan a nagy nevettetők" című filmet.

A Körúton felnőttként is sokat jártam, itt csináltattam az első motoros csizmámat, itt vettem a kislányom első fotelágyát, de néha a feleségemmel csak nézegettük a boltokat. A Körút volt Pest kirakata.

2023 egy napsütéses februári vasárnapján bevonatoztam a nyugatiba, és sétáltam egy nagyot a Körúton, évtizedek óta nem csináltam ilyet. Megdöbbentett a látvány, rémesen lepusztult lett kölyökkorom kedvenc sugárútja, egymást érik a török vagy távolkeleti étkezdék, a pénzváltók és a lehúzott redőnyök, dzsuva nagy mennyiségben. Miközben a város egyik legszélesebb járdáján ballagtam, csak előjöttek a régi szép emlékek, sok klassz dolgot éltem itt meg. Azt azért nagyon szomorú látni, hogy néhány évtized alatt így múlt el a város legszebb útjának valamikori dicsősége. 

A Szikra mozi helyén most kebabot árulnak.

A Szikra mozi egy csodálatos, építészeti remekmű volt. Márvány lépcsősor vezetett fel az emeletre, ahol a nézőtér mennyezetét el lehetett tolni (!!!!), szép időben azt nyitva hagyták az előadás kezdetéig. Az élményt fokozta, hogy a székekre finom bársonyt húztak, és igazi szélesvásznú moziként, hatalmas képet nézhettünk. Az itt látott első filmre nem emlékszem, de az utolsóra igen, a Gladiátort néztem meg 2000-ben, akkor jártam itt utoljára. Nagyon sajnálom, hogy ilyen dicstelen vég jutott ennek az igazi unikum filmszínháznak.

 Vajon mit csinálhattak a nézőtérrel és az elhúzható tetővel?

A mozitól csak pár lépésre volt a kedvenc trafikom. No nem cigit vettem, nem bizony. Együttesképekért mentem, a kb 9 X 7 centis fekete-fehér 2 forintba, a színes 4 forintba került, mint sok korombéli srác, én is gyűjtöttem őket. Remek csere alapot is képeztek, a suliban ment ám a csencselés. (Hogy honnan volt pénzem ezekre? Leginkább visszaváltható üvegek árából, úgy gyűjtöttem a piás üvegeket, mint ma a hajléktalanok, és volt némi zsebpénzem is.) A trafikhoz be kellett menni a kapun, pici udvari üzlethelységben működött, egy idősebb pacák ült mindig a pult mögött, már arcról megismert és mutatta a friss képeket.

Nem túl bizalomgerjesztő bejárat, és a trafik sincs már meg.

A következő háztömb olyan (még ma is működő) színházat takar, ahová sosem jutottam be, csak csillogó szemmel nézegettem a táncosnők képeit, és olvastam a kiírt szavakat "strip tease", vagyis sztriptíz. Túl fiatal voltam még, oda csak a 18 év felettieket engedtek be. A neve Kamara Varieté volt, most Játékszínnek hívják, örülök, hogy legalább nem lett ez is az enyészeté. Az egész épület szép, és még csak nem is omladozik, a körút másik oldaláról látszik igazán micsoda pompázatos bérpalota.

Innen csak a szépség látszik, közelről az is, mennyire össze van pisálva a járda.

Még pár sarok (közben több pénzváltót és étkezdét láttam, mint amennyi Dunakeszin összesen van), és máris a mai napig működő Művész mozihoz értem. A nagy nézőtér, és a finom perec jó emlékként él bennem, Fellini Rómáját láttam itt, aminek csak a végére emlékszem, mikor éjjel motorokkal száguldoznak a városban. Most nem mentem be, kívülről lepukkant, de legalább még működik, habár nemrég azt olvastam, hogy az utolsókat rúgja.

A mozi mellet volt a város, de talán az egész ország legnagyobb Vasedény boltja. Ott ugyan felnőtt fejjel jártam, már nős emberként, hatalmas területen lehetett válogatni a lábasok, tányérok, kések-villák, és minden más egyéb konyhai eszközökből, most egy SPAR közért működik helyette. Pár lépéssel tovább, ahol egykor olyan cukrászda működött, ahol a kirakatban lehetett elfogyasztani a sütiket (mondjuk Indiánert vagy krémest), most egy távolkeleti bisztró kínálja a "nudlijait".

A portál még az eredeti, és annak is örülök, hogy egyáltalán működik benne valami.

A következő emlékkép már a tér sarkán vár, itt készült rólam az első műtermi fotó, ugyanis itt volt a Főfotó Mosoly Albuma fényképész műterem, most bio bolt. (Ha kellett egy fénykép -útlevél, személyi, jogosítvány-, az ember elballagott egy fényképészhez és megcsináltatta. A fekete-fehér olcsóbb, a színes drágább volt, a fényképezőgép költséges dolognak számított, és érteni kellett hozzá.) Mellette az édességbolt megvan még, igazi túlélő. A Savoy bár helyén Burger King üzemel. A tér túloldalán a valamikori Abbázia étterembe hívtam meg először a feleségemet vacsorázni, hátszín szeletet ettünk cafe de paris vajjal. Most bankfiók van a helyén. A sarkon, a föld alatti vizelde fizikailag megvan ugyan, de akkora vasráccsal fedték le, mint egy börtönt. Kisdolog 1 forintba, ha papír is kellett, 2 forintba került egy menet. 

Az épület -és az egész Oktogon- szép arcát mutatja, de kell neki a távolság.

A következő két tömbhöz nincs köthető emlékem, viszont a Majakovszkij (ma Király) utca után volt a valamikori Erzsébet Söröző, ahol Pest, de talán az ország legjobb Tatár bifsztekjét készítették, egyszer ettem ott. És vele szemben pedig a Vörös Csillag mozi, a körút talán legfényesebb csillaga működött. A Royal szálló és a Royal cukrászda között lehetett bemenni, hatalmas előcsarnok márványburkolattal, vetítés az emeleten, erkély, vörös székek, tiszta luxus. Sok filmet láttam itt, a magamfajta proli gyereknek nagy szó volt ilyen környezetben forgolódni. Arra már nem emlékszem, hogy a jegyek többe kerültek-e itt, mint egy fapados moziban, de az erélyre biztosan felárat számoltak. Itt néztem meg a Csillagok Háborúja első részét, totál odavoltam tőle, előtte még sosem láttam ilyen giga produkciót. A galériába beteszek néhány netről mentett régi képet a moziról.

 Az egykori bejárat helyén most bezárt vaskapu van.

Az ugye átjön, mennyire nyomták a komcsi eszmét, Lenin körút, Vörös Csillag, Szikra, Bástya mozik, Marx tér, Majakovszkíj utca, November 7 tér, Népköztársaság útja, csak nehogy elfelejtsük hol a helyünk. De szerencsére sok nyugati filmeket beengedtek a cenzorok, hagyták a népet szórakozni. A következő tömb végén, a Dohány utca sarkán volt a Híradó mozi, ott egy jegy áráért egész nap melegben lehetett ücsörögni. Filmhíradót és rövid dokumentum filmeket vetítettek, nagyjából egy óra vetítés után szünet, majd kezdődött előröl ugyanaz a műsor. Érdekes koncepció, mégis mindig sokan ültek bent.

Régen főleg mesefilmeket vetítettek, és ami örömteli, hogy ma is működik.

Bekukkantottam a Dob utcába is, ott volt Nusi néni játékboltja. Nála használt játékokat lehetett eladni-venni, csereberélni. Most a automata mosoda működik a kis üzlet helyén. Innen elindultam visszafelé, már eleget láttam. A Royal szálló előtt szép tiszta burkolat várt, ott letakarították a járdát. A különböző nemzetiségi konyhák ezen az oldalon is sűrűn követik egymást, egy biztos: éhen halni nehéz lenne a Körúton. A következő sarkon benéztem az egykori Hallo bár irányába, és meglepetésemre még létezik. Én sosem jártam bent, de régen nagyon híres, vagy inkább hírhedt csehó volt. És még megvan felette a neon reklám, azt viszont nem tudom igaz-e amit este villog: striptease.

Apu a csajt, anyu a pizzát nézi.

Az Oktogonig visszasétálva megint több "change" és egy olyan fegyverbolt van, ami -a kiírás szerint- engedély nélküli stukkereket árusít. A háztömb sarkán sem működik már a házasságkötő terem, és a rövid életű, ám a legfinomabb hamburgert adó Wendy's is a múlté. Az tér túloldalán, az Aradi utca sarkán, egykor Merkur autószalon volt, sosem felejtem el a Fiat 127-128-asokat a kirakat túloldalán. A mai napig nem értem, hogy kerülhettek ide azok a kocsik, és kik kaphatták meg őket. Az ablakok felett most "Oktogon bisztró" feliratok díszelegnek, de valószínűleg már ez is bezárt. A Szondi utcáig tart a körút leghosszabb tömbje, ezen a szakaszon csináltattam az első motoros csizmámat, és itt vettem egy gyermek bútorboltban fotelágyat is. A valamikor Rudas László utca (most Podmaniczky) sarkán még ma is megvan a körút legrondább kirakata, régen munkaruha, most cipőbolt működik (??) mögötte, már ha bemegy még oda valaki.

Ez a Körút szégyene, viszont legalább nem változott az évtizedek alatt, stabil mint a forint.

A kőr végén, újra a Nyugatiba értem, megkerestem a vonatomat, vettem jegyet automatából, majd a meleg, wifis ülésben elmerengtem a látottakon. Elszomorított a Körút állapota, eleganciát már csak nyomokban találni. És így az igazi, gyalogosan végig menni rajta, mert kocsiban ülve nem tűnnek fel a részletek. Jó lenne, ha a Körút újra a régi fényében pompázna, ha Szikra mozi megint megnyitna, és kebab helyett mozijegyet árulnának. Ha a kirakatokat megpucolnák, ha az üres üzleteket újra nyitnák, talán ismét megtelne élettel Budapest leghosszabb útja. Erre sajnos kicsi (nulla) esélyt látok, így hát marad az időutazás, és a szép színes régi emlékek.

Galéria:

Nusi néni játékboltja ma mosoda.

Egy igazi túlélő bolt. Vagy cégér.

Házasságkötő terem helyett pénzváltó.

50 évvel ezelőtt Fiatok álltak a kirakatok mögött.

Eladó fux van?

Jó ide belépni...

Vizelde nincs, roller van.

Talán ez volt az Erzsébet Söröző.

A plafonon még látszik a régi pompa. 

Bejárat a körútról, kijárat hátul, a Hársfa utcára vezetett.

Zsöllye és erkély, minden vörösben pomázik.