Egy gyalogos baleset mindig nagy port kavar, mindenképpen megengedhetetlen, elfogadhatatlan, és ebben az írásban semmiképpen nem szeretném védeni a felelőtlen vagy agresszív, netán ittas autósokat, maximálisan elítélem őket. Az év legnagyobb részében autót vezetek, szezonban motorkerékpárt, néha bringát, és ha egyiket sem, gyalogos vagyok, tehát mondhatom, minden formában közlekedem. Alapvetően semmi bajom a gyalogosokkal, a rollert használókkal és a bringásokkal, de azért álljon már meg a menet. Mostanra több az agresszív gyalogos-rolleres-biciklis, mint a büntetőfékező tahó autós. Úgy tűnik eljutottunk odáig, hogy a közlekedő társadalom az autósokat mindennel sanyargatja, de a szabályok csak ránk vonatkoznak, a többiek büntetlenül fenyegetnek, beszólnak, esetleg kárt is okozhatnak.

A közlekedés társas játék. Ám a szabályokat számonkérni, csak a rendszámmal ellátott résztvevőkön lehet.

Az társadalomnak viszonylag nagy szelete, egy élet munkája alatt összerak annyi pénzt, hogy vesz saját lakást vagy házat, ez a földi lét legnagyobb kiadása. A második nagyobb tétel, amiért sok-sok milliót kell kifizetni, az az autó. Az autó, ami lehet akár egy Suzuki, akár egy luxusautó, de mindenképpen nagy kiadást jelent a tulajdonosnak, és nagy bevételt hoz az államnak. Persze a szalonban kiírt ár csak a jéghegy csúcsa, azt még le kell vizsgáztatni, fel kell rendszámozni, névre kell írni, kötelező biztosítást -netán cascót- kell kötni rá, ezek még több százezer forinttal apasztják a családi költségvetést, amiből szintén bőven részesedik az állam. Az első kútra begurulva, miután megtankoltuk a méregdrága (több adónemmel is sújtott) üzemanyaggal az autónkat, még vehetünk rá egy autóút használati engedélyt is. Ezután már "csak" az éves gépjármű adót kell kifizetni és aki olyan helyen lakik, annak még a parkolási, vagy tárolási díjat is. No ezek után, már tényleg csak a szerviz és üzemeltetési költségek -plusz áfa- árnyékolhatják be a felhőtlen autózás örömét. Miután ilyen jó vastagon megszponzoráltuk az apparátust szeretnénk hinni, hogy megbecsült tagjai leszünk a közlekedő társadalomnak. Ja, a legfontosabbat majdnem kihagytam! Hiszen ahhoz, hogy élvezhessük az autózás örömeit, rendelkeznünk kell érvényes vezetői engedéllyel, ami bizonyítja, hogy megtanultuk, és ismerjük a közlekedési szabályokat, az sem két fillér. Ám olyan, mintha a szabályok csak ránk vonatkoznának, és a közlekedés többi anonim résztvevője azt tehet amit akar, se költségek, se felelőség. És az állam, aki rengeteget keres rajtunk, nemhogy segítene, inkább mindenféle szankciókkal nyomorítja meg az életünket. Csak néhány példa: kátyúk, behajtási és parkolási tilalmak, sávszűkítések,  sebességkorlátozások, emissziós korlátozások, lezárások, kitiltások, felbontások, és mindezek kamerákkal való ellenőrzése, majd megszegésük esetén kőkemény büntetések. Míg a másik oldal kerékpár utakat, szép széles járdákat, és full extrás gyalogátkelőket kap, a mi befizetéseinkből! Ezek tények, csak a miheztartás végett írom le, hogy látható legyen, ki viseli a nagyobb közterheket, az autós, vagy a többi ingyen közlekedő résztvevő. 

 Itt még boldoság van, mindenki segít, mindenki mosolyog. Ahogy kigurulunk az útra, ennek vége.

A nyíltan autóellenes Főpolgármesterrel "megáldott" Budapesten szerencsére ritkán járok, de Dunakeszin annál többet, hiszen ott élek. Városom remek példa arra, hogyan lehet ellehetetleníteni az autós közlekedést. Na jó ez így nem igaz, inkább a "megnehezíteni" szót kell használnom. Nem az fáj, hogy milliárdos tételért bicikli utat építettek a Dunaparton, sőt örülök neki mert az szép és biztonságos, habár az a túrázóké, hétköznapi bringás szerintem nem használja. Inkább azt nehezményezem, hogy a közutak nagy részén elvettek az én sávomból egy szép darabot, és odaadták a bringásoknak.

A múltkor egy gyorsan tekerő öntudatos bringás küldött el melegebb éghajlatra, mert csak úgy tudok kifordulni a főútra, ha ráhajtok festett sávra és kitolom az autó orrát, különben nem látok ki balra, ezért ki kellett kerülnie engem. Nem esett jól, főleg azért nem, mert én tényleg figyelek rájuk, de itt megoldhatatlan feladat lenne máshogy. Neki sem kerül többe fékezni, vagy megállni kicsit, mint nekem. Nem veszélyeztettem, mert mikor oda álltam még messze volt, csak lassítottam a haladását. Ugyanezek a gyorsan tekerő bicajosok, a gyalogos zebrán is átvágtatnak, pedig ott csak tolhatnák a gépet, hisz nekik készült külön átkelő.

Így viszonylag könnyű kerékpár utat építeni.

Eddig is itt mentek, csak mióta festés van megjött hozzá az öntudat: menj innen, ez az enyém! Külön sáv kell, rendben, de legyen akkor bringaút használati díj is. És kerékpáros vezetői engedély. Lenne ám nagy meglepetés, rögtön tüntetnének. Egyre több a jól kivilágított bicaj, ez örömteli, de még nagyon sokan tekernek a "Sötét oldalon". Dunakeszin napi szinten találkozom öngyilkos jelöltekkel. Legalább a ruháján lenne valami fényvisszaverő, vagy sárga mellény, de nem, semmi. A rolleresek még rosszabbak, gyorsak, kicsik és sötétek. Láttam olyan rollerbalesetet, ahol ketten álltak rajta, de a jobbkéz szabályról még sosem hallhattak, kajakra összetörték a szabályosan érkező autó bal ajtaját, több százezer forintos kárt okozva. Hogy vajon kifizette-e javítást a roller vezetője, nem tudom. Egy elektromos roller akár 30-al is tud hasítani, és az úttesten dülöngélnek a keskeny, pilincka kormányukkal. Természetesen nem általánosítok, tisztelet a kivételnek!!

De nem akarom csak a bringásokat savazni, van bajom a gyalogosokkal is. Kifejezetten vigyázok rájuk, úgy figyelek a zebráknál mint a vett malac. Lassan ott tartok, hogy akkor is megállok a zebra előtt, ha lámpával védett, és nekem van zöld. Ha az úton megyek semmi baj, olyankor legfeljebb körülnézés nélkül lépnek le, de azt bekalkulálom. Persze van aki nekifut a zebrának, olyankor azért a másik szemem a tükröt nézi, nehogy a mögöttem jövő seggbe verjen. A fejhallgatós, telefonos tini a legveszélyesebb, az se nem lát, se nem hall. De mint mondtam, itt nincs gond, bekalkulálom. A baj ott kezdődik, ha ki kell kanyarodnom -mondjuk a Fóti útra- valamelyik sarokról. A járda és a bringa út közös, ott a járdára festettek sávokat. Muszáj ráállnom az ő útjukra, ha ki akarok fordulni, mutatom.

Ez egy vasárnap reggeli kép, hétköznap nagy a forgalom.

Ha nem engednek be azonnal, pár másodpercig esetleg elállom az útjukat. Volt aki csak egy "köszi paraszt"-al fejezte ki a nemtetszését, de olyan is volt aki anyámat emlegette. Szerencsére a kocsira még nem ütöttek vagy rúgtak, de láttam ilyen videókat, akkor azért baj lesz. Természetesen ezek nem állandó jelenségek, de a héten megint ilyen atrocitás ért, ezért is ragadtam "tollat". Én régóta vezetek, figyelek is nagyon, de a közlekedés tényleg "társasjáték", és nem biztos hogy mindig hatost dobok. Évek óta csak akkor nyomok meg egy kürt gombot, ha ki kell próbálnom, nagyon régóta nem dudáltam senkire, távol áll tőlem az agresszió. Pont ezért írom itt ezeket a sorokat, mert nem akarok visszaszólni, nem akarok én is trágár lenni, de utálom az igazságtalanságot!!

Biztosan más is találkozott zebrán az "andalgó" gyalogossal. Ő kényelmesen sétálva megy át a túloldalra, nem respektálja azt, hogy mindkét oldalon udvariasan megállnak a kocsik. Vagy az ijedt nyugdíjas, aki már előre rázza a botját, mert túl gyorsnak ítéli az érkező járművet. Bolondságnak tartom azt is, mikor totyogó kisgyereket vezet át a szülő a zebrán. Én azért felkapnám a gyermekemet vagy unokámat ilyen esetben. A zebra nem fizikai védelem, ha oda értünk és meggyőződtünk róla, hogy biztonságos az átkelés, akkor minél hamarabb keljünk át. Mint ahogy a régi időkben tanították.

A világ leghíresebb zebrás képe. Ők sem húzták az időt.

Agresszió szempontjából az egyik legveszélyesebb szituáció, mikor valami oknál fogva megáll a kocsisor, és az autós a zebrán ragad. A kereszteződésen már átjutott, de a zebrán még nem, és tolatni sem lehet, mert mögé is beszorult egy kocsi. Igen tudom, ott kellet volna maradni a több tíz méterre lévő stopvonalnál a kereszteződés túloldalán, de szerencsétlen hülye bízott benne, hogy átfér. Velem is történt már ilyen, nem vagyok büszke rá. A gyalogosnak, akinek az útjában állok, talán négy-öt lépéssel többet kell megtennie, ez még nem ok arra, hogy minősíthetetlen szavakat használjon az autóssal szemben. Gyalogosként láttam olyat, hogy egy hölgy a táskáját direkt végighúzta a kocsi motorház tetején, összekarcolva azt. Videón olyat is, mikor ráugrott és átgyalogolt az autón valaki. Az a nyomorult sofőr valószínűleg nem a gyalogosok direkt bosszantására állt meg a zebrán, így hozta a szituáció. És természetesen most sem általánosítok, nem minden gyalogos ilyen. 

És ez nem Hungarikum, a kép New Yorkban készült.

Szerintem nem ezt érdemeljük. Elég baj az is, hogy bizonyos autó vezetők egymással szemben udvariatlanok. De olyat még nem hallottam hogy autósok agresszíven viselkedtek volna, mikor lezárják mondjuk a rakpartot vagy a hidakat, és csak gyalogosok vagy bringások használhatják. A különböző felvonulások vagy rendezvények miatt is nekünk, autósoknak kell kerülnünk. Senkit nem érdekel, hogy ez mennyi plusz időbe és üzemanyagba kerül a motorizált társadalomnak. Arról nem is beszélve, mikor esetleg tüntetők rongálnak meg utcán parkoló kocsikat, értelmetlen dolog, hiszen sem az autó, sem a gazdája nem tehet arról, hogy veszített a huligán csapata, vagy pártja, vagy akármi baja is van. Mi elfogadjuk a dolgot, csendben maradunk és kerülünk. Pedig az elején leírtam mennyibe van nekünk ez a közlekedési forma, ám nem nagyon van olyan érdekképviselet, ami ezekben az esetekben mellénk állna.

Régen ez máshogy volt. A gyalogosok és a kerékpárosok jobban tisztelték a járműveket. Olyat is láttam archív pesti filmen, hogy a szabálytalankodó gyalogost kifütyülte és magához intette a posztoló rendőr. (Hol vannak manapság a gyalog rendőrök?) Anyukám azt tanította, mindig álljak meg mielőtt átmegyek az úttesten, és nagyon alaposan nézzek körül. Én így is teszek, a telefonom szerint átlagosan 3000-et lépek naponta, ezalatt több kereszteződésen megyek át, mégsincs gondom az átkeléssel. Ha nem áll meg az autós (ez nagyon ritka, de előfordul), nem integetek utána, az a két másodperc nekem simán belefér.

Ezzel az írással véletlenül sem szeretnék senkit sem megbántani, nem az a cél. Csupán annyi, hogy az autós is csak ember, olyan ember, aki tévedhet, és nem mindig van Joker a kezében. Olyan ember aki rengeteget fizet a közlekedésért, és csak nagyon keveset kap vissza cserébe. Ezért kérem a közlekedés többi anonim részvevőjét, tartsanak legalább annyira tiszteletben minket, mint mi őket. Ebben a közlekedés nevű "játékban" ne legyünk ellenségek.    Köszönöm.

A végére itt egy rövid videó, ilyen amikor "a fagyi visszanyal":

https://www.youtube.com/watch?v=943gMyU5-PQ&t=16s