Megkaptam a második oltásomat. Az első nem nagyon viselt meg, de ez a második igen. A karom annyira fáj, hogy nem tudtam tőle aludni, és úgy érzem magam, mintha be lennék „lőve”. A drogok szerencsére elkerülték az életemet, de nincs jobb szavam rá. Pocsék a közérzetem, szédülök, hőemelkedésem van, és szinte sírni lenne kedvem.

Sírni? De hát miért? Hiszen védett lettem! Hiszen a védettséget igazoló kártyát, már az első szuri után, bő egy héttel kipostázták! Az persze már kiderült, hogy külföldi utazásra nem lesz jó, de ne is utazgassunk a világban össze-vissza, még hazahozunk valami mutánst. És a külföldiek se jöjjenek ide, nekik úgysincs ilyen, tehát nuku szállás, nuku kocsmázás. Ilyen a világon csak nekünk van, de egyik ország sem ismeri vagy fogadja el. Akkor viszont mire jó?

Nos arra, hogy megkülönböztessen. Tőled, ha neked még nincs ilyened. A lányomnak nincs, sok barátomnak nincs, és lehet, hogy Neked sincs. Viszont nekem van, tehát én beülhetek egy vendéglőbe, mehetek moziba, színházba vagy uszodába, Te pedig csak az orrodat nyomhatod a kirakathoz vágyakozva. Nem vagy oltott? Ó akkor Te nem jöhetsz be, közénk, „védettek” közé. Lehet, hogy nemsokára nem szállhatsz fel a buszra, vagy a metróra, mert a bérlet mellé, fel kell mutatnod a „védettséget igazoló kártyát” is. Aztán majd lehet, hogy Te, aki nem vagy oltva, csak az utca másik, árnyékosabb oldalán mehetsz. És talán egy jelet is kell majd viselned a kabátodon, hogy mindenki lássa, Te más vagy mint mi, „védettek”. Melyik filmben is láttam ilyet?

Az egyetlen szerencséd, hogy az oltás nem kötelező, önkéntes alapon Te dönthetsz, velünk vagy-e, közénk akarsz-e tartozni, vagy nem. Az már kiderült, hogy az oltás nem véd meg a fertőzéstől. Elkaphatom, tovább is adhatom, csak –talán- nem halok bele. A mellékhatásokba igen, de az most nem számít, csak az a fontos, hogy megkapd az „adagodat”, legyen kártyád, mert akkor közénk fogsz tartozni, a statisztika pedig nagyon fontos. És, -dobpergés, mert ez a legfontosabb- mehetünk együtt focimeccsre, juhhéjj!!! Ilyen luxus csak nekünk, védetteknek jár, Te pedig nézheted a műsort a tv-n, amíg le nem kapcsolják. Aztán majd, –ha még mindig ellenkezel- el kell költöznöd egy másik városba a többi oltatlan páriával, körbekerítenek, és őrizni fognak, nehogy visszaszökj, KÖZÉNK!

Nekem viszont új barátaim lesznek, akikkel félévente-évente eljárunk "oltakozni", és boldogan élünk, amíg (valamely mellékhatástól) meg nem halunk.

Jajj, hánynom kell...