A fenti cím nem a Bruce Willis nevével fémjelzett filmre utal, a tulajdonos mondta nekem, mikor kezembe nyomta a motor kulcsát, és még hozzátette: "vigyázz vele, kicsit szeszélyes!". 

Kettő éve kaptam tőle egy ígéretet, ami mostanra realizálódott, enyém lett a Foggy pár napra. Sorszámozott darab, ez a példány a 276. a 300 legyártott motorból, Magyarországon valószínűleg az egyetlen. Évek óta áll a garázsban, de most elgurult vele a gazdi egy nagyobb szervízre, és a haza vezető úton letette nálam a vasat. Ha valakit érdekel a 101 lóerős motor összes paramétere, annak ide illesztek egy linket, minden adattal. Én pedig alaposan megvizsgálom, mihez is van szerencsém.

https://www.motorcyclespecs.co.za/model/ducati/ducati_monster_s4_foggy.htm

Első látásra klasszikus Monster, kerek lámpa térhálós csőváz, fordított teleszkóp, két kipufogódob. De az rögtön feltűnik, hogy nem spóroltak a karbonnal, gyakorlatilag minden porcikájára jutott a nemes anyagból. A fejidom, a hasidom, a farokidom, a vezérműszíjak és a kuplung fedelei, a hűtőburkolatok, az ülés alatti idomok, a kipufogók, de még a két kürt is kapott egy kicsi burkolatot. A lábtartó konzolok drága holmiknak tűnnek, hiszen egy darabból készültek oldalanként, nincs külön vezető és utas konzol, a tükrök pedig közvetlenül a a fék és kuplung hengerekbe csatlakoznak, szép, csak nagyon sérülékeny megoldások. Az ülés kétszínű, a ráillesztett takaró egyedi, ahogy a motor piros-fehér színe is csak a Fogarthy replikáé. Marchesini felnik, Brembo fékek, Showa és Sachs rugózó elemek, Termignoni kipufogók, tényleg nem aprózták el a dolgot.

Sajnálatos módon a gumik cseréje nem lett elvégezve a szervízben, és a tíz éve fent lévő Bridgestone BT 023-as papucsokra még új korukban sem mondhattuk azt, hogy "tapad mint a légypapír". Ha ehhez még hozzávesszük a mára megszokott elektronikus védelem teljes hiányát, érthetővé válik, miért kezdett izzadni a tarkóm indulás előtt. De hát gyáva népnek nincs hazája, szerencsémre én még tudok analóg motorozni. Ráülve azt azonnal megállapítottam, a csípőm nem fogja szeretni, a lábtartókat versenymotorosan magasra szerelték, a kormányt viszont nagyon mélyre. A gyújtást ráadva mennek egy kört a mutatók, majd az indítógombot megnyomva köszörül egy darabig, mire berobban a keverék a hengerekben. A két Termignoni-ból mennydörgés szerű hang tör elő, de a kuplung is kitesz magáért, mert úgy csörög, hogy attól minden Ducati fannak összefut a nyál a szájában. A kuplung férfias markot kíván, a váltó kemény, de precízen veszi a fokozatokat, a gázkart nagy erővel kell tekerni. Tehát ez nem az a krúzolós V(L) kettő, 3000-es fordulat alatt rángat, felette egyből megforgatja a hátsó kereket. Az első óra az ismerkedésről szólt, de mondhatnám azt is, hogy újra tanultam a motorozást. 

Ezzel a motorral nem nehéz hasonló beállítottságú barátot találni.

Persze nem panasznapot akarok tartani, csak szűk az a mezsgye ahol a Foggy-t élvezetesen lehet hajtani. A városi tötymörgés nem fekszik neki, vagy inkább nekem, ráadásul sokszor még a kettes is soknak bizonyult, egyesben pedig mégsem kéne percekig forgatni a motort. A kanyarokat biztosan szereti, mert a futómű atomstabil, csak nem bíztam a gumikban, tehát nagy lapon fordulásokat nem csináltam vele. Ha pedig belegondoltam abba, hogy semmit sem lehet "csak úgy" kapni hozzá egy elcsúszás esetén, a házamat pedig egyelőre nem akarom eladni, hogy kifizessem az egyedei alkatrészek valószínűleg igen borsos árát, hát inkább finomra vettem a figurát. Bejártam a Dunakanyart, majd átúsztattam Visegrádra, és elgurultam Bajna felé, az idén még úgysem jártam arra. Az idő csodálatos volt ezen a napon, és óriási mázlimra teljesen egyedül mentem végig, oda-vissza. Persze sok motorossal találkoztam, de az én "körömet" nem zavarta senki és semmi. 

Nos ez az igazi közege a Foggynak, jobb gumikkal remek köröket lehetne menni vele. Mivel 200 kilónál is könnyebb, nem jelentenek gondot a váltott kanyarok, könnyű ide-oda borogatni. A tulaj azt mondta: "kicsit szeszélyes". Nos kettes és hármas fokozatban a kanyarból kifelé simán tolja a fenekét, és előzés közben is tolja a fenekét, ez nem szeszélyes, ez egy gyilkos állat!! Viszont a kormányzás nagyon stabil marad, köszönhetően a kormány lengés csillapítónak és a friss villaolajnak. Ahol síma az aszfalt, ott nagyokat lehet(ne) élvezkedni, viszont a rossz utat nem szereti, ahogy egyik jó futóművű motor sem, minden gödröt és bakhátat éreztem a gerincemen. 

Mivel üzemanyag szintjelző óra nincs a műszerfalban, csak egy "kevés a benzin" lámpa, ezért Eszetergomban megtankoltam 100-as benzinnel, 150 kilométert 6000 forintért tettem meg, és messze nem használtam ki a tudását. Ezután nekivágtam Dobogókőnek, az erdő rendesen verte vissza a Termignonik hangját, Foggy nem az a lopakodó típus.

A kanyarfotós dolgozott aznap, íme a bizonyíték.

Mivel a Megyeri híd már fizetős, jó nagy körrel jöttem hazafelé, szépen nyitották a cipzárt az autósok, tehát van értelme a hangos kipufogónak. A 200. kilométer után már nagyon fájt minden tagom, igyekeztem mihamarabb hazaérni, tehát hálás voltam érte.

Jó volt végre begurítani a garázsba, igazi aszkétáknak való motor ez, el vagyok már puhulva. De ez egy ilyen műfaj, nem rovom fel neki, a Brutale pont ugyanilyen fárasztó bringa, mégis rajonganak érte. A szépségért bizony meg kell szenvedni, ez a csodálkozó és elismerő tekintetek ára. És hogy vajon mennyit érhet ez a különlegesség? 12500 dollárért találtam egyet Amerikában. Ez persze nem eladó, visszakerült a garázsba, a motor a tulajdonos gyűjteményének ékköve. Nagyjából évi 50-100 kilométert gurul, ezért van rajta 10 éves, de alig futott gumi. Én most rendesen megpörgettem az óráját.

A pontozás nem maradhat el, hiszen bármennyire is ritka, mégis csak egy használati tárgy, és még elég sokan járnak ilyen korú motorral.

Pontozás:

1., Külső: látszik rajta a kor, de szépen öregszik, nekem nagyon bejön, 10 pont.

2., motor: egy baltás gyilkos, agresszív, hangos (nagyon), mégis szerethető, 10 pont.

3., kényelem: na az nincs, igazi kínpad, 4 pont.

4., elektronika: az sincs, gyújtás és lámpák, ennyi, 4 pont.

5., fék-futómű: mindkettő remekmű, csak a bakelit gumik miatt nem tudtam igazán kihasználni, 7 pont.

6., használhatóság: ez nehéz kérdés, amire most "használják" tökéletes, kiállítási tárgy. Városba nem, autópályán nem, versenypályán igen, csak ne csússz el, mert az drága lesz. 5 pont.

7., kéne faktor: ez egy remek befektetés, csak felfelé megy az értéke, kéne bizony, 10 pont.

Összesen: 50 pont.

A négyszeres világbajnok Carl "Foggy" Fogarty örökre beírta a nevét a Ducati Almanach-ba, érdemei elévülhetetlenek. A legendás 916-osból is készült Foggy replika, tehát a gyár valóban hálás neki. Mostanság megint jól szalad a Ducati szekere, mindent megnyernek amit csak lehet, valószínűleg már gondolkodnak egy Marquez replika elkészítésén...

Lehet kényelmetlen, lehet hangos, lehet öreg a gumija, az élmény azért az enyém marad. Boldog vagyok, hogy a motoros történelem egy ilyen emblematikus darabját vezethettem, nagy megtiszteltetés, köszönet érte a tulajdonosnak! 

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus