Szeretek utazni. Szeretek egyedül utazni, leginkább motorral. Viszont van az úgy, hogy bármennyire is berzenkedem tőle, repülővel azért életszerűbb az utazás. Mint például az idei családi nyaralás, amit keréken elég bonyolult és drága útvonalon lehetne csak elérni. 

Nem félek a repüléstől, de nem is szeretem különösebben. Utálom a felszállás előtti macerát, meg azt, hogy túl magasan megyünk túl gyorsan egy fémdobozba zárva, amit ráadásul nem is én vezetek. De meghajlok a logikus érvek előtt, van ahová csak így lehet olcsón és gyorsan eljutni. Szeptember közepén anyával repcsire szálltunk, és két óra múlva landoltunk is a Kréta és Rodosz között fekvő Karpathoszon, a macskák szigetén.

Régen jártam Görögországban, 17 éve utoljára, akkor Kefalonia szigetén nyaraltunk a barátainkkal. Volt ugyan pár negatív apróság, de alapvetően remekül éreztük magunkat. A legjobban az zavart, hogy a szaros wc papírt külön kellett gyűjteni egy nem zárható papírkosárban, amitől az apartman fürdőszobájában már a szag is megalapozta a használat közbeni "jókedvet". Emlékszem puffogtam is, hogy a 21. században ez hogy fordulhat elő Európában. Viszont a sok jó emlék elnyomta a kevés rosszat, így ez már eszembe se jutott, mikor befizettünk az idei görög útra.

Karpathos egy sziget délkelet Görögországban, a Dodekanészosz szigetcsoport egyik tagja. Kicsi, a legszélesebb része 12, a hossza pedig 48 kilométer. Az éghajlata száraz, meleg, nagyjából Tunéziával van egyvonalban, de viszonylag közel van Ciprus, vagy akár Izrael is. Anya találta az utat, mióta nincs velünk Molli kutyus, többet nézegeti a repülős célpontokat. Görögország még mindig viszonylag olcsónak számít, egyhetes utat választott 4 ****-os szállodában reggelivel, telepített magyar idegenvezetővel kompletten, kettőnknek négy kilóért. Megnyugtató, ha van segítség a célnál, és így a reptéri transzfer is meg van oldva. Egy Smartwings nevű charter járattal repültünk, ami extraként, ingyen feladható 23 kilós bőröndöt engedélyezett. A gép szűk volt mint egy szardíniás doboz, de szerencsére nem késett a járat, így mindössze két órát kellett töltenünk csak rajta. Az út eseménytelenül telt, csoda időben repültünk, a leszállás pedig felidézte az utolsó görög utat, kemény landolás, majd satufék a rövid pályán, taps a pilótának, megérkeztünk Görögországba.

Ahogy elindult velünk a busz, az idegenvezető máris elkezdte sorolni a szabályokat. A legfontosabb, hogy vizet nem ihatunk csapról, sőt lehetőleg még a fogunkat is ásványvízzel mossuk! Kicsit felszaladt a szemöldököm, de mikor a nem lehúzható wc papírt említette, egyből bevillant a régi büdös emlék. Ó a francba, 2023-ban még mindig ez van? Ezen nem tudnak túllépni a görögök? Mesélt még a szigeten élő több ezer macskákról (szerencse, hogy szeretem a cicákat), a hektikus szemétszállításról, és a különleges kresz szabályokról. Mármint, hogy európai szemmel nézve nincsenek szabályok, vagyis vannak, csak senki nem törődik velük. Tehát a gyalogosnak nincs elsőbbsége, a hangosabb dudájú sofőrnek van előnye, és összesen 5 rendőr szolgál a szigeten. Egyébként kicsit túltolta, béreltem autót, de nem éreztem veszélyesebbnek a vezetést, mint itthon, inkább lazábbnak. Miután így megalapozta a jókedvünket, kellemes nyaralást kívánva lelépett.

Az álltalunk választott Miramare Bay hotelbe rajtunk kívül még négy magyar költözött be. Mi az öt emeletes szálloda földszintjén kaptunk szobát, a 13-ast, mázli hogy nem vagyok babonás. Közvetlen mellénk az egyik magyar pár került, az erkélyen rögtön be is mutatkoztunk egymásnak. A szállás csak itt négy csillag, felénk esetleg kettő és felet kaphatna. A takarító személyzet kedvenc száma az "ahol a papok táncolnak"  lehet, dzsuva ugyan nem volt, de igazi tisztaság se. A fürdőszoba erősen felújításért kiáltott, viszont volt tv, hűtőszekrény, erkély, igazából nem is kell más egy hetes nyaraláshoz.

Az első két nap ismerkedéssel telt, felfedeztük a város éttermeit, boltjait, megnéztük a közeli strandokat, szóval alaposan felderítettük környéket. A fővárosban lévő hotelt jó fekvése miatt választottuk, a google maps szerint, minden fontos objektum sétatávolságra volt a szállásunktól. Kikötő, sétáló utca, éttermek, boltok, autókölcsönző, egy kilométeres körön belül megtalálható. Az hamar kiderült, hogy a leggyümölcsözőbb üzlet a szigeten az autó-motor kölcsönzés, minden sarkon legalább egy, de néhol többen is kínálták a kocsikat vagy robogókat, árban minimális eltéréssel. Tényleg irdatlanul sok a macska, viszont jó dolguk van, több helyen láttam vizet és eledelt kirakva nekik. Különösebben nem pofátlanok, de azért minden étterem körül csapatosan várakoztak a leeső falatok reményében. A szeméthelyzet érdekes, a főbb turista útvonalakon rend van, de a periférián már sok a hulladék. A kukák körül olyan macska bandák kószálnak, akik talán kiszorultak a belvárosból. Kóbor kutya viszont nincs, az egy hét alatt talán öt kutyust láttam, azokat is pórázon. A telepített idegenvezető szerint, minden cica oltott és chippel ellátott, de azért ezt kétkedve hiszem, mégsem Svájcban vagyunk.... 

Egyet biztosan állíthatok, a szigeten mindenhol nagyon jól főznek. Voltak ugyan különbségek, de talán csak a jó és a kiváló közötti nüanszok. Nagyjából 30-50 euró egy vacsora két főre, előétellel, sörrel, üdítővel. A legnagyobb szívfájdalmam a csapolt sör teljes hiánya a szigeten. Kb 15 helyen próbálkoztam, de mindenhol csak üveges sört tudtak adni, csapoltat sehol. A szállodai reggeli, még magyar szemmel is bőséges volt, tojások, felvágottak, friss pékárú, egyedül a kávét kellett megoldani "okosba". Olyan híg löttyöt adtak kávénak csúfolva, hogy a második naptól még a németek is inkább teáztak. Én viszont vittem Nescafe-t, és kevertem magamnak minden reggel egy férfias napindítót, majd reggeli után a közeli élelmiszerbolt kávézójában ittunk igazi eszpresszót, 1.50-ért darabját. Cicák a hotel reggeliző termében is kószáltak, tényleg szürreális ennyi macska, gondolom egér vagy patkány egy darab sincs a szigeten. Egyébként a napi 10000 lépést bőven túlteljesítettük, tehát a bevitt kalóriákat le is mozogtuk.

A harmadik naptól béreltem autót, hogy a sziget összes látnivalóját meg tudjuk nézni. Fiat Pandát akartam, de épp nem tudtak adni, így egy Hyundai i10-es kis kocsit kaptunk. Három napra 130 euróba került, majd a végén még egy húszasért tankoltam bele, csak dicsérni tudom. A kölcsönzős nőci erősen meglepődött, mikor átvételkor kinyitottam a motorházat, és ellenőriztem az olaj és hűtőfolyadék szinteket, majd megnéztem a gumik állapotát. Hiába, szakember az szakember. 

Karpathos egy motoros paradicsom. Csak szerpentinek vannak a szigeten, és az útminőség is több mint elfogadható, viszont a korláttal spórolnak sok helyen. Sajnos "rendes" motort nem lehet bérelni hozzá, de az enyémmel nagyokat lehetne itt karcolni. A kis i10-essel is jókat csapattam, a hajtűkanyarokban csikorgó gumik miatt az asszony jobban szorította az utaskapaszkodót, de sosem borultunk fel. A pöttöm koreai 5-ösre vizsgázott, és a fogyasztása is barátságosan alakult.

Két nap alatt gyakorlatilag mindent megnéztünk, ami aszfaltozott úton elérhető. Az egész sziget elképesztően vadregényes, a part minden métere egy mese, csodás strandokkal, icipici falucskákkal, és a parkolás mindenhol ingyenes! Mégis, ha egyet kellene kiemelnem, az Olympos városa, fent a hegyek között, ahol az 556 fős lakosság nagyobbik fele, hagyományos itteni ruhákba öltözött idős néni. Rengeteg a turista, és mivel nincs egy méter sem lépcső nélkül, csak és kizárólag gyalogosan lehet közlekedni. A boltokban, éttermekben, mindenhol fejkendős, bajuszos nénikék dolgoznak, némelyik hibátlan angolsággal beszélt. A színes házakra néha leereszkedő felhők miatt, szinte mesevilágban érezhetjük magunkat, ezt kár lett volna kihagyni. A helyben, kézzel készült, napon szárított tésztát ebédeltük húsgombóccal, na az még itt is különleges kulináris élménynek számít. A városka tetején egy csöppnyi templom, aminek teraszáról eszméletlen panoráma nyílik körbe.

Az utolsó autós napot strandolással töltöttük, a végiglátogatott partok közül kiválasztottuk a mindkettőnknek legjobban tetsző Amoopi Beach-et, heverésztünk a napernyő alatt, meg úszkáltunk a 28 fokos kristálytiszta Égei tengerben. Tulajdonképpen ez a nap volt "a nyaralás", jól is estt az egész napos pihenés. Este leadtam a kocsit, és újra gyalogosok lettünk. Mikor jöttünk visszafelé a vacsorából, a kis Hyundai már kitakarítva, lemosva várta a következő bérlőt.

Az utolsó előtti napon várt rám a hajókázás. Igen csak rám, oda egyedül mentem, mert anya tartott a hullámzástól, ugyanis erre a napra viharos szelet jósolt a telefonunk. Én úgy okoskodtam, ha kifut a hajó, nagy baj nem lehet, ha pedig mégis felborul, az életem kalandja lesz. Nos a kikötőben indulásra készen várt a vitorlásnak kinéző öreg teknő, és tényleg rendesen dobálták a hullámok, fröcskölt a tenger, de melegen sütött hozzá a nap, úszógatyában meg nem baj ha vizes lesz az ember. A csak hajóval megközelíthető titkos öblökben szerencsére szélcsendben kötöttünk ki, remek móka a hajóról beugrálni a valószínűtlenül tiszta tengerbe. Az egyik partszakaszon grill ebédet kaptunk, végül is jó buli volt a viharos szélben való hajózás, habár a kikötéskor szédelgő utasok biztosan mást mondanának.

Az utolsó estén újra besétáltunk a citybe, vettünk pár ajándékot, és végig jártunk egy édesség-ital-szivar áruházat, ami a mérete és a választéka alapján Európa szinten is kuriózum lehet. Én ennyi piát egy helyen még sosem láttam, a világ minden tájáról, minden méretben, a szivarok külön humidor szobában, és annyi csoki, desszert, cukor, sütemény, hogy csak tátottuk a szánkat. Az egyik polcon találtam, cannabis ízesítésű desszertet is, ráadásul nagyon olcsón, már sajnálom, hogy nem vettem belőle. A polcokon békésen megfért egymás mellett a görög ouzó, az orosz vodka, és az Amerikai whisky, ebben a boltban igazi demokrácia van. A szivarok között láttam Romeo & Juliet-et is, azt hiszem az a kubai szivarok Ferrarija.

Összeszedtem minden bátorságomat és nyelvtudásomat, majd bementünk az édességbolt melletti, nagyon exkluzív ékszerboltba, hogy megkérdezzem egy nyaklánc árát, amit eddig minden este megcsodáltunk a kirakatban. A lánc még nekem is tetszett, úgy gondoltam akár egy autó árába kerülhet. A bolt bent is nagyon nagyon tiszta és visszafogottan elegáns volt, szinte megbújt a többi üzlet harsány portálja között. Egy idős hölgy fogadott minket, aki csak görögül beszélt, de mutogatással hamar célt értem, kivette a láncot a kirakatból. Nos a lánc 1700 euróba került, aranyozott ezüstből készült, és a kövek sem igazi drágakövek, csak valamilyen kristályok voltak, az árát a készítő neve, Dimitrios, emelte fel ennyire. Nekem nem mondott semmit, de nem értek sem az ékszerekhez, sem az ékszerészekhez. Egy biztos, elképesztően szép munka, csodálatos színekkel, megköszöntük a hölgynek, hogy megmutatta, majd távoztunk. Ha igazi aranyból és drágakövekből készülne, biztosan legalább tízszer ennyibe kerülhetne. Íme:

Az utolsó reggelink után kényelmesen becsomagoltunk, majd a busz visszavitt minket a reptérre. A becsekkolás hamar megvolt, van annak is előnye, ha egy reptér kicsi. Ugyanazzal a szűk géppel repültünk haza, mint idefelé, és szerencsére most is eseménytelen utunk volt. A csomagjaink ugyan utolsóként fordultak rá a szalagra, de hál istennek sértetlenül megérkeztek.

Ha röviden kell meghatároznom, hogy milyen volt a nyaralás, azt mondom jó. Voltak ugyan hibák, mégis úgy gondolom hogy az ár, és a kapott szolgáltatás arányban állt egymással, ráadásul ezt a fajta lepukkantságot csak a görögök tudják ilyen jól eladni. A sziget valóban különleges, és ha valaki nem ultra all inclusiv medencés nyaralásban gondolkodik, megtalálhatja itt a számítását. Remek konyha, remek utak, kedves emberek, a többi meg belefér. A szobát csak két naponta takarították, de legalább a wc papírt zárható fedelű szemetesbe dobhattuk, ez sokat segített a szagok kordában tartásában, ásványvizet pedig olcsón vettünk a szomszédos boltban. Én nem vagyok nagy Görögország fan, valószínűleg ide sem jövök vissza még egyszer, annak viszont nagyon örülök, hogy eltölthettem egy hetet Karpathoson, a macskák szigetén, ez is szép emlék marad.

Üdv mindenkinek, sziasztok: a Mágus

Galéria: