Szimcsák Attilát -vagy ahogy az ismerősei szólítják, Szimit- 10 éve ismerem. Ő a Rhino Tours alapítója, a motoroskonyv.hu tulajdonosa, a Tudatos Motorosok Országos Egyesületének (TMOE) vezetője, és több motoros könyv társszerzője. Élete a motorozás, kis országunkban már meghatározó tényező, ha egy motoros társaságban elhangzik a neve, biztosan többen felkapják a fejüket, "ismerem". Ő adta ki a könyvemet, vezetett túrát amin részt vettem, de találkoztunk már különböző rendezvényeken is. És hogy az alcímre utaljak, minden üzleti projektben egyenrangú társa Dobos Zoltán -barátainak Zomax-, akivel hosszú évek óta dolgoznak együtt, de Zoli most nem lehetett itt velünk, dolgozik, éppen túrát vezet Dél-Spanyolországban. Hiába, az élet néha igazságtalan...

Szimi, jól tudom, hogy most jöttél haza Erdélyből, ahol motoros hószán túrát vezettél?

Igen, ez volt az idei első hivatalos szervezésünk, ezzel nyitottuk meg a szezont. És mikor már hazafelé tartottam, akkor utazott ki a Zoli Andalúziába.

Láttam facebookon, "szívtátok egymás vérét". Én még nem próbáltam, milyen egy hószán túra?

Aki szeret síelni, annak megvan az az érzés, ahogy áll a hegytetőn, és szinte szúr a levegő, annyira tiszta. Régen snowbordoztam télen, de az a társaság szétszéledt, és kerestem valamit a téli hónapokra. Mikor rátaláltam erre a lehetőségre, éreztem, ez jó buli lesz nekem. Ennek 11 éve, azóta járok ide, és jó pár éve hozom a motorosokat is. Jók a partnereink, nélkülük nem lenne ennyire tökéletes az élmény. Az idei túra újdonságát-különlegességét az adta, hogy először használtunk négyütemű szánokat. Sokkal jobb, mint a kétütemű, nem büdös, csendes, és nyomatékból felmegy a hegyre.

A hószán túrák is olyanok, mint a motoros túrák? Mindent Ti szerveztek, szállás, ellátás, szánok, stb?

Igen, mindent mi intézünk. Szállás, túravezetés, a gépek, háromszori étkezés van, ebéd a terepen, igazi székelyföldi finomságok. Csak ruhát és sisakot kell hozni, a többi a mi "gondunk".

Macikaland volt már?

Szerencsére nem, de medve nyomokat már láttunk. Mondjuk, szerintem jobban félne a szánoktól, mint mi tőle. Azért szeretném, ha ez megmaradna elméletnek. (nevet)

Így legyen. Térjünk át kétkerékre. A "kötelező" kérdés, nálad mikor kezdődött a motorok, a motorozás iránti vonzalom?

Hét-nyolc éves korom körül, pontosan nem is tudom már. Tudod a klasszikus sztori, nyaralás vidéken a nagyszülőknél, Bács-Kiskun megye, először kemping bicajjal tanultam a farolást a porban, meg a többi kunsztot, majd ezek után jött az, hogy "hadd menjek egy kört a Babettával". Na onnantól már csak az érdekelt, éveken át alig vártam a nyári nyaralásokat, ami nekem egyet jelentett a motorozással.

Milyen volt az első saját motorod?

TS125-ös MZ, szakközepes koromban. Egy osztálytársamtól vettem, még papírjai sem voltak. Egészen pontosan, forgalmit kaptam hozzá, de azt évek óta nem íratta át senki, én sem. Jogsi sehol, tényleg igazi illegálban motoroztam. Ez a jogsi kérdés amúgy érdekes dolog, a szüleim azt mondták, autóra lehet, motorra nem. Így aztán 17 évesen, korkedvezménnyel megcsináltam a B-t majd a C-t, de az A-t nem. A B és a C 3500 forintba fájt, ha hozzáveszem az A-t is, 700 forinttal került volna többe, majd 7 (!!!) évvel később, már huszon-harminc ezer forintba került a motor jogsi. Ráadásul akkor már külön kategóriákra bontották, A1, majd egy év múlva jöhetett a nagy A. Bonyolult volt, de az én drága szüleim nem akarták, hogy motorozzak.

Miért ódzkodtak ennyire? Volt valami rossz élmény a családban?

Az a helyzet, hogy fater motoros rendőr volt, sok mindent láthatott. De nem tudok semmi drámai eseményről, talán nem tartottak elég érettnek a motorozáshoz.

Motoros rendőr??? Ezt sosem hallottam még. Mivel motorozott, Pannónia vagy BMW?

Emlékeim szerint BMW-vel mentek, ráadásul oldalkocsissal. Édesapám sokszor az oldalkocsiban ült, mert Ő a díszszázadban szolgált, fejeseket kísértek. Sok legendát mesélt, de ami legjobban beégett, az Fidel Castro 1972-es látogatása alkalmával történt. A konvoj a reptérről haladt be a városba. Faterék mentek elől, a lezárt utakon jó tempót diktáltak. Az történt, hogy kanyarodtak balra az Üllői útról a Ferenc körútra, ám olyan vehemensen tolta a vezető, hogy az oldalkocsi kerekéről lefordult a gumi. Ki tudták védeni, nem lett baleset, de szégyenszemre félre kellett állniuk. Így aztán Castro beelőzte őket, a motort pedig bevontatták a műhelybe.

Ojjé, szikrázhatott a felni rendesen. Miután, meglett a nagy A, milyen motor jött a kis MZ után?

Az MZ sokáig megvolt. Kivittem Törökbálintra egy osztálytársamhoz, ott tároltam, hétvégénként kibuszoztam, és a határban krosszoztam vele. Miután megszereztem az A1-et, pár hónapig egy közösen használt 250-es Yamaha Virago-val motoroztam, ami remek gyakorló motor volt.  Azután jött egy gyönyörű Yamaha Virago 700 soft chopper. Egy év múlva levizsgáztam a nagy A-ra, minden akadály elhárult, már bármit vezethettem. Persze ide is van egy sztori. A sikeres vizsga és a jogosítvány kézhezvétele között eltelik bizonyos idő, nagyjából két hét. Ezt én nem tudtam kivárni, ezért már közvetlenül a vizsga után az új, álommotorommal jártam.

Pillanat, mi volt ez az álommotor?

Egy V-Max. Egy Yamaha V-Max, supertrapp dobokkal, olyat szóltak, hogy a környék összes riasztója bekapcsolt, elképesztő szerkezet volt, nagyon szerettem. Tehát, megyek az Üllőin a V-Max-al, üvöltenek a dobok, mikor látom, hogy igazoltat valakit két motoros rendőr. Meghallva a V-Max-ot, egyből utánam indultak, a Corvin mozinál állítottak le. Nos a motor igazi szabályokon kívüli gép volt, nekem pedig még nem készült el a jogsim, csak azt a papírt tudtam odaadni, amit a vizsgán kaptam. Az az igazság, hogy nem igazán értettünk szót, elvették a forgalmit, meg a papírt, amivel azt igazoltam, hogy levizsgáztam, és a B, C jogsimat is majd otthagytak. Gyakorlatilag úgy vonták be a nagy A vezetői engedélyemet, hogy még meg sem kaptam.

Tehát, ha jól értem, elvették a jogsidat, mielőtt még a kezedbe vetted volna?

Pontosan. Lógó orral mentem haza, fater kérdi: mi van? Elmeséltem a szitut, hümmögött kicsit, majd átballagott a Nádasdy utcába. A Hallerban laktunk, 5 perc alatt odaért a motoros rendőrök bázisára, ahol mindenki ismerte. Pont akkor jött meg a két rendőr aki elvette a papírjaimat. Apámnak volt némi respektje, erre való tekintettel visszaadtak mindent, de megjegyezték, hogy nagyon szemtelenül viselkedtem. 10 perc múlva a kezemben voltak újra a papírok, cserébe meg kellett ígérnem, hogy visszaveszek az arcomból.

Mondhatjuk, hogy kalandosan indítottad a motoros pályafutásodat. Miután megkaptad a jogosítványt, merre indultál el? Melyik stílus vonzott?

A chopper vonzott nagyon, már a kis Virago is abba az irányba vitt, majd a Virago 700 pláne és a V-Max sem volt ettől idegen. Azután jöttek sorban a Honda Shadow 750 és a Shadow 1100. Ezt át is építettem, úgy gondoltam örökre chopperes leszek. Ez az építés erősített meg abban, amire végül is mindig készültem, hogy nekem a motorokkal kell foglalkoznom. Először egy svájci használtautó kereskedésben dolgoztam, majd elmentem egy VW márkakereskedésbe értékesítőnek. Ezeken a helyeken, én sokat tanultam arról, hogy hogy is kell ezt jól csinálni. Innen hívtak át az Óbudai MaxxPowerbe, ahol Honda motorokat árusítottak. Rám a használt motor kereskedést bízták, 27 évesen ezt nagy megtiszteltetésnek éreztem, tulajdonképpen az igazi motoros pályafutásom ekkor indult, 2001-ben.

Lehet, hogy találkoztunk. A MaxxPowerben én is jártam, 2004-ben, motort kerestem a visszatéréshez. 

Lehet, de 2004-2005-ben, már az új motoroknál dolgoztam a Komlós Attilával. Nagyon hasítottunk, volt olyan hónap, amikor 69 új Hondát adtunk el. Elképesztő számokat produkáltunk, mi adtuk el a legtöbb motort egy szalonra vetítve. De szerettünk volna saját üzletet, így aztán Attilával megalakítottuk a Honda Dream-et, ami a mai napig működik. Én két év után szálltam ki a Dream-ből, pont a válság előtt adtam el a tulajdonrészemet. Először a Forcefield protektorok értékesítési hálózatát építettem ki, majd elkezdtem túrákat is szervezni.

Hol járunk időben? Vagyis mikorra datálódik a Rhino Tours megalakulása?

2009 az első év, amikor én már csak túrákkal foglalkozom. Elkészül a honlap, de Zoli akkor még csak szabadidejében vezet túrát. 2015 az a dátum, amikor már Ő is főállásban csinálja a Rhinot. Az az igazság, hogy mi ezt nem csak a pénzért csináljuk, ez az életünk. Azzal foglalkozunk, amit a legjobban szeretünk, és ha ebből meg is tudunk élni, az már csak bónusz. Jól mennek a túrák, általában túljelentkezés van, például Amerikába az idén kétszer megyünk.

Mindannyian ezt szeretnénk, de Te megvalósítottad az álmod, a munkád a hobbid is egyben. Egy ilyen amerikai túrát megszervezni, nem lehet egyszerű (persze a többi sem az), ez nagyon szerteágazó feladat, pláne most, a járvány miatt. Mekkora meló ez?

Kb. egy év volt az első. Kitalálom, megtervezem, beárazom, aztán jöhet a marketing. Fel kell tölteni a létszámot, mert ha nem jelentkezik senki, akkor nem tudjuk megcsinálni, hirdetni kell mindenféle fórumokon. Aztán, ha megvan a létszám, jöhet a másik rész, megszervezni a túrát. Biztosítás, repjegyek, szállások, útvonalak, motorbérlés, és a rengeteg fakultatív, de Zolival már professzionálisan tudjuk csinálni. Egy ilyen út drága, aki részt vesz rajta, az életre szóló élményt akar. Erre törekszünk, és a visszajelzések alapján, úgy tűnik eddig mindenki megkapta. Fontosak a kinti partnereink, de mostanra minden letisztult, kialakult, nyugodtan vágunk neki az útnak.

Amerikát mindig ketten csináljátok Zolival?

Igen, de most lesz még egy túravezető, aki kocsival jön utánunk, hozza a csomagokat, és utánfutón egy tartalék motort. Tehát, ha valaki lerobban, levesszük a tartalék motort, és megyünk tovább. Mindhárman jól beszélünk angolul, ha probléma vagy váratlan esemény történik, biztosan megoldjuk. 

Amerika a kedvenc túrád, vagy valami más?

Amerikát mindig várom, az nagyon különleges. Egyébként mindet szeretem, hiszen én-mi találtuk ki őket. Ha mégis kell mondanom egyet, az a horvát 8-as út. Évente négyszer-ötször is megyek rajta, de mindig elvarázsol, ott valahogy átkapcsol az agyam. És mostanában Montenegró, azt nagyon megszerettem.

Maradt már el túra?

Soha. Ha esik az eső, majd eláll. Ha fúj a szél, majd abbahagyja. Ha hideg van, nemsokára meleg lesz. Olyan nem történhet meg, hogy várnak minket a találkozási ponton, és mi nem vagyunk ott. A pandémia miatt voltak halasztások, de ahogy lehetett menni, mentünk. Rossz az idő? Oké, nem tarthat örökké, nemsokára jobb lesz. Kell az optimizmus, és remek esőruhák is vannak már. A jó időt nem tudjuk garantálni, de a jó hangulatot igen.

Vezetsz valami statisztikát, hány kilométert motoroztál már?

Nem írom, de saccra kb félmillió km lehet reális. Ennek nagy része a túra kilométer, a maradék a privát. Én tavasztól őszig robogóval járok mindenhová. Egy Piaggio Beverly 500-al intézek mindent, autóba ritkán ülök. 

A robogón kívül, milyen saját motorod van?

Nevetni fogsz, most vettem egy Honda Monkey-t. Nagy motorom most nincs. Évek óta a BMW importőre támogat minket, mostanság R 1250 GS-ek a szolgálati motorjaink. Ki merem jelenteni, hogy nekem, a BMW GS a tökéletes túravezetői motor. Vannak más jó motorok is, de nekem a GS ad meg mindent, akár kényelemben, akár elektronikában, akár futóműben, és ne feledkezzünk meg a pakolhatóságról sem. A sebesség mára már másodlagos, persze ha kell, a GS menni is tud.

Ugorjunk egyet. Hogy jött a könyvkiadás?

Túra közben, esténként, mindig megy a sztorizás. Jókat nevetünk, akár én, akár Zoli, vagy valamelyik motoros társunk történetén. A túráinkról mindig is írtunk összefoglalókat, melyek a visszajelzések, és hozzászólások alapján tetszettek a motorosoknak. Hát így kezdődött, úgy gondoltam, ha 15 embernek tetszenek ezek a történetek, talán többnek is fog. Zolit sikerült rávennem, és nekiültünk megírni a túrákon történt vidám és érdekes eseményeket. Az első könyv nehezen ment, de a második már könnyebben. Majd mivel addig csak Európai utakról írtunk, adta magát, hogy a harmadikban az Európán kívüli történeteket meséljük el, ez lett a Világkalandor. Kiadót nem találtunk, viszont annyira hittünk magunkban, hogy csináltunk egyet, és kiadtuk mi magunk. Negyediknek jött a Zozó könyve, ötödiknek pedig a tiéd, és van három tervünk a jövőre nézve. Itt tartunk most, szerencsére találtunk támogatókat is, úgy tűnik működik a dolog. 

Magyarországon hiány van a nyomtatott motoros írásokban. Én imádom a könyveket, szeretem a papír illatát, hogy lapozni lehet, nagyon drukkolok nektek a folytatáshoz, hajrá! Térjünk vissza a motorokhoz. Ha ennyit mész, benne van a pakliban, hogy baleset szenvedsz. Sokszor estél már?

Én nagyon szerencsésnek tartom magam. Tavaly májusig, csak apróbb eldőlések voltak. Akkor viszont figyelmetlen voltam, lesodródtam az útról, és eltört öt bordám. Ez Horvátországban történt, de ennek ellenére hazajöttem, csak az út végén már nem volt őszinte a mosolyom. A legrosszabb a történetben, hogy hat hétig nem tudtam motorra ülni, Zolit kicsit túlterheltem. Egyébként ennyi, és remélem továbbra is kitart a szerencsém.

Félmillió kilométerre ez nagyon jó arány!

Igyekszem fejben mindig "ott" lenni, próbálok kizárni minden zavaró körülményt. Már hozzászoktam a túravezetők "szentháromságához", az út, a GPS, és a tükör, ezekre kell nagyon figyelni. Ott és akkor, egy másodperccel tovább néztem a tükröt, mint kellett volna. Szerencsére lassan mentem, így nem lett nagyobb baj.

Ez maradjon is így. Mik a "legjeid"?

Legek? Legmesszebb a Magellán szoros partján álltam Szilárd barátommal, a Patagónia túrán. A legjobb motor eddig az 1250 GS. A legjobb év pedig 2021. Tavaly csináltuk a legtöbb túrát, a legnagyobb létszámmal, és a legtöbb képzést, a legtöbb részvevővel. 2021 az én LEG-LEG évem. 

Mint sokat látott motoros, mi a véleményed a magyar motoros kultúráról?

Szerintem jó felé megyünk. Van még mit javítani, de jó az irány. Egyre kevesebb a pólóban egykerekező kamikáze, vagy a sorok közt üveghangon dadogtató sportmotoros. Viszont egyre több a túramotoros, egyre több az olyan motoros, aki képzésekre jár, vagy aki felveszi a védőfelszerelést. A képzést nagyon fontosnak tartom, a mi túravezetőink, évente több képzésen is részt vesznek. És jönnek a motoros lányok is, komolyan veszik, sokszor jobban teljesítenek, mint a fiúk. Jó dolog az önbizalom, de még jobb a tudás.

Mik a terveitek a jövőre nézve?

Fejlesztjük a Tudatos Motorosok Országos Egyesületét, bővítjük a képzéseket és a képzési anyagokat. Nagy álom, hogy mind az öt kontinensen motorozzunk, Dél Afrika, Kanada, Ázsia, Ausztrália, Új-Zéland, ezek még felfedezésre várnak. De mindezek mellett, a legfontosabb, hogy szeretnék több időt tölteni a családommal. Mert nélkülük ez nem menne. Nekik nagyon sok lemondással jár, hogy apa azt csinálja, amit. Nagyon jó melóm van, hiszen én lemegyek a garázsba, felveszem a sisakom, felülök a BMW GS-re, és megyek dolgozni. Csodás helyekre utazom, nagyon jó arcokkal, de a család itthon marad, és hiányol. Ezen változtatni szeretnék, hiszen Ők a legfontosabbak.

Van valami frappáns záró gondolatod?

Igen, a köszönet. Mert ez egyedül nem menne. Köszönet a családomnak, a barátaimnak, és a munkatársimnak, hogy segítenek abban, hogy az enyém legyen a legjobb meló. Köszönöm.

Én pedig köszönöm a beszélgetést Szimi.

Szimi és Zomax.

https://rhinotours.hu

 https://tudatosmotoros.hu

https://motoroskonyv.hu