Még tavaly elhatároztuk Zolikával (2016), hogy ebben az évben is gurulunk egyet, de most csatlakozott hozzánk Jani. A dolog pikantériája, hogy vele is dolgoztam régen, tehát három volt kolléga motorozott együtt. Mindhárman az olasz autók bűvöletében élünk, gondolhatjátok milyen "hazudóverseny" volt esténként. Amit mi nem láttunk még, az nincs is!

Próbáltam egy nem szokványos túraútvonalat tervezni, sok kanyarral, de azért legyen gyalogos néznivaló is. Zakopane, Olmutz, Kutna Hora, Prága, Cesky Krumlov, Hallstatt, Berchtesgaden, hétfőtől péntekig öt nap.

Az alcím szereplői a motorok új neve, úgymint: az XJR 1300 egy vonzó gyönyörű nő, akin van mit fogni, és nem is kicsi, tehát Ő lett Monica Belucci a Szépség.(Zolika ragaszkodott a női nemhez)  Az én Hondám Daniel Craig a Titkos ügynök, aki kisportolt, de elegáns, és nagyon kemény is tud lenni. És hát Jani Monstere a Baltás gyilkos, természetesen Danny Trejo, aki ijesztően néz ki, a hangja még a külsejénél is brutálisabb, de mégis inkább vonz mint taszít. Jani nem is mert átjönni Ausztriába a Ducatival, mert félt hogy lecsukják a hangok miatt. (kipufogó, kuplung) És akkor a rendszámról nem is szóltam, ami mondjuk ki: nehezen (NEM!) olvasható.

"A szépség."

"A titkosügynök."

"A baltás gyilkos."

1. nap)   Dunakeszi-Zakopane

Az indulást 2017 június 12. hétfőre tettük, és nagyon bíztunk a jó időben. A túra az M2-n lévő Shell kútról indult 9 órakor. Zolikának meg akartam mutatni a kedvenc útvonalamat, tehát a délelőtti útvonalterv a következő volt: Salgótarján-Cered-Aggtelek, ebéd a giroszosnál. Délután Szlovákia következett: Dobsina-Szepesvára-Tátra Lomnic-Zakopane. Gyönyörű az a környék, príma útminőséggel, még eltévedni is élmény. Szepesvára nagyon nagy, jól megközelíthető, érdemes megnézni. A parkolótól csak gyalog lehet felmenni, ezt a nagy meleg miatt most kihagytuk, de ide egyszer még eljövök. Fotóztunk, és mentünk tovább.

Szepesváralja. 

A Tátrán már nőnek az új fák, a pusztítás nyomai kezdenek eltűnni, a természet nem hagyja magát. Az első napi cél Zakopane már közel volt, és végre elkészült a teljes út a határtól. Évek óta járok ide, de ilyen gyorsan még nem sikerült elérni a várost a Szlovák határtól. A T5-el szokásos Bellamonte Aparthotel-ben volt foglalva szoba, illetve egy komplett kégli, hiszen apartmanok vannak. Földszinti kecót kaptunk, közel a recepcióhoz, ez a reggelinél is jól jött,  gyakorlatilag a szomszéd helységben ettünk. Lepakoltunk, lezuhanyoztunk, és bementünk a "variba", vagyis a belvárosi sétálóutcába. Én voltam az idegenvezető, mint "profi" Zakopane szakértő. (Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, hogy a szállás és a kocsma közötti úton kívül nem ismerem ki magam) Egy általam ismert karczma-ba mentünk ahol grill ételeket csinálnak. Rendeltünk is egy 1.5 kilós vegyes tálat,  Tyskie csapolt sörrel. 

Azérez odab@sz.....

Mikor kijöttünk kaja után, szakadt az eső. De amíg levezetésként elnyaltunk egy fagyit, csendesre váltott, és mire hazaértünk, el is állt. Jani él-hal a wellnessért, így hát elkísértük a jakuzziba, tökéletes zárása volt az első napnak. A tervezett 395 km helyett 450 km lett, de minden plusz méter élmény volt.

2. nap) Zakopane-Olmutz.

Tökéletes reggeli után, nekivágtunk a második napnak. Az útvonalterv Zywiec, Bielsko Biala, Cyszin, Frydek Mistek, Olmutz volt. Zakopane-ból még nem mentem erre, megmondom őszintén nem volt nagy élmény Zywiec-ig eljutni. Végig egysávos az út, amit szinte mindenhol építettek és annyira szűk, hogy motorral se lehet előzni. A 957-en viszont van egy vadi új kétsávos szakasz, tökéletes nagy sebességű kanyarokkal, az tuti volt nagyon. Erős teherfogalomban mentünk, de hétköznap ez természetes. Viszont Zywiec és Bielsko között nagyon klassz hegyi szerpentin van, ott lehetett döntögetni a vasakat.

Zywieci pihenő.

Bielsko után egy rövid szakaszon autópályáztunk-azon mentünk át a határon is, de Frydek Mistek után igazi motoros paradicsomot találtunk Olmutz-ig. Hegyek, erdők, tavak, olyan mint a 69-es Ausztriában.

Esküszöm nem photoshop.

Olmutz nagyváros, navi nélkül nehezen találtuk volna meg a szállást. A Sygic rendszert használtuk, a házszámokkal bajban volt, de az utcákat mindig megtalálta. A hotel a város szélén egy tó mellet van, a reklámképekről könnyű volt beazonosítani. Tiszta kulturált hely, egymás melletti szobákat kaptunk. A menetrend a szokásos volt, vissza a motorokhoz, lepakolás, láncsprézés, fürdés, vacsi. Igazi nyári este volt, a hotel melletti étterem kertjében telepedtünk le, és megkóstoltuk a helyi specialitást, ami "vínersniccel" volt, egy számomra ismeretlen (de finom), Litovel márkájú csapolt sörrel.

Park Hotel, Olmutz.

Vacsora közben megbeszéltük a másnapot, lecsúszott még egy kör Litovel, aztán mentünk szunyálni. A tervezett 290 km helyett 340 km lett, de jókat csavarogtunk. 

3. nap)  Olmutz-Kutna Hora-Prága.

Reggeli 7-től, első osztályú kajával. És lehetett kérni (plusz pénzért) igazi kávét. Derekasan belaktunk, felmálháztuk a motorokat, fizettünk és nekivágtunk a harmadik napnak. Hagy említsem meg, hogy a Kawás hátsó zsák mindent elnyel, remekül lehetett rögzíteni a saját hevederjeivel, és nincs para a sorok között, hogy esetleg beakad ha szűk a hely. A fel-le szállás macera egy kicsit, de nagyon bevált, csillagos 5-ös!!!

Olmutztól Kutna Horáig eseménytelenül gurultunk, ez a nap inkább nézelődősre, mint kanyargósra sikerült. A csontkápolnát viszonylag könnyen megtaláltuk, a parkolással is szerencsénk volt. 90 koronáért bemehettünk a 40000 halott csontjával díszített kis templomba. Maga az épület elég rozoga, de éppen elkezdték a külső rész felújítását. Érdekes volt, de 20 perc alatt bejárható az egész, a kis kerti temetővel együtt. A souvenír boltokban koponyákat lehet venni minden létező anyagból, nekem a kristálykoponya tetszett a legjobban.

Bizarr látvány.

Egy cigi-pisi-fagyi hármas után nekivágtunk Prágának. Egyenesen mentünk, egy darabon elkaptuk a régimódi "ta-dam-ta-dam" utat is, meg is fizettük az árát, szerelni kellett. A Szépségről lerázódott a kilométer spirál hollanere, a Baltás gyilkos pedig elveszített egy 6-os anyát az ülés alatti tárolóról. De három képzett szerelő pillanatok alatt elhárította a hibát! Ja jut eszembe, Zolika is vett egy Sena headset-et, végig tudtunk kommunikálni egész úton, újszerű élmény volt. Egyszer azért szólt, hogy ugyan nézzek már fel az égre, jót nevettem. A pilóták is bolondoznak??

Amőbáztak odafent?

Nagy forgalomban, autópályán mentünk be Prágába. A hotel kétszeresen is jó helyen van, közel a körgyűrűhöz, és közel a belvároshoz is. Leparkoltuk a motorokat, bejelentkeztünk a recepción, szerencsére megint egymás melletti szobákat kaptunk. Levettük a cuccokat, megfújtuk a láncokat, és mentünk fürödni, majd várt ránk Prága. Én már voltam vagy ötször, a többiek még "prágaszüzek" voltak. Azért is választottam a Pyramida hotelt, mert tökéletes az elhelyezkedése. Viszonylag "könnyű" sétaút a váron, a Károly hídon keresztül az Orloj. Csak ajánlani tudom, 4 csillagos szálloda, megfizethető áron.

A hotel ablakából látszik az út amin jöttünk. Az ablak szerencsére jól szigetelt.

16 órakor tisztán, nyáriasan vágtunk neki Prágának, ismét én voltam az idegenvezető. Prágára nem térek ki bővebben, aki már volt tudja milyen, aki még nem annak látnia kell. Szerencsére viszonylag koncentrált minden látnivaló, gyalogszerrel egyszerűen bejárható a belváros. Hétköznap dacára tömve volt fényképező turistákkal, nagy számban koreaiakkal.

A csajok Prágában is csak a telókat nézik.

Sörözőt találni nem nagy kihívás, rengeteg kiülős hely van, mivel erős kánikula volt, fogyasztottuk a Gambrinust. Az árak az egekben, egy korsó csapolt sörért simán elkértek 95 koronát, ami kb 1200 forint, szóval úgy igazán berúgni nem olcsó mulatság. Az új sláger a kürtős kalácsba töltött fagyi, megfelel egy vacsorának a kis adag is, 125 koronáért!

 A várba, visszafelé mentünk be, a kapunál géppityus katonák ellenőriztek mindenkit. Zsebeket kipakolni, majd átnéztek detektorral, tisztára mint egy reptéren. A várhoz már közel van a hotel, visszasétáltunk és lepihentünk, szép menetet teljesítettünk. Ez volt az utolsó esténk Janival, Ő másnap hazafelé vette az irányt. 

A napi táv 270 km volt, plusz a séta!!!

4. nap) Prága-Berchtesgaden-Hallstatt

A reggeli isteni finom a Pyramidban, a kávé is elfogadható, csak be kellett csapni a gépet egy kicsit. Figyeld a kifolyót, és amikor már csak víz folyik vedd ki a csészét, úgy erősebb. Bejelentkezéskor a recepciós azt mondta, 6,50 euró a parkolás a motorokra éjszakánként, a reggeli személyzet viszont nem kért pénzt a parkolásért, szerettük érte. Felpakoltunk, jól hátba veregettük Janit, és Zolikával elindultunk Ausztria felé. A forgalom reggel se volt kicsi, autópályáznunk kellett Ceske Budejovice-ig. Az alapterv Cesky Krumlov megnézése volt, de lecseréltük a Sasfészekre. Tavaly nekem kimaradt, Krumlovot már láttam, hajrá. Úgy terveztük, hogy a Hallstatt melletti szálláson Gosauban lepakolunk, onnan 60 km a Sasfészek, és utána megyünk be Hallstattba. Az utolsó busz 16 órakor indul, de jól álltunk idővel. Ceske Budejovice után nagyon kellemes szép utakon mentünk a sógorok felé, de az igazi motoros  paradicsom a Traunsee-nél kezdődött. 

A szállásunkat fél 3-kor értük el, egy echte alpesi fogadó, nagyon kedves fogadósnéval. Felcipeltük a holminkat, kaptam egy bögre kávét, és már indultunk is tovább. Az odaútra cseréltünk Zolikával, Ő vitte a Titkos ügynököt, én meg a Szépséget. Jó buli a nagyvas, váltogatni nem nagyon kell nyomatékból megold mindent, az ülése nagyon kényelmes, de a fék és a futómű egy másik világ a CB-hez viszonyítva. A súlya nem volt érezhető, de a kanyarodási képessége messze elmarad az enyémtől. Zolika végig kurjongatta az utat, imádta a Honda paramétereit.

 Szemben a célpont.

Éppen hogy, de időben értünk a buszállomás parkolójába. Megvettük a jegyet, a sisakokat betettük egy szekrénybe és felszálltunk a buszunkra, ami a 2-es számú volt. A sofőrfülkén egy kijelző mutatta, hogy 8 perc van az indulásig. Na, mondom, elmegyek egy pisire, elég régóta szorongattam már, még egy cigi is belefér. Leszálltam, a kabátomat fent hagytam, és elsétáltam a klotyó felé, ami mondjuk 50 méterre volt a busztól. Nyüzsgött a tömeg, itt is sok koreai volt, de mázlimra, nem kellett sorba állni a pisszuárnál. Na jó nem részletezem, mire kijöttem (legyen 2 perc), se busz, se ember, se nyitott pénztár, csak a souvenír bolt eladói voltak rajtam kívül!  ITTHAGYTAK!!! Csörög a telefon, Zolika az hogy hol a francban vagyok???? Na hol baszki, hát itt!!!! Életem legdrágább pisilése volt, pontosan 16,10 euróba került!!!!!

Pisi előtt egy percel. 

Pisi után egy percel.

Zolika ezt látta fentről.         (Adolfnak jó helyen volt víkendháza)

Erről lemaradtam, de ez volt az út egyetlen bakija. Buszfordultával Zolika is visszatért, kínunkban röhögtünk egyet és elmentünk enni egy jó rántott húst. A parkolóban láttam egy spanyol motoros bandát, szép hosszú túrát csinálnak. Kaja után tankoltunk és elindultunk Hallstatt felé. Gyönyörű szép úton mentünk, este 7-re értünk oda. Egy hosszú sötét, egysávos alagúton kell bemenni a városkába, és még motorral is nehéz volt parkolót találni.

Vagy egy kilométeres séta várt még ránk mire beértünk a "citybe". Elképesztő a hely, kár lett volna kihagyni. Mindig meglep, hogy emberek milyen "lehetetlen" helyeken tudnak élni. Azt már le se írom milyen ország polgáraiból állt a turisták zöme.

 Igazi képeslap hely.

Lőttünk pár képet, ettünk egy fagyit és visszasétáltunk a motorokhoz. A szálláshoz vezető út talán ha 6 kilométer, de egyenes nincs benne, a forgalom is kicsi volt, az esti fényekben még szebb látványt kaptunk. Beálltunk az eresz alá, és jól rápihentünk a napra, volt bennünk km rendesen, nem kellett ringatni az elalváshoz. 550 kilométert nyomtunk.

5.nap) Gosau-Dunakeszi

Reggel arra ébredtem, hogy nagyon közel megy a vonat. VONAT?? Itt nincs is vonat!! Kinyitottam a teraszajtót, és mit látok?? Zuhog az eső, nem is zuhog, ÖMLIK!!! Eddig végig megúsztuk az égi áldást, de most megkaptuk rendesen. A nagy zajra Zolika is felébredt, mikor meglátta amit én, kicsit cvíder lett. De nem volt választásunk, ma haza kell menni, ha esik, akkor esőben. Az út nagy részét autópályára terveztük, de a környéken még kanyarogtunk volna kicsit. Éhesen gondolkodni se lehet, hát lementünk reggelizni. Igazi alpesi egészséges reggelit kaptunk, és Gréti főzött nekünk jó erős kávét. Végül is a leggyorsabb, legrövidebb útvonalat választottuk, ami kb 530 km-et jelentett. Azt láttuk hogy Graz környékén már nem fog esni, addig csak kihúzzuk valahogy. Most legalább kiderül tényleg vízálló-e a Kawa zsák. Összecsomagoltunk, fizettünk, megköszöntük Grétinek a szíveslátást, felrángattuk az esőruhát, és nekivágtunk az utolsó szakasznak, a hazaútnak.

Kívül-belül hidratálva. A ruha alatt izzadtam rendesen.

Hallstatt-on keresztül mentünk megint, esőben is megkapó városka. Persze a vizes úton másik mozi a motorozás, de így is gyönyörű környék ez.

Leoben felé fordultunk, majd rámentünk a S 6-os útra. Itt már csak az aszfalt volt vizes, az eső elállt. Megálltunk tankolni, és a kúton levettük az esőruhát. Bécsújhely volt a következő irány, navi nélkül jöttünk, sikerült is Sopronba jutni. Nem volt nagy gond, de Győrig lassan haladtunk. Ott rámentünk az M1-es-re, és innen már sima utunk volt hazáig. Én tekeregtem volna Tardos felé, de Zolikának még sok dolga volt aznap, tehát a gyors utat választottuk. Péntek délutáni csúcs volt, de motorral azért lehetett haladni. Pestet elkerülve a 0-on mentünk haza, 16 órakor csaptam ki a sztendert Dunakeszin. Zolika odaadta a a kamerák sd kártyáit (lesz videó is!), megöleltük egymást, és Ő továbbment Újpestre, ahol a családja várta. (másnap tolt egy 730 km-et hazáig, tehát neki a túrához hozzájött még 1460 km) nekem 534 km volt a napi penzum, a seggem odavolt nagyon! 

2140 kilométert motoroztam 5 nap alatt, meghibásodás zéro, fogyasztás 6 liter, imádom a motoromat!!! Gyönyörű helyeken jártam, egyedül is nagy élmény lett volna, de így barátokkal, sokkal jobb a buli. A napi gurulások után jókat dumáltunk, jókat ettünk-ittunk, és rengeteget nevettünk!! Oltári jó volt, télen megszervezzük a jövő évi közös gurulást. Jani gondolkodik a Baltás gyilkos lecserélésén, de marad a márkánál, egy Multival kacérkodik.

Ez volt az alap, de kicsit felturbóztuk.

Hosszú még a szezon, lesz gurulás bőven, de Mindenkinek ilyen túrákat kívánok, ilyen társakkal.

Sziasztok: a Mágus.

U.i. : remélem fotókat csak mi csináltunk.....