A nyugodt alvásomat késleltette egy -a szomszéd szobában zajló- szexmaraton. Mikor megérkeztem, már akkor is ment a "matek", elmentem vacsorázni, sétálni, nézelődni, de mikor 8 körül visszatértem, még mindig dugtak a szomszédban. Mivel papír vékonyak a falak, olyan mintha ott lettek volna, -de azért mégse. Mindketten a hangosan élvező fajtából valók voltak, és két menet között csak egy 15 perces cigi szünetet tartottak, szóval kalapot le a teljesítmény előtt. Már előkészítettem a füldugóimat, de kicsivel 22 óra előtt elcsendesedtek, nemsokára csapódott az ajtó, és elmentek. Egészségükre!

Reggeli kilátással.

A reggel mindjárt csalódással kezdődött, újra a 10 pontos recepciós volt szolgálatban, és mikor mentem reggelizni, kint dohányzott a bejárat előtt. Nem a dohányzás okozta a csalódottságot, hanem az hogy "E" cigit szívott. Az nálam mínusz 8 pont, legalább annyira utálom, mintha egy nőn övtáska van, vagy Dechatlonos turista szandál. (ha mindhárom egyszerre megvan, az már nem is nulla, hanem mínusz 10) Még mindig gyönyörűnek láttam, de a  szerelem elszállt, mentem kajálni.

A reggelijük gyengén muzsikált, de kihoztam belőle a maximumot. Mivel ezt a szállást is előre fizettem, adminisztráció itt sem volt. Lifttel levittem a holmimat, szépen felkötöttem mindent, leadtam a kulcsot a szépségnek, és nekivágtam a már reggel is kaotikus Andorrai forgalomnak. Tankoltam egyet, az egész Út legolcsóbb 98-as benzinjét, 1.20 euró volt literje.

A navi visszavitt Spanyolországba, de másik útra, mint amerről jöttem. A reggeli kellemes hűvös, lassan átváltott forróságba, izzadtam mint egy ló. A Pireneusoknak valószínűleg nincsenek szar részei, megint tátottam a számat.

100 méterenként megállhattam volna fotózni. 

Egyszer csak franciában voltam, egy városka főutcája volt a határ. De ezt is csak onnan lehetett tudni, hogy spanyolról franciára váltanak a feliratok. Az utca elején még "panaderia" a pékség, az utca végén már "boulangerie". (a pékárú mindkét országban kiváló!!) 

Aztán végeszakadt az önfeledt kanyargásnak, hosszú kilométereken át, valamilyen zúzalékkal felszórt szakasz következett. De nagyon durván, több centi vastagon borította az utat apró kőzúzalék. Végig táblákkal jelölték, hogy dolgoznak az úton, párszor meg is kellett állnom, mert éppen előttem szórták teherautóról ezt az izét. Az úttest ilyen jellegű javítását én még nem láttam, gyakorlatilag lépésben haladtam. Nagy kár, mert egyébként nagyon fain szakasz volt az is. Utolértem egy lakóautót, és sehogy sem tudtam megelőzni. Egy jobbos hajtűben nyomott egy satut, majd kigyulladt a tolató lámpája. Talán ha négy méterre voltam tőle, mikor elkezdett tolatni. Nyomtam a dudát, de hiába, csak jött felém. Persze pont lyukat váltottam egyes helyett, úgyhogy lábbal rolleroztam ki magam mögüle. Nem sok kellett, hogy elkaszáljon, de sikerült kievickélnem a szembe sávba, ahol meg egy kamion jött felém. Mázli, hogy gyök kettővel jött, végre sikerült sebességbe tennem, és elsuhannom a két behemót között. Basszus, ez necces szitu volt.

"ami nem öl meg, az erősebbé tesz"  Hát ja...

De legalább leküzdöttem azt a tetűt, pár kanyar után a burkolat is kitisztult, lehetett csapatni rendesen. Az út egyébként egy szurdokban ment sokáig, néhány kihaltnak tűnő falucska után kiszélesedett a pálya, és egy alagút előtt egy kellemes parkolóban megálltam kifújni magam. Megettem az ebédre szánt energia szeletemet, pisi-cigi, aztán mentem tovább. Már szerettem volna tankolni, de eddig nem láttam kutat. Kezdtem megint aggódni a kifogyó benzin miatt, de aztán egyszer csak ott termett egy benzinkút. Teljesen automata, ember a környéken se, ezt most egyedül kellett megoldanom. 

Szépen nekivetkőztem, olvasó szemüveg fel, kártya elő, gyerünk. Lehetett nyelvet választani, ráböktem az angolra. Bedugtam a kártyát, kiválasztottam a kútoszlop számát, kiválasztottam a pisztoly számát, és kiválasztottam a 95-ös benzin számát, ment minden flottul. Aztán megjelent a kijelzőn egy kérdés amit nem értettem, de azt is leokéztam. Erre visszaadta a kártyát a gép, még nyugtát is nyomtatott, de benzint nem adott. Próbáltam a pisztolyt újra, de semmi. Viszont a telefonra jött egy üzenet, hogy 120 eurót lekaptak a kártyáról, nézem a blokkot is, tényleg. Fasza, benzin nyema, de legalább kifosztott az a nyomorult automata. Megint lövöldözős kedvem lett, de mivel még mindig nem volt pisztolyom, csak magamban füstölögtem. Leültem az árnyékba, elszívtam egy cigit, és próbáltam végiggondolni, hogy mit rontottam el. Leginkább azt, hogy a hülye fejemmel nem tanultam meg rendesen angolul. Arra jutottam, hogy talán visszakapom a pénzem, mert nem kaptam érte semmit. Így is lett, három hét múlva oldották a zárolást. De ettől még nem lett benzinem, visszafelé nem volt kút, tehát előre kellett menekülnöm.

Igazi, vidéki, egyoszlopos kút, mögötte műhely.

A következő városkában találtam nyitott kutat, ahol egy olajos overallba öltözött Louis de Funes megtankolta a Bestiát, és kp-val fizethettem. Meglepődött mikor megöleltem érte. A benzines malőr után, már lefelé jöttem, megint csak elképesztő természeti szépségek között, a tenger felé.

A napi célom Agde volt, de előtte át kellett mennem Narbonne-on, na az is igazi meseország. Rengeteg szép dolog van a franciáknál, érdemes lesz egyszer csinálni ide egy nagy  túrát. Spanyolország is tele van csodákkal, de ott sok az unalmas szakasz. Ez a Provence-i környék csupa képeslap hely.

Narbonne.

A szállásom Agde külső részén, egy lakópark szélén, viszonylag közel a tengerhez épült. Mindenféle eltévedés nélkül megtaláltam, 16 órakor csaptam ki a sztendert a Hotel Grand Cap parkolójában. A recepciós pultban itt is egy tündér várt, annyira fiatal, hogy talán még a 20-at is alulról súrolta. Megkaptam a kártyás kulcsot, rögtön kifizettem a szobát, de ami igazán feldobott, az az volt, mikor megemlítette a  tetőtéri medence használatát. A hőmérő 40 fokot mutatott, végre használhattam a fürdőgatyát, amit eddig holt teherként cipeltem. A szobát inkább csak kabinnak nevezném, talán az Út legkisebbjét kaptam. Egy gyors zuhany után fellifteztem a tetőre, és csobbantam egyet. Nem volt nagy a medence, de nem is akartam hosszakat úszni, egy jó óra hosszat áztattam a csoffadt testemet. Új emberként szálltam ki a vízből.

Tökéletes egy forró nap után.

A lubickolástól nagyon megéheztem, ideje volt kaja után nézni. A térkép szerint a hoteltől 600 méterre egy nagy bevásárló központ állt, kellett vennem pár dolgot, úgy döntöttem letudom a kettőt egyszerre. Hasonló mint itthon az Auchan, csak Hyper néven. Tényleg három perc alatt ott voltam, és elsőnek egy Mekit láttam meg. Tudom, hogy prosztóság Franciaországban gyors kaját enni, de nagyon flamós voltam már. Itt is automata rendszer volt, még élénken élt bennem a délelőtti tankolás, hát segítséget kértem. Kiválasztottam egy csajszit a pult mögött és egy "szilvuplé madmazell" mondattal kicsalogattam. Magas keverék lány volt, a "szisztem komlikación"-ra, el is nevette magát. De nem egyszerűen megcsinálta helyettem, hanem nekem kellett böködnöm a képernyőt, az Ő útmutatásai alapján. Kiválasztottam a menüt, lecsipogtam a kártyával, és ennyi. A végén el kellett vennem egy nagy állványra festett számot, mutatta hogy csüccs, és tegyem az asztalra, majd kihozza nekem. MERSZÍÍ!!

"Lö bigmek" ahogy Vincent mondaná. Sokkal-sokkal jobb mint az itthoni. 

Vacsora után bementem a "boltba", vettem energia szeleteket, vizet, meg egy sört estére. Visszasétáltam a hotelba, felmentem a "cellámba", és a már inkább langyos sör mellett megkerestem a másnapi szállást. 

Folyt. köv.

Kicsi, sivár, de tiszta.