A sportmotor nem az én világom. Baromi kényelmetlen, "feleslegesen" erős, és ha nem csak pályázol, egy kínszenvedés a motorozás velük. De mégiscsak ez a korona, a motorok csúcsragadozója, és bevallom őszintén, vizuálisan nagyon tetszenek, a nappaliba szívesen betennék egy gyönyörű darabot. Az S 1000 RR, még a csúcskategóriában is a tápláléklánc tetején áll. Mikor Karesz szólt, hogy az RR-jébe bele kéne tenni az ezres szervizhez még hiányzó 300 kilométert, lenne-e kedvem, azonnal igent mondtam. 207 lóerő!!!! Igen, annyi, 207! A súlya pedig bruttó 197 kiló!!! Az R 165 lóereje is letaglózott, mi lehet még annál is szadistább? Aminek minden egyes kilójára, több mint egy lóerő jut? Hát ez, az RR.  Ha valaki egy ilyet használ utcára (biztosan nem normális), az előtt én maximálisan fejet hajtok. 

Olyan, mintha szeme lenne. Hátborzongató.

És mi lehet még ennél is durvább? Hát kettő RR! Mert jött a fia, Bence is, és hogy ne aprózzuk el, Karesz felpattant az R-re. Összesen 579 lóerő volt a seggünk alatt, ez egészen hihetetlen szám! Kicsit fostam, egy ilyen bringával lehet ám nagyot esni. De "gyáva népnek nincs hazája", nem minden nap lehet kipróbálni egy igazi Superbike-ot.

Gyakorlatilag rá kellett hajtogatnom magam, fél óra múlva már nem éreztem a csuklóimat.  A Vác feletti kanyarokon viszont olyan sebességgel mentem át, mint előtte még soha. Teljesen másik mozi a motorozás, egy naked-hez viszonyítva. A testemet tökéletesen védte a széltől az idomzat, de a sisakomat nagyon rángatta. Próbáltam bebújni a plexi mögé -az segített is valamennyit- , de nagyon kicsi ott a hely. Az ülés-lábtartó szög teljesen rendben volt, a Hondán is hegyes szögben vannak a lábaim, még sincs gondom vele. M-es extra ülés volt rajta, nagyon szép, de pont olyan vastag a párnázata mint egy vasalódeszkának. A tükrök itt is csak díszek, semmit nem láttam bennük hátra. 

A mágikus M betű.

Itt négy menetprogram van, Rain, Road, Dynamic, és Race. Rain-ben indultam, és belekóstoltam a Road-ba is, de feljebb nem léptem. Rain állásban egészen emészthető, de ott is rettenetes dolgokra képes. Road-ban olyan volt a gyorsulás, hogy elhomályosult a látásom. Egy előzés, az egy villanás.  Próbáltam tartani a tempót a többiekkel, de aztán inkább tatásra vettem a figurát, meg még ugye bejáratós.

Salgótarján volt az első megálló, jó volt lemászni róla. A kúton nem kicsi feltűnést keltett a három, egyforma színű Bömös. Vagy a műszer volt rossz, vagy a föld fordult ki a sarkából, de ez a vadállat 5.9 liter/100km-es fogyasztást mutatott, az több, mint baráti. A műszerfala egyébként mindent tud, úgy gondolom, hogy jelenleg ennél nincs szebb vagy jobb. Mindent meg lehet jeleníteni rajta, és minden időben látható is. Mármint a napsütésben is. (egy ilyet fel kéne barkácsolnom a Bestiára) 

Egy, a rengeteg variációból. Valószínűleg azért kulcsos az indítás, mert ez a legkönnyebb súlyú megoldás.

A végcél Sirok volt, de most nem Cered felé mentünk, hanem Mátraszele felé. Valahol a közelben autóverseny lehetett, mert rengeteg rally autót láttunk az úton. Meg traffipaxot. Egyik másik versenyző, olyan életveszélyes előzéseket mutatott be, hogy csak a szerencsén, és a szembejövők reflexein múlott, hogy nem lett belőle baleset.

Ebéd után jöhetett a Mátra. A két fiatal elment, mint a villám, én meg szépen, "komótosan" mentem utánuk. Ez azt jelenti, hogy még soha az életben nem mentem itt ilyen kanyarsebességgel, mint most. Alapból nagyon jó a motor meg a gumi, de a rengeteg vezetéssegítő (kicsit hamis) plusz biztonság érzetet ad. Szerencsére csak szembejövő motorosokkal találkoztam, előzni csak autókat kellett. Tényleg nagyon gyorsan történik minden, tévedésre nincs lehetőség, a közút kevés ennek a vasnak. Szerencsére tiszta volt az út, most nem voltak kavicsok a kanyarban. A gyorsváltót öröm használni, sokkal precízebb, mint a sima R-en. Viszont a fék azon sokkal harapósabb, ez még talán nincs olyan jól összekopva. 

Ez bizony verseny technika.

A Mátraházai parkolóban nem mutatott rosszul a három Bömös.

A hazaútra visszaültem az R-re, olyan volt az RR után, mint egy kényelmes fotel. De ez a kényelem csak fél órát tartott, utána már ugyanúgy fájt a seggem, mint egy héttel ezelőtt. A menetszél érzése viszont csodás volt a 34 fokos melegben.

Vegyük át, mi tetszett és mi nem. Először a jó dolgok. Visszaveszi az indexet! Ettől majdnem elsírtam magam, azért használom ritkán, mert mindig elfelejtem kikapcsolni. De ez, miután befordultál, pár méteren belül kikapcsol. Ez (számomra) nagyon nagy dolog, imádtam. A műszerfal a legszebb, amit eddig motoron láttam, és nagyon okos is. Nagyon komoly elektromos csomag, ami ma kivan találva, az benne van. Nagyon szép, ha lehet ilyet mondani egy sportmotorra. Nem volt olyan részlet, amibe bele kötöttem volna, minden apró részlete tökéletes. Nincs hátsó lámpa. Tényleg nincs, az indexekbe van integrálva minden, ha széthúzod a csatlakozót, automatikusan Race módba áll. Nagyon nagy ötlet, hiszen akkor biztosan versenypályán vagy, minek cipelnéd a lámpa pár dekáját is. Van tempomat, többet használtam mint gondoltam, az egyenesekben gurulva bekapcsoltam, és felegyenesedve masszíroztam a csuklóimat. Ez már full ledes, jól jöhet egy éjszakai futamon. Minden porcikáján látszik a német minőség, még a lábtartók is radiálisan vannak felcsavarozva. A váltót kettő perc alatt alakíthatod fordítottá, bele van öntve a váltókarba a verseny séma furata. Ez a szín a legjobb választás hozzá, van még piros (szeretem a pirosat), de ebben a legütősebb.

Ilyen szép öntvényeket eddig csak az MV-ken láttam. 

Nincs klasszikus hátsó lámpa.

A nem tetsző dolgok listája sokkal rövidebb. Az, hogy a csoffadt testemnek kényelmetlen, meg az öregedő reflexeimnek túl gyors, nem a motor hibája. Két dolog volt ami igazából nem tetszett, de lehet, hogy az olajcsere után ezek elmúlnak. Az ürest hidegen egyáltalán, melegen pedig nagyon nehezen lehetett megtalálni. A blokknak pedig olyan a hangja, mintha kavicsokat ráznánk egy konzerv dobozban. Ezt alapjáraton, és kis fordulaton lassú menetben lehet hallani. Ennyi, másba nem tudok belekötni.

Nagy élmény volt, ehhez hasonlót eddig, csak tavaly a Kawasaki H 2 SX tudott nyújtani. Az biztos, hogy csak tökéletes reflexekkel, és nagy önuralommal megáldott  motorosoknak szabad ilyet vezetni, és nekik is leginkább versenypályán. Ott viszont kevés ellenfele lesz.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

Galéria:

A két betű, ami szavatolja az őrületet.

Ezek a szemek...

Három a bajor igazság.

 Színben még a Bestia is passzolt.

A műszerfal egy másik arca.

 A Gyilkológép.