2019. júl 07.

8222 kilométeres El Camino. 2.

írta: Misi Mágus
8222 kilométeres El Camino. 2.

A franciák.

A motor amivel nekivágtam az Útnak, egy Honda CB 1000 R nakad bike. Nem az a kifejezett túramotor, pláne nem, egy ekkora túrára. De mivel nagy az isten állatkertje, én csakazértis megmutattam, hogy lehet hosszú túrát tenni egy streetfighter-el. A hátsó doboz nálam tiltólistán van (nem vagyok pizza futár), tehát az utasülésre tett 2 zsákkal, és egy tanktáskával indultam. Nem volt sok cuccom, de még így is sok felesleges holmit vittem magammal. Például fejlámpára, paprika sprére, és tartalék olajra nem volt szükség. 

img_5812.JPG

A sárga pakkban volt az esőcucc. Az nem volt felesleges.

Az ötödik napon kezdődött az igazi Lone Wolf utazásom. Chevillardból esőben indultam, esett, de szerencsére nem szakadt. Előző este a bookingon foglaltam szállást erre a napra (az Út során végig ezt a megoldást alkalmaztam), a kicsit nyelvtörő: Saint-Martin-Sous-Vigouroux nevű helységbe, a Bar b'Rock hotelba. Lyont mindenképpen el akartam kerülni, tehát szinte csak három, négy tagból álló nevű városkákon mentem keresztül. Az eső hamarosan elállt, és az egyik hosszú nevű városkában megálltam vetkőzni. 

Ez a Rhone-Alpes tartomány nagyon szép. Nemzeti parkokon motoroztam keresztül, viszonylag magas hegyek is vannak, olyan remek utakkal, amire minden kanyarvadász csettint a nyelvével. És délelőtt nulla forgalommal. Patrícia reggeli kávéja után, kellett valami erősebb, úgy döntöttem ha alkalmas helyet látok, kávé-cigi szünetet tartok. Az első útmenti kávézó sajnos zárva volt, pedig nagyon szép nevet adtak neki.

img_5933.JPG

A királyi kávézó ajtaján a "fermé" felirat fogadott.

A következő csehó viszont nyitva volt, és pár motor is állt előtte. Ugyan csak kávézni akartam, de olyan jóízűen faltak a motorosok szomszéd asztalnál, hogy eldöntöttem: ebéd is lesz. (Még itthon elhatároztam, ebéd helyett egy-egy energia szeletet eszem. Az ebéd idő, pénz, és elálmosít. Remekül működött a szisztéma, de egy-két alkalommal "bűnöztem".) Itt is activity volt, "szilvuplé", majd mutogatással mondtam el, hogy olyat kérek, amilyet a szomszéd asztalnál esznek. Működött. Először jött a leves, majd a hús, majd a süti, majd a kávé. A leves muris volt, de amúgy mindent gyorsan és jól csináltak, 16 eurót fizettem az egészért.

img_5935_2.JPG

Ez volt a "leves". Ha nem kérsz innivalót, egy üveg vizet tesznek az asztalra.

Egyszerre indultam két sráccal, akik egy vadi új KTM 1290 Duke-val voltak. Érdekesen nézett ki az utas a hátsó ülésen, ilyen hardcore motort még nem láttam utassal. De nem szaroztak, keményen tolták lefelé. 

Ebéd után is csupa szép környéken gurultam keresztül, de tankolni már nagyon kellett, hát beálltam az első kútra. Ez olyan kút volt, ahol a kártyádat kell használni. Nézegettem én a feliratokat, de nem jöttem rá a csízióra. Mivel volt shop is, bementem segítséget kérni. Egy szép fiatal lány ült a pultban, "bonzsúr"-al indítottam, majd a "szisztema problema" nemzetközi nyelven kértem segítséget. A lány akkorát nézett mintha a holdról jöttem volna, de azonnal felállt és jött segíteni. Tehát: bedugod a kártyát, beírod a kútoszlop számát, majd a kútfej számát, és hogy benzin vagy gázolaj. Kiveszed a kártyát és tankolsz, majd a végén levonja az összeget. Eccerű ez kérem, főleg ha segít egy csinos francia lány. Ha már ilyen jól összebarátkoztunk, vettem egy üveg vizet is, eléggé pangott az üzlet. 

A reggeli eső után egész nap hűvös volt, de ahogy közeledtem a napi szállás felé, egyre melegebb lett. A falucska egy völgyben volt, egy kellemes szerpentin vezetett le. Talán ha tíz ház volt összesen, de hotel és kocsma igen. Az egész helyről nekem a törpök faluja jutott eszembe, ennyire aranyos, takaros picurka településen nem jártam még. Megálltam a hotel előtt a "főutcán", ahol semmilyen más jármű nem volt. Épp körülnéztem, mikor,  mint egy látomás, egy Renault 4-es fékezett a kocsma előtt. Ez a kocsi volt a tökéletes az idilli falusi képhez. Esetleg egy Kacsa illett volna még bele.

img_5944.JPG

Tiszta meseország. És akkor még be se mentem a hotelba.

Egy hangos "bonzsúr"-al nyitottam be a hotelba. Egy 80 körüli házaspár toppant elém mosolyogva. Mondtam a nevem, meg hogy "ongroá", mire az öreg egyből rávágta, hogy PUSKÁS! A számítógépen Windows 7 futott, úgyhogy inkább egy füzetbe írták be az érkezésem. Megmutatták hová parkoljak, leszedtem a cuccaimat, és az öreg még segített is felcipelni. A szoba annyira kicsi volt, hogy teljesen megtöltöttem egyedül. Letussoltam, átvedlettem gyalogosba, és próbáltam wifit keresni. Jelszó kellett, nosza lementem a hallba, de az öreg már lelépett. Mondom a néninek, hogy "internet kód", jó hangosan hátha süket. Kedélyesen el üvöltöztünk egymással, mire leesett neki, hogy mit akarok. Előkapott egy régi nyomkodós telefont, olyat amin óriási számok vannak. Itthon is láttam már egy ilyet, ezek szerint külföldön is van egy. Felhívott a mama egy számot, mondott pár szót, majd odaadta nekem a telefont. Telefonon nem lehet mutogatni, felkészültem a legrosszabbra is. "Halló" mondtam óvatosan, majd egy olyan francia szózuhatagot kaptam, hogy talán kicsit bele is szédültem. Végül is nagy nehezen pár perc alatt, sikerült kihámozni, hogy a kód: "zsad-zsad". Hurrá megvan, egy "merszí"-vel ki is nyomtam a telefont, és a kimerítő beszélgetés után elkezdtem beírni a kódot. 

Jól gondolod, nem sikerült. Kisbetű, nagybetű, sehogy. Szerencsére a mama még ott volt, mutatom neki, hogy már írja le a "zsad-zsad"-ot. Leírta: "JADE-JADE". És lett wifíííí, HURRÁ!!!! Úgy gondoltam ekkora sikerért jár egy sör, kértem a madam-tól, de a saját hűtőjüket nyitotta ki, és mutatta, válasszak egyet. Kivettem egy francia sört, gondoltam kimegyek a teraszra, és egy cigi mellett elszopogatom. Ahogy meglátja a bagót a kezemben, már hoz is egy hamutartót, és mutatja, üljek csak le bent, "no problem". Épp hogy meggyújtottam a cigit, előkerült egy 3-4 éves forma kislány. Na akkor nagyon elszégyelltem magam, és mégiscsak kimentem a teraszra bagózni.

img_5963.JPG

Olyan mint egy régiség kereskedés bejárata.

Vacsora a szomszédos kocsmában volt, ahol szintén én voltam az egyetlen vendég, tehát nem tudtam mutogatni a másik asztal kajáját. Kaptam francia étlapot, szépen elkezdtem lefordítani a google translate-el. Végül is sikerült sülthúst kérni krumpli pürével. A hús finom volt, de a köretnek adott sajtos krumplipüré inkább gumira hasonlított. Lecsúszott még egy sör, fizettem és vissza gyalogoltam a tíz lépésre lévő hotelba. Ahol már ott volt az a muci, akitől a kódot kaptam telefonon. Rögtön kérdezte, hogy sikerült-e? Persze, csak "pöti" probléma volt, de sikerült. Megbeszéltük a reggelit, és mentem szunyálni.

Reggel a kislány is ott volt, engem már terített asztal várt. Szintén croissant, baguette, egy szelet torta, és lekvár volt a menü. És a "vacak" francia kávé, viszont azt olyan ibrikből ittam, mint Alain Delon az Egy Zsaru bőréért című filmben. Semmi értelme két kézzel kávézni, de annyira FRANCIA! És a kislány mosolya, bármit finommá varázsolt volna. A "zsad-zsad"-os csaj kérdezte, hogy mindennel elégedett voltam-e (illetve szerintem ezt kérdezte), persze, ez egy meseország, minden szuper, "merszi boku". Ráadásul mindössze 14000 forintot vettek le a kártyámról, ezért a csodáért. Búcsúzóul kaptam ölelést, a kislánytól puszit, egyre jobban bírom a "csigaevőket".

folyt.köv.

img_5965_2.JPG

Francia reggeli.

img_5962.JPG

Csak hogy tudd hány óra van.

img_5966.JPG

Itt lehetett volna cigizni.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

franciák motorostúra El Camino honda cb 1000 r