Ezt az emléket egy könyvben olvasott történet hozta elő az agyam egyik rég nem használt zugából. Valószínűleg minden apa követett el valami rosszat a gyermeke ellen, én is. Aki úgy gondolja, hogy soha semmit, az legyen nagyon büszke magára, Ő a ritka kivétel. Amit talán mi nem is gondolunk bűnnek, akár szóban, akár tettel elkövetve, az a gyermekünk lelkében megmaradhat örökre, mint egy kihúzhatatlan tüske. A jobbik eset az, amikor felnőttként megbeszélhetik egymással a fájó pontokat, és jöhet a könnyes megbocsájtás, de sokszor ez nem adatik meg. Nekem sem, de az én esetem mégis kicsit más, enélkül is meg tudtam bocsátani. Apám 34 éve halt meg, de halála előtt olyan szerencsés voltam, hogy minden amit valaha is rosszként éltem meg ...

Nagyon szép emberi szokás a köszönés. Régen a férfiak egymásnak kalapot emeltek köszönés gyanánt, vagy megérintették a kezükkel, amolyan tisztelgésféleképpen. A hölgyek előtt pedig meghajoltak és kezet csókoltak. Ez már a múlté, a múlt század közepe óta már nem fektetünk ekkora energiát az üdvözlésbe, és a kalap is kiment a divatból. Manapság leginkább csak szóval köszönünk egymásnak, jónapot, csókolom, szia, szervusz, hali, helló, csá, a nők puszilkodnak, a férfiak pedig kezet fognak. Ha a verbális köszönés nem lehetséges, intünk a kezünkkel, biccentünk a fejünkkel, de valami módon igyekszünk köszönni egymásnak.

Autóban ülve is lehet inteni a szembejövőnek, vagy villantunk a fényszóróval. Ez leginkább a ...