Ha ma megkérnénk egy gyereket, hogy rajzoljon autót, az már valószínűleg nem olyan forma lenne, mint amilyet én rajzoltam kölyökkoromban. Ma már az autó gyakorlatilag egyet jelent a SUV-val, ha kisebb méretű, akkor pedig  crossover-nek hívják, ami szintén SUV, csak kevésbé nagy. Most ebbe a szegmensbe, sőt annak is az alsó felébe érkezett a Lexus új üdvöskéje, az LBX. A Toyota Yaris Cross adja az alapokat, de gyakorlatilag mindent megváltoztattak, nem csak egyszerűen szebb ruhát húztak rá. Erősebb motor, az utolsó csavarig új karosszéria, és egy igazán elegáns beltér.  A Lexus név egyet jelent a minőséggel, a luxussal, és az LBX ezt most megadja azoknak az igényes vevőknek, akik nem vágynak nagy kocsira, de szeretnének jó minőségű, kifinomult autóval járni, és meg is tudják fizetni azt. Az LBX-el megteremtődött a legkiseb luxus crossover. 

 Nemcsak a színe miatt feltűnő jelenség.

A jó sorsom hozzásegített, hogy egy hétvégére enyém legyen a Lexus legújabb, és egyben legkisebb modellje. Nagyon kíváncsi voltam milyen, hiszen már én is a crossover karosszériára gerjedek, gyakorlatilag nincs hátránya, viszont annál több az előnye, számomra legalábbis. Ha kettőt kiemelhetek, akkor azok a kényelmes be és kiszállás, valamint a stresszmentes parkolás, nincs félelem, vajon legyaluljuk-e az első lökhárítót vagy az olajteknőt, egy magasabb járdaszegéjen vagy fekvőrendőrön. Mivel az év nagy részében, városi használatban és egyedül ülök az autóban, kisrészében pedig ketten a feleségemmel, ezt a méretet szinte nekem találták ki. Az öntöltő hibridet pedig a legjobb megoldásnak gondolom, de eddig nem volt szerencsém még kipróbálni ilyen hajtásláncú autót, az LBX most mindkettőt megadja, mármint a hibrid motort, és a kicsi crossover karosszériát. Nagyon kíváncsi vagyok, nézzük meg alaposabban.

A forma újszerű, nem másoltak senkit, a 4190 milliméteres kaszni megfogja szemem, jó ránézni. Kellemes domborulatok, rövid túlnyúlások, de megvan benne a mokányság. Valószínűleg több lesz a hölgy vásárló, de semmiképpen nem feminin a kinézete, szerintem egy pasinak sem ciki. A tesztautó világító sárgája az alapszín, nagyon vonzza a tekintetet, az is megnézi, akit hidegen hagynak az autók. A lámpák mindenhol ledesek, izzókészlet már nem jár hozzá. A sérülékeny részekre természetesen fekete műanyag védő elemek kerültek, ez manapság nem maradhat el. A kilincsek elsőre hagyományosnak tűnnek, de nem kell meghúzni őket, sőt nem is lehet, mikrokapcsolókkal működnek, ahogy a belsők is! Ez igényel némi megszokást, de az első nap végére már nem gondolkodtam rajta, ösztönös lett a mozdulat. Az ajtók nagyra nyílnak, kényelmes a beszállás a nagyon szép műbőr ülésekbe, de természetesen választhatunk bele igazi bőrt is, ez a felszereltségi szinttől, és a rászánt összegtől függ. Az autó 100%-ig japán gyártás. 

Az LBX természetesen hibrid hajtású, egy 1490-es háromhengeres szívó benzinmotor adja az alapot, amihez CVT váltót és villanymotort párosították, az összteljesítmény 136 lóerő. A Toyota évtizedek óta használja ezt a hajtásánc rendszert, annyi tapasztalatot gyűjtöttek vele, hogy valószínűleg mára ez a világ legjobb öntöltő hibridje. A kulcs elég ha a zsebemben van, megnyomom a féket majd a startgombot, és természetesen nem indul be a motor, csak a műszerfalon jelenik meg a READY felirat, tehát menetre kész a jármű. A pici váltókart behúzom R-be mert tolatnom kell, és csendben elkezd gurulni a kocsi. Csendben de nem némán, rejtett hangszóróból halkan, olyan jellegű hang szól, amilyen az Amtrak vonatok kürtje. Ugyanez megvan előre is, amíg lépésben haladunk. Mivel műszaki ember vagyok, nem padlóztam le hidegen, mégis meglepett mikor a beinduló benzinmotor, rögtön 3000-es fordulaton pörgött. A mérnök biztosan tudja mit csinál, de én nagyon nem szeretnék főtengelycsapágy lenni egy ilyen motorban, télen mínusz 10 fokban! (0W8-as olaj kell bele!!!) Egyébként hamar bemelegszik, és ami meglepett, van motor hőmérséklet mérő! Hogy mikor jár a motor, azt teljesen a számítógéptől függ, akár 100-as tempót is mehetünk tisztán villannyal, de reggel olyan is volt, hogy beindította magát álló helyzetben, így legalább hallhattam a motor hangját, szépen muzsikált. A három hengerből menetközben semmi sem érződik, ha nem tudom, hogy az, simán hinném négyhengeresnek, annyira puhán forog. Mivel CVT, nincsenek váltások, városi menetben csak a feléledő fordultszámmérőről tudható, hogy beindult a motor, érezni-hallani nem lehet. A műszerfalon lévő folyamatábrán mindig mutatja mi hajt éppen, és hogy hány százalékos az akku. Autópályán már más a helyzet, padlógázra felpörög a motor 5500-ig, majd szépen lemegy 2500-ra miután elértük a 130-as utazó tempót. Ennél a sebességnél már elég nagy a szél és gördülési zaj, a motort is halljuk, csendesebb futásra számítottam. 

Klasszikus japán motortér, az alap szervízmunkákat könnyű elvégezni.

Az LBX jól megy. Gyorsul úgy, mint egy turbós motor, csak sokkal csendesebben teszi azt. A gázpedál tökéletesen leköveti a lábunk által adott parancsot, ebben talán az is szerepet játszik, hogy nem függesztett, hanem padlópedál. Nincs szünet, nincs rántás, szép egyenletes gyorsulás van, az a mérnök aki ezt a szoftvert írta, megérdemel egy extra vállveregetést. A magasabb felszereltségű verziókban van sportfokozat és váltófülek, na az még jó móka lehet! A kormányzást és a féket sem érheti kritika, viszont a futóművet igen. Sajnos a magyar utakra nem gondolt a mérnök, amikor a futóművet fejlesztette. Jó úton remek, de ott nem kunszt, a töredezett, kátyús, bakhátas utakon nagyon dobál. És nem úgy mint egy sportos autó, mert az feszes. Ez viszont ugrál, hangoskodik, egyszerűen nem jó, pedig messze nem mentem gyorsan vele. Ha puhábbra vették volna a csillapítást, az sokat segítene, kanyarvadászatra pedig úgysem ezt az autót választanám.  

Az egyébként benne volt a pakliban, hogyha beleszeretek, talán vennék egyet. De a szerelmet leginkább az gátolta, hogy nem volt kényelmes. Egy 170 centis pilóta (az átlag japán férfi 168 cm magas), és egy 165 centis utas (az átlag japán nő 154 cm) biztosan remekül elfér benne, de én a hosszú lábaimat nem igazán tudtam hová tenni. Ha eléggé hátra toltam az ülést, a kormány került távolra, nem sikerült tökéletesre belőni. A feleségem is -aki szintén magas- panaszkodott az utasoldalon, ráadásul maga alá sem tudta húzni a lábait, mert az ott lévő karosszéria merevítő (dobogónak nevezte) megakadályozta benne. Hátra tolt első ülésekkel a hátsó utasok lábtere minimálisra csökken, talán ha 10 centivel hosszabb lenne az autó, ezek mind nem lennének, csak akkor meg nem ilyen kis aranyos a kaszni. És ha már a savazásnál tartunk, mondom a többit is, szerencsére nincs sok. A kesztyűtartó mérete megalázóan kicsi, nem is értem mire gondoltak? A táblafelismerő folyamatosan "dudál", könnyű kikapcsolni menüből, csak ezt minden indítás után meg kell ismételni. Mondjuk ez nem az LBX hibája, 2024-től minden új autóba kötelező betenni ezt az "extrát". A kormánykerék lehetne picit vaskosabb a nagy kezemhez.

A bal hátsó ajtóra tett köfelverődést védő fólia hólyagosan lett felragasztva. Hogy engedhette ezt ki a japán minőségellenőr? Egyedi eset, a többi autón nem láttam ilyet. Az üléssínek végeire jól jönne valami műanyag védő.

Mindezek ellenére jó vele menni, érződik rajta a minőség. A műszerfalat ugyanazzal a bőrrel borítják, amit az ülés kap, ez nagyon elegáns ötlet. És ami a legjobb, hogy nincs porfogó fényesfekete az utastérben, ami nem bőrözött, azt is nagyon finom érzés megérinteni, ez igazán üdítő manapság, a zongoralakkban fürdő autók tengerében!  Az ajtók elektromos nyitását már említettem, de biztonsági okokból, kétszer kifelé meghúzva, mechanikusan is nyithatók. Ám amitől tényleg elaléltam, azok az ablakemelők. Az hogy mind a négy automata, az alap. Csakhogy a végállások előtt "fékez" és hangtalanul csusszan a helyére, ez nagyon professzionális megoldás! A műszerfal három képre állítható be, a kormányon igazi gombok vannak, és a középső monitor is kényelmesen elérhető. A rádió jól szól, de hangszín szabályzót nem találtam, pedig kerestem vadul. A centrálzár és tükrök annyira csendesen működnek, hogy oda kell nézni, valóban behajlott? A napi számláló nullázására külön gomb van a bal oldalon. Én túrtam a menü legmélyebb bugyrait, sehol nem találtam, és erre ott egy egyszerű gomb, megnyomom és kész, igazi oldschool. A tesztautóban a csomagtartó fedelét is motor nyitja-zárja, ez extra, alapból nekünk kell emelgetni. Az ablakmosó fúvókákat feltették a lapátokra, hibátlanul tisztít. A 250 kilométeres karika átlagfogyasztása 4,7 l/100 km lett, szerintem ez jó, valószínűleg tiszta városban kevesebb, hosszú autópályázással pedig több lenne a fogyasztás. A CVT váltó sokak által említett "bégetése" megvan, de nem zavaró, tegyük a szívünkre a kezünket, naponta hány alkalommal nyomjuk padlóig a gázpedált? Normál vezetés mellett elhanyagolható, városban szinte nincs is. A rövidség másik nagy előnye, az extrém kicsi fordulókör, gyakorlatilag egyhelyben megfordul.

A részletek mindenhol kidolgozottak, a lámpák meg egyenesen gyönyörűek.

A fedélzeti menürendszer összetett, de nem kell főiskola a használatához, logikusan adja magát. Természetesen tud magyarul, sőt, kipróbáltam a "Hej Lexus" hangvezérlést is, és az is magyarul válaszolt!! A parkolást segíti az első hátsó radar, és az éles képű kamera. A klíma csendesen hűt, kezelése menüből, kivéve a hőfokot, azt kis billenő kapcsolókkal állíthatjuk. Minden kar vagy gomb működése példás, ahogy az ajtók csukódási hangja is, méltó a Lexus névhez. Az hogy mit rendelünk bele, csak a pénztárcánktól függ, akár összkerékhajtású is lehet. Egyetlen extra nem létezik, meg is lepett, napfénytető nem kérhető. Talán a következő szériában már elérhető lesz. A színekkel sem spóroltak, nyolc metál, és a sárga alapszín, plusz még a fekete tető lehetősége is. Persze van jobb hifi, és még rengeteg minden, 12 290 000-ről indulunk, de ha az összes extrát beikszeljük, megközelítjük a 19 milliót. 

Jöjjön a pontozás, nézzük mennyit gyűjt az LBX a lehetséges 80 autós pontból.

1., külső: modern, üde, és kedves forma, nagyon tetszik, maximum jár érte, 10 pont.

2., motor-hajtáslánc: briliáns a motor, kicsi bégetés van ha erőltetjük, 9 pont.

3., utastér-kényelem: minőségi munka az egész utastér, nagyon szép, de nekem sajnos kicsi, autópályán zajos, 7 pont.

4., fék futómű: remek fék, remek kormány, nem harmonikus futómű, 7 pont.

5., elektronika: úgy gondolom komplett a tudása, egyedül a hangszín szabályzót hiányolom, 9 pont. ( mégis van akkor 10)

6., használhatóság: rövid távokra tökéletes választás, világkörüli útra már nem biztos, 8 pont.

7., kéne faktor: ha kicsit kisebb lennék biztosan, de így sajnos nem, 6 pont.

8., költségek: nem nevezhető olcsónak, de nem is tucatárú. A pénzünkért igazi japán felsőpolcos minőséget kapunk, magas műszaki tartalom alacsony fogyasztással párosítva, 10 pont.

Összesen: 66 pont.

Bizony a legkisebb is számít, én nagyon élveztem az LBX tesztjét, tetszett maga az autó, a hibrid hajtás pedig még inkább. A Lexus márkanév az egész bolygón jól cseng, az LBX nagyon jó választás lehet bárkinek, ha megfelel a méret, igazán trendi, modern, jól összerakott autót kap a pénzéért. Van tisztán elektromos hajtása, mégsem szorul konnektorra, ha kell pár perc alatt feltankolhatjuk a megszokott benzinkúton, de haza már néma csendben érkezünk. Na jó, az Amtrak azért halkan dudál...

A tesztautót a Lexus Pest-től Kocsis Vanda biztosította, köszönet érte.

https://schiller.hu/lexus/

 Galéria:

Ilyen egy jó gázpedál!

Hurrá!! Van élet a zongoralakk után is!!

A 330 literes csomagtér, gyakorlatilag mindenre elég.

Ha nem mondják hogy műbőr, simán igazinak hiszem.

Találtam sárga hátteret.

 Csak hogy tudjuk, mibe ültünk.