A hatalmas pengeként suhogó szélturbinák hangja ellen könnyen védekeztem, becsuktam az ablakot. Viszont a betonkemény matraccal nem tudtam megbarátkozni, szinte pattogtam rajta, sehogy sem találtam a helyem. Így aztán alkalmaztam Jimmi barátom örök érvényű mondását: "aki sokat alszik, keveset él", tehát napfelkeltekor már az udvaron kukorékoltam. Este nem tűnt fel, de két akkora kaukázusi medveölő őrizte a birtokot, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam, visszajutok-e élve a házba. Azért csak lőttem pár képet, majd csendesen settenkedtem haza, még a klaffogó papucsot is levettem, mint a hajnalban hazatérő férj, a régi karikatúrákban.

Ez az érdekes műalkotás, a lépcsőházat díszíti, pontosan nem is értem mit látok...

A ...

Van amikor két betű (vagy annak hiánya) szarik bele a ventilátorba. Annyiszor megjártam már, de még most is meg tudtam szivatni magam. Mindent kétszer kell leellenőrizni, nem bízhatunk meg a "robotokban", amit ő logikusnak lát, az a valóságban nem feltétlenül az.

Az éjszakára lefoglalt szállásom neve: Agriturismo  Il regio Tratturo. Ki gondolná, hogy van egy Agriturismo Regio Tratturo is, Il nélkül, vagy magyarosan: illetlenül? Nos a google maps a két betűvel rövidebb nevet választotta, és szépen oda is vitt. Csak mint kiderült, az bő egy órányi járásra van a két betűvel hosszabb társától. Pedig már az első címre is úgy érkeztem: de jó hogy vége ennek a napnak.

Talán Ő lakik a padláson? 

Hogy is mondjam, van még pár ...