Itthon, indulás előtt megborotválkoztam, és azt terveztem, hogy hagyom nőni a "rőzsét", szép nagy szakállat növesztek mire hazaérek. A világutazók mind szakállasok, itt volt az alkalom, hogy nekem is nagy szőr legyen a képemen. Azért a második héten már nem volt igazán komfortos érzés, megfordult a fejemben, hogy beszerzek egy borotvát. Végül is nem vettem, de az élet megoldotta, hogy spanyol földön sima pofával keljek át.

A hajam nem, de a szakállam annál jobban őszül.

A második reggelinél már csak az olaszok voltak az asztaltársaim. Bepróbálkoztam egy eszpresszó kéréssel, és kaptam! Erre a két digónak se kellett több, ők is kértek. A kávé nem volt nagy szám, de a gesztust nagyra értékeltem. Reggeli után megkaptam a ...

A 80-as évek elején egy Csalog Zsolt nevű író "A tengert akartam látni" címmel négy Angyalföldi melós élettörténetét írta meg. A címadó sztori apámról szólt, aki 61 évesen halt meg, pont annyi volt, mint most én. Sosem látta meg a tengert, én viszont eljutottam az óceánig is. Cabo da Roca szikláinál egy pillanatra, mintha hallottam volna a hangját...

Cabo da Roca, the West End.

Reggel felmentem a lovakhoz, szép sorban mind kidugták a fejüket a boxukból, és jól megnéztek maguknak. Szerettem volna megsimogatni őket, de a vad libacsalád is ott sertepertélt, nem engedek közelebb a pacikhoz. Aztán olyat láttam, amit még soha, a középső és a hátsó ló csókolózni kezdett, és elég sokáig smaciztak. Aztán a "csókkirály" ...