A tökéletes háttér. Ennyi.

A KTM próba eddig kimaradt. Oli odáig volt a régi 990 Adventure-ért. Aztán Feri is. Én annyira rondának találtam, hogy semmiképpen nem akartam ráülni. Szarul nézett ki, a hangja alapján meg simán lehetett volna akár a Mattinghofeni Láncfűrészes motorja is. Szóval nem mozdított meg bennem semmit, az ellenálláson kívül.

De ez valami más. Szépnek most sem mondanám, de azért ez már abszolút emészthető külső. Sőt, inkább macsó. Jók az arányok, nem egy óriás, de azért nem is kicsi. Simán letalpaltam róla, semmi pipiskedés. A kormány jó széles és magas, de gond nélkül lehet a sorok között evickélni vele. És az egyensúlya, ÚR ISTEN!! Amikor már csak egyel mentem a körforgalom előtt, akkor is olyan stabil maradt, hogy kifejezetten jó volt játszani vele, mint a menő bringások, akik nem teszik le a lábukat mikor megállnak. Csak itt még a kormányt sem kellett mozgatni. Nem tudom mitől, de elképesztően stabil. Mondjuk a száraz súlya 212 kiló, vagyis 10 kilóval könnyebb mint a Bestia. 1195 cm3, 150 lóerő, 125 N-m, elől 120/70x19-es, hátul 170/60x17-es gumikkal, szóval a jó szórakozás garantált.

A Bestia szinte játékszer mellette. (Feri imádta, egész nap fülig ért a szája)

November 3.-án megbeszéltünk Ferivel egy évzáró gurulást, de úgy hogy vasakat cserélünk. Ő már ódákat zengett a KTM-ről, és láttam hogy megy vele, úgyhogy eljött az idő egy tesztre. (Mondjuk ha Ferit egy Camping biciklire ültetnénk, akkor is agyonverne minket a kanyarokban) Hozott két haverját is, tehát négyen vágtunk neki a Bokodi tónak. Az idő csodálatos volt (jól túl is öltöztem magam), az Isten is motorozásra teremtette. 

A Dunakeszi Shell kútról indultunk, a computert Street állásba tettük, az megadja a teljes teljesítményt, de a futóművet és a motort is "puhábbá" teszi. Mire átértünk Budára, már én is imádtam az Adventure-t. Nagyon jó ülés esett rajta, a motor, a fék nagyon kulturáltan tette a dolgát, alig vártam a kanyarokat. 

Mikor felértem a Dobogókő-Esztergom elágazáshoz, már függő voltam. Egyszerűen ennyire tökéletes futóművet én még nem éltem meg. És a kanyar ABS!!! Na, az egy csoda dolog még. Direkt belefékeztem első fékkel a kanyarba, éééés semmi!! Mármint semmi felállítás, ugyanúgy fordultam tovább, mintha mise történt volna.            Az elágazás után jön az a szerpentin, ahol a Bestiával vért izzadok a kátyúk kerülgetése közben. Na most semmit sem vettem észre, lehet hogy új az aszfalt?? Nem, sajnos nem új, de a KTM okos futóműve minden kátyút, repedést, gyűrődést kivasal. Én mentem elől, és meg tudtam lépni Feri elől, aki mögöttem jött!!!!!  Ez nagy szó ám! Ráadásul úgy, hogy még javában ismerkedtünk, meg amúgy is vigyázok a barátom motorjára, szóval semmi street illegal nem volt. Egyszerűen 100%-ig megbíztam a futóműben, a fékben, a gumikban, sosem éreztem még ilyet!!

Itt azért meg kell jegyeznem, hogy nem én javultam ennyit, hanem az elektronika. Viszont, ha az egyszer bekulázik, marha nagy zakó lehet belőle. Mert az ember gyarló, és többet vállal mint amennyit tud. Azt nem tudom, hogy van-e előjel, vagy egyszer csak kigyullad egy lámpa a kanyar közepén, "go to dealer"! Ez az egyetlen gondom az elektromos védelmekkel, hogy mi van ha beszarik? Ha mázli szerviz, ha pech kórház.

READY TO RACE      Már értem miről van szó....

A Granáriumnál megálltunk lőni pár képet, aztán előre küldtem Ferit, hogy a hátsó kamerával vegyen engem, én meg Őt a Bestiával, a sisakkamerával. (végre láttam a saját motoromat hátulról, éles bevetésben, nagy élmény volt)  Ez a kedvenc szakaszom, tökéletes útminőséggel, és fantasztikus kanyarokkal.  Na itt tetőzött a függőségem, olyan élmény volt hasítani a KTM-el, ami semmihez sem fogható. Olyat tol, de olyat, hogy ha nincs benne egykerekezés gátló, biztos sokat emelte volna az elejét. Olyat fordultam, hogy a hátsó gumin semmi majrécsík nem maradt. (na jó, előtte se volt) Szinte földöntúli élmény volt ez a karika, tényleg azt csináltam amit akartam. Akármilyen mélyre dönthettem, akármilyen sebességgel! Ugyanolyan Conti Roadattack 3 gumik vannak rajta, mint az enyémen, tehát a gumi kérdés is rendben. Dolgozott a kipörgésgátló, a csúszókuplung, villogott a váltássegéd folyamatosan, én még ilyet nem mentem itt soha. Csak azért nem mentem el Feri mellett, hogy fasza legyen a video. (nem lett az)

Az öröm forrása.

 Mielőtt átmentünk Oroszlány felé, meg kellett állnunk bevárni a másik két srácot. Közben megnéztem a kamerát, hát nem vett semmit. GRRRRR!!! Kivettem a kártyát, megdörzsöltem a pólómon és jó lett, mehet a felvétel. Sokat vártunk a többiekre, innen inkább mi maradtunk hátul. Jó sok eltévedés, többféle navigáció használata után végül is csak úgy találtuk meg a tavat, hogy megkérdeztük a helyieket! Semmilyen tábla nincs, de így is komoly turista tömeg volt a tóparton. Érdekes látvány, megéri megnézni, kérdezzétek bátran az ittenieket!  A tó túloldalán az erőmű előtti egyenesben volt vészfék teszt is, én hátul  éppen gyorsítottam egy "rettenetest", mikor az elől menő kolléga kitette az indexet balra, és beleállt a fékbe. Az a szitu volt, amikor lepereg az életed egy pillanat alatt. Gyorsan mentem, túl gyorsan, fejben már készültem az ütközésre. De szerencsére azért tiszta erőből fékeztem mindkét fékkel. És a KTM ezt is megcsinálta, úgy állt meg, hogy a többiek észre se vették, hogy gázos a szitu. Nem szitált, nem csúszott, az ABS megdolgozott az áráért az tuti! Lehet, hogy vészfék aszisztens is van benne?

Az erőmű. Ja, hátul is van egy...

Az egyik srác egy 650-es BMW-vel jött, soha nem láttam még ilyen motort. És a tóparton ott állt egy másik ugyanolyan vas. Egyszerűen hihetetlen, hogy két ilyen ritka motor egy időben, egy helyen legyen!!!!!

Miután jól kibámészkodtuk magunkat, elindultunk vissza Tardosra kajálni. A visszaúton a laza,"polgári"  használatot preferáltam. Nohát, krúzolni is lehet vele, vajpuhán működik bármelyik fokozatban. Nem rángat, nem tépi a láncot, szinte láttam magam Stüszi kalapban, ahogy jólnevelt osztrákként gurulok a kisvárosban. Jódlizva. 

Lazulás közben kicsit körülnéztem, és tetszett amit láttam. A műszerfal jó helyen van, a kapcsolók jól használhatóan, a bal markolaton. Természetesen van kesztyűfűtés, a szélvédelem már-már túl jó. Az ülés kényelmes, de azért 200 km után már fészkelődtem kicsit. A lábtartás nagyon kényelmes, de rendesen fűtötte a lábaimat a hátsó henger. Most ok, de 40 fokban lehet hogy elolvadnék rajta. A plexi a legalsó állásban volt, pont jó. Sztrádán lehet, hogy jobb ha magas, de sztráda teszt nem volt. A kuplung vajpuha, a váltó nagyon finom, az ürest kellett néha keresni. Natürlich, hogy van fokozatjelző, meg külső hőmérő, és talán még a bux indexet is ki lehet tenni a műszerfalra. A tükrökben jól lehet látni a mögöttes forgalmat, a kézvédő meg akkora, hogy szükség esetén hólapátnak is használható. Az egyensúlyról már írtam, de nagyon szórakoztató, hogy (szinte) megállsz és nem teszed le a lábad. Persze leraktam, ha tényleg megálltam, de elképesztően stabil egészen nulláig. A sztendert könnyű megtalálni a csizma sarkával, és természetesen van nagysztender a karbantartásokhoz.

Tópart idill.

A Kemencésben annyian voltak, hogy átmentünk a szomszédos Retró kocsmába enni, nem volt csalódás. Hamburger, pizza, gyrosz, nincs nagy választék, de ami van az finom és hamar elkészül. Ja, és baráti áron!

A színe is nagyon bejön, ez biztos extra pénz volt.

Visszafelé Tátig megint elgurult a gyógyszer, most ment a hátsó kamera, kiba jó naplementés film lett. ÉLMÉNY MOTOR csupa nagybetűkkel. Az a helyzet, hogy rengeteget dob rajta a sok elektromos kütyü, de valószínűleg az alapok is jók. Szarból nem lehet ekkora "várat" építeni, legközelebb kikapcsoltatok mindent rajta (ha lehet!), és úgy is kipróbálom. Ennyire sose szoktam ömlengeni, de ez tényleg egy KURVAJÓ MOTOR!!!!!!

Esztergom után tankoltunk, közben ránk sötétedett, a szemüvegem párásodott, úgyhogy inkább levettem. A Dobogókő felé vezető szerpentint lájtosan toltam, nem sokat láttam. Na végre jöhet egy rossz pont, a lámpa elég gyenge, hozok bele olyan izzót mint az enyém. De basszus, még vakon is átvitt a hegyen, esküszöm látja a kanyarokat!!!!!!!! Pomázon már igazi dugó volt, remekül lehet vele furakodni a sorok között. A kormány az autók tükre fölött van, amúgy meg karcsú a V motor miatt, szóval ez is pipa. 

Egyetlen "hiba" volt, de az talán az első tulaj bűne, hogy nem ikszelte be a gyorsváltót az extra listán. Így csak 99 pontot kap a 100-ból. Nem rossz arány...

A szentendrei OMV-nál álltunk meg búcsúzni, meg visszacserélni a vasakat. Feri imádta a Bestiát, de azt mondta, hogy bejelentkezik egy csontkovácshoz.... 

Az utolsó tesztet úgy zártam, hogy utolsó, aztán mégis itt van ez. Ha tényleg nem lesz több az idén, akkor ez nagyon fasza zárás, egy elképesztő motorral. Na erre aztán nagyon igaz hogy: KÉNE!!!!!! Köszi Feri!!!!

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

Képgaléria:

320-as tárcsák.

Hangból jöhetne több.

Ez nagyon jóóó!!!

Egyujjas.

Megérte a keresés.

 Hellóó!