A Hotel Mira majdnem olyan leharcolt állapotban volt, mint amilyen tavaly a Kopaoniki Club Hotel. A szoba ajtaja annyira lötyögött a tokban, hogyha bárhol bármit kinyitottak vagy becsuktak a folyosón, én arról tudtam. Mivel két éjszakát készültem itt tölteni, nekiálltam a felújításnak. Öreg motoros sosem megy túrázni szerszámok nélkül, igy hát előkerült a csavarhúzó. Miután meghúztam a zár, és a tokban lévő ütköző csavarjait, mindjárt jobb lett a helyzet, a kopott zárnyelvet pedig két matricával tettem lógásmentessé. És ha már ennyire benne voltam a melóban, rögzítettem a magától lecsapódó wc deszka csavarjait, meg a zuhanyrózsa csövén a hollandert. Mivel kifesteni már nem akartam a szobát, learatva a jól végzett munka ...

Itthon még úgy terveztem, Tarantóból lemegyek egészen a csizma sarkáig, és ott töltök két napot, "pihenésként" pedig felfedezem Pugliát. Igen ám, de az erősödő altesti fájdalmam arra kényszerített, hogy változtassak a terveimen, még egy ezrest nem akartam hozzácsapni az amúgy is hosszú hazaúthoz. No ezért -is- jó egyedül barangolni, hiszen bármikor átírhatom a "forgatókönyvet", nincs vita. Ez persze azzal járt, hogy a  Mille Miglia és a találkozás Zolikával, megy a levesbe, hiszen két nappal korábban leszek ott, mint maga a verseny. Tényleg sajnáltam a dolgot, de ha emésztem magam, attól semmi sem lesz jobb, inkább a visszaútba beillesztettem az alapkoncepcióban szereplő, de elvetett látnivalókat. 

Mivel "remek" fényviszonyokban ...