2020. nov 09.

A szocializmus diszkrét bája. Az első újonnan vett motorom, Riga 4, 1973-74.

írta: Misi Mágus
A szocializmus diszkrét bája. Az első újonnan vett motorom, Riga 4, 1973-74.

Emlékszel? Amikor a vásárlás telefon és internet nélkül is működött.

15 évesen már volt munkakönyvem. Angyalföldön ez nem számított kirívónak, sok kortársam dolgozott a 8. elvégzése után. Fater lepattant, új családot alapított, anyám meg nem keresett sokat, jól jött a fizetésem. Előtte egy évet lehúztam a MÜM 13-ban, a Murányi utcában, de év végére négy rendőri feljelentés érkezett a suliba. Nem bűnöztem, csak vezetői engedély nélkül rodeóztam a full patkány Pannival, és párszor elkaptak a desztók. A jegyeim sem voltak túl jók, az osztályfőnökömmel pedig kifejezetten utáltuk egymást. Tehát év végén simán kiraktak, én pedig elkezdtem dolgozni -és pénzt keresni- a fater műhelyében. A fizetésemet (akkor még) nem cigire, piára vagy csajokra költöttem, hanem vadul spóroltam, egy új Rigára.

riga_4.jpg

Riga 4, a 70-es évek kamaszainak álommotorja.  Vagy 3300, vagy 4300 forintba került a Keravillban, pontosan nem emlékszem már.

A 72-es idényt a Pannival teljesítettem, amin sem lámpa, sem fék nem volt, de mindegy is, hisz minden sarkon lerobbant. Fogalmam sincs, hogy a francba éltem túl azt az időszakot, de "kiskresszem" sem volt, tehát utaztak rám a rendőrök. Pénz büntetés helyett, mivel tanuló voltam, mentek a feljelentések a suliba. Ahogy mondtam, négy gyűlt össze az iskolában, és mivel az volt a maximum, lapátra tettek. Kifejezetten örültem, utáltam azt a sulit, vigyorogva léptem ki a kapun. (aztán persze befejeztem estin, a Bánkiban.) Azt látta anyám is, és fater is, hogy a motor (az a kurva motor, az!!!) nem megy ki a fejemből, kénytelenek voltak belenyugodni, de kikötötték, hogy legyen rá engedélyem, különben intézetbe adnak. Mivel kiskorú voltam, elvállt szülőkkel, ezt tényleg megtehették volna. Nem volt mit tenni, beiratkoztam egy kresz tanfolyamra. A Bazilika mellé kellett járni, már nem tudom hány alkalommal, de mivel ezt nagyon akartam, komolyan tanultam, nehogy megbukjak. 73 áprilisában megkaptam az áhított "kiskresszt", ez megvan a mai napig is, íme:

img_0191_li_2.jpg

Nincs lejárati idő, és akár még szekeret is hajthatok vele.

A vágyott motor ára sok pénz volt, akkor én 1500-at kerestem havonta (ez jó fizetésnek számított), de egy ezrest le kellett adnom otthon. A Pannit eladtam 500-ért, az árából vettem új cipőt és új farmert, el is fogyott. Egész nyáron robotoltam, fusiztam, hogy őszre meglegyen a Riga ára. Mindig közbejött valami, egészen októberig tartott a várakozás, mire végre a zsebemben tudhattam a lóvét. 

Ez persze, még kevés volt a boldogsághoz a 70-es években, nehezen lehetett találni egy motort, amit meg is lehet venni azonnal. Telefonon nem tudtam érdeklődni, mert nem volt telefonunk, mentem gyalog, vagy busszal, villamossal. A hozzánk legközelebbi, Újpesti Állami Áruházban kifogyott, és nem is vártak már arra az évre, a Béke úti Keravillban pedig nem árultak motorokat. A Corvin-ban csak Komart lehetett kapni éppen, az nem tetszett, és talán kicsit drágább is volt. Ezekhez még hozzá kell adni, hogy csak minden második szombat volt szabad, hétköznap este 6-kor bezártak a boltok, vasárnap meg semmi sem nyitott ki, nem úgy mint manapság. El voltam keseredve rendesen, de egy családi látogatás, nemvárt fordulatot hozott. Anyám öccse, Feri, Pesterzsébeten lakott, és egy P 10-el járt. Ő volt az egyetlen a családban, aki motorizált járművel közlekedett. Nos, hozzájuk mentünk látogatóba, és amíg az asszonyok főzték az ebédet, én segítettem Ferinek a Pannónia karbantartásában. Közben elpanaszoltam neki a bánatomat, hogy nincs sehol Riga. Erre azt mondja nekem, hogy látott egyet a Csepeli Keravillban, mikor ott vett valamit a motorjához, ha legközelebb arra jár megnézi, megvan-e még. 

p_10.jpg

Ilyenje volt Feri bácsinak, az első nagymotor amin ültem.

Két hét múlva, egy szombat reggel, megjelent nálunk Feri a hírrel: még megvan a Riga!! De ez még semmi, felajánlotta, hogy el is visz érte Csepelre, a Pannóniával. Ez volt az első nagymotoros élményem, először volt bukósisak a fejemen, az a borzasztó pléhből készült, össze-vissza horpadt szilvamérő, de nem számított, mentünk Rigát venni. 

Az Angyalföld-Csepel útvonal, egy örökkévalóságig tartott, és ráadásul egy nagyon hideg szombat volt, de mikor megérkeztünk, és az utcai kirakaton keresztül megláttam álmaim Rigáját, már semmi más nem érdekelt. Csillogott-villogott, kitűnt a többi motor és bicaj közül. A boltos kitolta a sorból, és elmagyarázta a kezelőszervek működését, például olyan fontos dolgokat mint, a dekompresszor, a duda, a benzincsap, és az úsztató gomb, váltó, bejáratás, stb. Sokan voltak a boltban, irigykedve nézték a vásárlást. Jó, hogy Feri bácsikám ott volt, mivel kiskorú voltam, talán meg sem vehettem volna egyedül. Odaadtam neki az ezerszer megszámolt, gyűrött százasokat, Ő pedig kifizette a pénztárban, de a blokkot az én nevemre íratta.

Kitoltam az utcára, de nem úgy volt ám, hogy felpattanok, és haza motorozom vele, hiszen egy csepp benzint sem adtak hozzá. Eltoltam a legközelebbi Áfor kútig, a kutas teletankolta, majd egy kis alumínium mérőpohárból hozzáöntötte a megfelelő mennyiségű Arol 2 T olajat. Az első tankolásért 16 forintot kellett fizetni, de egy új motornál ne filléreskedjünk, gavallérként, odaadtam a húszast. Majd végre következhetett az első indítás, párszor megnyomtam az úszóházon lévő gombot , és betekertem a motort. Szépen be is indult, komoly füstfelhőt eregetett a kipufogója, a hangja pedig muzsika volt füleimnek. 

afor.jpg

Talán pont itt történt.

A boldogságom leírhatatlan volt, már csak haza kellett jutnom valahogy, elég komoly túrának tűnt akkor egy ilyen Csepel-Angyalföld futam. Feri bácsi elkísért Erzsébetig, ott Ő hazafelé fordult, én pedig a Soroksárin döngettem tovább. Mindenféle műszaki probléma vagy esés nélkül sikerült megérkeznem, és már alig vártam a másnapot, mikor nekiállhattam a tuningnak, ami a "felesleges" alkatrészek lebontásából állt. Sajnos nincs kép az originál állapotról, csak az első átalakítás után készült róla fotó.

img_e0185_2.JPG

Peter Fonda motorja adta az ihletet.

Sokat nem tudtam már motorozni vele, jött a tél. A tél, amit viszont a pincében töltöttem, ahol a következő átalakítások történtek. Most az ortodox Rigások görgessenek tovább, mert ez durva lesz. A tankot temperával amerikai zászló mintára festettem, egészen rémisztő lett. Az első teleszkóp szárakba kb 10-10 centis toldatokat hegesztettem, hogy Fondásan hosszú teleszkópos legyen. Ettől persze nagyon magas lett, iszonyat hülyén nézett ki. Nem maradt más hátra, mint az ültetés, méghozzá úgy, hogy a váz nyakrészét pirosra melegítve, elkezdtem hajlítani. Valószínűleg ott vesztettem el a garanciát, de úgysem akartam volna szervizbe vinni. Így az optika már egészen jó lett, csak egyetlen pici bibi maradt, kormányozhatatlanná vált a gép, nyeklett-nyaklott az eleje. Utólag már tudom, kellett volna egy merevítő, de Fonda motorján se volt olyan. Gyakorlatilag egyetlen métert sem mentem vele, az első "építésem" nem sikerült. Nagyon sajnálom, hogy fotó sincs róla, talán bekerülhetett volna, az "évtized legszarabb építései" sorozatba. Aki most nagyon fúj rám, ne feledje, 15 éves voltam csak.

img_0181_2.JPG

Később a pedálok is mentek a levesbe.

Tavaszig volt időm visszacsinálni a dolgokat, persze amit lehetett. A tankról viszonylag könnyen lejött a tempera, a teleszkópok is visszakapták az eredeti méretüket, de az elhajlított vázat nem tudtam vissza hajlítani, nagyon mélyre került a blokk és a kipufogó könyök. Ezért kompromisszumot kellett kötnöm, 5 centis toldás a teleszkópszárba, és máris kevésbé ült a motorblokk, de a vak is látta, hogy messze van az ideálistól. Csak a szerencsén múlt, de egészen használható lett így a motor. 

A következő komolyabb projektként, a pedálok eltüntetése következett. Béla barátom remek szettet készített az övére, azt másoltam le én is. A lábtartó csövek, a pedálok tengelyére kerültek, a jobb oldalon rendes lábfék (nem holmi kontra), de az igazi nagy flash a lábváltó volt. Minden bowdennel működött, és egészen üzembiztosan, persze igényelte a napi karbantartást. Most a szemfülesek megkérdezhetik, és hol a berúgókar? Nos az nem volt, tolásra indult a paripa. Aki tolt már be 50-es mopedet, az tudja, ez nem túl izzasztó feladat. A menősködés, ennyit mindenképpen megért.

Utoljára a motor tuningja maradt. A melóban nem csináltunk kétüteműeket, így nem is volt tapasztalatom, mentem a magam feje után. Kireszeltem a leömlőket, políroztam a karburátort, vagdostam a kipufogót, lehegesztettem a dekompresszor szelepét, a végeredmény egész "jó" lett, egyesben és kettesben is 50-et ment a paripa. Mivel már nagyon kacsingattam a nagymotorok felé, kivittem a tangóra, és eladtam egy kereskedőnek az egyéves, de elég megviselt Rigát 1000 forintért. 

Hát ez a története az első újonnan vett mopedemnek, jó iskolát kaptam tőle. Rengeteget tanultam a szerelésről, és persze sokat fejlődött a motoros tudásom is. Mikor 75-ben vizsgáztam nagymotorra, simán átmentem elsőre mindenből.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

Galéria:

img_e0195_2.JPG

A patkány Panni. Ma menő lenne.

img_0193_2.JPG

Micsoda áremelés, gusztustalan. 

img_0194_2.JPG

És aki "csak" használta a Rigát.

 

 

Szólj hozzá

csepel riga áfor motorozzvelem riga moped riga 4