2022. júl 27.

Csizma túra, kilencedik rész. Civitanova-Gubbio-Tavullia.

írta: Misi Mágus
Csizma túra, kilencedik rész. Civitanova-Gubbio-Tavullia.

Olaszország A-tól Z-ig motorral. Sem a pap, sem a doktor nem volt otthon.

A Mario Girotti nevet nem biztos. hogy mindenki ismeri, pedig 42 filmet forgatott ezen a néven. De ha azt mondom Terence Hill, 100%-os lesz a találat. Kevés olyan színész van a földön, akit mindenki szeret, Ő biztosan az egyik. Igazi sikereit már az új nevén érte el, és nem csak mozifilmekben szerepelt, hanem tv sorozatokban is. Én mindegyik filmjét szeretem, a mai napig szívesen nézem újra bármelyiket. 2016-ban San Candido-ba gurultunk be Zolikával egy kávéra, ahol az Alpesi Őrjárat játszódott, most pedig Gubbio következett, ahol a Don Matteo több évadát forgatták. Már ezért megérte bemenni, de mint kiderült, a városka igazi gyöngyszem, ahogy egész Umbria tartomány is az.

img_3972_2.JPG

 Igen, az bizony egy rántotta. 

Klasszul aludtam, ha valamit felróhatok a szobának, az a kicsi ágy, de én választottam egyszemélyest, tehát nem panaszkodhatok.  Reggeli előtt lementem járni egyet, nos a hely most is tökéletesnek látszott, tisztaság, rend, fegyelem. A zárt kapu miatt a motoron hagyhattam a spanifereket, pókokat, ennyivel is egyszerűbb a pakolás.

A konyhában nem húzták az időt, terítés után azonnal mehettem reggelizni. A tegnapi recepciós szolgált ki, és mikor megkérdezte kérek-e tojást, majdnem megöleltem. Kértem bizony, és ugyan messze elmaradt Izidor régi 3-4 tojásos sonkás költeményeitől, de azért nagyon jól esett. És végre volt gyümölcs is, úgyhogy hosszú napok óta a legfinomabb reggelit fogyasztottam, tökéletes kávékkal, ezért még egy extra csillagot is kapnak tőlem!! Grazie mille, Country House La Radice!

Szépen feltettem mindent a még mindig árnyékban álló motorra, leadtam a kulcskártyát, és egy igazán őszinte arrivederci után elindultam. Szerencsére nem kellett átvágnom a városon, a csizma belseje felé indultam, Gubbiót tűztem ki első célnak. Eleinte unalmasabb szakaszon mentem -ha egyáltalán lehet ilyet mondani Olaszországról- majd egyre magasabb hegyek vettek körül, és egyszer csak megérkeztem a Paradicsomba. Na nem abba a föntibe, hanem a -tábla szerint- Localito Paradiso-ba. Csodaszép környezetben gurultam, sűrű, zöldellő erdők, itt-ott patak csordogált az út mellett, és a hegyek sem félelmetesek, "csak" nagyon szépek voltak. Az út, pedig igazi motoros paradicsomba vitt, egyre több kanyar, hibátlan aszfalton, imádtam.

img_3981.JPG

A táblán lévő lyukak azt mutatták, errefelé még lövöldöznek a rosszfiúk.

Azt nem mondhatom, hogy egyedül birtokoltam ezt a csodát, de kicsi forgalomban mentem. Se lakóautó, se kamionok, elvétve pár bringás, és néhány motoros, ennyi. Az SP 360-ból SS 360 lett, miután átléptem a megyehatárt, de a betűn kívül más nem változott, maradt a motoros paradicsom. Ha valakit erre visz az útja, nagyon fogja élvezni ezt a kb 70 kilométeres darabot.

img_3986_2.JPG

És ezután a remek szakasz után, érkeztem meg Gubbióba, ahol rögtön egy piros lámpa fogadott. Legalább kicsit körbe néztem, pont az Óváros kapujánál álltam, szemben egy motornyi üres hely, amire azonnal lecsaptam. Éppen hogy befért a Kobra, ha csak pár centivel szélesebb, esélytelen lett volna itt a parkolás. A boltíves átjárón belépve, 3-400 évvel visszamentem az időben, csupán a modern autókból, és a rengeteg kresz táblából tudtam, hogy megfelelő ídősíkban vagyok. A galériában lesznek képek, itt most a szűkös parkolásról készültet mutatom:

img_3993.JPG

Mindig készítek képet, hogy meg tudjam mutatni honnan lopták, vagy szállították el a motort, szerencsére még sosem kellett élnem ezzel. A szállások előtt is minden alkalommal lefotózom.

Az árnyékos részeken "csak" 35 fok volt, a napon ki tudja mennyi, tehát hosszú sétát nem terveztem, mert egyik kezemben a sisak meg a tanktáska, a másikban a telefon és-vagy a kamera. Próbáltam a sorozatból ismerős helyszínt találni, nem sikerült. Pár utca után feladtam, visszatértem a motorhoz, és elindultam megkeresni a centro-t, rámfért már egy kávé.

Kettő perc alatt a "city"-be értem, sok ember, sok autó, és még több motor. Kiszúrtam egy kellemes árkádos presszót, csak megállni nem tudtam előtte. De a második kör után szerencsémre, egy chopper pont elrotyogott, én pedig becsusszantam a felszabadult helyre. Magyarként szinte hihetetlen, hogy motorral is parkolót kell vadászni, itthon azért ez még nincs így. Mivel ráláttam a vasra, a tanktáskát rajta hagytam, legalább nem kellet azt is cipelnem. Feri barátom pár éve ráfázott Dubrovnikban, fent hagyta a tanktáskát a motorján, hát meg is cuffantották mire visszatért a sétából. Utána az egész délutánját a rendőrségen töltötte a jegyzőkönyv felvételével, majd mehetett bevásárolni, mert az összes civil ruhája odalett. A kávé mellé kértem egy hideg vizet is, majd kiültem az árnyékba, és vártam Don Matteót hátha arra jár, de sajnos nem jött, biztosan valami fontos nyomozni valója akadt. Nekem is volt még fontos dolgom, feltétlenül venni akartam valami emléket itt. A szomszédos souvenir bolt előtt megtaláltam mindent, egy Gubbiós csengőt a kis feleségem gyűjteményébe, egy Don Matteo hűtőmágnest, és hozzá csaptam még két matricát is. 9 eurót fizettem értük, a presszóban pedig 2 eurót, tehát mondhatom, Gubbio nem került sokba. Szeretnék még ide visszatérni, egyre csak gyűlik a nyugdíjba menetel utáni célpontok sora.

img_3998_2.JPG

Újrahasznosítás: autóbuszból souvenirbolt.

Kifelé egy másik útra vitt a navigáció, újra a tenger felé haladtam, a napi végcél Tavullia volt. Ha valakinek ez a városnév nem mond semmit, akkor biztosan nem Moto GP rajongó. Merthogy ott született a Dottore, vagyis Valentino Rossi, minden idők egyik legeredményesebb gyorsasági motorversenyzője. Ám addig még bő 100 kilométert kellett megtennem, eléggé izgalmas útvonalon. Umriából újra Marche tartományba kerültem, kanyarogtam a hegyek között, amíg el nem értem egy elágazást, ahol olyan trükkösen ágaztak szét az utak, hogy borítékolhatóan eltévedtem.  A navigátor maca teljesen összezavarodott, úgyhogy jobb híján töröltem, és újra megadtam a célpontot neki. Ez általában segít, most is így történt, azzal az icipici csavarral, hogy olyan útra vitt, ami elé ideiglenes behajtani tilos táblát tettek ki. Mivel mások is mentek arra a tábla ellenére, én is megkockáztattam, de nagyon figyeltem. Végül simán átjutottam azon a szakaszon, nem láttam semmit ami indokolta volna a terelést. A hátralévő szakasz már nem tartogatott extra izgalmakat, szép környéken, megművelt földek között gurultam Tavulliáig.

img_4006_2.JPG

A helységnév táblát meglátva egyből felment a pulzusom, úgy tűnt nem csak én akartam matricát ragasztani rá. Ezután azt vártam, hogy egy amolyan igazi motoros városba jutok, ami egyébként nem is tudom milyen. Talán olyan, mint az amerikai Sturgisról mutatott filmekben, csak itt olaszosan. Hogy mindenhol motorok vannak, a kocsmák előtt bikerek beszélgetnek, párálló sörösüveggel intenek az újonnan érkezőknek, az út mindkét oldalán egymást érik az Aprilia és Ducati szalonok, valamint a Dainese és Alpinstars boltok, és persze jó csajok grasszálnak garmadával fel, s alá. Ehhez képest Tavullia és a Rossi Ranch egy kisebb csalódás lett. Először a Ranch jött, amihez egy nagyon rossz minőségű, meredek, kanyargós út vezetett le, a végén lezárt sorompóval. Nem tudom miért, de nem erre számítottam. Persze nagyon nem lepődhettem meg, miért is lenne nyitva a nép előtt, csak, nem tudom, Rossi imázsa mindig a nyitottság volt. Lőttem pár képet, és beállítottam a napi szállás címét, a Casa Monteluro-ét. Ez is magánszállásként hirdette magát, és mint hamarosan kiderült, az is volt. A város inkább városka, az egyetlen Rossira utaló képet egy bank ablakán láttam, Grazie Vale felirattal. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szieszta időben gurultam át rajta, de még egy robogóst se láttam, nemhogy motorost.

A szállás egy domb tetején várt, olyan hitvány odavezető úttal, amin esős időben kihívás lehet felmenni. Több ház és tanya mellett vitt az út, az egyiknél három unatkozó kutya kezdett üldözni, de sikerült lerázni őket. Gyakorlatilag eljutottam "sehol"-ba, szinte már kezdtem feladni a bizalmat a navigációban, mikor egyszer csak egy tisztáson ott állt a ház előttem, megérkeztem. Ha toszkán birtok tetszett, akkor ez még inkább, igazi kis meseországba jutottam, ahol két hatalmas kuvasz, és egy hippi srác fogadott. 

img_4016_2.JPG

Welcom kávé a lugasban, a fiú őrző-védő társaságában.

Kávézás után, adminisztráció nélkül nyomta a kezembe a kulcsot a tulaj, az emeleti Johanna "lakosztályt" kaptam. Minden bútor kopott, és össze nem illő volt a szobában, mégsem éreztem rosszul magam. Aki takarított, ismerhette a "ahol a papok táncolnak" mondást, azt nem mondhatom, hogy dzsuva vett körül, de az előző szállás patika tisztasága után szembeötlött a különbség. A bekészített kancsó hideg víz, egyből meglágyította a szívem. Megbeszéltük a vacsorát, ami helyben nincs, be kell mennem érte a városba, és a reggelit, amit 7-re kértem. Hatalmasra tágultak a szemei, de végül nyelt egy nagyot, és egy va bene-vel nyugtázta a dolgot. 

Lezuhanyoztam, megcsináltam a napi számvetést, és lefoglaltam a másnapi szállást. 243 kilométert motoroztam a Casa Monteluroig, amit előre fizettem, az reggelivel 28000 ft, tankoltam 30 euróért, plusz a Gubbioi vásárlás. Mivel 18 óra az olaszoknak még gyerek az idő vacsorázni, én viszont mocskosul éhes voltam, elkezdtem keresni valami Mekit. Tudom, tudom, itt mekizni szentségtörés, de szükség törvényt bont. Találtam is egyet, nagyjából 20 kilométerre, farmert húztam, "berúgtam" a motort, és elhúztam a csíkot. A szomszéd kutyái lehet, hogy szintén kajáltak, most nem kergettek meg.

Tavullián átmenve, még mindig egy álmos kisvárost láttam, motorosoknak se híre, se hamva. Viszont a következő városkában, a hangzatos nevű San Giovanni in Marignano-ban, megláttam egy nyitva lévő pizzériát. Nem sokáig gondolkodtam, már fordultam is vissza, azonnal dobtam a Mekit. Nem is "igazi" pizzéria volt ez, hiszen ahogy megfigyeltem, csak elvitelre adtak kaját, de azért egy pad és egy asztal akadt a kirakat előtt. Rendeltem egy szalámis pizzát meg egy kólát, kártyával fizetve 3700-ba került. Amíg vártam a tápot beugrott, még nem is pizzáztam mióta kint vagyok, épp ideje igazi olasz kaját enni.

img_4025_2.JPG

Ugye milyen jól néz ki? És az íze még a kinézetét is felülmúlta.

Sokan jöttek pizzáért, jól ment a bolt. A szomszéd üzlethelységben egy gyorsmosoda működött, ha tudtam volna, elhozom a szennyest, de nem tudtam. Hazafelé krúzoltam kicsit a környéken, és örömömre találtam egy Rossihoz köthető dolgot, a VR 46 üzemet, nem tudom mi történhet az épületben, de a kamion büszkén viselte a logót. 

img_4026_2.JPG

A három hegyi kutya keveset ehetett, mert most nagyon le akartak kapni a motorról, szinte krosszozóként, állva menekültem előlük. Sikerült, az ilyen apró csodák teszik jobbá az estét, meg a lemenő nap fényében fürdő motor:

img_4029_2.JPG

A szállásra visszatérve csak a két kuvaszt találtam otthon, a házigazda elbóklászott valamerre, egyedül voltam az épületben. Kicsit jobban körülnézve kiderült, mi lehet a szenvedélye a "háziúrnak", a szörf. Több deszkát is láttam, meg pár képet, amin éppen lovagolja a hullámokat. Amúgy igazi bohémtanya a hely, klassz képekkel, fotókkal, bútorokkal, teszek párat a galériába. Eljött megint a lánc megfújásának ideje, pont mire végeztem, elfogyott a második egydecis spray.

img_4012_2.JPG

A munkához társaságot kaptam, a lány kutya személyében.

Mire mindennel végeztem, pont eljött az ideje a szundinak, a jó nagy ágyon kényelmesen tudtam fetrengeni, és a nyitott ablakon beáradó friss levegőben, nagyon jót aludtam. Még egy adalék ide, volt ablak a fürdőszobán, és éjjel ugye milyen jó, ha nem kell villanyt gyújtani egy pisiléshez, mert beszűrődik némi fény kintről? 

folyt. köv...

galéria: 

img_3976_2.JPG

img_3982_2.JPG

img_3983_2.JPG

img_3997_2.JPG

img_3994_2.JPG

img_4002_2.JPG

img_4008_2.JPG

img_3984_2.JPG

img_4047_2.JPG

img_4049_1.JPG

img_4045_2.JPG

img_4043_2.JPG

img_4044_2.JPG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

blog.hu olaszország motorostúra valentino rossi tavullia blog.hu címlap don matteo gubbio motorozzvelem yamaha mt 09 sp 2021