"Ez a sorozat azokról a profikról szól, akik egész nap a motorok bűvöletében élnek, nem pedig olyan hétvégi amatőrök, mint én."

Karvai Ottót, a Yamaha Magyarország műszaki vezetőjét, pont harminc éve ismerem. 91-ben lett a tanulóm, vagy ahogy akkoriban mondtuk, az inasom. Ottót érdeklődő srácnak ismertem meg, szerette tudni mitől működnek a dolgok. Történt olyan eset is, hogy amíg én elmentem a raktárba fékpofákért, addig Ő nemcsak a kerekeket, de a szelepfedelet is  levette a kispolszkiról, biztos ami biztos. Az érdeklődése akkoriban még kizárólag a négykerekűekre fókuszált, de nemcsak a szerelés, a vezetés is érdekelte. Ottó a szomszéd utcában lakott, és néha a mi földes utcánkba járt át driftelni, az apjától kölcsönvett Fiat Argentával. Hogy hogyan lett a "Fiatos srác a szomszédból", a Yamaha Motor Europe NV Magyarországi Fióktelepe első embere, most megtudjuk.

Neked mi volt az első motoros élményed?

Apámnak volt egy Babettája. Nem a "Lindás", hanem még a merevvázas, nagykerekű őstípus. 12-13 évesen már nagyon úgy éreztem, ezt nekem szerelni kéne, tehát többször is piszkálgattam. Akkoriban még a félelem nélküli önbizalom pótolta a szakmai tudást, de viszonylag sikeresen "műtögettem" a Babettát. Azzal mentem először, de mivel már mindene szar volt, és mindig tolni kellett hazáig, ez nem hozta meg a kedvem a motorozáshoz. Ráadásul akkorra már tudtam autót vezetni, hiszen apám többször kivitt a Trabantjával a repülőtérre (Dunakeszi), és ott rodeózhattam. Az autó sokkal jobban vonzott, mint a motor, nem kellett sokat gondolkoznom a "mi leszel, ha nagy leszel?" kérdésen. A Fóti gyermekváros szakközép iskolájába jártam, és hozzád kerültem gyakorlatra az utolsó évben.

Hát persze, így ismerkedtünk meg. (Egy darabig azt hittem -a küldő iskola neve miatt- hogy Ottó árva gyerek, de hamar kiderült, hogy nem. Abban az időben vettem a telket Dunakeszin, így szinte szomszédok lettünk) Akkor ennyi volt a kölyökkori motorozás?

Nem, azért még próbálkoztam. Jöttek a haverok, hozták a Verhovinákat, Simsonokat büszkén mutogatni, kipróbálni. A Verhovina kétsebességes kézi váltója nagyon tetszett, egy kézmozdulattal lehetett kuplungolni és váltani. De a sorsomat végül egy homokbarnára festett Simson pecsételte meg. Tuningolt motor volt, lehajlított kormánnyal, hegesztett kipufogóval, odaadták egy körre, hogy mi a véleményem róla. Mivel én már autót is vezettem, menő csávó voltam a környék srácai között, adtak a szavamra. Mentem egy kört, és már visszafelé jöttem, amikor az utcádba befordulva, megcsúszott az első kerék, és mintegy 15 kilométeres sebességgel pofára estem. Elgörbült a kormány, elszakadt a lábtartógumi, megkarcolódott a festés. Felállítottam a porból, visszavittem a srácnak, nagyon elszégyelltem magam. Akkor eldöntöttem, én a büdös életben nem motorozom többé. Hozzáteszem, autót akkor már napi szinten vezettem, pont elég izgalmat adott az is, és tényleg menőnek számítottam a haverok között. Tehát hosszú csend következett motoros vonalon.

Na igen, az autó engem is nagyon vonzott kölyökkoromban. Főleg egy Belmondó film megnézése után! Mennyire lett hosszú az a "csend"?

Bő 10 évig tartott, vagy tovább is. Miután a Yamahához mentem dolgozni, akkor kezdett újra érdekelni a motorozás. Ott volt az a rengeteg motor, bizony megmozdította bennem a vágyat, de 2005-2006 körül jött el az a pillanat, hogy fel is üljek egyre. Jogsim még nem volt, de különböző rendezvényeken -például Hungaroring- csak összeszedtem magam, és elkezdtem motorozgatni.

Mázlista. Mi történt veled abban a tíz motor nélküli évben?

92-ben végeztem az autószerelő sulit (akkor vette apám a "híres" Fiat Argentát), megszereztem a "B" jogosítványt, majd a következő öt évet a Széchenyi István főiskolán töltöttem autógépész szakon, és mérnökké váltam. A friss diplomával a zsebemben, beléptem a Wallishoz, és a Rover-Land Rover szervizben lettem munkafelvevő, majd a próbaidő után gépjármű park kezelő.

Gépjármű park kezelő?? Ez nagyon menőn hangzik.

És utána kaptam csak igazán jól hangzó titulust, szerviz hálózat vezető, vagyis: After Sales fields staff lettem. Volt kolléga, aki csak "fildsztaff úr"-nak hívott. Fiatal voltam, jó pénzt kaptam, élveztem a melót, klassz időszaka az életemnek. De aztán megszűnt a Rover, legalábbis Európában, és én beleestem a leépítés első körébe.

Szerencsére nem sokáig voltam "facér", egy barátomtól kaptam fülest, és akkor jött a Yamaha, 2004-ben léptem be mint szerviz hálózat koordinátor. Mikor megkérdezték van-e motoros jogsim, éreztem ezen elbukhatom. De megmondtam az igazat, és jól tettem, felvettek. Minden egyéb követelménynek megfeleltem, így abban maradtunk, hogy minél hamarabb csináljam meg. Ahogy jutott rá idő nekifeküdtem, és -sosem felejtem el- 2008-ban egy szerdai napon született meg a lányom, én pedig szombaton mentem vizsgázni, a feleségem legnagyobb "örömére".

A "normális" emberek ilyenkor hagyják abba motorozást, mint ahogy én is tettem.

Igen. De hol vagyok én normális? Szerencsére a feleségem is jól állt hozzá, meg én sem voltam már forrófejű, fegyelmezetten motoroztam, és motorozom most is. De visszatérve a melóhoz, jól mentek a dolgok, szépen haladtam előre, a cég is fejlődött, kedvezőek voltak a kilátások. Majd jött 2008, ami minket is padlóra küldött, a közel 40 fős csapatunk, nagyon gyorsan hét főre apadt. Nehéz volt kimászni a gödörből, de azért lassan csak felálltunk.

Egy adalék abból az időből. 2009-10 körül lehetett, kint vagyunk Hollandiában. Magyarázom a srácoknak (angolul), hogy nagy a baj, nagyon nagy a baj, 10 %-ra esett vissza a forgalmunk. Nem akarták megérteni, azt hitték hogy ennyivel csökkent a forgalom. Kénytelen voltam számokat mondani, 3000 helyett 300 motor! Tehát nem 10 %-ot esett, hanem annyi-ra csökkent az eladás. Mikor leesett a tantusz, mindenki elnémult. A francia, olasz, német piacon is csökkentek az eladások, de az igazi dráma a mienk volt. Még azért is komolyan harcolni kellett, hogy ne vonuljanak ki Magyarországról.

Megreformáltuk a felépítésünket, 2013-ban jött az új MT család ami igazi siker lett, nem csak itthon, de az egész világon, én pedig 2014-től műszaki vezető vagyok a Yamaha Magyarországnál, ami ha jól számolok két főből áll, velem együtt. Itt tartunk most.

Kettő?? Ezt nevezem én hatékonyságnak. Gondolom feladatod van bőven, pontosan mit takar az hogy "műszaki vezető"? Mi a dolgod -azon kívül-, hogy nekem szerzel tesztmotorokat?

Én vagyok az osztrák igazgató, és a magyar kereskedők közötti kapocs. Angol szóval after sales. Első körben a szervizek működése, oktatása, fejlesztése, szerszámozása, számonkérése, a másodikban pedig az alkatrész és kiegészítők kereskedelme, tervezés, készletezés, akciózás, árazás. De a hatóságokkal való együttműködés is az én hatáskörömbe tartozik. 

Magyarországon van főnököd, vagy kimondhatjuk, hogy itthon Te vagy az "első ember"?

Nem szeretem magam így nevezni. De valóban, az igazi feletteseim Hollandiában vannak.

Vegyünk egy példát. Ha én, puskával a kezemben, bemennék reklamálni egy Yamaha szalonba, amiért nem jött még meg a motorom, kihez küldenének??

(nevet) Előbb-utóbb eljutnál hozzám.

Akkor Te vagy a főnök itthon!! Jó ezt tisztázni a jövőre nézve. (most meg én vigyorgok) De hagyjuk a melót, motorozzunk. Milyen motorjaid voltak, vannak? A márkát szerintem eltalálom...

Persze, egyértelműen Yamaha. A többi viszont meg fog lepni, az eddigi motorparkom egyetlen darabból áll, egy 125-ös Ybrahim, vagyis a postás motor. 2009-ben került hozzám, és azóta is megvan, igazi háromévszakos motor, ősz, tél, tavasz, nyárra pedig mindig van valami rendes motorom. Ez a motor volt az első az országban, felváltva nyúztuk, havonta szétszedtük, mértük a kopásokat, tesztelni kellett, hogy jó lesz-e a postának. Jó lett. 

Érdekesség, ez még annyira előszériás, hogy egyetlen olvasható betű sincs rajta, minden kínaiul van írva. Vizsgán néha kötözködnek, én pedig megkérdezem: ha a Yamaha igazgatója ad egy aláírt papírt, hogy minden rendben, azt elfogadják? Ha azt mondják igen, akkor kérek egy ív papírt. (nevet)  Miután jól kicsodálkozták magukat, megkapom a pecsétet. Vittem már a gyerekeket oviba-suliba vele, igazi családtag lett, nem készülök megválni tőle. 

Oké, akkor mondj legeket, mik voltak a legnagyobb, legdrágább, legkülönlegesebb motorok, amikkel mentél?

Szerintem megint megleplek, ez mind egyetlen motorra érvényes, az pedig az R1. Természetesen a Yamaha szinte teljes magyarországi palettájával mentem már, de az R1 volt a csúcs. Versenypályán próbáltam, bőven 200 feletti tempót motoroztam, de igazából nem az én testalkatomra való. Két órát gurultam vele, nekem bőven elég volt egy életre.

Akkor inkább azt kérdezem, mi a Te személyes kedvenced, melyik az a paripa, amit szívesen betennél a garázsodba, Ybrahim mellé?

Ez könnyű, XSR 900. Igazából én nakad szívű vagyok, de nagyon bejön a vintage vonal is. A kettő remek ötvözete az XSR. Sokáig 700-ast hajtottam, de aztán éreztem magamban annyi fejlődést, hogy már a 900-al is elbírtam. Amit a háromhengeres blokk tud, minden igényemet és tudásomat kiszolgálja, és még bőven marad benne tartalék.

Szoktál túrázni, vagy találkozókra járni? Van motoros baráti köröd?

Túrázásra sajnos nem jut időm, és keveset motorozom csoportban, nagy társasággal, de évente egyszer kétszer az Evangélikus Motorosokkal gurulok én is. Azt nem hagyom ki.

Esések?

Huh, ez nagyon jó kérdés. Mint mondtam már, én eléggé fegyelmezetten megyek, de azért a ló is meg tud botlani. Na szóval a motor egy MT 03, még a régi, 660-as egyhengeres, a helyszín pedig cég akkori mélygarázsa. 2008-at írunk, még friss a jogsim. Naponta jöttem fel a motorral, élveztem ahogy megcsúsztatom a fenekét a kanyarokban. De egy pénteki napon, kicsit bátrabb voltam a kelleténél, túl nagy lett a tempó, az egyik kanyarnál éreztem, ez sok lesz, és belenyúltam az első fékbe. Persze rögtön kicsúszott az eleje, és hát elestem. Vagy inkább csak eldőltem, nekem nem is lett semmi bajom, de a motoron elhajlott a kormány, meg a futómű. Mindez péntek délután, és ezzel a motorral másnap egy vezetéstechnikai tréningre kellett mentem. Úgyhogy gyorsan szóltam a szervizes srácoknak, hogy ugyan görbítsék már vissza motor elejét, mert holnap jelenésem van vele. Azt hiszem a népszerűségi indexem nagyot zuhant azon a pénteken a szerelők között.

Azóta nem volt esésem, szeretném remélni, hogy ezzel kipipáltam a "kötelező" perecelést. Az az igazság, hogy autót sokkal jobban vezetek, mint motort, de nem is csoda, hiszen gyakorlatilag 10 éves korom óta tekergetem a kormányt. Most egyébként elkezdtem quadozni, egy éve van egy 700-as Raptorom, az mindkét műfajt egyesíti magában úgy, hogy igazából se nem motor, se nem autó.

Hoppá-hoppá!! Ez ám a nem várt fordulat. Rendszámos quad?

Nem, sport quad. Erdőkertesen van egy krosszpálya, ott szoktam próbálkozni. Egyelőre mindenki átugrik rajtam, de így is élvezem, folyamatosan tanulok, új színfolt az életemben. 

Akkor ez a jelen nagy kihívása. Szerintem átvettünk mindent, jöjjön az utolsó kérdés: tervek, jövőkép?

Nagyon érdekes, mert 17 éve itt vagyok a Yamahánál, de nem untam még meg. Annyi minden változik a cégen belül, nem azok amiket Ti láttok, hanem a belső oldalon, hogy még mindig megtalálom benne az új kihívásokat. Van bennem egy nagyfokú márkahűség, meg igazából én komformista vagyok, amíg nincs valami nagy gáz, ami kimozdít ebből, nem tervezek tovább lépni. Már mindenkit ismerek, akár még japánba is kitelefonálhatok, ha baj van. Szeretek itt dolgozni, örömmel tölt el, hogy egy olyan márkát képviselhetek Magyarországon, mint a Yamaha.

És még valami, ez már egy magánjellegű terv. Újra elővettem egy hosszú időre félretett "játékomat", a 127-es Fiat Sport-ot, amivel régen jókat mentem slalom versenyeken. Ha időm engedi majd, újra a volánja mögé ülök, és elindulok néhány futamon.

Ez a beszéd, sok szerencsét kívánok neked, köszönöm a beszélgetést.