A motorozás régen a szabadság szinonimája volt. A 21. században, ebben a szabályokkal  teli, digitalizált, közösségi oldalakkal behálózott, és megfigyelő kamerákkal teletűzdelt világban, ahol mindenki zsebében ott lapul az okos telefon, vajon lehetsz még szabad? Az én válaszom határozott IGEN! Ezt a szabadságot nekem a magány adta meg. Nem is jó szó a magány, inkább a "csak én vagyok"  találóbb. Annyira jó volt egyedül motorozni 23 napig, hogy ehhez hasonlítható élményem sem volt még soha. Én viszonylag magamnak való pali vagyok, de szeretem a társaságot is. Most viszont csak önmagamnak kellett megfelelni, és az az igazság, hogy magammal engedékeny vagyok. Minden úgy volt, ahogy én akartam, senkire nem kellett tekintettel lenni, senki ...

Alapvetően olasz imádó vagyok. Szeretem az autóikat, a kávéjukat, a tésztáikat, a tengerüket, a történelmüket. Minden ami szép és tetszik, az olasz. Monica Belucci, Ferrari, Maserati, Alfa Romeo, MV Agusta, hogy csak pár nevet említsek.   De ezen a szombaton gyűlöltem őket, főleg az autostrada A 4 verte ki a biztosítékot. Talán még SOHA nem tudtam úgy menni ezen a sztrádán, hogy ne legyen órákig tartó araszolás, és ezért botrányosan drága díjat is kell fizetni, a benzin ára pedig az egeket verdesi, a fizetőkapuknál lévő torlódásokról nem is beszélve. Ezt még egy légkondicionált autóban is nehezen viselem, de motoron, szakadó esőben, a sorok között orosz rulettezve, rommá ázva, a szerelem szikrája is kialudt bennem.   Vaffanculo!

Madam Puzzola reggelije legalább olyan szegényes volt, mint a szállodája. 1 croissant, 1 kispohár narancslé, 1 kiskancsó híg "kávé", kicsi vaj, kicsi lekvár, eszpresszó pénzért se. Viszont betette a vadi új fogsorát, ez azért sokat dobott a reggelen. Előkerült a többi motoros is, mind korombeli német párok voltak. A nagy magasság dacára jól aludtam, de a hideg miatt zárt ajtónál, a bagószag mellbevágó volt reggel is. A hotel Valerie simán beférne a "Lehetetlen Szállodák" sorozatba. Nem fikázom, inkább azt  mondom rá, hogy: KÜLÖNLEGES.

Montgenévre.

Két fordulóval levittem a csomagokat, a harmadik körben már csak a sisak-kesztyű-dzseki maradt, megvolt a reggeli torna is. Az első célpont Torino volt, csodaszép útnak ígérkezett. ...

Igazából az volt a tervem, hogy maradok itt még egy napot, és kicsit bebarangolom a Riviérát. De mást dobott az élet, rossz hírt kaptam otthonról, sietősre kellett vennem a figurát. (Az alaptervben benne volt még a Millau-i völgyhíd,  Como, Varese, Cortina d' Ampezzo, és Barbiano érintése is) Ez is egy újabb megoldandó probléma volt, de nagyon messze voltam otthontól. Ugyan megnyújtottam a napi távokat, de így is négy napot irányoztam elő az érkezésig. Végül öt nap lett, de ne szaladjunk ennyire előre.

Ez is a Cote d'Azur.

A reggeliző olyan volt mint a szoba, kicsi de tiszta. A kaja is minimál volt, de a kávé első osztályú. Azért éhen nem maradtam, sőt még csomagoltam is az útra. A recepción a kislány helyett, már egy korombelei ...

A nyugodt alvásomat késleltette egy -a szomszéd szobában zajló- szexmaraton. Mikor megérkeztem, már akkor is ment a "matek", elmentem vacsorázni, sétálni, nézelődni, de mikor 8 körül visszatértem, még mindig dugtak a szomszédban. Mivel papír vékonyak voltak a falak, olyan mintha ott lettek volna, -de azért mégse. Mindketten a hangosan élvező fajtából valók voltak, és két menet között csak egy 15 perces cigi szünetet tartottak, szóval kalapot le a teljesítmény előtt. Már előkészítettem a füldugóimat, de kicsivel 22 óra előtt elcsendesedtek, nemsokára csapódott az ajtó, és elmentek. Egészségükre!

Reggeli kilátással.

A reggel mindjárt csalódással kezdődött, újra a 10 pontos recepciós volt szolgálatban, és mikor mentem ...