320 eseménydús kilométer megtétele után, 15,45-kor álltunk be a Jufa Hotel parkolójába. Szerencsénkre ugyanaz a magyarul prímán beszélő hölgy dolgozott a recepción, aki egy héttel korábban, örült nekünk, de azért puszit még nem kaptunk. Most egy közelebbi épületben adott szobát, ehhez nem emelet, hanem terasz tartozott. A vasakkal szó szerint az ajtó elé parkoltunk, utazásunk legrövidebb motor-szoba távolságát abszolváltuk. A már megszokott menetrend szerint haladtunk, amíg én tussoltam, Tibike törölgetett. Mármint a Harley-t. És eljött az a -tulajdonképpen szomorú- pillanat, hogy nem kellett szállást keresnem, mert másnap már otthon alszunk. A túra utolsó estjéhez érkeztünk, épp indultunk az étterembe, hogy kellően ...

Az sem vicces, ha egy labda kerül a kerekek elé. De hogyha egy bukósisak gurul ki az úttestre, akkor többszörös balesetveszély állhat fenn. Egyrészt komoly kárt tehet a vele érintkező járműben, a jármű a sisak után vetődő motorosban, a fejvédőnek meg pont ott lenne a vége, így tartalék híján a túrának is. De nekem most mázlim volt, mert foci kapust megszégyenítő gyorsasággal vetődtem utána, egy pillanat alatt felkaptam, mielőtt bármi bajt okozhatott volna már a kezemben tartottam. Tehát túléltük mindketten, a plexi kicsit megsínylette az esést, plusz lett pár apró karc a festésen, de ennyivel megúsztam ezt az akár sokkal rosszabbul is végződhető kalandot. Ez a mozzanat ékesen bizonyítja, hogy a közlekedés mindig 100%-ot követel, ...

Egy viszonylag hosszantartó egészségügyi probléma miatt, bizonytalan volt a 2025-ös év túraterve, leginkább a hová és a mikor. Két tervet dédelgettem, a tavaly elmaradt Balkán túra újragondolása, 14 napos időintervallumra és kb 5000 kilométerre számítva, és egy Garda tó körüli csavargás, 8 nappal, és 2000-2500 kilométerrel számolva. Végül csak május végén kaptam meg a "startengedélyt" a dokitól, így a hosszabb túrát inkább félretettem, és egy villámgyors felkészülés után június második felében nekivágtam a rövidebb, Garda tavi túrának. Nem egyedül, ketten mentünk Tibike barátommal, akivel tavaly elindultunk Isztambulba. A télen minden benzinnel kapcsolatos alkatrészt kicserélt a Harley-n, tehát az Ő részéről műszaki ...

Utoljára a 94-ben nyaraltam két hétig Olaszországban, feleség, gyerek, és három baráti családnál ugyanez. Olyan nincs, hogy mindenki, mindenkit mindig szeret, voltak nézetkülönbségek a két hét alatt, de amikor már csak egy nap maradt a vakációból, ezek elillantak, minden percet együtt töltöttünk. Az utolsó napon a gyerekek életre szóló barátságot kötöttek, mi fiúk sötét napszemüvegek és a piros Marlboro füstje mögé bújva, dobozos sörrel a kezünkben stíröltük a parton napozó csajokat, míg a feleségeink leoldott melltartópánttal aszaltatták magukat a napon (őket mások stírölték). Utolsó este biztosan nem az apartman konyhájában ettünk, hanem pizzériában, sört meg grappát kortyolgatva, egymás szavába vágva vacsoráztunk, ...

Az osztrákokat lehet szeretni vagy nemszeretni, az viszont biztos, hogy a KTM-en és a schnitzelen kívül, utakat is nagyon tudnak csinálni. Ez főleg akkor szembeötlő, ha a Bajnai és a Cseszneki "szerpentinek" után mész át hozzájuk, és az utolsó, három házból álló faluba is olyan aszfalt utak vezetnek, hogy attól a magyar motorosnak párás lesz a tekintete. A szlovének sincsenek lemaradva, az Akrapovic, és a Lasko Pivo mellett az utak is remekelnek. Mi a 400 kilométeres utat Izidorig, 600 km alatt tettük meg, és nem volt benne eltévedés. Csak öröm motorozás minden méteren.

 Ez a teljes kör, mi Bad Ratkersburgtól Mutáig mentünk.

2020 június utolsó hétvégéjén újra összeállt a T5! Persze nem teljes létszámban, hiszen Laci svédben ...