Olaszországban nagyrészt kiváló minőségű utak vannak. Nagyrészt. Viszont van egy kisebb rész, ahová vagy a pénz, vagy az útépítők nem jutnak el. 2016-ban jártam már erre Szavéri Zoli barátommal, és a Prada-ba vezető út úgy maradt meg emlékeimben, mint rémes kaland. Egyrészt a Stelvio-t megszégyenítő hajtűkanyarjai, másrészt a pocsék útburkolat, harmadrészt a rám törő tériszony miatt égett bele a retinámba. Akkor, egy komolyabb vállsérülésből éppen csak felépülve, ráadásul egy feldobozolt nagy bálna 1000-es Versys-el szenvedtem végig, félelmetes és fárasztó út volt, pedig mindössze tíz kilométer. Most viszont egy könnyű motorral, csomagok nélkül vágtam neki újra, bízva abban, hogy az elmúlt 9 évben rendbe hozták az ...

Az első olasz éjszakánkon akkorát zakóztam a szobában, hogy még a közeli templom harangját is félreverték. (na jó, a harangot mindenképpen meghúzták volna) Hogy mi történt? A remek vacsorát követő séta után, azzal a meggyőződéssel feküdtem le, hogy mindent megtettem egy pihentető alvásért. Nem zabáltam halálra magam, összesen három birra piccola fogyott részemről, ami csupán hat deci, ráadásul ezt is lemozogtam, majd a lépcsőn még meg is nyújtottam a vádlijaimat. Törődöm magammal, reggelente magnéziumot, spirulinát és gyümölcsöt fogyasztok, edzem, nem vagyok túlsúlyos, lassan öt éve nem dohányzom, tehát igyekszem mindent elkövetni az egészségem érdekében, mégis gyakran görcsölnek a lábaim. Nos ezen az éji órán nem ...