Szilárdhoz több "1"-es szám is köthető. Ő vezette 2013-ban az első szervezett motorostúrámat a Rhinotours-al (meg a további 4 Rhinost is), tőle kaptam az első tesztmotoromat, a Zorallt (Kawasaki Z 1000), és Ő volt az, aki először megbízott bennem annyira, hogy ráültetett egy 200 lóerős motorra, a Kawasaki H2 SX-re. Ha Kawa, akkor Szilárd, de adott már Indiant, és a háromkerekű Yamaha Niken első próbája is hozzá köthető. A túrák alatt, esténként, a vacsora asztal mellett jókat dumáltunk, de akkor mindig az épp aktuális napi témákról. Ha mentem a tesztmotorokért, minden alkalommal váltottunk pár szót, ittunk egy kávét, de úgy igazából sosem jutott idő komolyabb beszélgetésekre. Pedig már nagyon kíváncsi voltam, igazából hogy is lett motoros, és hogyan lett (ahogy ő fogalmazott viccesen) Falkai Szilárd, az Ivanics Motor  consigliere-e?

Mindketten dolgozunk hétközben, ráadásul jó messze egymástól, komoly szervezést igényelt összehozni ezt az interjút. De mivel Szilárdnak vasárnap épp felém volt dolga, ezért az én műhelyembe szerveztük a beszélgetést, csináltam két erős kávét, és nekikezdtem a "vallatásnak".

Te vagy a harmadik interjú alanyom, már olajozottabban fogok kérdezni. De az első kérdés mindig ugyanaz, Te mikor, és hogyan "fertőződtél" meg?

Nagyapámnak Egerben volt egy háza. Mindig voltak motorjai, már a hatvanas évektől, hiszen olcsóbb közlekedési eszköznek számított, mint az autó. Amire én is emlékszem, az egy Schwalbe, ugyan már nem használta, de működőképes állapotban tartotta. Kiskölyökként láttam, ahogy tisztogatta, indította, szeretett bíbelődni vele, el is magyarázta a dolgokat, de nem vezethettem. Ez talán az első motorhoz köthető élmény, tetszett ahogy végigcsinálja az indítási procedúrát, majd pár rúgás után felberreg a gép.

Tehát nagypapi Schwalbéja adta a kezdő löketet, de mikor, és mivel motoroztál először? Mikor vesztetted el a "szüzességedet"?

14 évesen egy barátom Simsonjával. Az első kör után az lett az életcélom, hogy nekem is legyen ilyenem. Egy évig gyűjtöttem rá, zsebpénzből, karácsonyi ajándék -helyetti- pénzből, és persze a húsvéti locsolópénz is a motorra gyűlt. Az egy év alatt 35 ezer forintot kalapoztam össze, nagyapám ugyanennyivel toldotta meg, így megvehettem az első motoromat, egy hófehér Simson robogót, 1500 kilométerrel, patika állapotban, azt hiszem kevés boldogabb ember lehetett akkor a környéken! Kukucska Kálmánné adta el nekem, Kukucska úr neje, akinek jóhírű motorszerelő műhelye volt Mátyásföldön. Kukucska mester általában a sarokban szundikált, egy blokkal az ölében, így a felesége bonyolította a pénzügyeket. A motornak soha, semmi baja nem volt, a mester nem adott ki vacakot a kezéből. A barátaim folyamatosan szereltek, én meg csak mentem a Kukucska Simsonnal.

Vadasba, vagy már megvolt a kresz vizsgád addigra?

Vadasba, persze, fél évre rá vizsgáztam le. Az első legális utamat, a Petzvál József utcából hazafelé tettem meg, odafelé még vadasban, de vissza már a papírral a zsebemben. Pont belefutottam rendőrökbe, de nem igazoltattak, pedig szívesen megmutattam volnanekik, a még szinte ropogósan friss "jogsit".

Sisak kötelező volt már akkor?

Nem, még nem kellett. A szüleim viszont ragaszkodtak hozzá, vettek is egy sisakot, induláskor mindig felraktam, de mikor látótávolságon kívül kerültem, levettem. Cikinek éreztem, senki sem hordott sisakot robogón, volt a Szimón egy kampó, arra akasztottam fel, majd mielőtt hazaértem, visszakerült a fejemre. De a következő motoromon már kénytelen voltam viselni, a 150-es MZ rendszámmal, nagy motornak számított. De ennyit a védőfelszerelésből, Tarviziós bőrdzseki, farmer, és edzőcipő egészítette ki a sisakot. Ez a szerkó lefedett pár évet, suliba is motorral jártam, az igazi havas utak kivételével mindig, nagyon jó időszak volt.

Meddig tartott az MZ-s korszak?

97-ban spanyolba mentünk nyaralni, és béreltünk egy 80-as Yamaha DT-t. A 150-es ETZ-hez képest Milleniumi Falconként gyorsult, úgy ment mint az állat. Miután hazajöttem, és mentem egy kört az MZ-vel, "életveszélyesnek" nyilvánítottam, azonnal meghirdettem. Két nap alatt eladtam, és nemhogy veszítettem volna, de picit még kerestem is rajta. Eltettem az árát, és megint elkezdtem gyűjteni a pénzt, egy "igazi" nagymotorra. 

Megint egy év? Mit vettél?

Várjál, nem ment ez olyan gyorsan, 97-től 2002-ig tartott a "spórolás". Egyébként egy Honda CB 900-ast vettem, 

Hú apám, ez ám az űrugrás. Időben is. Nem volt ez túl nagy falat a kisemzé után?

Akkor már javában a Hondánál dolgoztam, és sokszor elhozhattam mindenféle motorokat, bőven gyűjtöttem tapasztalatot addigra. Meg kellett dolgoznom érte, de nem mondhatom, hogy vért izzadva. Az akkori főnökeim felültettek egy Transalp-ra, és jöttek mögöttem egy Civic-el, nézték, hogy boldogulok a forgalomban. Mivel látták, hogy nem bénázok, megengedték a tesztmotorok használatát. Kipróbálhattam mindenféle motort, így szépen gyűlt a tapasztalat, mire megvettem a Hondát, nem okozott gondot a mérete.

Egyébként amikor a Hondához kerültem, két évig autókkal foglalkoztam, majd amikor elindították a motorkerékpáros divíziót, azonnal jelentkeztem, sokkal jobban vonzottak a motorok mint az autók. Szloboda Tamással ketten kezdtük a motoros hálózat beindítását.

Jó munkahely lehetett. Mi volt a Te reszortod?

Az enyém volt a papírmunka, számlák, engedélyek, én csináltam a back office-t. 2005-re jól beindult a bolt, országos szinten több mint húsz kereskedésünk működött, én lettem a "kereskedő látogató". Kaptam autót vagy motort, jártam az országot, sokkal változatosabb feladat volt, mint az irodai munka. Ráadásul az az időszak a magyar motorkerékpáros piac aranykorának számít, soha nem adtunk el annyi motort, mint akkoriban. Szerettem csinálni, örülök hogy részt vehettem azokban a "régi szép idők"-ben.

Meddig tartott a Hondás időszak?

Egészen 2005 végéig. Hatodik éve csináltam, már vágytam valami másra, így elmentem a Porsche Hungáriába, ahol természetesen autókkal foglalkoztam. Jó csapatba kerültem, jó volt a pénzem is, ezt is szerettem csinálni, de azért másfél év után már nagyon hiányzott a MOTOR, hagytam hogy beszippantson a Yamaha. 

Nem apróztad el a dolgokat, ezek mind nagy nevek. A Yamahánál mit csináltál?

Enyém volt a nagyker értékesítés. 2008 második feléig szárnyalt a biznisz, mikor ősszel beütött a válság, nem akartuk elhinni, hogy vége. A szezon lement, majd gyakorlatilag megállt az élet. Télen még reménykedtünk, hogy hátha tavasszal, ha jön a jó idő, a dolgok is jóra fordulnak. Nem így lett,  2009 elején érkezett egy japán vezető, és szinte mindenkit kirúgott, engem is.

Puff neki. Hát igen, a válság tényleg felszámolta a motorkerékpár piacot -is- . Mihez kezdtél ebben a szituban? 

Mivel nem volt szabad pozíció sehol, saját vállalkozásba kezdem. Vitaminokat, egészség cuccokat árultam egy bevásárló központban. 2009-ben semmi sem volt "életbiztosítás", ez sem. A magas bérleti díj, és az alacsony bevétel szinte szavatolta a bukást, de valamit csinálni kellett. Közel két évig próbálkoztam, de amikor az összes forrásom elapadt, és nem akartam még hitelt is a nyakamba venni a semmire, kiszáltam.

Szóval Te is jól megszenvedted ezt a periódust. Mi következett egy ekkora pofon után?

Óriási mázlimra, pont kerestek embert az Ivanicshoz, a Kawasaki márkát akarták beindítani. Felvettek, és megint elkezdtem az építkezést, ment, de 2015-ig nagyon lassan haladtunk. Akkor már kezdett lábra állni a motorkerékpár piac, de a Kawasaki amolyan fekete lónak számított a japánok között, a másik három márka jobban fogyott. Igazából a Hajó utcai komplexum hozta meg az áttörést, az a szalon már komoly színvonalat képvisel, ráadásul a Yamaha és az Indian is felkerült a palettára, '18 óta nem is panaszkodhatunk, jól fogynak a motorok.

Ez klassz. Az Indian igazi exkluzív márka, Te cserkészted be?

Kalandos sztori, még 2015-ben kezdődött, a Milánói motorkiállításon. Viccből felültem egy Scoutra, pedig sosem izgattak a chopperek, de készült egy Indiános fotó. A rákövetkező évben, gyakorlatilag megszűntek a nagy japán krúzerek, erre persze azonnal elkezdték keresni őket a vevők. Az egyik kollégámnak jutott eszébe az a fotó, meg az Indian márka, mi lenne-ha? Elkezdtük a levelezést, írtunk Amerikába, disztribútort kerestünk. Futottunk egy jó nagy kört, végül itt a közelben, Csehországban találtunk partnert, beindult az üzlet, a többi már történelem. 

Azután még jött a Yamaha is az Indian után. Ők könnyen beadták a derekukat?

A Yamaha jött előbb. Egyébként én először a KTM-et akartam megnyerni, de nem boldogultam velük, nem tetszett nekik a helyszín. Utána bepróbálkoztam a Yamahánál, nem vártam sokat, de rögtön rábólintottak, nekik megfelelt a Hajó utca. Jól fogytak-fogynak a motorok, '19-re mi lettünk az év kereskedése. Nagyon jó, hogy "hibrid" kereskedés vagyunk (autó és motor), sok autós jön át nézelődni, aztán néha vesznek egy motort is. (nevet) 

A tavalyi pandémiás évet megéreztétek? Csökkentek az eladások?

Az első félév gyengére sikerült, de a második felében már szépen beindult az eladás. Ez nem csak ránk, az egész motorkerékpár piacra igaz, 2020 végül minden várakozást túlszárnyalt. Mi az idén, feltesszük a negyedik márkát a palettánkra, a Vespát. Volt egy rövid szakasz, mikor árultunk Kawasaki robogókat, de nem nagyon érdekelte a vevőket, a márka nem a scootereiről híres. A Vespa viszont a világ leghíresebb robogó márkája, és talán a Volvo vásárlók vesznek egy trendi robogót is, a luxus autójuk mellé. Majd adok tesztmotort.

Köszönöm. Alaposan végigmentünk az életed ezen oldalán, de most mesélj a másikról, a túravezetésről, hiszen én is így ismertelek meg. Az sem átlagmeló, nem sokan csinálják, hogy csöppentél bele?

Mikor Szimi (Szimcsák Attila a Rhinotours alapítója) kilépett a Honda Dreamből, és megcsinálta ezt a céget, kicsit irigyeltem. Mi előtte sokat gurultunk együtt, és a Rhino első túrái azok voltak, amit közösen lemotoroztunk. Az elején ketten csinálták a Dobos Zolival, de akkora lett az érdeklődés, hogy kellett még vezető. Mikor szóltam Sziminek, hogy ezt szívesen csinálnám én is, azonnal igent mondott. Ismert, tudta hogy motorozom, bevett a csapatba. Nemsokára hozzánk csapódott a Krisz is, így már négyen csináltuk a túravezetést. Ez úgy nézett ki nálam, hogy én mentem elől, mögöttem az ügyfelek, majd Krisz zárta a sort, Ő volt a "söprögető". 

Ez a meló segített amikor a vállalkozásom padlóra került, aztán miután elkezdtem dolgozni az Ivanicsnál, már csak a hétvégéken tudtam vezetni. Nagyon szerettem csinálni, motoroztam, utaztam, és ezért még pénzt is kaptam, mi ez ha nem álommeló? Persze az, de vannak árnyoldalai is. '10-ben kezdtem csinálni, és egészen 2017-ig tartott, a végén már nagyon megterhelő volt a másik munka mellett, szezonban, minden hétvégén menni, és azért ez nem csak annyi, hogy felülsz és mész. Indulás előtt egy nappal útvonal ellenőrzés, adminisztráció, pakolás, aztán reggel elsőként kellett érkeznem a start pontra, fogadni a többieket. Hogy a túra közben mit csináltam azt Te is láttad, de vasárnap este, miután hazaértem, még bőven akadt tennivaló, és akkor a motorról nem is szólok. Voltak élvezetes "szeretem" túrák, de volt amikor szar időben, esetleg egy nyűgösebb csapattal mentem, az nagyon kifárasztott. Hétfőn reggel meg meló, néha olyan voltam mint egy zombi. 2017-re már annyi dolgom volt a Hajó utcában, hogy egyszerűen nem jutott idő a túravezetésre, és megmondom őszintén, el is fáradtam. Mind fizikailag, mind agyilag, be kellett fejeznem. De utoljára még megcsináltuk Szimivel Patagóniát, ez az én LEG túrám, remek befejezése életem ezen szakaszának.

Dél Amerika nálam is bakancslistás, nagy Argentína fan vagyok. Sok mindenről beszéltünk, de a motorjaid listája még kimaradt, ugorjunk vissza. Mik voltak a CB 900 után?

Igaz. A Honda után Honda, VFR 800, majd Yamaha FZ 6, és egy kakukktojás, a Suzuki Freewind. Suzukiból volt még DL 650, majd az utolsó saját motorom egy Yamaha FZ 1, azt szerettem a legjobban. Nagyon sok motorral mentem pályafutásom során, de az FZ 1 a legjobbak közé tartozik.

Úgy tartja a mondás, ha motorozol, vagy már estél, vagy esni fogsz. Te, hogy állsz az ezzel?

Eddig nem estem (lekopogta), pedig van bennem kilométer. Viszont van egy legendás eldőlésem, ezt elmesélem. Nordkapp túra, hazafelé 3000 km három nap alatt, eső, köd, sár, minden játszott, de csont nélkül megérkeztünk. Már otthon a ház előtt (!!!) vagyunk, örömködünk hogy megcsináltuk, még a motoron ülök iszonyú fáradtan de boldogan, mikor egyszer csak kicsúszott a lábam, és úgy eldőltem, mint egy krumplis zsák. Rám dőlt a motor, de semmi bajom nem lett, a röhögéstől alig tudtam kimászni alóla. Egy ekkora menet után, az otthon biztonságában, egy helyben állva perecelek, ezen sokáig nevettünk. Pedig a sztender is ki volt hajtva, de pont a rossz oldalon! (nevet)

Ez tényleg szívás. Jöjjön az utolsó kérdés, tervek a jövőre?

Nehéz kérdés. Azt nem mondhatom, hogy én már mindent csináltam, ami a motorozással kapcsolatos, de kevés van amit nem. A motorozási szokásaim, vagyis inkább a vágyaim, egy új irányba fordultak, de egyelőre nem találok társakat hozzá. Jó időben (20-25 fok), jó úton, mondjuk például a horvát 8-as úton, egy jó motorral, csomagok és időkorlát nélkül, napokig motorozni, csak élvezni a kanyarokat, élvezni a szabadságot. Levinni a motorokat furgonnal, kivenni egy kényelmes szobát, és pár jó baráttal öröm motorozni. Utána fürdés a tengerben, finom vacsora, nagyon bírnám. De ez most még csak álom, viszont szép álom.

Sose legyen rosszabb álmod, azt kívánom, hogy teljesüljön. Köszönöm a beszélgetést.