2019. júl 24.

8222 kilométeres El Camino. 7.

írta: Misi Mágus
8222 kilométeres El Camino. 7.

Portugália, közeledik az igazi világvége.

"Mindig tankolj és pisilj, ha van rá lehetőséged!" Laci barátom örök érvényű szavait sokat idéztem az Út során, főleg a spanyolok foghíjas benzinkút hálózatának keresgélése közben. 130 kilométer megtétele után még nem álltam ki tankolni, pedig sokszor kellett volna. Mert mondjuk -esetleg- a következő 150 kilométeren -működő- kút nem volt. Végül egyszer sem kellett tolni a Bestiát, de pár hajszálam biztos kihullott, mikor a benzinszintjelző szerint már minden nafta elfogyott. És ez nem egyszer fordult elő... A másik örök érvényű mondás: "soha ne vezess fáradtan!"  És igen, jó délután 3-4 körül megérkezni, a pakolás, a lánc és saját magam rendberakása is kevésbé megterhelő, mint késő este. A napi átlag 350 km-re jött ki, ezt játszva lehetett teljesíteni, és a szállásokhoz érve, még használható állapotban voltam.

Az utolsó spanyol szakasz nagyon szép volt, az óceán is felbukkant néha jobbról. A navigáció a határ előtt megint megviccelt, bevitt egy olyasmi útra, amit itthon "a telekhez vezető út"-nak neveznénk. Aszfaltozott volt, de még egysávosnak is szűk. Egy kávézó miatt sértődhetett meg, mert visszafordultam egy fotó erejéig, de a kávé is remek volt.

img_6174.JPG

A Jumboli kávéja legalább olyan isteni, mint a kilátása.

Ez már nagyon sűrűn lakott rész volt, egymást érték a kisebb-nagyobb települések. Hűvös, de napos idő volt, nem is értettem, hogy június közepén Spanyolországban, hogy lehet ennyire hideg. Aztán jött egy ködös szakasz, a hőmérő lement 7 fokra, megint fel kellett vennem az esőruhát. A jó a rosszban, hogy nem tejködbe kerültem, a látótávolság elfogadható maradt. Kb egy jó másfél órát cidriztem, aztán újra kisütött a nap. De utólag már azt mondom, hogy jobb volt a 10-15 fok, mint a 35. A hideg ellen fel tudtam öltözni, de a forróságban sem vetkőztem pólóra, meg fürdőgatyára. Melegben ugyanakkorát lehet esni, mint hidegben, csak ha kevés a ruha, sokkal jobban fáj. Szóval, szépen megérkeztem a portugál határ elé, amit megint nem jelzett a navi. Egy trükkös kereszteződés volt, egy hosszú híddal, ami összekötötte a spanyol Valencát, a portugál Tui-val.

p_3.jpg

Felettünk a vasút megy.

A napi cél Porto volt, illetve egy kicsit előtte. Portugáliában is sütött a nap, egy hosszú gyorsforgalmi szakasz kivételével, város várost követett. Az egyik nagyobbacskában megálltam tankolni, és az esőruhát levenni. Először használtam a "bom dia" köszöntést, és az "obrigado" köszönömöt. A benzin vételezése után seperc alatt a hotelhoz értem, ráadásul náluk az órát is vissza kellett állítani. Az egész túra legrövidebb távja volt az aznapi, 235 km. 

A becsekkolás megint flottul ment, az első emeleten kaptam szobát, kilátással az útra. Parkolni itt is közvetlenül a bejárat mellett tudtam, egyedüli motoros voltam. A hotel Vianorte is tipikus útmenti szállás volt, kopott, zajos, de egy éjszakára tökéletes, reggelivel 45 euró. Terveztem egy esti Porto látogatást, de olyan vihar kerekedett, hogy lemondtam róla. Helyette megkezdtem az ismerkedést a portugál sörökkel, tökéletesen elfogadható. A vacsoráig még bőven volt időm könyvelni, és a másnapi szállást lefoglalni.

img_6192_2.JPG

Nem egy oszták schniczel, de finom volt. A pincérek viszont simán felléphettek volna a lart pour lart színpadán.

Éjszaka jól jött a füldugó, megállás nélkül ment a forgalom az úton, az ablakokat pedig kb 88-ban szerelték be, szóval a zajszigetelés már nem volt tökéletes. De jót aludtam, reggeli 7-től volt, és meglepő módon nem én voltam az első. A kávé itt is rendben volt, de a kaja szegényes. "azzal főzünk amink van" címszóval, én azért betermeltem egy embereset az első portugál reggeliből. Kártyával fizettem, felültem a vasra, és szinte beszippantott a reggeli forgalom.

Porto 250000-es nagyváros, kaotikus forgalommal. A hatból, két hidat nagyon szerettem volna látni, és legalább az egyiken átmenni. Mindkettő összejött, az Első Lajos hídon átmotoroztam, az Arrábida hidat pedig lefotóztam. A Lajos hídon pont úgy állt a forgalom, mint nálunk a Lánchídon.

img_6196_2.JPG

Porto, ponte Arrábida.

img_6201_2.JPG

A rakparti házak. A túlpartról látványosabbak.

Portón belül nem használtam a navit, inkább az orrom után mentem, és bejött a dolog. Miután az egyik hidat megtaláltam, maradtam a folyó mellett, és bíztam a szerencsémben. Nem is hiába, mert a híres sokablakos rakparti házak után, már jött is a Lajos híd. A fotó nem a sajátom, a hömpölygő forgalomban nem volt idő megállni.

luis_hid.jpg

Az öreg Gustave értett a vashoz.

A híd túloldalán az első lehetőségnél félreálltam, és beírtam a naviba Avierot, amit köztes megállóként beterveztem Liszabon előtt. A másik terv Coimbra volt, de Aviero lett a nyerő. Ez egy amolyan Velence szerű város, de csak egy csatornával, és óriás motoros gondolákkal. Nem nagy szám, de útba esett, és pár képet megért. 

aveiros-canals.jpg

Aveiro.

Aveiro után átmentem egy kisvároson, ahol rengeteg gólya volt. Mindenhol hatalmas fészkek, alattuk hatalmas gólyafos foltok, de tényleg nem kispálya volt. Máshol is láttam gólyákat, de itt rengetegen voltak.

10cproi190613-165958.JPG

Megúsztam a pottyantást.

Innen Lisszabonig gyorsforgalmi úton mentem, ami haladós volt, de semmiképpen nem unalmas. Minden újdonság, minden különleges volt. Egy Mafra nevű helységben foglaltam szállást, a neve nem mondott semmit, de végül az egész túra legvarázslatosabb két napját töltöttem itt. Egy lovas farmon laktam, az istállók alatt voltak a szobák. Ez furán hangzik, de nem pisiltek a fejemre. A terep dombos adottságai miatt, valaha így tervezték meg az épületeket. Én még soha nem voltam lovak közelében, óriási élmény volt. A pacikon kívül, kutyák, macskák, csirkék, kakasok, és libák is voltak. A kicsinyét féltő liba-pár, nagyon határozottan lépett fel ellenem, ha túl közel mentem hozzájuk. Érkezéskor teljesen kihaltnak tűnt a hely, de mire kezdtem volna megijedni, előkerült a szállásadónő. A szállásadónő, aki egy szálfaegyenes tartású, egy csepp súlyfelesleg nélküli, lovaglóruhát viselő, jó 70-es hölgy volt. Próbáltunk angolozni, de az activity inkább működött. Plusz (utólag) Ő kapta az egész túra legkedvesebb, legszeretetreméltóbb embere címet. A környezet is egy csoda volt, de Ő, és a másnap reggel megismert férje, nagyot dobtak a "vannak még jó emberek" hitemen.

img_6217.JPG

Quinta do Brejo.

Ilyen közel, még sosem laktam a motoromhoz, az apartman ajtaja elé állhattam közvetlenül. Mert volt nappali, fürdő, kis konyha, ebédlő, és persze a háló. Két üveg víz és a wifi kód az asztalon várt. Ahogy körülnéztem, már fordultam is vissza, és lefoglaltam még egy éjszakára, tökéletes bázis volt. Ment a dolog.

img_6222.JPG

Nem kellett sokat cipelni a pakkot.

Miután jól szétszórtam a dolgaimat, lefürödtem, megcsináltam a "könyvelést", neteztem kicsit, nagyon megéheztem. Azt már tudtam, hogy helyben nincs vacsora, de a szállásadóm javasolt a közelben egy vendéglőt, az egyiket a kettőből. Motorra ültem és megkerestem, talán egy kilométert sem mentem. A kricsmi két szobából állt, az ivó, és az étterem. Mondanom se kell, melyik volt üres... A fordítót használva megrendeltem a kaját, és amíg vártam, befutott két olasz is, akik aztán szintén a Quinta do Brejoban laktak.

img_6237.JPG

Egy szám eltérés a rendszámban!!!

img_6234_2.JPG

Itt is közel tudtam parkolni.

Az Út legfinomabb vacsoráját itt ettem, egyszerűen isteni volt. Az olaszok söröztek, én csirke voltam, kólát ittam hozzá. Kicsit gyakoroltam az olasz tudásomat, az kiderült, hogy másnap Ők is Lisszaboni gurigát terveztek. Tele hassal vissza gurultam a szállásra, kicsit ejtőztem  még a padon azon elmélkedve, hogy milyen szerencsés is vagyok. Másnap Cabo da Roca, a túra végpontja várt.

Folyt. köv.

img_6236.JPG

10 pontos kaja.

img_6215.JPG

Valahol útközben.

img_6231_2.JPG

Minden a lovakról szól.

img_6242_2.JPG

Védik a kicsit, el lettem hajtva. 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

portugália motorostúra El Camino CB 1000 R Quinta do Brejo