2016. júl 24.

Az 58-as túra. Hazafelé.

írta: Misi Mágus
Az 58-as túra. Hazafelé.

San Candido, Grossglockner, Unken, Dunakeszi. És a tesztek.

Maria csodás reggelije után nekivágtunk az utolsó közös napnak. Szeretem Terence Hill filmjeit, sorozatait. Ha már erre jártunk hiba lett volna kihagyni San Candidot, ahol az Alpesi őrjárat játszódott. A Glockner felé útba esett, úgyhogy megálltunk egy kávéra. Terence-el sajnos nem találkoztunk, de a szállásadójával igen. 2014-ben fejezték be a forgatást, és ami csalódás volt, hogy a filmbeli tó a házzal sajnos nem itt volt. Vettem pár képeslapot, meg motoros újságot, ittunk egy finom macchiato-t, és indultunk tovább, várt a Glockner.  

dsc06597.JPG

San Candido, főtér.

Egy nagyon kellemes tempós szakasz következett, óriási (főleg motoros) forgalommal. Dél környékén értük el a Glocknert, most hátulról mentünk fel, legalábbis tavalyhoz képest. Zolika megvette a jegyeket (azt hiszem 24 euro a motoros), és nekivágtunk a gleccsernek. Óriási volt a forgalom, folyamatos előzésben voltunk. Mercedes nap volt éppen, láttam álcázott új típusokat, fent pedig vagy 50 darab SL parkolt.  Csodás időt fogtunk ki, szikrázó napsütés végig. Útközben vettünk mormota kekszet, nagyon vártam a találkozást a Glockner sztárjaival. Leparkoltuk a vasakat, a sisakot kulturált zárható tárolóba tettük, és felsétáltunk az étteremhez. Illetve én felvonszoltam magam, a ritka levegőben nem nagyon ment a hegymászás. De megérte!

img_2940.JPG

Innen már gyalog kell menni.

dsc06611.JPG

Zörgetni kell a kekszes zacskót, arra előjönnek.

img_2949.JPG

Servus!

img_2944.JPG

Egy gyöngyszem a GS armadában. Láb elgyengül, tekintet elhomályosodik, ez a szerelem!

Egy kis statisztika, az egész útra vetítve. A motorok 60%-a BMW, azon belül 80% a GS, a maradék eloszlik a többi típusra. 20% Ducati, élen a Multistrada. A maradék 20%-ból 10% Yamaha MT 09. Széria, Tracer, XSR. És csak 10% marad az összes többi márkára. Versysből 1 azaz egy darabot láttam. XJR volt egy pár, íme egy agyon épített példány a Glockneren.

dsc06633.JPG

Az ülés és a kipufogó még nem az igazi. De szíjhajtás, fűzött kerék, Öhlins elől is, Brembo fék.

Ettünk egy igazi wurst mit senf-et császárzsömlével, ritkán adatik meg, hogy a Glockner tetején együnk. Jól is esett az Almdudlerrel. Kaja után visszamásztunk a motorokhoz és elindultunk. Most jött a teljes táv, fel a Biker Pointhoz, majd le a túloldalon. Most már durva csúcsforgalom volt, lassan haladtunk, de legalább lehetett nézelődni. Miután elhagytuk a Glocknert és mentünk vagy 20 kilométert megálltunk egy pisi-cigi-navi kombóra egy csehónál.  Az utolsó közös szakasz következett Unkenig, ott volt az negyedik szállás, de az már csak egyedül. Zolika elvitt a hotelhez, becsekkolt, segített felcuccolni, aztán nekivágott a maradék 175 kilométerének hazáig. Nem irigyeltem, de másnap reggel dolgoznia kellett, nem maradhatott tovább.

Igazi Tiroli hotel volt, és még garázst is kaptam. Ugyan nem zárták be, de errefelé ismeretlen fogalom a lopás. Kitettem száradni a ruháimat, de nem kívül hanem belül kellett szárítani, már az érintésüktől is fürödni támadt kedvem. Büdös voltam mint egy focicsapat öltözője, a zuhany nagyon jól esett, újra embernek éreztem magam. Lementem az étterem teraszára és ettem egy isteni sniccelt csapolt sörrel. Ez kell a dolgozónak, mi mást ennék Ausztriában.

img_2969.JPG

Jól aludtam, reggel az osztrák nyuggerek már várták a reggelit, beálltam közéjük. Meg se közelítette az előző napit, de jól belaktam. A kávé igazi szar volt, olyan íze volt mint egy kiselejtezett postazsáknak, nem is értem minek erőltetik. Vettem volna eszpresszót, de még nem volt nyitva a bár. Fizettem, 67 eurót vacsorával, reggelivel, garázzsal. Szép időt mutatott a net, gondolkodtam hogy megnézem a Schloss Adlert, kb 25 kilométerre volt. De miután felpakoltam és elindultam, úgy döntöttem inkább jövök hazafelé, 603 kilométert kellett lenyomnom. Átléptem Németországba, aztán megint Ausztria következett. Salzburgnál tankoltam, aztán felmentem az autópályára és nekivágtam az utolsó szakasznak.

s10c0012_1.JPG

Mentem, mentem, aztán megálltam kávézni. 

img_2977.JPG

A fáradt motoros szíve-vére!!!!

A Ursula falta a kilométereket, az otthon kreált tempomat remekül működött, csak a fenekem fájt egyre jobban. A határhoz érve látom ám, hogy a sógorok minden Magyarország felől jövő autót megállítanak, több száz méteres sor volt már. Nem bírtam ki hogy oda ne kiáltsam nekik hogy: null-zwei, Servus!  Az de szép meccs volt, istenem.....

img_2979_1.JPG

A utolsó osztrák pihenő. Parkoló motoroknak, közel a retyóhoz.

Eldöntöttem, hogy Bábolnánál eszem egy Mekis kaját, ki is álltam a parkolóba, de annyian voltak, hogy hosszú sor állt a bejárat előtt! Gondoltam, ha már megálltam egy pisi-cigi párost megcsinálok, de nem sikerült. Rám akadt néhány "szimpatikus" roma fiatalember és mindenáron el akart adni egy Iphone 6-ost. A cigi vége felé már én mondhattam árat, de úgyse kellett. Akkor adjak már egy cigit! Két szál volt a dobozban, egy még kellhet, adtam neki egyet. "jajj főnök, aggyon má egyet neki is" mutat a társára. Na ez már sok volt, a pofátlanságnak is van határa, pisi elnapolva, húztam innen a francba. Napon volt vagy 45 fok, kihajtok a parkolóból, 1, 2, 3, 4 és már fékezhettem is mert állt az egész autópálya. Fasza, pont ez kellett a boldogságomhoz! Kb egy-másfél órát mentem egyesben a sorok között, mire Tatabányánál le tudtam jönni! (este láttam a híradóban, hogy egy lőszereket szállító teherautó borult fel Tatabánya előtt) De ha már így alakult, akkor a kedvenc Tarján-Bajna-Tát-Esztergom útvonalon mentem haza.

img_2984.JPG

Átlagfogyasztás 5,4 liter. Ezzel nagyon elégedett voltam.

15,45-kor csaptam ki a sztendert otthon, megjöttem. Megcsináltam az 58-as túrát, ha nem is úgy ahogy terveztem, de megvan. Így is ez felnőttkorom leghosszabb túrája. Nagyon jól esett a zuhany, aztán egy hideg sör meg egy cigi, utána kaja, aztán jött a kipakolás és a mesélés. Nagyon jó túra volt, csodaszép helyeken jártam, megcsináltam a Stelviot is, megismertem egy csomó szimpatikus embert, és Zolikával nagyon jól éreztem magam. Mindent megtervezett, lefoglalt, elintézett helyettem, tökéletesen jó tempót ment (semmi street illegál), és ami még nagyon fontos, nem is horkolt!!!!

s10c0020_1.JPG

KÖSZÖNÖM BARÁTOM!!! TUTTI VA BENE!!!!!!

És most hagy írjak pár szót a tesztre kapott dolgokról. A füldugo.hu-tól kapott Alpine Moto Safe füldugók remekül teljesítettek, autópályán bajban lettem volna nélkülük. Kipróbáltam mind a két betéttel, a navi utasításait remekül hallottam, persze fel kellett hangosítani. Egész napos használat után sem éreztem fájdalmat, viszont biztosan fájt volna a fülem nélküle. Mivel országúton 100 körüli tempót mentünk, ott nem használtam, de nyakba akasztható a kis tasak, mindig kéznél volt. KÖSZÖNÖM füldugo.hu!!!!!

fuldugo.jpg

Mindenkinek ajánlom! 10 pontos.

A másik szuper dolog a gumi volt. A CONTINENTAL HUNGARIA KFT-től kapott két CONTI ROADATTACK 2 EVO gumi, tökéletesen teljesített. Volt autópálya menet, hegyi szerpentin, esős országút, kánikula. Soha nem éreztem bizonytalanságot, pedig a Stelvion elválik az ocsú a búzától! Tökéletes íveket lehet karcolni velük, talán a kis fogyasztásba is beleszóltak, és ami nagyon meglepett, az a gumikopás! Vagyis a hiánya!!! Összesen kb 3000 kilométert gurultak, ebből 2600-at megpakolva (cirka 400 kg volt a vas velem meg a csomagokkal), és éppen hogy csak lekoptak a feliratok. Saccra 10000-et kibír a hátsó egy ilyen nagyvason is.

img_2830_1.JPG

Tökéletes választás. 10++ pontos!! Köszönöm CONTINENTAL HUNGÁRIA!!! Én maradok ennél a márkánál.

És most a motorról is írnék pár gondolatot. Először a negatívumok. Amikor megkaptam tesztre ősszel a Versyst, el voltam ájulva a szélvédelmétől. Na ez most visszájára fordult, baromi meleg volt, shortban pólóban nem motorozom, tehát izzadtam mint a ló! Plexi, kézvédő, idomok, mind-mind megfogták a szelet, jó lett volna valamilyen nyitható szellőzőnyílás. Aztán a súlya. 250 kiló a motor, a csomagok monjuk 30 kiló, a benzin 20 kiló, én meg sisakban beöltözve mondjuk 90 kiló. Ez kb 390 kiló, amit az én nettó csoffadt 80 kilómmal kellett megtartani! Hát bizony nehéz volt!! Tologatni a parkolókban megpakolva nem volt egyszerű, és bizony a Stelvio visszafordítói is sok energiát követeltek. Aztán az ülés! Háromszor vittem a Tommothoz, de mindig rosszabb lett. Egyszerűen egy óra után már nem találom a helyem rajta. És magas is, telitalppal nem tudtam megállni, pedig 180 centi vagyok. Én úgy gondolom, hogy ez a vas 185-190 cm magas, 90-100 kilós pilótának tökéletes.

És most jöjjenek a jó dolgok. A fogyasztása remek, 5,4 liter átlag. Semmilyen vibráció, rezonancia nincs. Olyan tökéletesen lineárisan lehet gázt adni, amit talán csak a CB 1000 R tudott. Semmilyen rántás, torpanás nincs, tökéletes. A kuplung-váltó páros remekül passzol egymáshoz. Kis kézerő és nagyon finom működési kultúra jellemzi. A fék és a futómű egy jó "iparos", nem kiemelkedő, de semmi rosszat nem mondhatok rá. Amit viszont imádtam, az az elektronika! Esőben nagyon megnyugtató érzés volt, hogy van ABS-em, és kipörgésgátlóm. A motorkarakterisztika állítót én FULL állásban hagytam, gyorsult is rendesen a vas. És az zseniális, hogy a bal markolat kapcsolóihoz odatették a MODE gombokat, le se vettem a kezem a kormányról, és tudtam váltogatni a különböző adatok között. Külső hőmérséklet, óra, pillanatnyi fogyasztás, még megtehető kilométerek, stb. Egyébként a kormány egy nagyon kényelmes, jól sikerült darab, a vállam és a hátam abszolút nem fájt egész úton. Tökéletes a testhelyzet, az ülés kivételével.(de lehet, hogy ott inkább velem van baj)

A Versys egy jó motor, tökéletes célszerszám, de mégis úgy döntöttem, hogy eladom. Valahogy végig azt éreztem, hogy "ez nem én vagyok", minden alkalommal mikor naked motort láttam, felment a pulzusom. 

Száz szónak is egy a vége, miután hazajöttem elvittem 12000-es szervizre a vasat, megemlítettem Szilárdnak, hogy eladó. Azt mondta Ők visszavásárolnák. Feltettem a használtauto.hu-ra, hátha, de mivel nem volt pezsgés, elfogadtam az ajánlatukat. Levittem Fehérvárra, átnézték, megcsináltuk a papírokat, és otthagytam.

s10c0003_1.JPG

Az utolsó útja, Fehérvár felé dugóban.

Tehát ha valaki az Ursulára vágyik, az Ivanicstól megveheti. Friss szerviz, újszerű gumikkal, oldaldobozokkal, sportkipufogóval, fokozatjelzővel, 12 v csatlakozóval, navitartóval, patika állapotban. Próba kötelező!!!

Azóta voltam pár teszten. Nagyon tetszik a Suzuki GSXS 1000, kipróbáltam. Nem szerettem bele, nekem túl vad. Az XSR 900 jó móka, de az nagyon városi bringa. Ami meglepett az a GSR 750 volt, de azzal nem mehettem utcára, 0 kilométeres volt. Kipróbáltam egy Triumph 675 Street-et, nem jött be, pedig az összes tesztelő kicsapta rá a cerkáját. Iszonyú erős az biztos, és nem rezonál úgy mint az MT 09, de nem vigyorogtam a próba alatt. Viszont utána mentem egy XSR 700-al, na azon fülig ért a szám.  De már el van döntve: HONDA CB 1000 R, Bestia 2!!!! Minden hibája ellenére szerettem, ez a végzetem. Felhívtam azt a srácot akinek eladtam az enyémet, hogy visszavenném. Kiröhögött, köszöni szépen nem eladó, bele van szeretve. 

Szezon közepe van, és én megint itt állok motor nélkül! A Bestiát is nyár közepén vettem, a következőt is most fogom venni. 

stelvio_012.jpg

Easy Riders!

Sziasztok, motoros üdvözlettel: a Mágus.

 

Szólj hozzá

motoros motor motorostúra motorozás motorosok Kawasaki Continental Stelvio