Sziasztok.

VÉGRE!!!  Végre egyszer sikerült napsütésben, melegben, eső nélkül elmotorozni a Tátrába, Zakopánéba!!

Csináltam egy hosszú hétvégét a Rhinoval. Zakopane Prémium volt a túra megnevezése, és ez most tényleg igazi prémium volt.  Prémium időjárás, prémium útvonal, prémium szállás. Néha kicsit már sok is volt a kánikulából, de ezért nem panaszkodott senki. Egy 150 éve működő fából épült szállodában laktunk, uszodával, zárt garázzsal.

Ez a túra kevés résztvevővel volt meghirdetve, jó is volt, szellősen motoroztunk, és megint érdekes embereket ismertem meg. Az M3-as Shell kútnál volt a start, nem késett senki, pontosan 8-kor indultunk. A csapatot megint Szilárd vezette, mostanra már nagyon jó haverok lettünk, eddig minden Rhinos utat vele csináltam. Én voltam a záró, jót moziztam a végén. Megint vegyes brigád jött össze, 600-tól 1600-ig volt mindenféle bringa. Chopper és robogó nem!! Volt egy vadi új Yamaha Tracer is, tesztmotor, ki is próbáltam, de erről majd később.

                          Indulásra kész a csapat.

Az M2 volt a bemelegítés, mentünk tovább Sahy felé. Még itthon javasoltam, hogy menjünk Selmecbánya felé, Szilárd be is tette az útvonaltervbe. SELMECBÁNYA ISTENKIRÁLY!!! Lecsaptunk a 66-ról Léva felé mikor már nemnagyon bírtam tovább, megálltam egy gyors pisire. Gondoltam simán utólérem őket, egy perc az egész. Nem is tartott tovább, de az előttem motorozó két "srác" kiszúrta hogy megálltam és visszafordult értem. Intek, hogy minden oké, jöjjenek utánam, hip-hopp  utolérjük a csapatot. Ismerem a környéket, rákanyarodtunk a Selmeci szerpentinre és hajrá. Toltam rendesen, mögöttem a Tracer meg egy 1200-es Bandit, láttam idáig hogy jól mennek, na csapassunk. Állati jó volt huligánkodni egy kicsit, de a csapatot csak nem értük utol. Selmecbányán megálltunk tankolni, mert a Tracer kiszáradt. Azt mondja a Banditás Laci, menjek már egy kicsit lassabban, mert ezt a tempót nem bírja Suzuki futóműve. Közben Szilárd sms-t írt, hogy Beszetcebányán várnak a benzinkútnál. Hogy a francban kerültek ezek már oda??? Egyszerűen megfoghatatlan volt. Na akkor nem gatyázhatunk, húzzunk skacok. Zólyom előtt kb 5 centin múlt az életünk, az egyik tempós kanyarban a mi sávunkban előzött egy bringást egy gyilkosállat. Az ő tükre és az én tükröm között volt az 5 centi. A többieknek talán még annyi se! Nem vagyok vallásos, de akkor keresztet vetettem!! Zólyomnál rámentünk a pályára, meghúztuk egy kicsit és hamar elértük Besztercét. A kútnál senki! Mármint a csapatból, mert annyi szép lányt már régen láttam mint ott. Minden tankoló autóból lengén öltözött gyönyörű csajok szálltak ki. Már megérte idejönni. Hívtam Szilárdot, nem vette fel. Írtam egy emesét, hogy hol vagyunk, és vártunk. Mert azt kiszámoltuk, hogy lehetetlen hogy előttünk legyenek.

Hát nem is voltak, ők az egyik kanyarnál másfelé fordultak, plusz bementek Selmecbánya belvárosába is, meg minket is vártak egy darabig. Na mindegy fő, hogy újra együtt a banda, mehetünk ebédelni. Beszterce után jön az a nagyon fasza szerpentin, aminek a végén ott a kajálda, ahol tavaly is ettünk. Na most már én is megkóstoltam a híres haluskát kolbásszal, nagyon finom volt.

Ebéd után telihassal lassabban csapattunk, Donovaly, Rózsahegy, és a Liptói tó következett. Tavaly az eső és egy autóverseny miatt nem tudtunk arra menni amerre most, de nagyon fain útvonalat mutatott Szilárd. El is kérem az adatokat, ha a T5-el megyünk Zakopánéba, ezt ki ne hagyjuk. Egy rövid kávéra megálltunk valahol fent, errefelé minden nagyon szép.

 Pihi után nekivágtunk a Lengyel határnak, nemsokára el is értük, onnan már csak egy ugrás volt Zakopáne. A túra leglassabb része következett, egysávos, agyontelített úton tettük meg az utolsó pár kilométert a szállodáig. De végül csak odaértünk, beálltunk a motorokkal egy vadi új garázsba, lemálháztunk, és mentünk a kulcsokért. Én a Tracer-es fickóval kerültem egy szobába, felmentünk ledobáltuk a cuccokat, és újra bemutatkoztunk. Csató Ferinek hívják, ő a Ceglédi Zakarnál az értékesítési vezető. Állati jó fej, és nem horkol!!!! Fürdés után lementünk egy kicsit körülnézni, aztán 7-kor vacsi.

                                    Ha Yamaha kell, őt keressétek!!

A vacsora nagyon finom volt, pár pohár sör is fogyott hozzá, a lengyel népzene és a néptánc nem hiányzott, de zavaró se volt. Igazából ilyenkor az asztalnál ismerkedik össze a csapat, kiderül ki kicsoda. Jó kis csapat jött össze megint. Miután kellően lehűtöttük magunkat sörrel, lezártuk a napot, mert másnapra a Lomnici csúcs meghódítása volt a terv. Mindenki ment szunyálni, hogy pihent legyen az expedíció!!

                                     Lengyelországban lengyel sört kell inni.

Folyt. köv.