Utoljára a 94-ben nyaraltam két hétig Olaszországban, feleség, gyerek, és három baráti családnál ugyanez. Olyan nincs, hogy mindenki, mindenkit mindig szeret, voltak nézetkülönbségek a két hét alatt, de amikor már csak egy nap maradt a vakációból, ezek elillantak, minden percet együtt töltöttünk. Az utolsó napon a gyerekek életre szóló barátságot kötöttek, mi fiúk sötét napszemüvegek és a piros Marlboro füstje mögé bújva, dobozos sörrel a kezünkben stíröltük a parton napozó csajokat, míg a feleségeink leoldott melltartópánttal aszaltatták magukat a napon (őket mások stírölték). Utolsó este biztosan nem az apartman konyhájában ettünk, hanem pizzériában, sört meg grappát kortyolgatva, egymás szavába vágva vacsoráztunk, ...

Az osztrákokat lehet szeretni vagy nemszeretni, az viszont biztos, hogy a KTM-en és a schnitzelen kívül, utakat is nagyon tudnak csinálni. Ez főleg akkor szembeötlő, ha a Bajnai és a Cseszneki "szerpentinek" után mész át hozzájuk, és az utolsó, három házból álló faluba is olyan aszfalt utak vezetnek, hogy attól a magyar motorosnak párás lesz a tekintete. A szlovének sincsenek lemaradva, az Akrapovic, és a Lasko Pivo mellett az utak is remekelnek. Mi a 400 kilométeres utat Izidorig, 600 km alatt tettük meg, és nem volt benne eltévedés. Csak öröm motorozás minden méteren.

 Ez a teljes kör, mi Bad Ratkersburgtól Mutáig mentünk.

2020 június utolsó hétvégéjén újra összeállt a T5! Persze nem teljes létszámban, hiszen Laci svédben ...