1958-ban születtem Budapesten, az Angyalföldi "Oti" telepen, egy munkás családba, proliként, a nép fiaként . Szülők, nagyszülők, rokonok, mindannyian egy kis házban laktunk, összesen tízen. Az első 14 év úgy telt el, ahogy a világon bárhol egy gyereknek. Mivel televíziónk nem volt, bújócskát játszottam, fociztam a szemközti grundon, rollereztem, váz alatt tekertem a kölcsön bringát, estem-keltem, éltem az akkori kölykök életét. Kettő dologra kellett csak odafigyelni, de azokra nagyon. 1., köszönni a szomszéd néniknek és bácsiknak, mert ennek elmulasztása nyaklevessel járt. 2., nem szabad lelépni az úttestre, mert elüthet a busz, "és akkor agyonütlek"!. A suli lassan telt, felsősként már nem szerettem iskolába járni, inkább a ...