Bajban vagyok. Kaptam tesztre egy Piaggio MP3 500-ast a Netmoto KFT-től. Nagyon kedves, szimpatikus csapat, az ügyvezető igazgató, Garamvölgyiné Lázár  Anett, még szép is. Örökre hálás leszek neki, hogy lehetőséget kaptam a próbára, nagyon kíváncsi voltam már egy ilyen szerkezetre. Szeretnék még kipróbálni tőlük Moto Guzzit, Apriliát, jó kapcsolatot akarok kiépíteni velük.  De valószínűleg nem fog összejönni. Merthogy semmi, jót nem tudok írni erről a tricikliről. Fingom nincs mire is való igazából, kinek és mire lehet ez jó, de ahogy hallom viszik mint a cukrot, főleg hogy most akciósan 2 999 900+regadóért elvihető. Nos az én véleményem senkit se tántorítson el az MP3 vásárlásától, sőt vegyetek sokat, és akkor talán valaki ír majd róla népítéletet is a totalbike-on. Tehát amit most itt olvastok az csak és kizárólag az én véleményem, és mivel egész Európában sláger, velem van a baj. Túlságosan motoros vagyok.

Megérkeztem. Egy képen a "Szépség és a Szörnyeteg".

A papírmunka után Anett elmagyarázta a kezelőszerveket, két extra is van, a kézifék és a fixáló gomb. Ja és a tanksapka nyitó. Azt keresgéltem volna egy darabig. Slusszkulcs benyom és jobbra fordít. Sűrűn kell használni.

Balra húzva rögzít, jobbra tolva old. Induláskor automatikusan old.

A kézifék mechanikus, de van egy figyelmeztető lámpa is a feledékeny hülyéknek(én). Ha nem érted miért nem indul, úgyis rájössz. Ez biztos megszokható (ahogyan az autóknál is megy automatikusan), de itt azért fura volt. Az ülés is gombnyomásra nyílik, és azért csak tudok jót is mondani, akkora a csomagtartója, hogy egy bulira is be lehet vásárolni, komoly mennyiségű sört lehet bepakolni! Extraként hátsó doboz és túra szélvédő volt rajta. Ennek még lesz jelentősége.

V Power 100 hátha jobban megy. Nem.

A szalon Dunakeszin van, az Auchan közelében. Péntek délután öt óra. Aki ismeri a környéket, az tudja hogy ilyenkor dugó van. De egy robogó erre van kitalálva, a sorok között cikázva előre haladni. Egy robogó igen, de ez a nagy mackó nem. Oké, első méterek, 3 millás kölcsönmotor, de akkor is kiba nagy. Azért csak-csak haladok, de a lábammal kalimpálok, mert hirtelen nem is tudom hogy ha megállok eldőlök-e vagy nem?? Hát persze hogy el, hiszen ha nem fixálom, eldől. Jó széles a trepni, a 180 centimmel csak lábujjhegyen tudok egyensúlyozni. Viszont az állandó fixálgatás még nem jön csuklóból. A kútig végig áll a sor, de azért hamarabb értem oda mintha autóval mentem volna. Telinyomtam, aztán tűz tovább. Kicsit ritkult a forgalom, odavertem neki, 500-as, arra számítottam hogy meglódul rendesen. Hát nem, de nagyon nem, otthon meg is néztem, hogy tényleg ötkilós-e, mert érzetre 250-es. Egy gyengébb 250-es. Mondjuk olyannal se mentem még, de a tesztekben azt írják, hogy egy 250-es vagy 300-as robogó legyorsulja a kocsisort. Na ez nem, brummog, zörög, de nem gyors. Na majd holnap megmutatja mit tud, terveztünk egy Lillafüredi kanyarvadászatot Olival, Ferivel, és Janival. Azt olvastam, hogy úgy fordul, ahogy kétkerekű soha sem fog. Úgy gondoltam jó móka lesz. Ja, tényleg, úgy gondoltam....

Oldal sztender helyett oldalra döntve is fixálható. Nehéz visszadönteni.

Megterveztem az útvonalat, a skacok tudták hogy tesztmotorral jövök, de csak annyit hogy olasz, azt hogy milyen, meglepetésnek szántam. Még sosem mentem ennyire burkolt géppel, szép időt mondtak, még a short is megfordult a fejemben. De ezt gyorsan el is vetettem, hiszen nagy szószólója vagyok a biztonságos öltözéknek, hogy venné ki magát hogy csupasz lábbal motorozom. A hazaúton megizzadtam ugyan, de akkor tempó se volt. Protektoros farmer, csizma helyett a TCX cipőm, kordura dzseki és a felnyithatós sisak. Kész mehetek.

Reggel 17 fokot mutatott a motor hőmérője (hopp, még egy jó pont), indulás 9-kor a Meki elől. Korábban indultam, ismerkedni kell a kicsikével. 8-kor már komoly forgalom volt, lassan evickéltem ki a városból. Az M2-re felhajtáskor meglepett, hogy mennyire nem gyorsul, a besoroláshoz egy kicsit több tempó kéne. Mindegy majd felgyorsul, aztán már megy magától. Ja. 80 felett fasza kis légörvényt kapott a tarkóm, de olyat, hogy öt perc után már takargattam a kezemmel, annyira fázott. 100 felett olyan sután ingatagnak éreztem mintha laposak lennének a gumik. Ó baszki, a guminyomást nem ellenőriztem. Semmi gond, fordultam egyet a Mol felé és felfújtam a kerekeket. Lehetett korrigálni, de tizedekről volt csak szó, szóval nem ezért instabil. Oli már ott volt a Mekinél, a térdét csapkodta amikor meglátott. Én nem voltam annyira vidám, a tarkóm gyakorlatilag lefagyott, viccet félretéve, mintha egy jeges pakolás lett volna rajta. Éreztem, ez a nap nem lesz felhőtlenül vidám.

Itt azért még reménykedtem...

Befutott Jani és Feri, az Ő reakciójuk is térdcsapkodás volt. Azonnal jeleztem, hogy haza kell mennem nyakvédőért, meg a másik sisakért. Elindultunk, de ugye a babona szerint, ha vissza kell menned az rosszat jelent. Otthon felvettem a melegebbik nyakvédőt, meg a Shoei sisakot, és nekiindultunk a túrának. Az M2-t most építik, nem lehetett repkedni, de a nyakamra rohadtul jött a hideg most is. Túraplexi mi? TÚRA, tehát hosszabb táv nagyobb sebességgel. Persze lehet, hogy mikor Luigi tervezte egy 160 centis modellt ültetett rá. Alig vártam a Vác feletti kanyarokat, hogy végre érezzem mivel is tud többet a három kerék?

Semmivel. Én vagyok a hülye, miért is gondoltam azt, hogy egy kiskerekű robogó alkalmas a "nagysebességű" kanyarvadászatra? Nem, nem alkalmas. Egy körforgalomban a városban lehet hogy gyorsabban fordul, de kint az úton nem! Instabil, billeg, hintázik, és kifelé mikor adod neki a tüzet, egy "örökkévalóság" múlva kezd gyorsulni, ráadásul emelkedőn minden erő elszáll belőle. És hogy igazán jól érezzem magam, a lábaim is lefagytak, mert oda is bejött a huzat. Fázott a nyakam, a lábam, és a derekamra is jött valami hideg fuvallat. Általában a Salgótarjáni Shellnél szoktunk megállni először, most a Rétsági Mol kútra már kikanyarodtam.

A Három Testőr és.....

A rövid pihenő alatt kikristályosodott bennem, hogy nem cseszhetem el a többiek napját, úgyhogy fájó szívvel de bejelentettem a visszafordulásomat. Közben Jani észrevett a frissen felszerelt hátsó gumiján egy pöpec nyolc centis repedést, így Ő is befejezettnek tekintette a túrát. Oli és Feri továbbmentek, mi pedig a Bánki tó felé fordultunk, és laza 70-80-as tempóval elindultunk vissza. Na azt hiszem ez lehet az MP3 igazi közege, tatásan gurigázni a dombok között. Azt persze nem tudom, minek ehhez még egy kerék??? Marketing???

Erre viszont volt sok gyengébb minőségű út, na azt sem szereti. Ez egy jó szakasz.

Csőváron valami buli készült.

Begurultunk Vácra, megálltunk pihenni egy kicsit, mert bármilyen fura, de nagyon kifárasztott a Nagymedve. Janit ráültettem, hogy legyen egy emberes fotó is, de Ő is csak röhögött, pedig még nálam is nagyobb olaszimádó!

Jani azaz Giovanni a standard olasz méret. Neki lehet, hogy nem lenne huzatos a TÚRA plexi.

Innen szépen hazacsorogtunk a régi kettesen, Dunakeszinél elpacsiztunk. Picivel múlt dél, átgondoltam az előttem álló hétvégét, és úgy döntöttem hogy befejezettnek tekintem a tesztet. Nem vagyok fejfájós, de de most rohadtul fájt a búrám, a huzat nem tett jót. Úgy gondoltam a szalon biztos nyitva van 13 óráig, egy életem egy halálom, én a motoromat visszakérem!!!

 Anett nem volt bent, de egy másik úriember segített visszaadni a Hondát. Megjegyzem, pezsgett az élet szombat délben, többek közt éppen egy vadiúj Aprilia robogót adtak át a boldog tulajnak. Megkérdeztem ki vesz MP3-at, (név nélkül), nos celebeink szeretik. Megköszöntem a lehetőséget, és boldogan ültem vissza a Motoromra.

Tehát. Véleményem szerint nem megy jól, viszont ha nyelezed sokat fogyaszt. A 150 kilométeres tesztet full teli tankkal kezdtem, és a végére 80 maradék km-et jelzett a műszer. (még egy jó pont a range visszajelzés miatt) Pedig nem is kicsi, 13 literes a tank. 270 kilós tömeg párosul a 40 lóerőhöz, mondjuk azzal tényleg nem lehet felszaggatni az aszfaltot. Most éppen 85 kiló vagyok, ha felülne mögém mondjuk egy 60 kilós csaj, megraknánk a hátsó dobozt, végképp erőtlen lenne. Na akkor hogy sorolnék be az autópálya külső sávjába?  Feltétlenül kéne rádobni valami tuningot. Egy kipufogó, egy légszűrő, meg egy kis chiptuning sokat segíthetne rajta. Kanyarvadásznak semmiképpen nem jó, viszont a sorok közötti bujkálásra meg nagy. Egy viszont biztos, ütősen néz ki, mindenhol feltűnést keltett, akár a kúton, akár útközben, mindenki megnézte, ez a legnagyobb fegyvere. Túrázásra alkalmatlan, főleg túra plexivel, igazából nem tudom mire is találták ki a digók. A futómű egyébként egy technikai remekmű, csak nem jövök rá miért jobb a három kerék, mint a kettő. Motoros tudás mindenképpen kell hozzá, akkor meg....

Azért az olasz, az olasz. F1 technológia, de jól ragadó szigszallagot még 2017-ben sem alkalmaznak.

Talán jó, ha kicsit parázol a motorozástól, és a plusz egy keréktől biztonságosabbnak tűnik. Az ülés egész jó, de azért egy idő után nem az igazi. Van lábfék, ami egyszerre az összes kereket fékezi, de természetesen vannak kézifékek is. Kanyar előtt néha kicsit kusza volt, mit is húzzak vagy nyomjak.

Na itt remekül működött a két első kerék. Egyre több a jó pont.

Gilera Fuoco néven is árusítják, sőt a Yamaha is csinált hasonlót, és az olaszoknál még rendőr motorként is létezik. Csak találtam pozitívumokat is, hozzám ugyan nem illik, de azért neked lehet hogy jó lesz.

Maradok a két keréknél, vagy ha több kell akkor a négynél. Fura szerkezet, igazi tehno csemege, örülök hogy kipróbálhattam, és bízom benne, hogy kapok még a Netmoto-tól kétkerekűeket. Van pár igazán étvágygerjesztő vasuk!!!

Sziasztok: a Mágus