Egy mai motoros naplója

2019\08\12

Evoke Urban Classic teszt. A csiszolatlan gyémánt.

De nagyon-nagyon sokat kell még rajta csiszolni!

Én nyitott vagyok az újdonságokra. A benzinmotoros fűnyírómat tavaly lecseréltem egy akkus Makitára. Nagyon jó vele dolgozni, nem büdös, nem kell szervizelni, egy nyírás egy töltés. Van akkus csavarozóm, kicsi is meg nagy is, szeretem hogy nem kapcsol be a kompresszor állandóan. A szakállnyíróm is akkus, meg a fogkefém is. Ezeket rendszeresen csatlakoztatom a konnektorhoz tölteni. De hogy egy rendszámos motorkerékpárt dugjak be, na ilyen még nem volt a "praxisomban".

img_6819.JPG

A kábelnek nincs helye a motorban, tanktáska vagy hátizsák kötelező. Az otthoni és az utcai kábelek súlya 3 kg.

Az elektromos járművek el fognak terjedni, ez biztos. Volt szerencsém vezetni egy BMW i 3-at, nagyon tetszett, éreztem hogy bele tudnék szeretni. Éppen ezért óriási várakozással indultam az Evoke Urban Classic-ért a Pannonia Motor KFT, Damjanich utcai bemutató termébe. https://www.evoke.hu/

Szeretem ezt a környéket, ide jártam ipari suliba, itt van a Triumph Budapest, itt lakott anno Antal Imre és Kibédi Ervin is. A bemutató terem az egyik régi épület üzlet helységében van, könnyű megtalálni. A tesztmotor bent állt a kirakatban, töltés alatt. Egy igazi, pofás naked, képeken már láttam, de a valóságban, első látásra, nagyon megnyerő bringa volt. 10 perc alatt lepapíroztunk, a Bestiát bebűvészkedtem a szűk ajtón, és nekivágtam a hazaútnak az Evoke-al.

img_6858.JPG

Mehetünk.

A műszerfal érintőképernyős, egyszerű a kezelése, nem kell agysebésznek lenni hozzá. Persze nem is tud sokat, de a három üzemmódot és a hátramenet (!!!) funkciót innen lehet kezelni. Kesztyűben is!!! Elsőre pofás, aztán rájön az ember, hogy elég kevés információt közöl, azt is iszonyat kicsi betűvel. És csak árnyékban látható a képe, napsütésben teljesen olvashatatlan, olyan rossz szögben van felszerelve. De legalább, néha, jól beletükrözött a szemembe. Van ECO mód, akkor 45-50 km a végsebesség, van a CITY mód, ez már használhatóbb, és a PRO mód, amikor tolja ahogy a csövön kifér. Vagyis inkább a szénkefén. Figyelmeztettek, hogy PRO módban néhány gyorsulás után a motor túlmelegedés miatt lekorlátozhat, hagyjam inkább CITY-ben, alapból úgyis mindig ott van. 

2019-08-11_2.png

A láthatatlan műszerfal.

Kicsit óvatosan indultam, de a (bowdenes !) gázkar inkább lusta, mint gyors. Az első lámpánál ösztönösen be akartam húzni a kuplungot, de ott a brutálisan jól fogó hátsó fék van. Ok, szokni kell. Az ülés kifejezetten kényelmes rajta, jó a kormány, és nekem tetszett a sportosan hátul lévő lábtartó. A gyorsulás nyúlós, lassan indul, de aztán felkapja a fonalat. A sebességemről fogalmam se volt, sodródtam a forgalommal. Zöldnél nem lehet jaszkarizni, nincs olyan gyorsulása mint egy robogónak. A Váci úton bevágott elém egy fehér furgon, ugrottam volna bele a hátsó fékbe, de nem volt fékpedál! Ok, szokni kell, de necces szitu volt. Robogón, a trepnin, eszedbe se jut a fékpedál, de ez egy rendes lábtartó, ide bizony kellene, és nehéz levetkőzni az évtizedes szokásokat. 

img_6812.JPG

Elsőre ugye milyen pofás? A fékpedál nagyon hiányzott.

Egyébként a fék szuper, ABS nincs, de kombinált a fékrendszer. Az első futómű jól néz ki, és jól is dolgozik, de a hátsó csak tüköraszfalton jó, amúgy pattogós. Egészen a Megyeri útig jutottam a péntek délutáni dugóban, mire végre kitisztult előttem a pálya, na itt az idő egy gyorsulásra. Koppra tekertem a gázkart, és hadd szóljon. Háát, a levegő azért nem maradt bent, de egész jópofa élmény volt a hangtalan nemtomennyivelmegyek érzés. 

A következő lámpánál viszont alig tudtam elindulni, és az alig, az annyira alig, hogy lábbal kellett rásegítenem. Mivel a műszerfalból még mindig semmit se láttam, félrehúzódtam egy árnyékos részre, és így próbáltam információhoz jutni. A check lámpa világított, és az akku hőfokjelző pirosban volt, 32 fokot mutatott. A szalonban azt javasolták, hogy ha túlmelegedés van, pihentessem kicsit. Pár percet adtam neki, aztán újra indítottam. (Ja igen, indulás. Gyújtás, üzemmód választás, aztán egy pici várakozás, egy angol nyelvű felirat pirosról kékre vált, és már mehetünk is.) Keveset várhattam, mert ez most is lassú volt, a következő körforgalomban majdnem eldőltem, annyira nem gyorsult. Ok, szokni kell, de ez már tényleg nem volt vicces.

img_6830_2.JPG

Ott készül az üzemanyag.

Jól van, még gyakorlatlan vagyok, innentől óvatosba nyomtam. Az utcámban még egy amolyan "banyamotort" is alig tudtam megelőzni. Mindegy megérkeztem, levettem a motoros gúnyát, és elszívtam egy cigit (igazit, nem "e"-t). A saját műhelyemben, objektívabb vagyok, mint a szalonban. Jobban megnézve, feltűnt pár "érdekes" megoldás. Miután jól körbe vizslattam, arra a megállapításra jutottam, hogy ha ezt a bringát itt a műhelyben, én magam bütyköltem volna össze, nagyon büszke lennék rá. De mint sorozatgyártmány, sok a silány részlet. A lámpa konzol alapból megér egy misét!!

img_6818_2.JPG

Én megmondtam...

A kapcsolók valamilyen kisebb benzines motorról valók, simán maradt a szívatókar, a lámpakapcsoló, a bowdenes gázkar, és az indító gomb. De elakadásjelző nincs. Egyébként a fényszóró nagyon baró, jól is néz ki, meg büntetően világít. A sztendert alig lehet megtalálni, és valószínűleg egy berúgókar visszahúzó rugót szereltek rá, olyat csattan, hogy itt nem a hangos kipufogó ébreszti a szomszédokat, hanem a sztender csattanása.

Gondoltam egy merészet -úgyis keveset alszom, meg meleg is volt-, másnap hajnalban elindultam egy Dunakanyar túrára, az oda vissza max 60-65 km, az akkunak ennyit bírni kell. Az akkut feltöltöttem csumára, a hűvös reggel miatt bekapcsoltam a PRO programot, és elindultam. Szerettem volna lenullázni a napiszámlálót, de olyan nincs. Még megtehető távolságot (range) sem mutat, csak az akku töltöttségi kockáiból lehet következtetni arra, hogy hazajutunk-e. Bedobtam a hátizsákba az utcai töltő kábelt, ki akartam próbálni ezt az élményt is. 

img_6829_2.JPG

A város egyetlen töltőpontja foglalt volt.

Úgy, hogy láttam a műszerfalat, sokkal komfortosabb volt a haladás. A sebesség érdekes, 50 körül menve, sokkal gyorsabbnak gondolnám a tempót, a hang hiánya miatt. A kettes úton egészen 80-ig gyorsultam, igazi száguldásnak tűnt. De Gödre érve kigyulladt a check lámpa, és már jelezte az akku túlmelegedést. Hm, a Dunakanyar túrát át kellett értékelnem, elgurultam a Gödi villanytelepig, itt úgyis akartam fotózni, gondoltam hagy hűljön, és majd csak Vácig megyek. Elkészültek a képek, CITY állásban hagytam, és irány a 2-es út. Normál falusi tempóban gurultam (tehát betartva minden szabályt), de ahogy az elejét Vác felé fordítottam, megint kigyulladt a check lámpa, és lekorlátozta a tempót. A 2000-es évek eleji, közel húsz éves autókon ég ennyit ez a bizonyos ikon, azoknak mindig van valami bajuk. De ez egy vadi új, rendszámos, tehát akár hosszabb utakra is képes jármű, itt ez elfogadhatatlan. A szalonban mondták előre, hogy egy Super Soco sokkal nagyobb élmény lenne, de én direkt egy "nagy" motort akartam, egy országútit, egy rendszámost, de azt álmomban sem gondoltam, hogy a motorozást nem az akku merülése, hanem a hőfoka szabja meg. 

img_6814.JPG

Indulásra kész. A trip mindig nullát mutat, vagy csak én vagyok sötét.

Legurultam a Dunapartra, leállítottam, és elgondolkoztam a hétvégémen. Ezzel én nem megyek sehová, csak haza. Ez vagy egy hibás termék, vagy egy nagyon hibás konstrukció. 2190000 forint nagyon sok, egy gyakorlatilag használhatatlan járműért. Teljesen magam alatt voltam, ha nyitva lett volna a szalon, már vittem is volna vissza, hogy inkább adjanak egy Super Socot. Beállítottam az ECO fokozatot, és szédítő 40-el haza robogtam. 

Vasárnap már nem terveztem hosszú túrát, de egy végsebesség tesztet mindenképpen akartam csinálni. Direkt nem töltöttem az akkut, hogy az se melegítse fel. Szép lassan elcsorogtam egy hosszú egyenesig, megálltam, PRO-ba tettem, és megcsavartam a gázt. Az üres, forgalom nélküli úton, 106-ig gyorsult, mielőtt kigyulladt a check lámpa. Ha ezt a tempót stabilan tudná, azt mondanám, nem is rossz. Érdekes, mert 30-tól lendült be igazán, és onnan egyenletesen gyorsult kb 70-80-ig, onnan már lassan érte el a végsebességet. A csendes suhanás klassz élmény, csak nagyon rövid az élvezet. Megállás, hűtés, aztán lassan haza gurultam. Kis pihenő után, még elmentem vele a pékhez, aztán a nemzetibe, megnéztem újra a városi töltőpontot (mindig foglalt, lehet, hogy sorsolással lehet használni), azután befejezettnek tekintettem a tesztet. Sajnos nem azt kaptam, amit vártam, ezen még rengeteget kell csiszolni.

Már csak a visszaút volt hátra, a hétfő délelőtti csúcsban, a nyár legmelegebb napján. Elhatároztam, hogy tollpihe módjára fogok vele bánni, és ez működött. Minden elindulásra odafigyeltem, 60 fölé nem gyorsultam, nem előztem, nem mentem előre a lámpáknál. Fél szemmel mindig a hőfokjelzőt lestem, már ha éppen volt árnyék. Zöldre még a taxisok is legyorsultak, nem húztam jobban a gázt. Sikerült, a check lámpa felvillanása nélkül eljutottam a szalonig, ahol még azt is észrevettem, hogy van napi számláló, csak minden gyújtás levételnél nulláz. 17 km volt a gond nélkül megtett út hossza, igaz, lábujjhegyen. Ez volt a teszt leghosszabb, hibamentes távja.

img_6834_2.JPG

Az erő odaát van.

Vegyük át a tapasztalatokat. Először a jó dolgok. Jó koncepció. Első látásra pofás, sokat dob rajta a CB 1000 R-re nagyon hasonlító oldalidom. Az steppelt ülés kényelmes, a kormány kónuszos, a lámpa szuper. A fék csillagos ötös! A tank imitáció fém, tehát simán rádobható egy mágneses tanktáska. A fordított első teló, nagyon vagány külsőt ad. Az egész forma nagyon ütős. Nincs hang, csendes suhanással tudunk közlekedni. Nincs olaj meg szűrőcsere, gyertyacsere, nincs benzinköltség. Nincs adó. Környezetvédőnek érezhetjük magunkat, semmi szennyező anyag nem jön ki belőle. Ha tolni kell, könnyű, 169 kiló, de kevesebbnek érződik. Van hátramenet!

És most a rosszak. A legrosszabb a csalódás, a keserű szájíz. Gyakorlatilag, amire én gondoltam, arra használhatatlan. Vagy ez a példány hibás, vagy rossz a konstrukció. Ez azért nagy motor rendszámmal, hogy gyorsabban, messzebbre jussunk. Az igazi hibák, emellett szinte eltörpülnek. A műszerfal napfényben láthatatlan, és információszegény, még időóra sincs. Jobban megnézve rengeteg a barkácsmunka. Nincs fékpedál. Nincs rögzítőfék. A gázkar működési kultúrája megszokást igényel. (ez lehet, hogy minden elektromos motornál ilyen) A kábel(ek)nek nincs tárolóhely. A hátsó gumit csak szakműhely tudja cserélni, az agymotor miatt. A hátsó rugózás kőkemény. És ezek fényében nagyon drága. NEM KÉNE!!!

Az biztos, hogy az elektromos hajtásé a jövő, de elsőre rossz alanyt választottam. Figyelmeztettek a szalonban, de hogy ennyire gáz, azt nem gondoltam. Ki kell majd próbálnom egy másik modellt, és lehet, hogy az megváltoztatja a véleményemet, de most azt mondom: maradok A BENZINPUSZTÍTÓ, ÓZONLYUKGERJESZTŐ, HANGOS, BÜDÖS, DE IGAZI MOTOROKNÁL!!! 

 Mindenkit hazavárnak, Sziasztok: a Mágus.

Galéria:

img_6823_2.JPG

Szívatókar. 2019. 

img_6816_2.JPG

Gumicsere csak érintésvédelmi vizsgával.

img_6824_2.JPG

Ez az idom vajon honnan ismerős???

img_5725_2.JPG

Hát innen.

img_6828_2.JPG

Ez bizony, rendben van.

img_6838.JPG

Gödi pihenő.

2019-08-11_4.png

A csúcssebesség.

img_6853.JPG

A kormány kónuszos.

img_6846.JPG

Prospektus adatok.

img_6854.JPG

Tankolónyílás a rendszám felett.

 

elektromos motor Evoke Evoke Urban Classic Pannónia Motor KFT elektromos motor teszt Evoke Urban Classic teszt

2019\08\08

8222 kilométeres El Camino. 10.

Már megértem Don Quijotet.

Átértem Spanyolország második legnagyobb tartományába, Kasztília-La Manchába, és lehet, hogy az öreg Don is azért csavarodott be, mert itt élt. Poros, száraz, ritkán lakott rész ez, az emberek mogorvák, a kedvességnek nyoma sincs bennük. Persze lehet, hogy rosszkor voltam rossz helyen, de alig vártam, hogy tovább álljak. Unalmas semmiképpen nem volt, de a spanyol szakasz legszürkébb része. Két napig tartott átjutni rajta. "mierda"

10cproi190617-141520.JPG

Szélmalmokat nem láttam, csak szélerőműveket.

A szuper hotelben, a reggeli is szuper volt. Bőséges választék fogadott, volt tojás is, szalonnával. Remek kávé, friss narancslé, még az útra is tudtam csomagolni. Kártyával fizettem, ez volt a legdrágább szoba, de benne volt a vacsora és a kiürített minibár is, 80 euróval lettem szegényebb. A motor árnyékban állt, és ez jól is jött, mert ez volt az Út első igazán meleg reggele. Szépen felkötöttem mindent, már egész jól begyakoroltam a csomagrögzítést. A túra elején néha elég csáléra sikeredett a táska, de mostanra profi voltam. Negyed 10-kor indultam, következő célállomás La Guardia volt, Toledó után.

Vasárnap lévén, első dolgom volt benzinkutat keresni. Addig köröztem a városban míg nyitott kutat nem találtam. Vettem egy üveg vizet is, eddig a még franciában vett 0.75-ös palackot töltögettem, de szuper hotel egyetlen negatív tapasztalata a csapvíz volt, sem az íze, sem a szaga nem tetszett. Tankolás után beírtam a Hostel Torresmanca címét a naviba, és nekivágtam a La Mancha felé vezető útnak.

10cproi190616-153816.JPG

Délelőtt egy-két bringás kivételével nem láttam élő embert.

A táj változatos volt, de mégis unalmas, kietlen. Errefelé nincsenek magas hegyek, így aztán az utak viszonylag egyenesek. Kevés a lakott település, leginkább falvakon mentem keresztül, város (főleg nagyobb) nem volt az útvonalamon. Viszont bogárból volt bőven, néha úgy kopogtak a sisakon, mintha esett volna az eső. Évek óta a Pronto tasakos kendőjét használom plexi tisztításra (meg minden egyébre), két tasakkal vittem az útra, az 200 db, másfél fogyott el, pedig ezen a szakaszon óránként tisztítottam a plexit. Egy törléshez kettő kendő kell, az első a "nagyoló", a második a tisztító. Finom puha, nem karcol, kis helyen elfér, próbáljátok ki.

10cproi190616-175954.JPG

Az egyik városkában a házak előtti sövényeket formázták szobrokká, szinte kivétel nélkül.

Ornitológusoknak tetszene ez a környék, rengeteg a madár, és leginkább nagyok. Sas méretű hatalmas madarakat láttam, volt egy település ahol megint sok gólyafészket láttam. Meleg volt, árnyék semmi, húztam a gázt, hogy mihamarabb Toledóba érjek. Szerencsére benzinem még volt, egyetlen nyitott kutat sem láttam hosszú ideig. Vasárnap, perzselő hőség, embert sehol sem láttam, de még jármű forgalom se volt, mindenki a klimatizált szobájában tévézett, vagy szunyált, esetleg blogot írt.

img_6354.JPG

Óriás töltényhüvely, óriás sörös doboz. Csak úgy...

A meleg kiszívja az erőt. A zombi filmek mind meleg környezetben játszódnak. Toledóba be akartam menni, de mire odaértem kicsit zombi voltam. Toledóban csak nap volt, árnyék semmi. Szépen végigvettem fejben, hogy megállok a napon, viszem magammal a kesztyűt-sisakot, és dzsekiben meg csizmában sétálok. Esélyt sem adtam a látnivalóknak, majd legközelebb.10cproi190616-203007_1.JPG

A látnivalókból ennyi jutott.

Toladó egy 83 ezres város, ám vasárnap lévén hamar átmentem rajta. De tankolni megálltam, és itt ért a nap legkellemesebb meglepetése. Miután a kutas srác megtöltötte a tankot, fogta a sisakomat bevitte a shopba, és szépen megtisztította a plexit!!! Ő volt La Mancha, sőt egész Spanyolország legrendesebb kutasa! Mint kiderült, motoros, egy KTM Duke-val motorozik. Ittam egy kávét, váltottunk pár szót, aztán gurultam tovább, a szállásom még jóval odébb volt.

toledo.jpg

Toledo megérdemelne még egy esélyt.

Az utolsó szakaszon nem sok kellett, hogy el ne aludjak, annyira egyhangú volt. 400 km volt már bennem, az utolsó néhányon énekeltem. Az LGT "Neked írom a dalt" című dalát próbáltam, de mindig bele tévesztettem. A hibák pipásítottak, és ez éberen tartott a szállásig, amit 16 óra körül értem el.

Ez is útmenti csehó volt, és itt aztán volt ember bőven. Rengeteg autó, buszok, pezsgett az élet, mindjárt felébredtem. Még a motorral is nehéz volt megállni, annyira sokan voltak. Recepció nem volt, így a pultnál próbálkoztam. "Buen día, reservé una habitacion", vagyis, jó napot foglaltam szobát, és mondtam a nevem. Elég nagy volt a zaj, a pacákon láttam, hogy nincs jókedvében, visszakérdezett valamit. Itt el is veszett a kettőnk közti kommunikáció, én elmondtam mégegyszer jó hangosan a magamét, Ő meg egyre ingerültebben kérdezett vissza. Sokra nem jutottunk, kérte a passportot, odaadtam a személyimet, erre gyakorlatilag hozzám vágott egy kulcsot, meg egy távirányítót, és otthagyott. Hogy hol a szoba, vagy hol parkoljak, mi a wifi kód, ezeket nekem kellett megoldani. Meleg volt, piszok volt, legyek repkedtek, hangos spanyol beszéd, tisztára Mexikó, ahogy a filmekben látjuk.

img_6370.JPG

A sárga mellényes faszi, valami "udvarmester" lehetett, de a takarítás nem volt a reszortja.

A szoba is is redvás volt, lógó konnektorokkal, és komoly légy kolóniával. Mindegy, volt melegvíz, rendbe tettem magam, és kerestem valami védett helyet a motornak. Itt feltettem a tárcsazárat is, és bíztam a szerencsémben, hogy reggel még mindig ott lesz a vas ahol hagytam. Gondoltam eszem valamit, de a pultban lévő kajákon több volt a légy, mint a hús. Átsétáltam a szomszédos kútra, vettem csokit, chipset, meg sört, ezzel megoldottam a vacsora kérdést. Kaja után könyveltem és lefoglaltam a következő szállást. Az egyik mosásra váró alsógatyával nekiláttam a legyek irtásának, majd a sikeres vadászat után eltettem magam másnapra. 

Hajnali kettő körül ébredtem, óriási ribillió volt a folyosón, azt hittem ég a ház. De nem, egy csoport érkezett, és vagy egy órán keresztül ment a bőrönd húzogatás, meg az ajtócsapkodás. Ötig elforgolódtam, aztán mikor éreztem, hogy ebből már nem lesz alvás, összepakoltam,  és lehordtam a motyómat. A kávézóban már nagy élet volt, rengeteg melós itta reggeli ébresztőjét. Már másik csapat volt szolgálatban, de ezek se voltak sokkal kedvesebbek. Kértem egy cafe cortadot, az olyan tejeskávé féle, üvegpohárban, nagyon finom volt. Kérdezem az egyik pultost, egy csajt, hogy mikortól van reggeli. Nyolctól. Fasza, alig múlt 6 óra, addig mi a francot csináljak itt? Olyan pofát vághattam, mint Don Quijote, mikor nem találta Dulcineát, megszánt a csaj, azt mondta 7-re csinál nekem valamit. Addig volt még egy órám, gondoltam alapozok, kértem croissant, meg még egy kávét.

Tartotta a szavát, 7-kor intett hogy válasszak húst, megsüti nekem. A legyek még aludtak, ráböktem két szeletre, azt megsütötte grillrácson, és finom kenyeret adott hozzá. Mit mondjak, a Hostel Torresmancha egyetlen jó pontját a csajszi sülhúsos reggelije kapta, nagyon finom volt. Nála fizettem, a plusz kávéval 26 euró volt (a túra legolcsóbbja), adtam plusz egy eurót, még el is mosolyodott. A személyimet nehezen találta meg, de sikerült, mehettem. Na, ide nem vágyom vissza. Felpattantam a Bestia hátára, és elvágtattam Zaragoza felé.

Folyt. köv.

img_6371.JPG

Egyszerű, de finom.

 

 

 

spanyolország motorostúra El Camino Don Quijote CB 1000 R La Mancha

2019\08\06

Kawasaki Z 400 teszt. Zorallka.

Most én voltam felűl.

 Régóta motorozom, sokat is megyek, mondjuk azt, hogy tapasztalt vagyok. 1000-es motorom van. De nem tudok kimotorozni egy ezrest. Az én tudásszintem messze van attól, hogy lazán azt csináljak egy ezres motorral amit akarok. Én tisztelem a motoromat, nem félek tőle, de mégis csak egy halálos fegyver, Ő az erősebb. Mintha tigrisem lenne pórázon. Viszont most, a kis 400-as nyergében, nagyon éreztem, hogy én vagyok a főnök, én vagyok felűl. Juhhúúú!!!

Ha Kawasaki, akkor Ivanics, az idén ez az első tesztmotor tőlük. A Z 900-ast szerettem volna, de most ez volt szabad. Persze kicsit fanyalogtam, "400 vazze, még jó hogy nem robogó". De elindulás után, az első lámpánál már tudtam, hogy szórakoztató hétvégém lesz. Nincsen súlya. Na jó van, csak kevés. Teletankolva 167 kiló. És a két henger kitermeli 45 nagyon egészséges ló erejét. Mocskosul megy. De úgy, hogy alig akartam elhinni. És a fék is jó. Hihetetlen mit tud ez a kis bringa. Pár éve volt nálam a Z 300-as, ott a legnagyobb hiba a gyári IRC gumi volt. Ezen viszont Dunlop Sportmax-ok voltak (110X17 elől, 150X17 hátul), olyan finom tapadással, amire a magamfajta öreg róka, csettint a nyelvével.

img_6797.JPG

Annyit rosszalkodtunk. hogy gyónni kellett.

Szombaton, hazafelé bementem a belvárosba, tökéletes városi motor. Keskeny, agilis, nagyon jó fék, a jó gumik miatt mindegy milyen színű az aszfalt. Magasra szerelték a blokkot , gond nélkül ugrottam fel és le a járdáról. A sorok közötti furakodásnál úgy nyílt szét a kocsisor előttem, mintha szirénázva jöttem volna. A full led fényszórónak hála, nagyon büntető a pacek, aki belenézett a tükörbe, az húzódott is le. Én mindig megköszönöm az autósoknak, ha udvariasak, és nem parasztba lábbal, hanem vagy kézzel, vagy vészvillogóval. Led fényszóró van, vészvillogó viszont nincs, érthetetlen spórolás. És még egy negatívum, ez az első Kawa amin csak kresz tartozék a tükör, semmit sem láttam benne, csak a könyökömet.

img_6800_2.JPG

Este nem próbáltam, de nappal nyitja a cipzárt rendesen.

A kuplung a vajnál is puhább, a váltó a Kawasakitól megszokott tökéletes, bár a Honda is tudna ilyet csinálni. A motor hangja alapjáraton, olyan kis aranyos, de fordulaton bitangul jól szól. Vasárnapra rajzoltam egy Cered-Mátra karikát, kíváncsi voltam a kanyarvadász képességére. Megtankoltam 100+ benzinnel, és kezdődhetett a csavargás.

img_6782.JPG

Startra készen. Innen nézve csak a a leömlőn látszik, hogy kicsi a blokk. 

A műszerfal nem nyerne szépségversenyt, de minden fontos információ rajta van. Sebesség, fordulatszám, vízhőfok, üzemanyag, megtett kilométer, időóra és FOKOZATJELZŐ!!!! És jól láthatóan, középen, jó nagy ikon, ez igen. Pontos fogyasztási adatot nem tudok, de olyan kevés, hogy valószínűleg egy hollandnak is megfelelne, pedig azok még a skótoknál is fillérb@szóbbak. Volt végsebesség teszt, a tankra hasalva 165-öt ment!!! 140-ig hasít, aztán onnan már csak lassan futja meg a végét. Nincs rezonancia, vibráció, csak vigyorgás van. Imádtam!!!

img_6786_2.JPG

Kicsit szerencsekerekes, de élhető. Nincsenek programok, felülsz és mész.

A Ceredi szerpentinen szerencsére senki nem járt, nyugodtan bohóckodhattam. A futómű HI-BÁT-LAN. Se hintázás, se pattogás, tökéletesen fordult, és még a lyukakon is úgy ment át, mint egy enduro. Persze a jó gumi is sokat számít, nagyon is, de attól még jó munkát végeztek a japók. A fék ABS-es, szintén csillagos ötös, a váltó meg annyira jó, hogy ilyet talán még soha. (itthon utánaolvastam, csúszókuplungos!!! Egy 400-as!!! Hihetetlen!!!) 

A Siroki ebédnél azért már jó volt leszállni, az ülése nagyon kényelmetlen. Amíg tartott a show észre se vettem, de ahogy unalmasabb szakasz jött, minden bajom volt. Na meg a sztender. Azon látszik legjobban, hogy Tájföldi gyártású motor. Egy vascső, ami olyan hosszú, hogy picit jobbra kel dönteni a motort a kihajtáshoz. Vagy a forgáspont, vagy a szög nem tökéletes. Egyébként stabilan áll rajta, és a méretéből adódóan, egy kisebb atomvillanást biztos túlélne.

img_6807_2.JPG

A lábtartó viszont igényes darab.

Ebéd után jöhetett a Mátra. Nem vagyok egy versenyző alkat, de egyszerűen muszáj volt levadászni a lassabbakat. Ez egy tökéletes szett a Mátra kanyarjaihoz, a súly-lóerő-futómű-fék-váltó-gumik, szinte kényszerítenek a rosszalkodásra. Sokkal szórakoztatóbb, mint egy sok lóerős bringával, ezzel lehet, és kell is játszani a féktávval. Rendesen beszúrt a kanyarokba, és ott persze a seggem se fájt. 

img_6784.JPG

Az öröm forrása.

Mivel van fokozatjelző, mindig a megfelelő sebességben gyorsítottam ki, de ha esetleg mégis elbénáztam, a csúszókuplung miatt, akár a kanyar közepén is visszaválthattam. A vízhőfok egy osztást feljebb ment a forszírozott tempótól, de semmi más nem mutatta, hogy ellenére lenne a kanyarvadászat. Se a fék se a gumi nem fáradt el, és a motor is húzott rendületlenül. Nagyon jó mulatság volt a kis Zorallkával motorozni.

2019-08-05.png

A Mára "réme", előtte egy préda.

Hazafelé a kertek alatt, alsóbbrendű utakon jöttem, és azért van az a a szar út, amikor a kis Kawa futóműve is feladta. De lehet, hogy csak az ülés vékony párnázata miatt éreztem így. (van hozzá gyári extra komfort ülés, érdemes beruházni egybe) 

Jöjjön a végítélet. Legjobban tetszett: a váltó. Legjobban utáltam: a tükrök. Összességében nagyon jó kis moci. Rég szórakoztam ilyen jól. Egy rendesen összerakott, jól motorozható, jól kinéző, bringa, ami 1890000 forintba kerül, ebben a színben. Piros-fekete összeállítással 100 ezerrel olcsóbb! Nem diszkont ár, de remek műszaki tartalom jár hozzá. Ha most lennék kezdő, biztos hogy kiüríteném a malacperselyt érte. A fenntartási költségek viszont már alacsonyak. Baromi keveset fogyaszt. 320 kilométer után, a műszer szerint,még félig volt a tank! A gumicsere se lehet egetverő, a méret miatt. Mivel nem ezzel mész a világ végére, évi egy olajcsere. A kis köbcenti kis biztosítást és adót generál. Vannak hibái, de több a jó a mérleg serpenyőjén, mint a rossz. KÉNE!!! https://www.ivanics.hu/kawasaki/kawasaki-z400

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

galéria:

10cproi190804-162422.JPG

Megy mint a mérgezett egér.

img_6780.JPG

Tökéletes boltba járó. Motoros boltba.

img_6785_2.JPG

Sasszeget utoljára Zsigulin láttam. De fő a biztonság.

img_6779.JPG

Belváros? No problem.

 

 

 

 

Kawasaki Kawasaki Z 400 Kawasaki Ivanics Kawasaki Z 400 teszt

2019\08\02

8222 kilométers El Camino. 9.

Indulás haza.

Indulás előtt megborotválkoztam, és azt terveztem, hogy hagyom nőni a "rőzsét", szép nagy szakállat növesztek mire hazaérek. A világutazók mind szakállasok, itt volt az alkalom, hogy nekem is nagy szőr legyen a képemen. Azért a második héten már nem volt igazán komfortos érzés, megfordult a fejemben, hogy beszerzek egy borotvát. Végül is nem vettem, de az élet megoldotta, hogy spanyol földön sima pofával keljek át.

img_6307_2.JPG

A hajam nem, de a szakállam annál jobban őszül.

A második reggelinél már csak az olaszok voltak az asztaltársaim. Bepróbálkoztam egy eszpresszó kéréssel, és kaptam! A két digónak se kellett több, ők is kértek. A kávé nem volt nagy szám, de a gesztust nagyra értékeltem. Reggeli után megkaptam a kimosott, illatos gatyáimat, már csak fizetnem kellett. A mosásért, a plusz kávéért nem számolt semmit  Senhora Brejo, csak a szobaárat kérte. Jól megölelgettük egymást, a férjével kezet szorítottunk, innen nehéz volt elindulni, nagyon, nagyon kedves EMBEREK voltak! A Quinta do Brejo volt az egész utazás leg-leg-leg szállása, ide szeretnék még visszajönni.

img_6308_2.JPG

Meseország.

A napi célpont Garrovillas volt, Spanyolország Extremadura tartományában. Lisszabont elkerülve mentem a határ felé. A Portugálok nagyon szerettek hidakat építeni, nekem is jutott egy , a Ponte Marechal Carmona.

ponte.jpg

A híd után, egy több kilométeres, tök üres egyenes következett, itt kicsit megküldtem a Bestiát. Olyan régóta voltam már jófiú,  kifejezetten jólesett egy kis száguldás. Azt hiszem itt értem el a túra legmagasabb sebességét.

Az országhatár itt is jelképes volt, egy magasabb domb tetején. Indulás után tankoltam ugyan, de biztos ami biztos alapon még a portugáloknál újra vételeztem benzint. Már javában a spanyoloknál jártam, mikor belém hasított egy rossz érzés. Eltettem a bankkártyámat, vagy a kúton felejtettem?? Jártatok már így?? Megáll, kesztyű le, cipzár le, tárca elővesz, megvan, phúúú... (ezt utána eljátszottam még párszor az Út során) 

img_6311.JPG

Egyre szárazabb lett a vidék.

Érdekes környék volt, kopárnak nem mondanám, de a barátságtalan se jó kifejezés. Olyan "Volt egyszer egy vadnyugat"-os. Gyakorlatilag az országban bárhol forgathatnak western filmet, itt minden megvan, ami kellhet.  Mivel szombat volt, meleg volt, egy lélek sem járt az úton. Szinte vártam, hogy Harmonika vagy Cheyenne megjelenik az egyik dombtetőn. De nem, szépen haladtam előre, az útonállók elkerültek.

Ha már ilyen fura gondolataid vannak, akkor inni kell. Este valami rendeset, de most a jól felmelegedett víz is jól esett. Megettem a (már portugál) energiaszeletemet, és ráküldtem a maradék vizet. Hm, ezt pótolni kel, ha lesz benzinkút! Ha lesz, nyitott benzinkút! Nem volt...  Szóval egy jótanács huszadjára: víz, víz, víz legyen bőven. Megvenni előre, amikor éppen van, mert a spanyolokban nem lehet megbízni. Se kocsma, se étterem, se semmi nem volt a célig már. 

img_6317.JPG

Itt azért már rohadtul szomjas voltam. És a benzinem is fogyóban. 

Végül nem volt dráma, elértem a szállást, ahol szintén egy kihalt városon kellett átmotoroznom, egyetlen lelket sem láttam. Mondjuk nem csoda, 16 órakor arrafelé szieszta van. Ez egy 60 eurós 4 csillagos hotel volt, csak ezt találtam szombat éjszakára. A bejelentkezés simán ment, megkaptam a kulcsot, és felmentem felderíteni a szobát. A szálloda egy régi castillo-ból lett átalakítva, de bent keveredett a régi a high-tech-el, jól csinálták meg. A szobám a másodikon volt, kellemes hűvös, és egy feltöltött MINIBÁR fogadott. Vizek, üdítők, sör, bor, csoki, mindenféle hűtött finomság várt. A két vizet rögtön leküldtem, rég esett ennyire jól valami. Visszamentem a cókmókomért, a motort betettem egy árnyékos parkolóhelyre, és lifttel felhordtam a motyókat. A szoba kellemesen nagy volt (reggel még edzeni is tudtam), de a fürdőszobai felszerelés lepett meg igazán. Orignál csomagolású fogkefe-fogkrém, fésű, testápoló, sampon, tusfürdő, szappan, ééés egy egyszer használatos borotva szett is volt egy kis kosárkában! Ilyen fullos felszerelést eddig még sehol sem kaptam. Tehát fürdés után nekiálltam a szőrzetem eltüntetésének, annyi jött le, hogy majdnem eldugult a lefolyó. A tisztálkodás után teljesen újjá születtem, a tökéletességhez pont a minibárban árválkodó sör hiányzott. Tiszta póló, tiszta alsó, farmer, cipő, és lementem felderíteni a környéket. 

Pár kávézó már kinyitotta a napernyőit, de még nagyon fiatal volt az idő a spanyoloknak, hogy kimozduljanak. A hotel egy tér egyik oldala volt, a tér közepén egy kúttal. Az egész tiszta középkori feeling. Gyakorlatilag az egész város egy zárt egység, az utcákon se autók, se emberek nem jártak, de azért mégsem éreztem kihaltnak. Itthon ilyenkor már pezseg az élet (19 óra), de a spanyol időbeosztás az más. Ja, és visszatértem a normál időzónába.

img_6327.JPG

Kilátás a szobámból. Zorro csak sötétedés után jön.

img_6340.JPG

Hospederia Puente de Alconétár. Négy csillagos, de én 5 *+-ra értékelem.

Vacsoráig volt még idő, lefoglaltam a következő szállást Toledo mellett. 25 euró, az Út legolcsóbb szállása, de ne szaladjunk előre. Az étterem 20.30-kor nyitott, én voltam az első vendég. Volt angol étlap, de sokra azzal se mentem, végül a "cream soup", a "shark", és a "fruit" szavakat tartalmazó menüt kértem. A leves nagyon bejött, a második nem tudom hogy cápa volt-e, de ízlett, desszertnek pedig egy klassz gyümölcs vegyes tálat kaptam. 

Vacsi után egy cigarettával körbesétáltam a hotelt, meglepve láttam, hogy hátul egy óriási medence is volt. Ezt kiszúrhattam volna délután is....

img_6347_2.JPG

Cápát ettem, zorall vagyok.

A nagyon kellemes vacsora után, felmentem a szuper szobámba, bebújtam a kényelmes ágyamba, és egy jót szunyáltam. Jól is jött, mert a másnap húzósra sikeredett, de akkor még nem tudtam mi vár rám.

Folyt. köv.

img_6321.JPG

Túl sok növényt nem kell locsolni.

img_6319_2.JPG

Érkezés Garrovillas-ba.

 

 

 

spanyolország motorostúra El Camino CB 1000 R Garrovillas

2019\07\29

8222 kilométeres El Camino. 8.

"Ön elérte a célját"-mondta a navigáció. Mehetek haza...

 

A 80-as évek elején egy Csalog Zsolt nevű író "A tengert akartam látni" címmel négy Angyalföldi melós élettörténetét írta meg. A címadó sztori apámról szólt, aki 61 évesen halt meg, pont annyi volt, mint most én. Sosem látta meg a tengert, én viszont eljutottam az óceánig is. Cabo da Roca szikláinál egy pillanatra, mintha hallottam volna a hangját...

img_6276.JPG

Cabo da Roca, the West End.

Reggel felmentem a lovakhoz, szép sorban mind kidugták a fejüket a boxukból, és jól megnéztek maguknak. Szerettem volna megsimogatni őket, de a vad libacsalád is ott sertepertélt, nem engedek közelebb a pacikhoz. Aztán olyat láttam, amit még soha, a középső és a hátsó ló csókolózni kezdett, és elég sokáig smaciztak. Aztán a "csókkirály" nyerített egy herciget! Hihetetlen látvány volt, ahogy ezek a hatalmas állatok puszilkodtak.

img_6247_1.JPG

"jó reggelt édesem"

Reggeli fél 8-tól volt, és itt találkoztam először a szállás férfi tulajával. Magas, sudártartású hetvenes pali volt, lovagló nadrágban, csizmában, rossz de tökéletes kiejtésű angollal. Bemutatkozott, kezet fogtunk, és leültetett az asztalhoz. Az asztalhoz, ami legalább 100 éves volt, mint minden evőeszköz, csésze, vagy tányér. A reggeli nem volt főúri, de a tálalás az igen. Kávézás közben befutott a két digó, aztán egy venezuelai pacák. Senhor Brejo mindenkit mindenkinek bemutatott, és leültetett az általa kijelölt helyre. Mindenkihez volt egy kedves szava, amíg a felesége főzte a kávét-teát a konyhában, Ő volt a felszolgáló. Rajtuk is, és az egész birtokon is látszott, hogy valaha jobb napokat látott, de a méltóságukat, a tartásukat sikerült megőrizni, ennyi évesen is. Reggeli után megkérdeztem a senhorát, hogy van-e lehetőségem mosni. Rögtön elvette a szennyest, és mondta-mutatta, hogy majd Ő megcsinálja. "Obrigado!"

img_6309_2.JPG

Lovak, mindenütt lovak.

Reggeli után bepakoltam pár dolgot a hátizsákba, és elindultam Capo da Roca felé. Az út az óceán partján kanyargott, nagy élmény volt csomagok nélkül borogatni az első osztályú aszfalton. Talán egy bő fél óra motorozás után megláttam a világítótornyot, a navi pedig kimondta régen várt mondatot: "Ön elérte a célját". És tényleg, ez volt az utam vége, innen már "csak" haza kellett menni. Megállni nem volt egyszerű, tele volt a parkoló buszokkal, és Harley-kel.

img_6262.JPG

Lehet, hogy chopper rasszista vagyok, de már hánytam a Harley rotyogástól. Portugáliában, csak Harley-t láttam, ha külföldi rendszámú volt. De tényleg, Harley Harley-t ért. Főleg nagy csapatokban, de kettesével, hármasával is.

Tanácstalanságomat látva, két bringás rendőr intett, hogy álljak meg melléjük, a kávézó bejárata elé. Azt hittem nagy kunszt leszek, magyarként a világ végén, de a bringás rendőrökön kívül le se tojtak. Az egyik zsaruval szóba elegyedtünk, elmondta, hogy neki is Hondája van, egy Varadero. Rögtön modellt is álltak az első "világvége" képhez. 

img_6261.JPG

Jó fej volt a két "policiais".

Sokan voltak, az emlékműnél még sorba is kellett állni, de azért nagyon nagy tömeg nem volt. Kicsit messzebbre sétáltam, érezni akartam a világvége érzést. Nem nagyon sikerült, a koreai idegenvezető hangosbeszélője mindig belerondított az elmélyülésbe. Csináltam pár fotót, meg rólam is csináltak párat, aztán bementem kávézni, és ajándék csengőt venni az asszonynak. Mire kijöttem, az olasz Harleyseket franciák váltották, a bringás zsaruk meg elkarikáztak. 

10cproi190614-173052.JPG

Utolsó méterek a világ vége előtt. 

Beírtam Lisszabont a navigációba, és elindultam Európa legnyugatibb fővárosába. Megint csoda környéken mentem, mintha itt élt volna Hegyhengergető. Annyira elbámészkodtam, hogy még két bringás is megelőzött. Az erdő is más volt mint amit eddig láttam, tisztára mesekönyvbe illő tájék. Portugália eszméletlen szép.

10cproi190614-181626.JPG

Pár biciklisen kívül, nulla forgalom.

Lisszabonba autópályán érkeztem, de nem kellett érte fizetni. Rengeteg aluljáró, leágazás, igazi polip fogadott. Úgy döntöttem kikapcsolom a gépet, és megyek az orrom után. Portóban bevált, itt is működött a dolog, hip-hopp a belvárosban kerülgettem az álló kocsisorokat. Úgy okoskodtam, hogy a széles többsávos utak az óceán felé mennek. Így is volt, de mikor megláttam a híres villamost, megálltam pár fotó erejéig. Komoly sor várt a felszállásra, én talán egy másik alkalommal próbálom ki. De az biztos, hogy turista mágnes.

img_6287.JPG

Lisszabon, villamos, rollerek, de akkor is a Bestia a legszebb a képen.  

Az ég nagyon beborult, komoly esőnek néztem elébe, az és esőruha a szálláson maradt. Azt olvastam, hogy Lisszabonban két dolog biztos, a szél és az eső. Azt is olvastam, hogy a macskaköves, meredek utcák, vizesen nem igazán motorosbarátok. Hát, én pont erre jártam, mikor elkezdett csepegni az eső. Beírtam úticélnak Mafrát, és elindultam haza. Lisszabonból ennyi jutott, ide is érdemes lesz visszajönni.

10cproi190614-185026.JPG

Ezek a felhők nem hiányoztak.

Végül is mázlim volt, eláztam, de nem pacallá. Ahogy kiértem a városból, elállt az eső, és kezdtem megszáradni. Az alapterv az volt, hogy Estorill-ban fogok lakni, de nem találtam szabad szobát. Reggel még úgy gondoltam, majd visszafelé megnézem a verseny pályát, ahol 1958 és 1996 között rendeztek futamokat, és az utolsót Villeneuve nyerte. Mivel az eső ezt is meghiúsította, úgy döntöttem megajándékozom magam pár finomsággal. Kerestem egy Aldi féle nagyobb közértet, és hat eurót költöttem csupa hízlaló dologra.

img_6292.JPG

Ment a habzsi-dőzsi délután.

Mivel korán volt még, és mozogni is alig tudtam a fánkoktól (egyet meghagytam), ledőltem egy kis délutáni sziesztára. Ami olyan jól sikerült, hogy este hétig szunyáltam, és arra ébredtem, hogy rohadtul éhes vagyok. Ezt magyarázza el nekem valaki, puffadtra ettem magam pár órája, kis alvás, és farkas éhesen ébredek. Miért?

Miután előző nap kiderült, hogy az étterem egy köpésre van, nekivágtam gyalog a vacsorának. Legalább mozgok kicsit evés előtt és után. Egy dolgot nem vettem számításba, hogy az úton nincs járda. Nem volt nagy forgalom, de azért 5-6 alkalommal be kellett ugranom az útmenti dzsinzsásba. "Mamma" a szakácsnő, már törzsvendégként fogadott, még rám is vigyorgott. Bevált dolgokon ne változtass alapon, ugyanazt kértem mint előző este, csak most én is söröztem. Mamma kicsit megturbózta a menüt, végül egy teljes terülj-terülj asztalkám lett.

img_6301_1.JPG

Húú, összefut a nyál a számban még most is. Utána egy cigi, tiszta Kánaán!

A séta visszafelé még izgalmasabb volt, mert sötétedett erősen. De élve visszakerültem a szállásra, megint leültem a padomra, és elmélkedtem egy darabig a világ dolgain. Aztán dolog volt, a délutáni szieszta miatt még nem volt szállásom másnapra, ami már újra Spanyolország lesz.

Folyt. köv.

img_6270_2.JPG

A "kötelező" fotó.

10cproi190614-191416.JPG

A "Lisszaboni futár".

img_6299_2.JPG

Izgalmas lehet itt lakni. Tiszta orosz rulett kilépni az ajtón.

img_6304_2.PNG

Főzni meg hangosan beszélni azt nagyon tudott a drága.

img_6306.JPG

A szomszéd birtok.

10cproi190614-191237.JPG

Lisszabon.

 

 

 

 

 

 

portugália motorostúra El Camino CB 1000 R

2019\07\24

8222 kilométeres El Camino. 7.

Portugália, közeledik az igazi világvége.

"Mindig tankolj és pisilj, ha van rá lehetőséged!" Laci barátom örök érvényű szavait sokat idéztem az Út során, főleg a spanyolok foghíjas benzinkút hálózatának keresgélése közben. 130 kilométer megtétele után még nem álltam ki tankolni, pedig sokszor kellett volna. Mert mondjuk -esetleg- a következő 150 kilométeren -működő- kút nem volt. Végül egyszer sem kellett tolni a Bestiát, de pár hajszálam biztos kihullott, mikor a benzinszintjelző szerint már minden nafta elfogyott. És ez nem egyszer fordult elő... A másik örök érvényű mondás: "soha ne vezess fáradtan!"  És igen, jó délután 3-4 körül megérkezni, a pakolás, a lánc és saját magam rendberakása is kevésbé megterhelő, mint késő este. A napi átlag 350 km-re jött ki, ezt játszva lehetett teljesíteni, és a szállásokhoz érve, még használható állapotban voltam.

Az utolsó spanyol szakasz nagyon szép volt, az óceán is felbukkant néha jobbról. A navigáció a határ előtt megint megviccelt, bevitt egy olyasmi útra, amit itthon "a telekhez vezető út"-nak neveznénk. Aszfaltozott volt, de még egysávosnak is szűk. Egy kávézó miatt sértődhetett meg, mert visszafordultam egy fotó erejéig, de a kávé is remek volt.

img_6174.JPG

A Jumboli kávéja legalább olyan isteni, mint a kilátása.

Ez már nagyon sűrűn lakott rész volt, egymást érték a kisebb-nagyobb települések. Hűvös, de napos idő volt, nem is értettem, hogy június közepén Spanyolországban, hogy lehet ennyire hideg. Aztán jött egy ködös szakasz, a hőmérő lement 7 fokra, megint fel kellett vennem az esőruhát. A jó a rosszban, hogy nem tejködbe kerültem, a látótávolság elfogadható maradt. Kb egy jó másfél órát cidriztem, aztán újra kisütött a nap. De utólag már azt mondom, hogy jobb volt a 10-15 fok, mint a 35. A hideg ellen fel tudtam öltözni, de a forróságban sem vetkőztem pólóra, meg fürdőgatyára. Melegben ugyanakkorát lehet esni, mint hidegben, csak ha kevés a ruha, sokkal jobban fáj. Szóval, szépen megérkeztem a portugál határ elé, amit megint nem jelzett a navi. Egy trükkös kereszteződés volt, egy hosszú híddal, ami összekötötte a spanyol Valencát, a portugál Tui-val.

p_3.jpg

Felettünk a vasút megy.

A napi cél Porto volt, illetve egy kicsit előtte. Portugáliában is sütött a nap, egy hosszú gyorsforgalmi szakasz kivételével, város várost követett. Az egyik nagyobbacskában megálltam tankolni, és az esőruhát levenni. Először használtam a "bom dia" köszöntést, és az "obrigado" köszönömöt. A benzin vételezése után seperc alatt a hotelhoz értem, ráadásul náluk az órát is vissza kellett állítani. Az egész túra legrövidebb távja volt az aznapi, 235 km. 

A becsekkolás megint flottul ment, az első emeleten kaptam szobát, kilátással az útra. Parkolni itt is közvetlenül a bejárat mellett tudtam, egyedüli motoros voltam. A hotel Vianorte is tipikus útmenti szállás volt, kopott, zajos, de egy éjszakára tökéletes, reggelivel 45 euró. Terveztem egy esti Porto látogatást, de olyan vihar kerekedett, hogy lemondtam róla. Helyette megkezdtem az ismerkedést a portugál sörökkel, tökéletesen elfogadható. A vacsoráig még bőven volt időm könyvelni, és a másnapi szállást lefoglalni.

img_6192_2.JPG

Nem egy oszták schniczel, de finom volt. A pincérek viszont simán felléphettek volna a lart pour lart színpadán.

Éjszaka jól jött a füldugó, megállás nélkül ment a forgalom az úton, az ablakokat pedig kb 88-ban szerelték be, szóval a zajszigetelés már nem volt tökéletes. De jót aludtam, reggeli 7-től volt, és meglepő módon nem én voltam az első. A kávé itt is rendben volt, de a kaja szegényes. "azzal főzünk amink van" címszóval, én azért betermeltem egy embereset az első portugál reggeliből. Kártyával fizettem, felültem a vasra, és szinte beszippantott a reggeli forgalom.

Porto 250000-es nagyváros, kaotikus forgalommal. A hatból, két hidat nagyon szerettem volna látni, és legalább az egyiken átmenni. Mindkettő összejött, az Első Lajos hídon átmotoroztam, az Arrábida hidat pedig lefotóztam. A Lajos hídon pont úgy állt a forgalom, mint nálunk a Lánchídon.

img_6196_2.JPG

Porto, ponte Arrábida.

img_6201_2.JPG

A rakparti házak. A túlpartról látványosabbak.

Portón belül nem használtam a navit, inkább az orrom után mentem, és bejött a dolog. Miután az egyik hidat megtaláltam, maradtam a folyó mellett, és bíztam a szerencsémben. Nem is hiába, mert a híres sokablakos rakparti házak után, már jött is a Lajos híd. A fotó nem a sajátom, a hömpölygő forgalomban nem volt idő megállni.

luis_hid.jpg

Az öreg Gustave értett a vashoz.

A híd túloldalán az első lehetőségnél félreálltam, és beírtam a naviba Avierot, amit köztes megállóként beterveztem Liszabon előtt. A másik terv Coimbra volt, de Aviero lett a nyerő. Ez egy amolyan Velence szerű város, de csak egy csatornával, és óriás motoros gondolákkal. Nem nagy szám, de útba esett, és pár képet megért. 

aveiros-canals.jpg

Aveiro.

Aveiro után átmentem egy kisvároson, ahol rengeteg gólya volt. Mindenhol hatalmas fészkek, alattuk hatalmas gólyafos foltok, de tényleg nem kispálya volt. Máshol is láttam gólyákat, de itt rengetegen voltak.

10cproi190613-165958.JPG

Megúsztam a pottyantást.

Innen Lisszabonig gyorsforgalmi úton mentem, ami haladós volt, de semmiképpen nem unalmas. Minden újdonság, minden különleges volt. Egy Mafra nevű helységben foglaltam szállást, a neve nem mondott semmit, de végül az egész túra legvarázslatosabb két napját töltöttem itt. Egy lovas farmon laktam, az istállók alatt voltak a szobák. Ez furán hangzik, de nem pisiltek a fejemre. A terep dombos adottságai miatt, valaha így tervezték meg az épületeket. Én még soha nem voltam lovak közelében, óriási élmény volt. A pacikon kívül, kutyák, macskák, csirkék, kakasok, és libák is voltak. A kicsinyét féltő liba-pár, nagyon határozottan lépett fel ellenem, ha túl közel mentem hozzájuk. Érkezéskor teljesen kihaltnak tűnt a hely, de mire kezdtem volna megijedni, előkerült a szállásadónő. A szállásadónő, aki egy szálfaegyenes tartású, egy csepp súlyfelesleg nélküli, lovaglóruhát viselő, jó 70-es hölgy volt. Próbáltunk angolozni, de az activity inkább működött. Plusz (utólag) Ő kapta az egész túra legkedvesebb, legszeretetreméltóbb embere címet. A környezet is egy csoda volt, de Ő, és a másnap reggel megismert férje, nagyot dobtak a "vannak még jó emberek" hitemen.

img_6217.JPG

Quinta do Brejo.

Ilyen közel, még sosem laktam a motoromhoz, az apartman ajtaja elé állhattam közvetlenül. Mert volt nappali, fürdő, kis konyha, ebédlő, és persze a háló. Két üveg víz és a wifi kód az asztalon várt. Ahogy körülnéztem, már fordultam is vissza, és lefoglaltam még egy éjszakára, tökéletes bázis volt. Ment a dolog.

img_6222.JPG

Nem kellett sokat cipelni a pakkot.

Miután jól szétszórtam a dolgaimat, lefürödtem, megcsináltam a "könyvelést", neteztem kicsit, nagyon megéheztem. Azt már tudtam, hogy helyben nincs vacsora, de a szállásadóm javasolt a közelben egy vendéglőt, az egyiket a kettőből. Motorra ültem és megkerestem, talán egy kilométert sem mentem. A kricsmi két szobából állt, az ivó, és az étterem. Mondanom se kell, melyik volt üres... A fordítót használva megrendeltem a kaját, és amíg vártam, befutott két olasz is, akik aztán szintén a Quinta do Brejoban laktak.

img_6237.JPG

Egy szám eltérés a rendszámban!!!

img_6234_2.JPG

Itt is közel tudtam parkolni.

Az Út legfinomabb vacsoráját itt ettem, egyszerűen isteni volt. Az olaszok söröztek, én csirke voltam, kólát ittam hozzá. Kicsit gyakoroltam az olasz tudásomat, az kiderült, hogy másnap Ők is Lisszaboni gurigát terveztek. Tele hassal vissza gurultam a szállásra, kicsit ejtőztem  még a padon azon elmélkedve, hogy milyen szerencsés is vagyok. Másnap Cabo da Roca, a túra végpontja várt.

Folyt. köv.

img_6236.JPG

10 pontos kaja.

img_6215.JPG

Valahol útközben.

img_6231_2.JPG

Minden a lovakról szól.

img_6242_2.JPG

Védik a kicsit, el lettem hajtva. 

 

 

 

 

 

portugália motorostúra El Camino CB 1000 R Quinta do Brejo

2019\07\19

8222 kilométeres El Camino. 6.

A spanyol "világ vége".

Nem mentem be egy templomba, múzeumba, vagy egyéb turisták által látogatott helyre sem, ez a túra nekem csak a vegytiszta motorozásról szólt. Rengeteg időt -és pénzt- spóroltam ezzel meg. Természeti szépségből viszont elképesztő mennyiséget láttam, csodaszép a Világunk. Európa olyan arcát láttam meg, amilyet eddig még nem. Sokfelé jártam eddig, de az óceán látványa kimaradt. Igazán felemelő érzés volt, egy "szárazföldi patkánynak".

img_6141.JPG

Fisterra, Faro. A túloldalon Amerika!

Este megvolt az első mosás. Vittem kis üvegben mosószert, a mosdóban kimostam egy szett alsóneműt, és bíztam a gyors száradásban. Remek reggeli után bepakoltam pár dolgot a hátizsákba, és 9 körül nekiindultam Santiagonak. A kapun kilépve ez a látvány fogadott.

img_6111.JPG

A motor hőmérője szerint 6,1 fok volt.

Egy gyors törölgetés után, kéjes élvezet volt standard módon felszállni a nyeregbe, nem becsúszni a tank és a csomagok közé. A naviba beírtam a Szent Jakab székesegyházat, és tűz. Nagy volt a forgalom, de mindössze 6 kilométert kellett megtennem. Persze nem tudtam a térre bemenni motorral, és még a parkolás is necces volt, de bíztam a szerencsémben. Pár száz métert kellett sétálnom, korrektül ki volt táblázva az irány. Sokszor olvastam, hogy a vándorok megkönnyezik a székesegyház látványát. Nos bennem nem váltott ki ilyen érzelmeket, de nem is gyalog tettem meg az utat. Szép volt nagyon, de még a kapukat sem nyitották ki. Lőttem pár képet, megcsináltam a kötelező szelfit, és visszasétáltam a Bestiához, egy büntetés, vagy elszállítás nagyon nem hiányzott. De nem volt semmi gond, éppen felvettem a sisakot, mikor megláttam, hogy a Camino hivatalos irodája van szemben. Kicsit tanakodtam magammal, aztán inkább újra nekivetkőztem, ez a tökéletes hely pár apró ajándék beszerzésére. Rengetegen voltak  bent, vagy százan álltak sorba, a hivatalos oklevélért, amit csak az kap meg, aki Sain Jeanban kiváltotta a Camino útlevelet. Minden hivatalos zarándok szálláson be kell pecsételtetni, és ha az összes megvan, itt kiállítják a passzust, hogy teljesítetted az El Caminot. Kicsit lazítottak a bevett gyakorlaton, ma már ha biciklivel mész végig, akkor is jár a papír. Vettem két matricát, két hűtőmágnest, és egy vékony bőrszíjra fűzött kagylót. Ennél eredetibb nincs is.

img_6129_2.JPG

Mire kijöttem, egy Észt Harleys csapat állt mellém. Én még a táblán kívül, Ők már csak a full tilosban tudtak megállni.

A kincsekkel a zsákomban nekivágtam a spanyolok világ végének, Fisterrának, amit mondanak Finis terrának is. Finis= vége, Terra= föld. 80 kilométerre voltam tőle, az idő egyre melegedett, a városból kifelé már 10 fok fölé ment a hőmérő. A táj csodás volt, az út takaros városkákon át vezetett. Az óceánt balról, egy kanyarból kijőve láttam meg először. Sok vándor gyalogolt az út szélén, nekik ez szinte kötelező kör, így lesz kerek a Szent Jakab Út.

Fisterra igazi tengerparti városka, de más mint mondjuk az olasz üdülőhelyek. Nincsenek nagy szállodák, talán az Albániában látottakhoz hasonlított leginkább, de jó értelemben. Nekem Faro-ig kellett elmennem, ott van a világítótorony, onnan nincs tovább. Egy nagy parkoló van építve, sokan voltak, de nem volt tömeg. Mentem ameddig lehetett, de végül egy behajtani tilos tábla előtt leállítottam a Bestiát. Rajtam kívül egy olasz motort láttam, de annál több bringást és gyalogos vándort. Lesétáltam a földnyelv végére, ahol az Út első igazán torokszorító élménye várt.

img_6135_2_1.JPG

Ez az El Camino igazi végpontja. Miután végig gyalogoltál bő 800 kilométert, még hozzácsapsz 80-at, hogy ezt meglásd. Itt azért kapart a torkom kicsit. Nagyon nagy tisztelet nekik!!!

Persze csináltam egy csomó képet, és találtam segítőt aki engem is lefotózott. Itt is vettem egy matricát, bevágtam az energia szeletemet, és elindultam visszafelé Santiagoba.  Kicsit meghúztam a gázt, vásárolni akartam pár dolgot, fogytak a készleteim. Az út visszafelé is szép volt, szerencsére egy terelés miatt másfelé mentem, mint ahogy jöttem. Kora délután értem a városba, most a szemem után motoroztam, a szállodához közeli bevásárló központot kerestem. A Lidlben kezdtem, víz, kis délutáni csoki, egy sör, meg pár banán. A Dechatlonban pedig vettem egy fürdőgatyát, nem úszni akartam, de úgy gondoltam, kevésbé fog fázni a legnemesebb szervem, egy vastagabb alsóban. (működött) Megtankoltam, nem akartam reggelre hagyni. Öt perc alatt hazaértem, a szállás tényleg közel volt.

A hotelban átöltöztem "civilbe", megettem a nasit, megittam a sört, és nekiláttam a "könyvelésnek". Megkerestem, és lefoglaltam az első portugál szállást, mire végeztem közeledett a vacsora idő. Nagyon jó nap volt, 210 km volt a menet, láttam az óceánt, és eljutottam a világ végére. Eső semmi, a hideg ellen jól felöltöztem, mondhatom hogy tökéletes nap. A vacsora most most háromból három 5-öst kapott, nem volt gyenge láncszem. Az étteremben ment a tévé, azt mutatták, hogy Andorrában hóvihar, Barcelónában pedig jégeső tombolt. Fasza, pont arra megyek egy hét múlva. Mindegy , azt a kerítést majd akkor, ha odaértem.

A mosott ruhák persze reggelre sem száradtak meg, de ezen nem aggódtam sokat. Bezacskóztam őket, pont volt még egy váltásnyi. Reggeli, két finom kávé, és felpakoltam a cuccokat. Kártyával fizettem, 120 euró volt a két nap, reggelivel, vacsorával, pont benne a keretben. Nekivágtam az utolsó spanyol szakasznak, a következő szállás Porto,ban várt.

Folyt. köv.

img_6122_2.JPG

A Szent Jakab székesegyház.

img_6156_2.JPG

A világ végén vagyok.

img_6149.JPG

Emléktábla egy Nagy Embernek.

img_6132_3.JPG

Innen már gyalog.

img_6148_2.JPG

Egy matrica az utolsó táblán.

10cproi190611-163157.JPG

Errefelé az időjárás is más. Nem áztam meg...

 

motorostúra El Camino CB 1000 R Fisterra

2019\07\15

8222 kilométeres El Camino. 5.

Végig a Szent Jakab úton.

Naplót vezettem az Út minden napjáról. Indulás, érkezés, megtett távolság, költségek, benyomások. Egy kockás füzetbe vezettem minden adatot, kíváncsi voltam, mennyiből jön ki a kaland, és nem akartam elfelejteni az apró, de később fontos részleteket. 100 eurót terveztem a napi költségekre, a következő elosztásban. Szállás reggelivel: 50 euro, benzin 30 euro, kaja-pia 20 euro/nap. Felírtam a külön a kártyás, és a készpénzes költéseket. A szálláson tudtam a legjobban spórolni, csak három alkalommal aludtam drágább hotelban, és vagy ötször olcsóbban. A fogyasztás nagyon barátian alakult, pedig egy 1000-es naked nem fogyaszt keveset. Az eddigi átlag 7.5 liter volt, ezt vettem alapul, de most tényleg tatásba húztam a gázt, nagyjából 6 litert evett a Bestia 100 kilométeren. Benne maradtam a keretben, de egy úszógatyán kívül nem is volt semmi extra kiadás.

img_6040.JPG

A spanyol benzinkút hálózat fele nem működik. Ez momentán igen.

A 8. nap amolyan mélypont féle volt. Egész éjjel legyeket üldöztem a szobában, azok ellen a füldugó sem segít, ha az orrodra száll. Mint kiderült reggeli csak fél 9-től volt, de a presszós lány olyat láthatott az arcomon, hogy csinált nekem soron kívül egy pöpec omlettet szalonnával, finom kávéval és narancslével. A "gracias" mellé kapott egy eurót, meglepődött, de megköszönte és bedobta egy kávés dobozba, biztos az a közös jattos.

img_6023_2.JPG

Kellett az energia, akkor még nem tudtam mennyire!

Fizettem és átgurultam a kútra, a Bestiát is jól akartam lakatni. A kút zárva volt, és senkitől sem tudtam felvilágosítást kérni. Mindegy gondoltam, majd a következőnél. Beállítottam a navit, és nekivágtam az ismeretlennek. Kicsit amerikai filmes volt, elhagytam a hotelt, és 35 kilométerig nem láttam embert. Se semmilyen jelét annak, hogy lesz benzinkút. Jobbra láttam, hogy pár kilométerre város van, lefordultam az útról és gondoltam addig kőrözök, amíg kutat nem találok. Se kút, se ember. Basszus, akkor esett le, hogy vasárnap van, ráadásul korán, elkezdtem izzadni, pedig hideg reggel volt. Végre megláttam egy kocogó csajt, elévágtam, sisak le, és a legjobb spanyolságommal kérdeztem meg, hogy "benzin?". Rögtön megtanította a benzint spanyolul, ami "gasolin". De segített, a körforgalomnál menjek egyenesen, és a következő városban lesz nyitva tartó kút. Kb 5 km. Megköszöntem, és elindultam a jelzett irányba. Háát, az az 5 kilométer inkább 15 volt, de végül csak sikerült tankolni. A navi meg folyamatosan nyomta a rizsát, hogy merre menjek, de gondoltam tankolás után majd csak észhez tér. Nem tért, elkezdett visszafelé irányítani. De ezt, legalább 10 kilométerig nem vettem észre. Azért egy idő után csak ismerős volt a környék, megfordultam, és újra indítottam a rendszert.

Összességében, vagy 50 kilométert dobtam el, de végül nekivágtam a napi célomnak, Valencia de don Juan-nak. A néptelen utak itt új értelmet nyertek, tényleg senki de senki sem volt rajtam kívül az úton. Unalmasnak azért nem nevezném, természeti szépségek között motoroztam, szikrázó napsütésben, de kb 12-13 fokban. Mocsok hideg volt,  majd le fagyott mindenem. A legjobban a lábaim és a mellem fázott.  A sárga nejlon esővédőt felvettem, az szigetelte a menetszelet, a mellkasom rendben volt, de a lábaim, nos azok bizony fáztak tovább. Dél körül találtam nyitva egy presszót, rég esett olyan jól a kávé, mint ott és akkor. Ha már megálltam, akkor cigi-pisi, energia szelet, meg pár kép. 

img_6031.JPG

A spanyol kávé veri az olaszt!! 

15.30-kor álltam meg a szálló előtt, most nem volt keresgélés, centire pontosan. A Hotel Valjuncoban nemcsak reggeli, de vacsora is járt a szobához. Meg medence, de azt a hideg miatt offoltam. Miután a szokásos rituálémat megcsináltam (lepakolás, felcipekedés, kipakolás, fürdés, átöltözés), lementem felderíteni a helyet. A bárban ittam egy kávét meg egy sört, és a pultos lánytól megtudtam, hogy a vacsi itt is fél 9-től van. Addig volt időm bőven, megcsináltam a "könyvelést", lebonyolítottam pár hívást, és még egy kis séta is belefért. A hotel egy lakópark szélén volt, kellemes környezetben, egy kis tavacska partján. 

img_6066.JPG

Még kacsák is voltak.

A vacsora három fogásos volt, leves hús, süti, mind ízlett. Ugyanaz a lány volt  szolgálatban aki délután a bárban, kiderült hogy migráns, a Kanári szigetekről jött ide. Pont a húsnál érkezett egy spanyol nyugdíjas csapat, akkora lármát csaptak, hogy majdnem felszaladtam a füldugókért. Húszan egyszerre beszéltek a kanári kislányhoz, de megbirkózott velük.

Nagyon jót szunyáltam, nem zavart meg senki és semmi. Reggeli itt is 8.30 tól volt, tehát felpakoltam előtte, csizmában reggeliztem. Itt tudtam először útravalót gyűjteni, egy csomagolt csokis fánkot tettem a tanktáskába. 9 után indultam, Santiago de Compostella volt a napi cél, Castiliából Galíciába tartottam. Nagyon hideg volt, kicsivel 10 fok felett, de szerencsére a nap legalább sütött. 

astorga.jpg

 Az Astorgai vár egy csoda, és az út pont előtte megy el.

Egyre több vándort láttam az úton, olvastam, hogy van egy "lájtos" El Camino, amikor Leónból mennek Santiagoba. Nagyon profin kitábláznak mindent, minden átkelő, minden pihenő táblával van jelezve. Érdekesség, hogy nem a városban a zebrán van átjáró az útvonalon, hanem az országút közepén jelzi nekik a tábla, hogy át kell menni a túloldalra. De sosem tartottak fel, vagy éreztem volna veszélyesnek ezt az átkelést. Ritka a szóló vándor, leginkább párban mentek, de láttam 4-5 fős csapatot is. 

10cproi190610-154257_2.JPG

A gyalog vándornak nem jár aszfalt.

img_6083_2.JPG

A Szomjas Vándor kútjánál. 

Santiagót már messziről kiszúrtam, azért egy százezres város már nem kicsi. Totál keresztül kellett mennem rajta, a Hotel Castro pont a túloldalon volt. Igazi útvesztő, viszont széles utak, és a navigáció is jól kiismerte magát benne. A szállóhoz közeledve több benzinkutat, egy Lidlt, és egy nagy bevásárlóközpontot is láttam. Megint a bejárat előtt tudtam parkolni, nem volt nagy tömeg. A bejelentkezés itt is olajozottan ment, a köszönésen és a nevemen kívül nem sokat erőlködtem. A pultban lévő hölgy, nagyon kedves volt, kaptam wifi kódot, és megmutatta merre van a szobám. Felmentem, megnéztem, és már fordultam is vissza hozzá, hogy maradhatok-e két éjszakát foglalás nélkül. Merthogy a szoba nagy, kényelmes, világos és tiszta volt, és Santiagóra és Fisterrára úgyis terveztem még egy napot, minek keressek tovább?? Bólintott, le volt vajazva a két éjszaka, reggelivel, vacsorával. SZUPER!!!

img_6105_2.JPG

Tökéletes hotel pár napra. Tiszta, és a kaja is jó volt.

A vacsora két fajta menüből volt választható, én az "A"-ra szavaztam. Az első ötöst kapott, de a második csak egyest. A süti szintén finom volt, szóval a mérleg pozitív. A pincérrel olaszul karattyoltunk, végül is jókat vigyorogtunk mindketten. Vacsi után felmentem a "lakosztályomba", ahol végre igazi fiús kupit csinálhattam, hiszen reggel nem kellet csomagolni. Ez egy kellemesre sikeredett nap volt.

img_6108_2.JPG

A legjobb itt a sör volt....

10cproi190610-170939.JPG

Galicia nagyon vadregényes.

10cproi190610-200624.JPG

Nekem fél óra volt, gyalog fél nap. Ha minden jól megy...

Folyt. köv.

 

spanyolország motorostúra El Camino Santiago de Compostella Szent Jakab út CB 1000 R

2019\07\13

8222 kilométeres El Camino. 4.

Na menjünk spanyolba!

Indulás előtt a franciáktól tartottam leginkább. Volt bennem egy "egészséges " francia gyűlölet, ami szinte minden magyarban benne van. Nincs ebben semmi kivetnivaló, a franciák a németeket gyűlölik, ez tény. Olyan rémhíreket hallottam, hogy magán autókból vadásznak a gyorshajtókra, és a bukósisakra-ruhára egy valag fényvisszaverőt kell elhelyezni, minket magyarokat pedig, még a németeknél is jobban utálnak. Szóval a francia rész volt a kötelező rossz. Ehhez képest teljesen beleszerettem Franciaországba! Csodaszép, csupa kedves ember, és van valami egyedi, összetéveszthetetlen stílusa. FRANCIAORSZÁG NAGYON TETSZETT!!!!!

Reggel 7 után már úton is voltam a spanyol határ felé. Hűvös, de szép napos idő volt. A franciák nem koránkelők, csak a pékségek voltak nyitva. Messziről már látszott a Pireneusok, jó érzés volt a tudat, nemsokára átmegyek rajta. Takaros városkákon mentem keresztül, errefelé már láttam pár Caminós vándort az úton. Egy Aldi parkolója mellett úgy döntöttem, ennék valami gyümölcsöt. Vettem két banánt, gondoltam egyet most, egyet később eszek meg. De olyan finom volt, hogy befaltam mindkettőt. Saint Jean Pied de Port volt az utolsó város a francia oldalon, onnan indul a "Francia út". Kicsit körül akartam nézni, meg pár fotót készíteni. 

saint-jean-pied-de-port-gr65-france-1.jpg

Az első ami gyanús volt, a spanyol nyelvű táblák. Átgurultam én egy hangulatosan nyüzsgő kisvároson, de a névtáblát nem láttam. A navi sajnos nem mondja, hogy országhatár lesz, úgyhogy egyszercsak a spanyol oldalon mentem felfelé a Pireneusok szerpentinjén. Azt még otthon eldöntöttem, hogy sosem fordulok vissza, tehát Saint Jean fotózása elmaradt. Annyi baj legyen, olyan úton mentem a mi a Glocknert, az albán SH 20-asal ötvözte. Aki nem járt még a Pireneusokban, el sem tudja képzelni, hogy ilyen van!! Nálam a dobogó első fokára ugrott, minőség és vonalvezetés terén. Ez lehet a helyi menők "Mátrája", elég sok motoros volt az úton, de csomag és utas nélkül. Az egyik kanyarban besokallhatott valaki, egy motor volt a szalagkorlátra kenődve, mentőautó és sok motoros állt mellette. Én mentem kitartóan felfelé, aztán egyszer csak felértem az út legmagasabb pontjára, ahol egy nagy parkoló volt kialakítva. A kamera ment végig, de most itt volt az idő pár fotó készítésére is, meg pisi-cigi szünet is járt már, tehát begurultam a parkolóba.

Szép volt a panoráma, de nem az a besza-behu látvány. Éppcsak hogy levettem a sisakot, beállt mellém egy TV-s autó, és ugrik ki a kamerás, meg a mikrofonos faszi. Ennyire híres lennék? De nem, jöttek rendőrök, aztán a mentőautó, és végül a motorosok. A rendőr rám öntött egy spanyol szózuhatagot, amiből azt hámoztam ki, hogy mentő helikopter jön a motorosért, tehát húzzak a francba mert útban vagyok. Nem volt mit tenni, visszaöltöztem, és húztam tovább. Azért egy-két képet sikerült csinálni.

img_6009_2.JPG

A tábla szerint Navarra tartományban voltam.

Lefelé a túloldal is fantasztikus volt, még egy kis "farokhosszabbítás" is befigyelt. Utolértem három spanyol motorost, és szép módszeresen levadásztam őket. Nem, nem 1000-es sportgépek voltak,  csak kisebb, 5-600 körüliek, de azért az egómnak jót tett. Egyébként azt előre eldöntöttem, hogy ez a túra nem a majrécsík nézegetéséről fog szólni, pedig az Út fele a legjobb féle szerpentin volt. De úgy okoskodtam, hogy SEMMI hiba nem fér bele, se műszaki, se egészségügyi, tehát tényleg street legall-ban nyomtam végig. És meg kell mondjam, így is nagyon élveztem minden kanyart.

10cproi190608-183205_2.JPG

Itt vannak ám távolságok, és a vándorok ezt a táblát nem motorról látják. Egy hónapnyi "séta".

Pamplonában nem találtam szabad szállást, ezért kicsit távolabb, de az útvonalamon, Calahorra-ban foglaltam szobát. Spanyolország nagyon más volt, mint Franciaország. A spanyol oldal is nagyon szép, de valahogy minden kopárabb, a városok is. A Citroent és a Renaultot felváltotta a Seat. (Egyébként mindkét országban a legnépszerűbb francia típus, a Citroen C 5, abból rengeteget láttam.) Motorosokból mindenhol sok volt, a franciák köszönnek, a spanyolok is integetősek. Minden domb tetején castillo van, az épületek zártabbak, inkább befelé fordulnak, mint az utcára. De a köztereken sok az ember, minden kocsma vagy kávézó előtt rengetegen ültek az ernyők alatt.

Én simán elhiszem, hogy a spanyolok találták fel a spanyolviaszt. De feltaláltak egy remekül használható utat is. A fizetős autópályáktól szinte látótávolságra, építettek jó szélesen egysávos, viszonylag gyors utakat, amik ugyan bemennek a városokba, de előtte és utána haladósak, gyakorlatilag nulla forgalommal. És ez az egész országra jellemző. Tetszett!

calahorra.jpg

Körforgalom Calahorrában.

Calahorra La Rioa tartományban van, 25 ezres kisváros. Nekem a Hotel Calahorrát kellett -volna- benne megtalálnom. A navigáció rögtön az első körforgalomnál azt mondta, hogy célnál vagyok. Volt ott kórház, benzinkút, buszforduló, egy bevásárlóközpont, de hotel nem. Kérdezősködtem a kúton, a kórház parkolójában, de nem kaptam (vagy csak nem értettem) egyértelmű választ. Beírtam újra a naviba, és elindultam egy, a városból kifelé vezető úton. Mentem vagy két kilométert, de semmi. És itt történt az út legneccesebb esete, rosszul tehettem be a telefont a tartóba, és kiesett, le az út közepére. Leugrok a motorról, és futok az út közepén heverő telóért, mikor látom ám, hogy egy sárga villogós furgon jön pont az én sávomban, mögötte egy óriási teherautó. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy centiken múlott. De közel volt, nagyon közel. Sikerült felkapnom a telefonom, és leszaladni az út szélére. A furgonos nyomta a dudát mint az őrült, gondolom nem viccből küldték az óriási kamion elé. Az se megállni, se kikerülni nem tudott volna, se engem, se a telefonom. A telót Lunatik tok védte meg, engem meg a Jóisten, meg a szerencse. 

Reszkettem rendesen, úgy gondoltam az első lehetőségnél megállok egy cigire, és visszafordulok a város felé. Nahát az első lehetőség a hotelom volt. Ennyi. Tanulság? ne kapkodj, ne pánikolj, és a telefont rögzítsd rendesen. Többé nem fordult elő.

img_6019.JPG

Motor parkoló a bejárat mellett.

A hotel egy normál spanyol útmenti hotel volt, benzinkúttal, nagy parkolóval, később több hasonlóban is megszálltam. Szerencsésen leparkoltam pont a bejárat mellé, és becsekkoltam. A szoba az útra nézett, de az ablak jól zárt. Lezuhanyoztam, átöltöztem, és lementem a bárba. A bár neve Becquer volt. (emlékszel erre a névre?) Nyugtatónak leküldtem egy korsó sört, na az meg is ütött rendesen. Ettem rá egy szendvicset, attól meg elálmosodtam. Felmentem a szobámba, ledőltem, és egy nagyon klassz kétórás alvás sikeredett belőle. 

img_6025.JPG

Shaq Becquer, vagy magyarosan: Segg Bekúr. Szét röhögtem magam.

Valamikor 7 után lementem vacsorázni. Mint megtudtam, Spanyolországban fél kilenc előtt nincs vacsora. De azért egy hot-dog-ot csináltak nekem, amit egy kis sörrel lekísértem. Wifi csak a bár környékén volt, tehát maradtam, előkaptam a laptopot, és megírtam az "Úton vagyok"-ot. Ez a nap elég mozgalmasra sikeredett, 10 körül mentem szunyálni.

Folyt. köv.

 

 

 

 

spanyolország motorostúra El Camino cb 1000 r Calahorra

2019\07\11

8222 kilométeres El Camino. 3.

Franciaország rabul ejtett.

Év elején még kerestem társat az Út-ra, de senkit sem találtam. A barátaimnak nem fért bele, a feleségem sem vállalta kocsival a "sherpa" szerepét. Még motoros társkereső hirdetést is feladtam, de semmi. SZERENCSÉRE!!! Ez így volt kerek, így volt tökéletes, hogy egyedül mentem. Ekkora szabadságot még sosem éreztem. Egész életemben nőkkel éltem, gyerekként és fiatalon anyámmal, aztán a nősülés után a feleségemmel. A lányom születése után még egy nő lett a családban. Szóval sosem volt gondom például a mosásra, vagy hogy mi kerül az asztalra. Ezek a feladatok most rám vártak, de mindent sikerült megugrani. És még valami: "no women, no cray". 

A Bar B'rock hotelból 8 után, szép napsütésben indultam a következő célom, Condom felé. A város nevén kívül semmilyen más okom nem volt odamenni. De mivel útba esett, úgy gondoltam már a poén miatt is megéri megnézni. Viszont a  Toulouse-i Airbus múzeumot mindenképpen útba akartam ejteni. Nem vagyok nagy repülés rajongó, de a Concord eredetiben azért izgatott. Kerülő volt, de nem túl nagy. 10 órakor masszívan elkezdett esni az eső. Esőruha fel, a Concord látogatásról pedig le-mondtam, ázottan, csapzottan nem akartam bemászni a repülés eme mérföldkövébe.

concord.jpg

Ezt azért sajnálom.

Átterveztem az útvonalat, és egy olyan gyönyörű területre vitt a navi, amilyet csak filmekben lehet látni. Magas, csipkés sziklák között kanyargott az út, ha nem esett volna, rengeteg képet lőttem volna, de így is egy csoda volt. Néha igazi középkori várakat láttam és igazi középkori városkákon mentem keresztül. Az élményt, még a szar idő sem tudta elrontani. A francia Michelin Road 5-ösök remekül működtek a francia esővel áztatott francia utakon.A környéket úgy hívják, hogy:  Causses du Quercy Natural Regional Park. Ide vissza kell jönnöm!!!

francia.jpg

Igazi mese ország.

Ahogy jöttem ki a csodából, az eső is kezdett alábbhagyni. A következő kúton megálltam tankolni, ez azon ritka esetek egyike volt, ahol lehetett pénzzel is fizetni. Vettem egy kávét is, épp azt iszogatom, mikor beállt mögém egy C3-as, és kiszállt egy korombeli nő.Nézegeti a rendszámomat, csóválja a fejét, aztán összeszedte minden bátorságát, és megszólított. "ongroá?"  Egy szót sem beszélt a francián kívül, semmilyen nyelven. De vannak nemzetközi szavak.  Én azt hámoztam ki a mondandójából, hogy nagyon meglepődött, amiért egy kommunista diktatúrában élő magyart lát a hazájában. Ő a médiából úgy vette ki, hogy nálunk még az van, de azért Puskás helyett már Orbán Viktor nevét mondta. Hm. Tájékoztattam, nálunk harminc éve nincs kommunizmus, szabadon utazhatunk, és amint látja a motoromat, lehet magántulajdonunk is. Nem tudom mennyit értett meg a mondókámból, de búcsúzóul megölelt. 

img_5967_2.JPG

Az eső teljesen elállt, egy út menti "félreállóban" nekiálltam vetkőzni. (zárójelben jegyzem meg, a túra során egyetlen kulturált parkolót sem láttam, ahol esetleg még wc is lett volna. Egyetlenegyegyetsem!!!!) Elcsomagoltam az esőruhát, rágyújtottam, és bámészkodtam kicsit. Érdekes táblát fedeztem fel, ennyire korán nem számítottam arra, hogy a Camino jelével találkozom. Megragadtam az alkalmat, és elhelyeztem az első matricákat.

img_5968.JPG

Az Út első kagyló emblémája.

Condomig már nem sok volt hátra, hamarosan megláttam a biztonságos szex kellékéről elnevezett város kezdetét jelző táblát. A kisváros Gers megyében található, errefelé készítik a híres Armanac konyakot, és erről a környékről származott D'artagnan is, aki büszke Gascogne-i volt. Több testőrös utalást is találtam az esti vacsora vadászat közben. 

Szállást a Le Relais de Saint-Jacques-ban foglaltam. A bookingos leírásból nem derült ki, hogy ez egy igazi vándor szállás, közös fürdővel és wc-vel. Zárt ajtó fogadott, egy nagy forgalmú kereszteződés egyik sarkán, csengetni kellett. Az ajtót nyitó srác beszélt valamennyit angolul, kb annyira mint én, tehát remekül szót értettünk. A motorral beállhattam a garázsba, majd következett a romkocsma jellegű épület bemutatása. Volt kerti medence, mosoda, terasz, konyha, tv szoba, és egy becsületkasszás óriási hűtő tele piával. A szobák az emeleten voltak, én a Chagall "lakosztályt" kaptam. Hatalmas szoba volt, egy franciaággyal és két egyszemélyes heverővel. A heverőkre mutatva azt mondta, hogy este ide még jön két holland lány. MIVANMIVAN??-csillant fel a szemem. De vigyorgott, kamu volt, semmilyen csajok nem jöttek. Azért én este sokáig nyitva hagytam az ajtót, biztos ami biztos.

img_5974.JPG

A két heverő üres maradt...

Miután lefürödtem és átöltöztem, a "recepciós" ajánlásával megkerestem a Le Balcon éttermet, ami pár perc séta volt csak. Látszott hogy nem turista vendéglő, tehát finom vacsira számítottam. Az ajtó melletti táblán krétával volt felírva napi menü, nekiálltam lefordítani, nehogy véletlenül csigát vagy osztrigát kérjek. Valamilyen sült hús volt, "szőke hentes" módra. Nagyon jó kaja volt, éhes is voltam, gyakorlatilag kinyaltam a tányért. 

img_5988.JPG

Ilyen franciául leírva. Magyarul: sült hús krumplival, salátával.

Mikor visszatértem, egy orosz rendszámú BMW K 1600 állt a bejárat előtt. Mentem a teraszra sörért, ahol épp egy fickó pipázgatott. A ruhájából láttam, ez tuti motoros. Gondoltam bemutatkozom, és dumálunk kicsit. Kolja volt Szocsiból, egy éve indult, és félúton járt. Khmm, az én túrámat egyből nem éreztem akkora durranásnak. Tökéletes angolja volt, és szeretett is beszélni. Nekem remek az angol bólogatásom, szóval jót dumáltunk. Szintén Portugália felé tartott, csak Ő nemcsak megnézi az óceánt, hanem át is kel rajta. A betyárját, ez a NEM SEMMI!!!

Két sör, és egy pohár bor után elköszöntem tőle, mentem szunyálni. Az éjjel senki se költözött be hozzám, de fél kettőkor a wc-re várnom kellett. Mivel koránkelő vagyok, kifejezetten örültem annak, hogy a reggeliző konyha 5.30-tól használható volt. Self service, de minden átlátható és logikus volt. A kávégép príma kávét csinált (a legjobbat a franciáknál), volt friss baguett, vaj, tojás, lekvárok, pástétomok. Ha a tűzhelyet életre tudtam volna  kelteni, rántottát csinálok, de így maradt a hideg kaja. Egy szavam sem lehet, sikerült finom reggelit készíteni. A Saint Jacques 10 pontos, ha erre vetődsz, ne hagyd ki.

img_5995.JPG

Minden tetszett a Saint Jacques-ban, de ez különösen.

Mivel a szobát még érkezéskor kp-ban kifizettem, nem kellett várnom a recepciós srácra. Reggeli után átöltöztem, és felpakoltam a Bestiára. Még két motor állt a garázsban, angolok voltak, nem tudom mikor érkezhettek. A garázsajtó nyitását is megmutatták előző nap, kitoltam a motort, bezártam magam után, és korán nekivágtam a spanyol határnak. 

Fojt. köv.

img_5986_2.JPG

"Egy mindenkiért, mindenki egyért!"

img_5977_2.PNG

Tényleg létezik ilyen nevű város. Errefelé van Cognac és Cadillac is.

img_5983.JPG

A franciák szeretik a bohémságot.

img_5996_2.JPG

Készül a legjobb francia kávé.

img_5999_2.JPG

Innen nem maradhattam ki én sem.  A firkáló falra pedig felírtam egy Ford Fairlane idézetet.

img_6002.JPG

Reggeli kilátás a szobámból. A táblák számából úgy gondolom, fontos útkereszteződés.

 

 

 

 

franciaország condom motorostúra El Camino honda cb 1000 r

2019\07\07

8222 kilométeres El Camino. 2.

A franciák.

A motor amivel nekivágtam az Útnak, egy Honda CB 1000 R nakad bike. Nem az a kifejezett túramotor, pláne nem, egy ekkora túrára. De mivel nagy az isten állatkertje, én csakazértis megmutattam, hogy lehet hosszú túrát tenni egy streetfighter-el. A hátsó doboz nálam tiltólistán van (nem vagyok pizza futár), tehát az utasülésre tett 2 zsákkal, és egy tanktáskával indultam. Nem volt sok cuccom, de még így is sok felesleges holmit vittem magammal. Például fejlámpára, paprika sprére, és tartalék olajra nem volt szükség. 

img_5812.JPG

A sárga pakkban volt az esőcucc. Az nem volt felesleges.

Az ötödik napon kezdődött az igazi Lone Wolf utazásom. Chevillardból esőben indultam, esett, de szerencsére nem szakadt. Előző este a bookingon foglaltam szállást erre a napra (az Út során végig ezt a megoldást alkalmaztam), a kicsit nyelvtörő: Saint-Martin-Sous-Vigouroux nevű helységbe, a Bar b'Rock hotelba. Lyont mindenképpen el akartam kerülni, tehát szinte csak három, négy tagból álló nevű városkákon mentem keresztül. Az eső hamarosan elállt, és az egyik hosszú nevű városkában megálltam vetkőzni. 

Ez a Rhone-Alpes tartomány nagyon szép. Nemzeti parkokon motoroztam keresztül, viszonylag magas hegyek is vannak, olyan remek utakkal, amire minden kanyarvadász csettint a nyelvével. És délelőtt nulla forgalommal. Patrícia reggeli kávéja után, kellett valami erősebb, úgy döntöttem ha alkalmas helyet látok, kávé-cigi szünetet tartok. Az első útmenti kávézó sajnos zárva volt, pedig nagyon szép nevet adtak neki.

img_5933.JPG

A királyi kávézó ajtaján a "fermé" felirat fogadott.

A következő csehó viszont nyitva volt, és pár motor is állt előtte. Ugyan csak kávézni akartam, de olyan jóízűen faltak a motorosok szomszéd asztalnál, hogy eldöntöttem: ebéd is lesz. (Még itthon elhatároztam, ebéd helyett egy-egy energia szeletet eszem. Az ebéd idő, pénz, és elálmosít. Remekül működött a szisztéma, de egy-két alkalommal "bűnöztem".) Itt is activity volt, "szilvuplé", majd mutogatással mondtam el, hogy olyat kérek, amilyet a szomszéd asztalnál esznek. Működött. Először jött a leves, majd a hús, majd a süti, majd a kávé. A leves muris volt, de amúgy mindent gyorsan és jól csináltak, 16 eurót fizettem az egészért.

img_5935_2.JPG

Ez volt a "leves". Ha nem kérsz innivalót, egy üveg vizet tesznek az asztalra.

Egyszerre indultam két sráccal, akik egy vadi új KTM 1290 Duke-val voltak. Érdekesen nézett ki az utas a hátsó ülésen, ilyen hardcore motort még nem láttam utassal. De nem szaroztak, keményen tolták lefelé. 

Ebéd után is csupa szép környéken gurultam keresztül, de tankolni már nagyon kellett, hát beálltam az első kútra. Ez olyan kút volt, ahol a kártyádat kell használni. Nézegettem én a feliratokat, de nem jöttem rá a csízióra. Mivel volt shop is, bementem segítséget kérni. Egy szép fiatal lány ült a pultban, "bonzsúr"-al indítottam, majd a "szisztema problema" nemzetközi nyelven kértem segítséget. A lány akkorát nézett mintha a holdról jöttem volna, de azonnal felállt és jött segíteni. Tehát: bedugod a kártyát, beírod a kútoszlop számát, majd a kútfej számát, és hogy benzin vagy gázolaj. Kiveszed a kártyát és tankolsz, majd a végén levonja az összeget. Eccerű ez kérem, főleg ha segít egy csinos francia lány. Ha már ilyen jól összebarátkoztunk, vettem egy üveg vizet is, eléggé pangott az üzlet. 

A reggeli eső után egész nap hűvös volt, de ahogy közeledtem a napi szállás felé, egyre melegebb lett. A falucska egy völgyben volt, egy kellemes szerpentin vezetett le. Talán ha tíz ház volt összesen, de hotel és kocsma igen. Az egész helyről nekem a törpök faluja jutott eszembe, ennyire aranyos, takaros picurka településen nem jártam még. Megálltam a hotel előtt a "főutcán", ahol semmilyen más jármű nem volt. Épp körülnéztem, mikor,  mint egy látomás, egy Renault 4-es fékezett a kocsma előtt. Ez a kocsi volt a tökéletes az idilli falusi képhez. Esetleg egy Kacsa illett volna még bele.

img_5944.JPG

Tiszta meseország. És akkor még be se mentem a hotelba.

Egy hangos "bonzsúr"-al nyitottam be a hotelba. Egy 80 körüli házaspár toppant elém mosolyogva. Mondtam a nevem, meg hogy "ongroá", mire az öreg egyből rávágta, hogy PUSKÁS! A számítógépen Windows 7 futott, úgyhogy inkább egy füzetbe írták be az érkezésem. Megmutatták hová parkoljak, leszedtem a cuccaimat, és az öreg még segített is felcipelni. A szoba annyira kicsi volt, hogy teljesen megtöltöttem egyedül. Letussoltam, átvedlettem gyalogosba, és próbáltam wifit keresni. Jelszó kellett, nosza lementem a hallba, de az öreg már lelépett. Mondom a néninek, hogy "internet kód", jó hangosan hátha süket. Kedélyesen el üvöltöztünk egymással, mire leesett neki, hogy mit akarok. Előkapott egy régi nyomkodós telefont, olyat amin óriási számok vannak. Itthon is láttam már egy ilyet, ezek szerint külföldön is van egy. Felhívott a mama egy számot, mondott pár szót, majd odaadta nekem a telefont. Telefonon nem lehet mutogatni, felkészültem a legrosszabbra is. "Halló" mondtam óvatosan, majd egy olyan francia szózuhatagot kaptam, hogy talán kicsit bele is szédültem. Végül is nagy nehezen pár perc alatt, sikerült kihámozni, hogy a kód: "zsad-zsad". Hurrá megvan, egy "merszí"-vel ki is nyomtam a telefont, és a kimerítő beszélgetés után elkezdtem beírni a kódot. 

Jól gondolod, nem sikerült. Kisbetű, nagybetű, sehogy. Szerencsére a mama még ott volt, mutatom neki, hogy már írja le a "zsad-zsad"-ot. Leírta: "JADE-JADE". És lett wifíííí, HURRÁ!!!! Úgy gondoltam ekkora sikerért jár egy sör, kértem a madam-tól, de a saját hűtőjüket nyitotta ki, és mutatta, válasszak egyet. Kivettem egy francia sört, gondoltam kimegyek a teraszra, és egy cigi mellett elszopogatom. Ahogy meglátja a bagót a kezemben, már hoz is egy hamutartót, és mutatja, üljek csak le bent, "no problem". Épp hogy meggyújtottam a cigit, előkerült egy 3-4 éves forma kislány. Na akkor nagyon elszégyelltem magam, és mégiscsak kimentem a teraszra bagózni.

img_5963.JPG

Olyan mint egy régiség kereskedés bejárata.

Vacsora a szomszédos kocsmában volt, ahol szintén én voltam az egyetlen vendég, tehát nem tudtam mutogatni a másik asztal kajáját. Kaptam francia étlapot, szépen elkezdtem lefordítani a google translate-el. Végül is sikerült sülthúst kérni krumpli pürével. A hús finom volt, de a köretnek adott sajtos krumplipüré inkább gumira hasonlított. Lecsúszott még egy sör, fizettem és vissza gyalogoltam a tíz lépésre lévő hotelba. Ahol már ott volt az a muci, akitől a kódot kaptam telefonon. Rögtön kérdezte, hogy sikerült-e? Persze, csak "pöti" probléma volt, de sikerült. Megbeszéltük a reggelit, és mentem szunyálni.

Reggel a kislány is ott volt, engem már terített asztal várt. Szintén croissant, baguette, egy szelet torta, és lekvár volt a menü. És a "vacak" francia kávé, viszont azt olyan ibrikből ittam, mint Alain Delon az Egy Zsaru bőréért című filmben. Semmi értelme két kézzel kávézni, de annyira FRANCIA! És a kislány mosolya, bármit finommá varázsolt volna. A "zsad-zsad"-os csaj kérdezte, hogy mindennel elégedett voltam-e (illetve szerintem ezt kérdezte), persze, ez egy meseország, minden szuper, "merszi boku". Ráadásul mindössze 14000 forintot vettek le a kártyámról, ezért a csodáért. Búcsúzóul kaptam ölelést, a kislánytól puszit, egyre jobban bírom a "csigaevőket".

folyt.köv.

img_5965_2.JPG

Francia reggeli.

img_5962.JPG

Csak hogy tudd hány óra van.

img_5966.JPG

Itt lehetett volna cigizni.

 

 

 

 

 

 

franciák motorostúra El Camino honda cb 1000 r

2019\07\05

8222 kilométeres El Camino.

Amikor Peter Fonda, Chuck Norrist alakítja.

10 országban jártam a 23 nap alatt. Egyik ország nyelvét sem beszéltem. Minden nap, minden óra, minden perc, egy megoldandó probléma volt. Sikerült megoldani. Egy ilyen magányos útnak komoly lélek formáló hatása van.

És hogy jön ide a két Amerikai színész? Peter Fonda alakítása a Szelíd Motorosokban nagyon nagy hatással volt rám, a filmbeli szerepe (is) tett azzá aki vagyok, Chuck Norris filmjei közül,  pedig a Magányos Farkast szerettem a legjobban. Ők ihlették, hogy a túrát ebben a formában csináljam meg. Az Út célja pedig a kíváncsiság, mi is van a "Világ végén", milyen is az El Camino, és a legfontosabb: lehetsz még szabad egy szabályokkal teli világban? A válaszokat megkaptam.

img_5761.JPG

Erre képre régóta vágytam.

Június 2.-án vasárnap reggel 9-kor indultam. Esztergomig elkísért Tomi, Tibike és Feri, ott elpacsiztunk, és nekivágtam az Út-nak. Az első megálló Almásfüzitőn a rég megszűnt timföldgyár előtt volt. Itt régóta szerettem volna egy fotót csinálni. Végig a régi 1-es úton motoroztam, Hegyeshalomnál a kis határon mentem át. Ausztriában kaptam egy 5 perces esőt, ami csak arra volt jó, hogy a patika tiszta Bestiát összekoszolja. Bécset elkerülve mentem Annabergbe, ahol az egyetlen előre foglalt szállásom volt. A Jufa hotelben mindenki magyar, tehát nyelvi problémák nincsenek. Magyar a szakács is, de a sör azért osztrák. Másnap, a 10 pontos reggeli után nekivágtam a második napnak, a cél Hochenpeiszenberg volt, ahol az én "sirályszárnyas" Zoli barátom várt. (írjátok be így a youtube keresőbe)

Pár "kisebb" eltévedésen kívül semmi rendkívüli nem történt Németországban, csak az utolsó kilométereken egy fekete Ferrari nyomta mögöttem a dudát. Zoli épp jött haza a melóból, intett hogy kövessem. Csoda egy helyen lakik, jóval München alatt, mondhatjuk hogy hegyvidék. Pár órányira van tőle az összes szuper hágó. Zoli nagyon jó barátom, 100 éve ismerem, suhanc korában nálam is dolgozott pár évig. Örömmel fogadtak, de az igazi fénypont az volt, mikor a hat éves Beni megjött az oviból. Utoljára három éve találkoztunk, de úgy ugrott a nyakamba, hogy rögtön éreztem, nem felejtett el a kissrác. Rögtön megmutatta a szobáját, és lenyomtunk egy gyors állatos társast. Aztán elkísértem Zolit a török fodrászhoz, beugrottunk a közeli hyperbe pár apróságért, megtankolta az anya-autót, és hazamentünk. Otthon egy jó beszélgetős vacsi után, jöhetett a szundi, ami azért volt különleges, mert Beni bejött jóéjszakát kívánni. Imádom!!!

img_5807_2.JPG

Beni a NAGYONJÓBARÁTOM!

Reggel ettünk egy finomat, felpakoltuk a vasakat, és nekivágtunk a közös két napnak. A végcél Svájcban, a Furka hágó kiindulási pontján lévő Realp volt, Zoli itt foglalt szállást. Egy kicsi Ausztria, majd Liechtenstein után beléptünk Svájcba. 

img_5856_2.JPG

A néptelen Liechtenstein.

Svájc egy nagy csalódás volt. Kapásból 40 frankért venni kell egy éves út matricát, mert náluk minden út fizetős. MINDEN!  Ám szinte a teljes útvonalunkon javítások voltak, folyamatos lezárásokba, terelésekbe futottunk bele. Néhol nagyon dzsuvás volt az út. Zoli úgy gondolta átmegyünk a Szent Gotthárd  hágón, és úgy érkezünk a napi szállásra. Nos, a hágó le volt zárva, az alagúton kellett átmenni. Ami 17 kilométer hosszú, Európa leghosszabb hegy alatti alagútja. Most már ez is élmény, de akkor rémes volt, klausztrofóbiásoknak nem ajánlom. Kb fél óra lehetett az átkelés, 80-al két kamion közé ékelődve, középtájt 36 fok meleggel. Egyébként Svájcban végig nagyon meleg volt. Egy alapos eltévedés után (150 km), bőven nyolc körül járt, mire végre megérkeztünk a szálláshoz, ami a Furka hágó kiindulási pontja. A hágón egy akkora Tutó lakat volt, hogy csak na. Szóval az is le volt zárva. A szálló recepciósa mondta, hogy vagy vonattal megyünk, vagy sehogy. Ja, és a szálló étterme is lehúzta a rolót már!

img_5870_2.JPG

Se Furka, se kaja, fhuuu...

Végül találtunk egy nyitva tartó hamburgerest, aki fejenként 20 frankért csinált egy burgert, sültkrumplival, és egy sört adott mellé. Méltányos ár egy éhhalál szélén álló bikernek. A fickón olyan koszos póló volt, mintha éppen szenet lapátolt volna. Csak kp, csak frank. De a kaja finom volt. Ittam volna még egy sört, de nem volt több helyi fizető eszközünk, úgyhogy visszasétáltunk a szállásra, és eltettük magunkat másnapra. 10 óra lehetett.

A szállás nagy piros pontja, hogy a folyosón elhelyeztek egy igazi kávéfőzőt, amit egész nap díjmentesen lehet használni. Így a reggeli előtti kávém meg volt oldva. A reggeli is rendben volt, belapátoltunk egy emberes adagot, fizettünk és mentünk a vonathoz. Motorra 20 frank a jegy, kártyát elfogadtak. Mi legelőre állhattunk, mert a motorok és a bringák az első, zárt kocsiba kerülnek.  Kisvártatva befutott a szerelvény, leálltak az erre jövők, majd mi következtünk. Ketten voltunk a zárt kocsiban, nem kellett osztozni mással. Az utazás kb fél óra volt, de végig a motoron ültünk, mert erősen dülöngélt a szerelvény, félő volt hogy eldőlnek a motorok. Érkezés után meg kellet fordulnunk, mert a bejárat a kijárat is. A kocsi keskeny, tehát lehetett y-ozni rendesen. De mára ez is történelem, az Út egyik különleges pontja.

img_5879.JPG

A kutyás bácsi megcsodálta a motorokat.

Svájchoz még egy jótanács. Mivel nem Uniós ország, a roaming és a mobilnet díjak az egekben, csak óvatosan a telefonhasználattal. A wifi kötelező opció!! Talán átjön, hogy Svájcba nem szerettem bele, de a hegyek azért szépek!!

A Furka túloldala nagyon szép, a francia határig igazi alpesi környezetben motoroztunk. Zoli kitett magáért, ha volt két út, Ő biztosan a kanyargósabbat választotta. Mutatok egy példát.

img_5915_2.JPG

E 25 vagy D 13? nem kérdés. Hogy tudták ezt megépíteni 100 éve???

Ahogy közeledtünk a határhoz, úgy lettek egyre magasabbak a hegyek. Végig tudtunk beszélgetni, mert Zoli sisakjában is Sena kommunikációs szett volt. Egyre gyakrabban mondta, hogy nézzek fel balra vagy jobbra, ahol olyan utakat építettek meg a hegy oldalára, hogy az elképesztő. A puszta látványtól tériszonyom lett. Aztán, hogy-hogynem, egyszer csak egy ilyen lábakon támaszkodó úton mentünk felfelé. Miközben Zoli folyamatosan duruzsolja a fülemre, hogy ez milyen gyönyörű, én az életben maradásért küzdöttem. 

img_5828_2.JPG

Nagyon magas. De ki számolja...

A francia oldalon tankoltunk, már euróért. Azt tudtuk, hogy a szállásunkon nincs vacsora. Az ebédidő már rég elmúlt, piszok éhesek voltunk. Az út mellett találtunk egy BURGER'S nevű kajáldát, olyan mint a Meki, csak sokkal jobb. Én egy Balboa menüt ettem, jóval finomabb volt, mint a svájci koszos pólósé, pedig az se volt szar! A csak franciául beszélő személyzet, pedig nagyon kedves volt. Mire kijöttünk, eléggé beborult az ég, de eső nem lett belőle. Amikor elértük a Mont Blanc-ot még szebb volt a látvány a szürke égbolttal. És itt olyan emberek élnek, akiknek ez a látvány 0-24-ben ingyen jár. A betyárját...

img_5901_2.JPG

A legenda szerint a hegy egy híres tollról kapta a nevét. Vagy fordítva.

Fél 8 körül értünk a szálláshoz, amit szintén Zoli foglalt. Egy farmház volt, csodaszép kertel, nyújtózkodó macskával, patika tisztasággal. A motorok hangjára előkerült a szállásadónk Patrícia, aki kapásból fejenként két puszival indított. Mi is örültünk neki, de mikor megkérdezte, innánk-e valamit, bele is szerettem. Rég esett olyan jól a cigi és a sör, mint ott és akkor. A cica a lábamnak dörgölőzött, a kilátás lélegzetelállító, egy átmotorozott nap után, ez a tökéletes befejezés.

Nagyon esőre állt az ég, Patrícia felajánlotta a tető alatti fedett részt a motoroknak. Levettük a pakkot, és szépen beparkoltunk az eresz alá. Amúgy az utazás alatt nagyon megkedveltem az Activity-t. Szinte senki nem beszélt idegen nyelvet, maradt a mutogatás, rajzolás, vagy bármilyen próbálkozás, hogy megértsük egymást. Mivel nem az éltemről volt szó, remek szórakozás megtudni például, hogy mikor és hol lesz a reggeli.

img_5954.JPG

Itt kezdtem a franciákat más szemmel nézni.

A szoba kényelmes és tiszta volt, nagyon jót aludtunk. Patríciának igaza volt, éjjel elkezdett esni, és reggel is masszívan esett. A telefonom szerint 10-ig lesz eső, és általában jók a tippjei. Kinyitottam az ablakot, erre a cica mindjárt bejött, és befészkelte magát Zoli hasára. Biztos van akit ez zavarna, de azok nem mi voltunk. Ez volt az utolsó közös reggelünk, Zolinak másnap dolgozni kellett, rá egy bő 600 kilométeres autópályázás várt, nekem egy szűk 400 volt a napi adagom. Lementünk reggelizni, kiderült jött még két másik vendég is, két francia muksó. Szállásadónk most is kitett magáért, friss croissant, friss baguette, lekvárok, sajtok, gyümölcsök, és igazi vacak kávé. De annyira szívből adta, hogy attól finom lett. Visszamentünk, összepakolni, a cica még mindig Zoli ágyában heverészett. Felvettük az esőruhát is, felcuccoltuk a bringákat, kaptunk útravaló puszikat Patríciától, megöleltük egymást Zolival, és ketten két irányba indultunk. Átváltottam Magányos Farkasba.

Folyt. köv.

img_5930_2.JPG

Ilyenek ezek a francia cicák.....

 

 

 

 

 

 

motorostúra El Camino CB 1000 R sirályszárnyas zoli

2019\07\03

MV AGUSTA TURISMO VELOCE 800, ÉS TURISMO VELOCE 800 LUSSO SCS RC TESZT.

A világ legszebb túramotorja!!!

Régóta szerettem volna kipróbálni az MV túrára tervezett motorját. És most összejött, ráadásul egy 2016-os alapmodellt, hasonlíthattam össze egy 2019-es sorszámozott SCS kuplunggal szerelt csúcsmodellel. Ez a modell egy unikum, hasonló sincs a piacon. Köszönet Tomasznak a segítségért. http://mvagustahungary.hu/

 img_6664.JPG

A szépség itt nem kérdés, TÉNY!

A "régi" modellel kezdtem, ami a Turismo belépő szintje. Az első métereken már éreztem, hogy ez vidám nap lesz. Magasra kell lendíteni a lábat, és magason is ülsz. A 180 centimmel is csak a csizma orra ért le az aszfaltra. A kormány-ülés-lábtartó háromszög tökéletes. Nincs annyira elől a lábad mint egy túraendúrónál, de nem is annyira sportos mint egy naked. A nyeregben ülve csodaszép látvány a tank és a műszerfal. A műszerfal, ami egy Iphone 10 tudásával bír. A beköszönő animáció összetett, de rögtön elvégzi az ellenőrzést is. Mindent megmutat, csak én voltam béna ahhoz, hogy mindent elővarázsoljak rajta. De a számomra legfontosabbak (pl. menetprogram), jól láthatóan ott voltak. A kormány magas és széles, a belülről egy kézzel állítható plexi kezelése gyerekjáték. 

10cproi190630-183608.JPG

A tükrök is használhatóak, de a bal mindig befordult nagyobb sebességnél. (u.i. csavar meghúzva, hiba megszüntetve)

Rain-el kezdtem a menetprogramok próbáját. Finom, lágy, igazán kellemes. Ez a program visszavesz az erőből, és érzékenyebb a kipörgésgátló. Tetszett, tök jól motorozható vele a Veloce. A sorban a következő a Sport.          Kis szünet, mert az az őrület, ami ott előjött, arra nem készültem rá. A Pomáz utáni szakaszon kapcsoltam be, vasárnapi csúcsforgalomban. Hiba volt. Egy igazi bespeedezett vadállattá vált a paripa, annyira agresszív lett, hogy ezt csak a nagyon felkészült bikereknek ajánlom. Az én reflexeim ezt már nem tudják követni, tehát következett a Turismo mód. Na igen. Ez volt a jó nekem, de úgy gondolom a motorhoz is ez illik a legjobban. Sportos, gyors, de az események kezelhetők. A TÖKÉLETES választás. Van még egy program, az Usher ahol mindent külön-külön beállíthatsz, de ezt az idő rövidsége miatt nem kezdtem magamra szabni. A Turismo jó volt, a továbbiakban ott is maradt.

A természetesen Pirellivel szerelt 17-es kerekek fekete színűek, a futómű minden paraméterében állítható. A városból kifelé a Szentendrei út vesekő lerázó gyűrődéseit, meglepően szépen vasalta ki, de azért csodák nincsenek. Viszont a Dobogókő-Esztergom közötti kanyarokban, néha kicsit behintázott, én egy kicsit keményítenék rajta. Az első radiális Brembók érdekesen működtek. Egy darabig semmi, aztán olyan erővel rántotta le az elejét, amitől szinte összecsuklottak a karjaim. Nem volt harmonikus, de ez is szokás kérdése. Kanyar ABS nincs. A hátsó fék tökéletesen dolgozott. A váltott kanyarok meg se kottyantak, simán lehet átdobni egyik oldalról a másikra. 

Motorerőből nincs hiány, a 110 ló nem hangzik soknak, de mindenre elég. A gyorsulás lehengerlő, viszont nagyon igényli a sűrű váltókezelést. Amiben nagy segítség a jól látható fokozatjelző, és az oda-vissza gyorsváltó. Ez széria, minden Veloce-ban benne van alapáron. De, főleg visszafelé, határozott lábat kíván. A kuplung szépen, és kis kézerővel adagolható, nem tudok belekötni. Egyébként minden kar és pedál, ideális szögben, jó helyen volt.

Szóval akkor minden pöpec? Nem, voltak zavaró tényezők. Először is a hangja. A blokkból olyan darálás jön, mintha egy csomó csavar őrlődne a fogaskerekek között. Ez először jópofa, de másfél óra után, mikor megálltunk enni, jó volt leállítani. Aztán a rezonancia. Mindkét karom könyökig elzsibbadt, ez a háromhengeresség ára. Nagyon erős a szélzaj. Próbáltam állítgatni a (szuper ötletes mechanikájú) plexit, de mindig vihar volt mögötte. És bizony a Veloce is éppúgy elfárasztott, mint a Brutale, az MV Agusta nem elpuhult paliknak való, minden idegszáladdal motorozol.

Ebéd után viszont az új, 2019-es sorszámozott (66/200), SCS kuplunggal szerelt Lusso, azaz luxus változatot kaptam meg, ráadásul Tomasz vigyázó szemei nélkül. Merthogy Ő összehívott egy rögtönzött Agusta találkozót amíg ettünk, és ők mentek tovább. A Vén Prés parkolójában 5 MV állt egyszerre, csodaszép látvány volt.

img_6674.JPG

 Középen a csúcsváltozat.

Miután Tomasz elmagyarázta az SCS kuplung működését, egyedül indutam visszafelé. Váltani kell, de kuplungolni soha! Beteszed 1-be a kuplung kar használata nélkül, és ahogy elkezded húzni a gázt elindul. Mint egy robogó. De váltani kell, nem automata váltós. Érdekes koncepció. A váltó itt még határozottabb  lábat kíván, és alacsonyabb fordulatszámnál volt hogy inkább bele kuplungoltam kézzel, annyira keményen ellenállt. De hamar rá lehet érezni a megfelelő használatra, fél óra múlva már természetes volt, hogy nem kell a kart húzogatni. 

img_6666.JPG

A "csodakuplung" látványnak sem utolsó.

De nem csak ebben különbözik az alap Veloce-tól, van rengeteg más is. A futómű intelligens, elektromos állítású, a választott menetprogram szerint hangolja magát. Éreztem a különbséget, nagyságrendekkel stabilabb volt, mint az alap. A fényezése is egyedi, az én személyes kedvencem. Az ülés is spéci, két színű bőrből készül. Kovácsolt, piros kerekek, markolatfűtés, közép sztender, két színre fújt oldaldoboz, MV takaró ponyva, és Garmin navi tartozik még a csomagba. És az SCS miatt rögzítőfék. Persze ennek meg is van az ára, nézzétek csak meg a honlapon az árlistát.

Ezt már alapból Turismo módba tetem, a motorban nincs eltérés. Jó móka volt Bajna felé, a finom kanyargós úton vezetni az új modellt. A futómű elektromos hangolása, nagyságrendekkel stabilabbá tette a nagyobb sebességű fordulókat. A féknél nem éreztem azt a furcsaságot, amit a másiknál, ez rögtön kidüllesztette a szemgolyómat, a legkisebb fékezésre, nem volt késlekedés. Megsüvegelendő, hogy a mérnökök mit hoztak ki 110 lóerőből. Ugyanolyan agresszíven gyorsul, mint a Brutale, pedig bő 20 lóerővel gyengébb, és legalább annyi kilóval ducibb is. Persze szárazon ez is 200 kiló alatt marad. A ülés csak szebb, de nem kényelmesebb. A műszerfal ugyanaz, de itt már nincs sötét folt, minden szimbólum világít, jelez, működik. 

img_6680.JPG

Minden részlet tartogat meglepetést, szerintem napokig lehetne nézegetni.

A tank műanyag, ezt tankoláskor  vettem észre. A műszerfal közelében van egy dupla USB csatlakozó, és a motor jobb oldalán egy másik stekker. Tehát a kütyük töltése rendben. A műszerfal Bluetooth-on keresztül csatlakozik a telódra, nem kell elővenni, hogy fontos hívás-e, látod a kijelzőn. A navi keresztrúdja miatt a plexi mozgatása nehezebb volt, mint a másiknál. Az első indexek a kézvédőben, a hátsók a rendszám mellett. Minden ledes, nincs izzó sehol.

Mindenki megnézi, ha odafordul valaki, biztos nem fordítja el a fejét. Elképesztő a hangja, a kinézete, a motor mellé egy életérzést is kapsz. Egy igazán elit klubba kerülsz, olyan mintha Ferrarit vagy Maseratit birtokolnál. 

Most jöhet a végítélet. Külön a jó, és a nekem nem tetsző dolgok.

Pozitív tulajdonságok: Egyszerűen csodaszép! Nagyon megy! Szuper fék és futómű! Nagyon fejlett elektronika, főleg a Lusso-nál! A gyári kipufogó is tökéletes, nem kell lecserélni! Kényelmes testtartás! Szuper exclusive! Nagyon menő MV-snek lenni, Lewis Hamiltonnak is MV Agustája van!

Negatív tulajdonságok: A blokk hangja! Huzatos! Három hengeres rezonancia! Drága!

Izgalmas élmény volt a Turismo Veloce teszt, bejön nekem, KÉNE!!!!

Galéria:

img_6657.JPG

Mindent tud amit ma tudni lehet.

img_6678.JPG

 Bele tudsz kötni??

img_6668.JPG

Az a kis henger a gyorsváltó érzékelője.

img_6667_2.JPG

Ez a forma....

img_6669_2.JPG

Ezt a kiput vétek lecserélni.

img_6676.JPG

Ha ezt látod indulhatsz.

 

 

 

 

 

MV Agusta MV Agusta Turismo Veloce 800 MV Agusta Turismo Veloce 800 SCS RC 2019

2019\06\26

Kik élnek Európa nyugati végén?

Pár szó a portugálokról és a spanyolokról, ahogy én láttam Őket.

Tudsz bármit is Portugáliáról?? Én két dolgot tudtam, hogy baromi messze van, és hogy a brazilok is portugálul beszélnek. Ennyit. Akkor irány Portugália. Persze ahhoz át kell menni fél Európán. Meg Spanyolországon!

img_6267_2.JPG

Cabo da Roca. Európa legnyugatibb pontja, utam végcélja.

Amikor Colin Firth az Igazából Szerelemben portugálul beszél, na az a valóság. Van benne spanyol francia, magyar, szláv, és az egészet mintha fordítva hallanád. Nem szép nyelv az biztos. De érdemes megtanulni pár szót, mert ha nem angollal, hanem az anyanyelven próbálkozol, sokkal több esélyed van a sikerre. A portugál nem esik hasra attól, hogy magyar vagy, illetve hungaro. Szerintem semmitől se esik hasra. Ő van a világ végén, minden van az országában ami kell, nem utazik sehová. Itthon spanyol autót is ritkán látsz (pláne motort), de portugált soha.

Nem igazán kedvesek. Illetve, nincs műmosoly az arcukon, csak azért mert Te külföldi vagy. De ha egy picit próbálkozol a portugállal, meg lehet nyitni őket. Egyébként a telefonra letöltött google fordító volt a legjobb barátom az úton.

Portó mellett egy, a Lisszabon feletti Mafrában két éjszakát töltöttem. Az első egy igazi út menti hotel, kicsit már lepukkant, de minden kényelemmel felszerelt. Ám a második, a  Quinta do Brejo nevű farmon töltött idő varázslatos volt. A szálláslehetőséget a booking dobta fel, közel volt Lisszabonhoz, közel volt Cabo da Roca-hoz, és megfelelt a négy alapkívánalomnak: 50 euró max, reggeli, wifi, parkolás. http://www.quintadobrejo.pt

De amit itt kaptam, az sokkal többet ért. Azt hiszem itt láttam Portugália igazi arcát. És itt találkoztam először (és utoljára) "migránsokkal". A lovász fiú szurokfekete néger volt, a szobalány pedig ukrán.

img_6223.JPG

Az egész túra során, itt volt a legközelebb a motorom a szobámhoz. Gyakorlatilag egy lépésnyire az ajtótól. Az összes többi helyen emeleti szobát kaptam, jó sokat kellett cígölni a cuccokat, itt viszont levettem a motorról a pakkot, és betettem a szobába. Láttam smároló lovakat!!! Hihetetlen látvány volt. A kislibát féltő, erősen fenyegető liba családot. A frissen született kiskutyákat, és az anyjukat, aki bejöhetett a reggeliző szobába egy kis kaját kunyerálni.

img_6247.JPG

"Jó reggelt Drágám."

És a tulajdonos házaspár, akik 70 körül jártak. A férfi híres lovas lehetett régen, rengeteg kép volt a házban róla. Ő szervírozta a reggelit. Az asztalnál mindenkit bemutatott mindenkinek, és azt is hozzátette, ki honnan jött. Így történhetett, hogy egy asztalnál ettem egy venezuelaival, két olasszal, és egy spanyollal. Minden nagyon kopott, de tiszta volt az asztalon, a házban. Mindenhez más eszköz járt. A vajhoz kenőkés, a lekvárhoz kiskanál, a sonkához villa. És mindent szépen odakészített a kezed ügyébe. Annyira kedves ember volt!!! Mikor a feleségét megkérdeztem, hogy moshatok és teregethetek-e, azonnal kivette a kezemből a zsákot. Másnap tisztán, illatosan kaptam vissza a ruháimat. Egy tündér volt. És igazi szálfaegyenes tartású emberek voltak. Ők voltak az Út leg-leg-jei.

img_6309.JPG

Az egész miliő egy letűnt, de szép korszakot idéz.

Vacsorázni a falu egyetlen éttermében lehetett, ahol 10 euróért olyan steaket sütöttek, hogy másnap is ugyanazt kértem. Ez amolyan helyi steak volt, mi inkább Holstein szeletnek mondanánk, de az íze fenomenális volt. A szakácsnőt elneveztem "Mamma"-nak. A második alkalommal mikor meglátott, akkorát vigyorgott, hogy kiderült,  kicsit hiányos a fogazata. Imádtam!!!

img_6301.JPG

Ez összesen 15 euro volt. Ja, és egy kávé a végén.

Portó és Lisszabon nagyváros. Nagy forgalommal. Egy-egy fotón kívül, nem igazán álltam meg, számomra ez nem egy turista út volt. Ide érdemes lesz visszamenni repülővel, és akkor majd lehet várost nézni. Aveiro a mini Velence, Coimbra maga a csoda. Aki nálam kicsit lazábbra veszi a figurát, ezeket mindenképpen nézze meg. Portugália nagyon tetszett!!!!!

 

Spanyolország és a spanyolok.

Rettentően nagy. Hét napot töltöttem Spanyolországban, és még a felét sem jártam be. Egy magyarnak felfoghatatlan méretek. Mikor a navi azt mondja a füledre: "menjen ezen úton egyenesen 130 kilométert", na az nem pite. És autópályán nem mentem egy centit sem. Némelyik számomra az amerikai filmek útjait idézte. Néptelen kihalt falvak, döglött kígyók az úton, óriási madarak köröznek fent, órákig nem látsz élő embert semelyik irányból sem. Nyitott benzinkutat sem!!! De mielőtt teljesen becsavarodnál, egy holland lakóautóssal biztosan találkozol. Benzinje nem lesz, de "cigit", vagy sört tud majd adni. 

img_6041.JPG

Víz legyen bőven!

Kifelé menet a Pireneusokon át érkeztem Pamplona-ba. Az egy meghatározó élménye marad a motoros létemnek. Ott nem olyanok a szerpentinek, mint erre, más a lépték. A Saint Jean Pied de Port utáni szakasz jelenleg az első a listámon, letaszítva a trónról az albán SH 20-as utat. Ott nem számozzák a kanyarokat mint a Stelvion. Talán nincs annyi szám...

img_6010.JPG

Pireneusok.

Szóval keletről mentem nyugatra az északi részen, az El Camino útvonalán, egészen Santiago de Compostella-ig, majd tovább az óceánig, Fisterrába. Ezen a szakaszon minden a Szent Jakab Út-ról szól, gyakorlatilag folyamatosan táblázzák az útvonalat a vándoroknak. Akár térkép nélkül is végig lehet menni a Caminón. Ez a környék szép, rendezett, az emberek is kedvesebbek, rengeteg vándor szállás van. Minden dombon Casillo, amolyan várkastély féle, és a városokban hatalmas templomok. Vallásosak, de a Pünkösd hétfő munkanap volt. Reggel, 10 óra előtt, senki sincs az utcákon, csak a pékek vannak nyitva. Ez minden általam bejárt régióra igaz. Későn fekszenek, de későn is kelnek. Pamplona után három napig rettentő hideg volt, Santiagoban, reggel, 6 fokot mutatott a hőmérő, és nem ment napközben sem 15 fok fölé. Június közepén!

A visszaúton már igazi tökfonnyasztó meleg volt. A középső, Madrid alatti rész, Toledo és Zaragoza környéke sivatagos, unalmas, piszkos, és itt élnek a legkevésbé szimpatikus népek. Itt volt az út legszarabb szállása is, viszont a legolcsóbb is. 25 euróért nem lakosztályt vártam, de az nem tetszett ahogy a kulcsot a pultra dobta az éppen ügyeletes pincér-recepciós. Itt a kocsma részben, tényleg bokáig a szemétben iddogáltak a népek.

img_6372_2.JPG

Hallottam már erről, de a valóság azért mellbevágó.

Járt reggeli is a szobához, és az éppen szolgálatos pincér-recepciós csajszi, sütött nekem két szelet húst extraként, a kávé-croissant-narancslé alaphoz. Szerettem érte.

A Spanyolországban eltöltött hét nap csúcspontja mindenképpen Fisterra volt. Az ország, és az El Camino hivatalos végpontja. Az a jónéhány vándor, aki a legyalogolt kb 800 kilométer, a Santiagoban átvett hivatalos oklevél után, még "lesétál" 80 kilométert, na ezekkel az emberekkel megérkezni a 0.000 ponthoz, az igazán nagy pillanat volt. Ott azért kapart a torkom kicsit, ahogy Ők levették a hátizsákot, vagy letámasztották a bringát. Mindegyik igazi Hős volt a szememben.

img_6128.JPG

Egy igazi vándor bringája.

img_6135_2.JPG

Az Út legmeghatározóbb pillanata volt ezt meglátni.

A katalán régióból keveset láttam, de az biztos, hogy sokkal tisztább és gazdagabb mint a többi spanyol rész. És én Barcelonába be se mentem. De Andorra felé át kellett mennem egy darabján. Azt hiszem, már értem miért válnának le az anyaországról. Andorrában katalánul beszélnek, még én is kihallottam, hogy más mint az addigi spanyol beszéd. Csoda egy hely, olyan mint Monaco, csak sokkal nagyobb. Sokkal-sokkal. És olcsó. A legolcsóbb benzint, cigit, és vacsorát itt vettem. A 98-as 1.20 euro volt. (az olasz autópályán 1.99 a 95-ös !!!) És itt kedvesek és mosolygósak az emberek. És itt volt először garázsom! Aki útba tudja ejteni, ki ne hagyja, szuper hely!!

img_6446_2.JPG

A múló idő.

Ami viszont minden országra, régióra, korosztályra, nemre igaz, az az okostelefon térhódítása. Mindig, mindenkor, mindenhol, mindenki a telefonját bámulja. Az autós a lámpánál Portóban, az útépítő munkás a Toledói autóút melletti kocsmában, a venezuelai a reggeliző asztalnál, az észt Harleys Santiagoban, vagy a német az étteremben a francia Alpokban, Én is. Nagy szükségem volt rá, mert  gyakorlatilag mindent vele oldottam meg, de mindenki meg tudná magyarázni hogy miért. Ha egyszer kiveszik a kezünkből, mi lesz? Visszasüllyedünk a középkorba? 10 év alatt átvette a hatalmat az emberiség felett. Én még emlékszem arra, mikor Sarah Connor azt mondja: " a Skynet életrekellt". De az egy másik mese...

Folyt. köv.

 

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

 

 

 

 

spanyolország portugália motorostúra El Camino

2019\06\23

Tapasztalatok az Útról, hogy Neked könnyebb legyen.

Pár szó a technikai dolgokról, és sok köszönöm.

Üdv. Mindenkinek.
A túra utolsó, helyett utolsó előtti napján. Kényszer pihenő van Szlovéniában, Mutában, Izidornál, A Fogadósnál. Ő szárítja a ruháimat, én próbálom hősugárzózni a csizmát, kesztyűt, sisakot, miközben zuhog az eső odakint. Holnapra talán kisüt a nap, és hazamegyek...
Nagyon tanulságos volt az eddig megtett bő 7000 km. Sok kérdésre megvan a válasz. Az út előtt nem tudtam ám pontosan mekkora fába is vágom a fejszém. Mint kiderült jó nagyba...
img_e6135.JPG
Fisterra, a "világ", és az El Camino hivatalos vége.
61 éves múltam. A túrát egy Honda CB 1000 R naked bike-val csináltam végig. Egyedül, igazi nyelvtudás nélkül. Mivel kos jegyű vagyok, nem hagytam magam eltántorítani, az előre eltervezett forgatókönyvtől, a huhogókat pedig figyelmen kívül hagytam. (hülye vagy, a korod, a motorod, egyedül, visszafordulsz majd, stb...)
Kezdjük velem a sort. Nem voltam szar fizikai állapotban, de az Út előtt fél évig jártam heti kétszer konditerembe, személyi edzőhöz. Plusz heti 6 alkalommal reggel, otthon, 20 perces mini edzéseket tartottam. Meg is lett az eredménye, a túra során semmilyen fizikai problémám nem volt, sokkal jobban bírtam mint vártam.
Köszönet Nikinek, az edzőmnek.
Viszont lelkileg nagyon nehéz volt, ennyi ideig nem beszélni magyarul folyékonyan szemtől szembe valakivel. Mert az egész út során egyetlen magyarral sem találkoztam. Egyetleneggyelsem!!!!
img_e6155.JPG
Egyedül a "világ végén".
A motorom. Három dolog hiányzott az út során, de az nagyon. 
1., érintőképernyő kompatibilis kesztyű!!!! Ne kövessétek el ezt a hibát mint én. Minden alkalommal meg kellett állnom, kesztyű le, és néha elég volt egy érintés. Első dolgom lesz beszerezni egyet. 
2., fokozatjelző. Kb 6 milliószor akartam 6.-ba tenni, de már ott volt. És most már azt is tudom hová kell tenni, hogy a tanktáska ne takarja.
3., egy kényelmesebb ülés. Az enyém már alakított, de a bőr meggyűrődik pont a combtő alatt, és ez a gyűrődés belevág a húsomba. Nem esett jól...
Ezeken kívül az elvégzett átalakítások remekül beváltak. A RAM Mount telefon tartó tökéletesen tudta a dolgát. A felszerelt vízálló usb aljzat jó helyre került. A kormány kiemelő sokat segített a kényelmesebb hát pozíciónak. Az általam tervezett és elkészített csomagtartó platni, már bizonyított tavaly, de most kiegészítettem egy rögzítő horgonnyal, ahová a spanifereket és a pókokat lehetett kényelmesen beakasztani. A tükör szélesítők már régóta jól szolgálnak, a plexi pedig, inkább a tanktáskát védi a széltől, mint engem.
Az út előtt újként felszerelt Michelin Road 5 gumik, gyakorlatilag újszerűek, semmi rossz tapasztalatom nincs, csak ajánlani tudom! De hozzá kell tennem, hogy jobbnak sem éreztem, mint az eddig használt Conti Roadattack. Friss olajcserével indultam, Motul 8100 10w40 került bele. Tegnap ellenőriztem, a szint tökéletes. De azonnal kap frisset, ha hazaértem.
A ruhák. A legnagyobb csalódást a Shoxnál vásárolt Sixgear Askim vízálló, szélálló kesztyű okozta. Se a vizet, se a hideget nem tartja kint, egyetlen ruppót sem ér. A másik kesztyűm is Shox termék, azt meg imádom. A Spyke kabát sokadjára van velem, kb 25000 km lehet benne. Ha lehetne kapni, ugyanezt venném. De nem lehet...
A Spidi farmer is "régi motoros", az úgy jó ahogy van. A csizmám Alpinstars SMX-6 V2 Gore Tex, már három éve nyúzom, de bírja. A legtovább Ő maradt száraz, de aztán  előbb a balos, majd a jobbos is feladta. Az esőruha Arlen Ness, 2-3 órát bír, de aztán feladja. Hozzáteszem, olyan esőben mint tegnap, még soha sem motoroztam.
A Shoei GT Air sisakból már a másodikat használom, de ez az utolsó. Nem tudom milyen lesz a következő, de nem ilyen. A legnagyobb hibája (mint szinte mindnek), hogy bal oldalon van a plexi nyitó pöcök. Sokszor volt olyan, hogy behúzott kuplunggal álltam a lámpánál, és jobb kézzel kaparásztam a nyitó pöcköt, de ilyenkor torzul a plexi, nem nyílik simán. Az arcpárnából ki kellett szednem szivacsot, mert annyira hozzányomta az arcomat a fogaimhoz, hogy egyszer beleharaptam az orcámba.(szóval belűl, na) A csatja pont a gigámat nyomja, csak a vastag nyakvédővel volt kényelmes. Az viszont baromi meleg!!! Szóval az biztos, hogy középre tett nyitópöckű sisakot keresek!!!
Az új SENA 10 C PRO kamera-headset, pont ugyanolyan jól működött, mint a régi 10 C. Az akku, biztos tovább bírta naponta. Ez már tud 2K felbontást is, de én lebutítottam Full HD-ra, hogy ne zabálja a kártyát. Szóval tökéletes társ, ha valaki ilyenen gondolkodik, nosza rajta.
Remekül működött az "este foglalok holnapra a bookingon" módszer, 90 százalékban azt kaptam amit vártam, kétszer volt putri, és háromszor sokkal jobb mint amire számítottam. 50 euro volt a határ, reggelivel wifivel, parkolással. Ez nagyjából működik. háromszor volt drágább (60 euro), de ott többet is kaptam a pénzemért. A legolcsóbb 25 euro volt spanyolban, na az egy nyomortanya volt. De a módszert csak ajánlani tudom.
A "legjobb barátom" a google translate volt az úton. Érdemes megtanulni a köszönéseket, sokkal kedvesebbek, ha az anyanyelvükön köszöntöd őket, mintha angolul. Ezt én is értékelném otthon.  Minden nap tanultam valamit az adott nyelvből, de ha a partnered tudott angolul, rögtön felajánlotta. Kevesen tudtak...
Egyébként mindenre egy Iphone SE telefont használtam, egy Lunatik fém tokba szerelve, tökéletesen működött. Navigációnak a HERE WeGo offline térképet töltöttem fel, komplett Európa ingyen. Sokat veszekedtem vele, de azért, csak mindjárt haza hoz. A körforgalmaknál figyelni kell a képernyőt is, ott tévesztett a legtöbbet. Szépen tisztán beszél, de magáz. Sőt Önöz!!
Étkezés. A reggeli a legfontosabb étkezés nálam. Jól megszívom magam energiával. Néhol kánaán volt, néhol nem. Inkább nem. Ebédelni sosem ebédeltem, egy energia szeletet ettem meg ebéd körül. Az ebéd elálmosít. Ha volt étterem a szálláson ott vacsoráztam, ha nem, kerestem a közelben. 10-20 euro körül simán megkajáltam, egy sörrel. Kétszer ettem Mekit, jobb mint itthon. Egy óriási nagy tableten megrendeled a kaját, és kihozzák az asztalhoz.  Inni napközben csak vizet ittam, általában a szálláson töltöttem meg az üveget.
A Sentinel Protect-től tesztre kapott GPS nyomkövető, nagyon fontos infókat mutatott esténként. Nem csak azt, hogy merre, mennyit, de még azt is, hogy MENNYIVEL mentem!!!! Kirajzolja a térképet, hétre, napra, vagy utakra bontva. Mutat állásidőt, menetidőt, nagyon profi cucc. És nem utolsó sorban, ha baj lett volna, rögtön látták volna. Köszönöm Sentinel Protect!!!
DE A LEGNAGYOBB KÖSZÖNET KATINAK AZ ÉN DRÁGA FELESÉGEMNEK JÁR, AKI NÉLKÜL EZ AZ ÚT NEM JÖHETETT VOLNA LÉTRE. 
kati.jpg
Köszönöm Édike!!!!
És köszönöm a kislányomnak Mónikának, Zolikának, a Tökös Ötösnek, Tibikének, és Mindenkinek aki hitte, hogy meg tudom csinálni. KÖSZÖNÖM BARÁTAIM!!!!
zolika.jpg
Nem is húzom tovább, az Út élményeit majd később írom meg. Ennyi élmény, ennyi kaland, úgysem fér ki ide.
Köszönöm Mindenkinek, aki követte az utamat.
Mindenkit hazavárnak: a Mágus.
img_5778.JPG
img_6602.JPG
SZIASZTOK!!!!!

motorostúra motorozás motorosok El Camino CB 1000 R

2019\06\08

Úton vagyok!!

Pár szó a "csigaevőkről".

Sziasztok.

Úton vagyok, most épp Calahorrában Spanyolországban. Itt még nincs sok tapasztalatom, erről majd később. 

De Svájcban sem jártam még, ott két napot töltöttünk Zolika barátommal. Svájcról semmi jót nem tudok mondani, csak azt hogy szépek a hegyek. Végig útépítések voltak, tiszta albán állapotok. Vagy patika az út, vagy botrányos. Persze elkészül majd, de nem erre számítottam. A Szent Gotthárd hágó le volt zárva, át kellett menni az alagúton, klausztrofóbiásoknak nem ajánlom. 1-1 sávos, iszonyat kamion forgalommal. 17, azaz tizenhét kilométer hosszú!!!! Egy örökkévalóság volt, nem kívánom senkinek, pláne motorral. Középtájt 35 fok meleg volt, ISZONYAT!!! De túléltük, megérkeztünk a Furka hágóhoz, ami szintén le volt zárva. Ezt benéztük erősen... Az emberek mufurcok, az egyetlen kedves pali Bruno volt, a szálló recepciósa. Mondjuk Ő meg Portugál, Portóból. Szóval másnap vonattal mentünk át a hágó alatt 20 frankért, az se volt séta galopp. Beálltunk egy zárt kocsiba, a motoron ültünk végig (kb.20 perc). A masiniszta nem szarozott, dülöngéltünk rendesen. Autóban is bent kell maradni, és behúzni a kéziféket.

img_5889_2.JPG

Ja, és meg kell fordítani a motort, mert ott mész ki, ahol bejöttél.

Mindezt nem rinyálásból mondom,  hiszen ez is a kaland része lett, csak csalódott voltam. Persze "sirályszárnyas" Zolival jó móka minden. De Ő két nap után hazament, én pedig nekivágtam egyedül az ismeretlen Franciaországnak.

Na akkor a franciák. Mindenki utálja őket. Vagy majdnem mindenki. Alapból ott van Trianon!!! Aztán ahogy beszélnek! Meg a csigaevés!!! Az osztrigáról nem is beszélve. Meg a préselt kacsa!!! Pfúúj! Nem beszélnek semmi idegen nyelvet! (mint mi) Tényleg nem! Minden filmből az jön át, hogy bolond egy népség.

Én egy franciát ismerek, Robertet, aki pék volt Dunakeszin. Mondjuk Ő jó fej, Na jó, a Belmondo is. Rendben, a Jean Reno is. A Sophie Marceau meg gyönyörű. De mi a helyzet élesben, náluk? Hozzáteszem, én csak kisvárosokban jártam. 

Hát az a helyzet, hogy akikkel találkoztam, az mind elképesztően kedves volt. Az első szállásadónk, Patricia, puszival fogadott minket. A sört nem kellett kifizetni, mert az "petit", vagyis kicsi összeg. Reggel nem győzött ölelgetni minket!!  Ketten két irányban indultunk el, esőben. A második este egy idős pár fogadott, az apóka még felcihelődni is segített. Ongroá? Puskás!!! és fülig ért a szája. Nem volt wifi, nekiállak felhívni minden elérhető embert, hogy megoldják a problémát. És megoldották! Mindkét helyen a saját főzésű lekvárt kínálták a reggelihez. És a kávé ivás!! A kávé ugyan tré volt, de  úgy ittam mint Alain Delon a filmekben, két kézzel fogva azt a nagy ibriket. És a szállások! Tündérország volt mind!

img_5965.JPG

Így csak Ők isznak kávét. Semmi értelme, de "orizsinell franc". Egyébként pont úgy akarják megértetni magukat mint mi, egyre hangosabban, szótagolva mondják a mondandójukat. De egy "bonzsúr"-al vagy egy "merszí"-vel nagyon jól lehet indítani. Állítólag az "ogre" szó az "ongroá"-ból származik, de ez nincs tudományosan megerősítve.

Útban a harmadik szállás felé, tankoláskor odajött egy korombeli nő, és megkérdezte magyar vagyok-e? A rendszámból következtetett. Rákérdezett, hogy nálunk még kommunizmus van-e, mert a médiából Ő ezt hallotta-olvasta ki. Ő is ölelgetett, hogy hogy örül annak, hogy én utazhatok. Média mi? Köszi... Megnyugtattam, hogy Magyarországon már nem, kommunista diktatúra van! Viszont ez a hölgy már nem Puskást nevezte meg, hanem Orbán Viktort. Na ja, változnak az idők.

A harmadik napon, Condomban (frankón ez a város neve) aludtam, ami egy Gasconyi város, sok testőr utalással. Az már egy Caminós hostell volt, pont úgy nézett ki, mint egy pesti romkocsma. Na itt a recepciós srác már tudott idegen nyelven, de kb annyi angolja volt mint nekem, tehát tökéletesen megértettük egymást. A szálláson mindenféle náció volt, többek között Kolja, aki Szocsiból indult el motorozni. Egy éve. Kb fél úton jár. Szóval az én nagy túrám, egy kicsit eltörpült... Volt minden korosztály, és minden ország, estére négy motor áll a garázsban. Merthogy  Pierre kiált a C5-el, hogy a mi motorjaink fedett helyen legyenek. 

Szóval kicsit más szemmel nézem a franciákat, alig várom, hogy visszafelé is tapasztaljak még belőlük. De az biztos, hogy már nem utálom őket, sőt. Sosem az ember a rossz, hanem a rendszer ami rossznak mutatja.

img_5986.JPG

"Egy mindenkiért, mindenki egyért!"

Sziasztok, mindenkit hazavárnak. A  Mágus.

 

franciák motorostúra

2019\06\01

(leg) Végső visszaszámlálás.

Vár az Út!

Holnap indulok. Nagyon várom, izgatott vagyok. 9 körül start.  Húú, bakker... 

Mindenre felkészültem. Váratlan dolog történhet, de az azért váratlan, hogy ne tudjak rá felkészülni. A motor rendben, én is rendben, az időjárás meg..., rendben lesz.

Fél évnyi edzés után a fizikai állapotomra azt mondom jó. Hétfőn Prohi A Masszőr jó alaposan átgyúrt, köszönet érte. Levágattam a hajam olyan rövidre, amilyen még sosem volt. A  rozoga térdembe belőttünk egy porc injekciót. András barátom összeállított egy úti patikát, remélem ez lesz a felesleges pakk. Szóval tényleg rendben vagyok.

Gondoltam rá, hogy induláskor eldobok egy karórát mint Peter Fonda a Szelíd Motorosok elején, de végül is letettem róla. Ma stílusosan, egy okos telefont kéne eldobni, arra viszont nagy szükségem lesz. De az biztos, hogy mint neki, nekem se kell sietnem sehova. Bőven van időm az Útra, egyedül megyek, semmi kényszer, mindig nyugatra, egészen az Óceánig!  Nagyon régóta vágyom erre, el se hiszem, hogy most meglesz. Sokan megkérdezték, hogy nem félek-e? Hosszú út, egyedül motorral, meg minden... Nem, nem félek. A félelem: a jövő! Valami ami még nem történt meg, de megtörténhet. Hát, az akkor is megtörténik, ha előtte halálra aggódom magam. Persze óvatos leszek, de öngyilkos merénylő (pl. egy francia nyugger,), mindig benne van a pakliban. De frankón óvatos leszek. 

A Sentinel Protect-től kaptam tesztre egy GPS nyomkövetőt, hogy el ne vesszek. Ha piszkálják, vagy ne-adj isten el akarják vinni a Bestiát, a telefonom riaszt. Ha mégis sikerülne meglovasítani, akkor a telefonon látom hol van. És természetesen a Sentinel Protect központjában is látják. A telefonomra viszont nekem kell nagyon vigyáznom! Telepítettem rá egy appot, beállítottam benne pár dolgot, meglátjuk hogy muzsikál. Május 4-re meghívtak Pécsre a Dél-Dunántúli Motoros Egyesület évadnyitó rendezvényére (még színpadi beszélgetésre is!), de a rossz időjárás miatt elmaradt. Pont holnap az indulás napján lesz az új buli, de ezt sajnos ki kell hagynom. 

img_5666_3.PNG

11.25-kor én következtem volna. Színpadon!!! Vááúú!!! Majd jövőre...

Kötöttem biztosítást a motorosbiztositas.hu oldalon. Csapó Zoliról már olvastam, de telefonon és emailben is nagyon segítőkész volt. Találkoztunk volna a színpadi beszélgetésekkor, de ez ugye nem sikerült. A biztosítás akkor a legjobb, ha nincs rá szükség, de ha mégis, legyen frankó! Zoli a Mapfre travel protect-et ajánlotta nekem. Nem olcsó, de a tavalyi "olcsó" biztosítás egy ruppót sem ért. Remélhetőleg csak akkor kell hívom őt, mikor a következőt kötjük.

És szereztem "biztosítást" a legmagasabb helyről is. Don Matteo egyik itthoni kollégája, egy Rákospalotai kis plébánia előtt, megáldotta a motort és engem is. Nem vagyok vallásos, de ez nagyon nagy megnyugvást ad, köszönöm Fülöp atya..

img_5731_2.JPG

Az atya nagyon jó fej volt, és mint kiderült motoros, anno Jawa-val, majd Hondával tolta Ő is.

A Sena 10 C sisakkamerám már több sebből vérzik, úgyhogy beszereztem egy új Sena 10 C Pro-t a sena.hu-tól. Kaptam egy szimpatikus 30%-os engedményt, így azért emészthetőbb az ára. Persze viszem a régit is és lesz összehasonlító teszt. Meg az új Michelin Road 5 gumikat is alaposan letesztelem. Az azért valószínű, hogy bőven lesz vizes teszt. (ha ez képregény lenne, akkor most a felhőcskében volna balta, buzogány, kés, GRRRR, meg összehúzott szemöldök is) 

img_5749_2.JPG

A pakolás, no az nem egyszerű. Pedig be kell férnem ebbe a pár táskába. Ez már az egyszerűsített adag.  Mire ezt olvassátok, valahogy megoldottam. 

Első nap Annaberg-ig kell eljutnom, ott megvan a szállás. Második nap Zolikánál alszom Hohenpeiszenberg-ben, Bajorországban. Onnan együtt megyünk tovább Svájcba, ott Ő foglalt szállásokat. Az egyiket a Furka hágón!! A francia határnál Ő visszafordul, és onnan egyedül tolom tovább Touloise felé. Autópályát nem tervezek, de nincs is kizárva, ha úgy hozza a sors. 

Hát egyelőre ennyi, induljon a Hosszú Út nyugatra.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

2017-05-06_18.png

 

motorostúra El Camino Pireneusok CB 1000 R Lissabon

2019\04\21

Irány a "Vadnyugat".

Honda CB 1000 R felkészítése.

Sziasztok.

img_5633_2.JPG

A fejlesztések nagy része itt látható. Plexi plusz plexi magasító. Tükör szélesítők. Kézprotektorok plusz vastagabb markolatok. Kormánykiemelők, (22 mm magas, 16 mm hátra). Telefontartó, lopásvédelemmel. Dupla USB töltő, és egy kis multi műszer, hőmérő-voltmérő-időóra.

img_5635_2_1.JPG

Visszakerült a gyári nappali menetfény, a bukógombák alá 5 mm-es szélesítő alátétek kerültek.

img_5631_2.JPG

Michelin ROAD 5-ös gumik, gyári kipufogó vissza (de feketére festve), plusz a saját tervezésű és készítésű hátsó csomagrögzítő konzol. Az ülést még tavaly télen átalakíttattam, a Balkán túrán jól muzsikált.

A fékolajak kicserélve, a motorolaj cserélve (gyári szűrő, Motul 10W40-es olaj, légszűrő tisztító szett), ez igazi "long life" szerviz lesz, mert most 6000 km-nél jóval többet fog menni a vas. A láncot petróleummal kimostam, teflonos sprayvel befújtam, most már csak a napi karbantartások lesznek. Jövő héten érkezik az új Yuasa akku, és akkor szerintem útra kész a vas. Azért kerültek vissza a gyári cuccok, mert nem akarok az osztrák és svájci zsernyákoknak fizetni. Nálunk is keményítenek már, de arrafelé régóta megy a szívatás. Pláne egy magyarral! 

img_5624_2.JPG

Már minden betermelve.

A ruházatot is frissítettem, beszereztem egy Alpinstars protektoringet, komoly mell és gerincvédővel. Vettem egy hátizsákot és egy comb táskát, ezek fogják elnyelni az útközben gyakran használt cuccokat. A Bruebecktől rendeltem egy varrásmentes alsógatyát, egy nyári zoknit, és egy "csoda" kesztyűt, amit az igazi kesztyű alá lehet felvenni, olyan vékony mint egy aláöltöző. Az a dolga, hogyha átázik a külső kesztyű, ez melegen tartja a kezet. Hidegben teszteltem, működik. A többi cucc a bevált régi lesz, csizma, kesztyű, dzseki, nadrág, sisak, aláöltözők, mind-mind bizonyított már.

Az már eldőlt, hogy egyedül megyek. Próbáltam társat találni, de nem sikerült. Aztán meg is ideologizáltam, hogy ez így a legjobb. Senkivel semmit nem kell megbeszélni, egyeztetni, minden pont úgy lesz ahogy én akarom. Ez egyszerre lesz önismereti túra, fizikai próbatétel, és nagyon komoly agymunka, hiszen minden országban meg kell oldanom a szállást, tankolást, kajálást, igazán jó nyelv ismeret nélkül. Kicsi német, kicsi angol, kicsi olasz, ezeket fogom keverni, aztán majd csak lesz valahogy. Igazán a francia és a portugál régiótól tartok, a többitől nem. Telepítettem fordító app-ot a telefonra, ha végkép elakadok bevetem majd.

Csinálom az edzéseket is, heti hat nap 20 perc szobabringa, és heti 2X egy óra konditerem. Schwartzenegger még nem vagyok, de a derékszíjat egy lyukkal beljebb tudom akasztani. Sőt, beleférek a bőr ruhámba is!!!! Szóval már van látszata az "önsanyargatásnak", pedig az étkezési szokásaimon nem változtattam. Elvileg rendben vagyok, tavasszal voltam egy "menedzser" kivizsgáláson, nem találtak semmi komolyat. Egy jóféle biztosítást még kell intéznem, mert a tavalyi Albániai "kaland" után elvesztettem a bizalmam az eddig használt Aegonban. JAVASLATOKAT SZÍVESEN FOGADOK!!

A nettó kilométer 7000 lesz, plusz a "fakultatív". Inkább 8000-el számolok. Bízom benne, hogy a hátsó gumi kitart, ez lesz az első Michelin szettem, majd írok róla tartós tesztet. Ma csináltam egy 100 km-es bekoptató karikát, tökéletesnek tűnik. A túra alatt nem írok, a Facebookon és az Instagramon fogok néha bejelentkezni. 

Start június 2.-án vasárnap. GO WEST!

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

 

honda motorostúra cb 1000 r honda cb 1000 r

2019\03\20

SUZUKI GSX-S 750 teszt.

Ryan Gosling helyett, Bradley Cooper.

Nézzük a tényeket. 749 köbcentis, 4 egymás melletti hengeres, 106 lóerős (egy német oldalon 114!), 80 nm, 213 kg, 815 mm ülésmagasság, rendes 120/180-as gumikkal szerelt 17-es kerekek. A kötelező ABS-en kívül szériában, állítható és ki is kapcsolható kipörgésgátló, fokozatkijelző, Easy start indító, a lefulladást segítő alapjárat emelő, hasidom, fordított telók, radiális féknyergek. Mindezért 2799000 forintot kérnek.  A tesztmotoron extraként bukógomba, tankpad, és fólia szett volt. A színe fehér, de igazán vagányan a Suzuki kékben nézhet ki. A tesztmotort a Motor Center Gyulaitól kaptam. Nézzetek körül náluk:  http://www.motorcentergyulai.hu/

img_5521_2.JPG

A kipufogó már be van tervezve. És nem csak a hang miatt kell...

Nézzük meg alaposabban. Az nagyon megsüvegelendő, hogy a rendszámot a megszokott módon, és nem a kerék mögé tett újhullámos tartóra tették. A kipufogó ronda, de a Suzuki még az 1000-es gixerre is képes "hurkatöltőt" tenni. Ez lehet, hogy egy titkos paktum a Yoshimurával! A műszerfal nagyon informatív, és a kezelő gombokat kihozták a bal markolatra. A gyújtáskapcsoló a mai trendeknek megfelelően, a tank tövében van, a kormány kónuszos. Egyébként tankolni könnyű, visszaböfögés nélkül nyelte a naftát. Az utasülés zárja a két ülés közé került, nagyon kényelmes, nem kell a sárban turkálni, mint például az én motoromnál. Pár helyen látható, hogyan fogták meg a költségeket, a sztender, a pedálok, a váz bizonyos részei, alsó polcosak. De összességében korrekt képet mutat, tökéletes az ár-érték arány. Vetélytárs van bőven, de egy olyan árérzékeny piacon mint a miénk, simán játékban van.

img_5535_2.JPG

A láthatóságot a napsütés nagyon befolyásolja. A full-exrtához már csak egy külső hőmérséklet jelző hiányzik.

img_5531_2.JPG

Radiális féknyergek szorítják a hullámos tárcsákat. A kerék színe telitalálat.

img_5529_2.JPG

Az ülés alatti tárolóba, a szerszámkészlet mellé pont befér egy sebkötöző csomag. Vagy egy tárcsazár. Vagy egy defekt javító.

Elég a nézelődésből, nézzük mit tud élesben. Vasárnap csoda idő volt, az isten is motorozásra teremtette. A tesztkör egy szűk 200 kilométeres nógrádi  karika lett. Hidegen-melegen pöccre indul, a sornégy villanymotor szerűen pörög fel. A kuplung pont kellemes erővel működik, a váltó vajpuhán vette a sebességeket. A futómű nagyon kompatibilis a Nógrádi utakkal, szinte lágyan vasalta ki a tél utáni meglepetéseket. Szépen lehet rádönteni az ívekre, és nagyon egyenletesen gyorsít ki a kanyarból. A fékek tökéletesen elegendőek a motor tudásához, semmi meglepetés. 5000 felett megjön a szívó oldal hangja is, de mivel még az ezres szerviz előtt volt nálam, extrém vadulás nem volt. A Bridgestone gumik jól teljesítettek, semmi alattomosságot nem éreztem, pedig az út hőmérséklete még messze volt az ideálistól. Nagyon jó a balansz, lassú menetben is stabilan viselkedik. A fokozatjelző nagyon korrekt, nem gondolkodik, látszik, hogy gyári cucc. Az ülés-lábtartó-kormány háromszög kényelmesen sportos, de az üléspárna lehetne puhább. A tükrök a GSX-S-nél is csak kresz tartozékok, a karom betakarta a kétharmadát. Szélvédelem nincs, de legalább huzat sem. Legális tempóval semmi cibálást, rángatást nem éreztem, autópálya teszt nem volt. Az ABS remekül van beállítva, véletlenül, vagy túl hamar nem ijesztget. A világítás nem ledes, egy erősebb izzó biztos jót tenne a fényszórónak. Nézsa után kilométereken át vadiúj az aszfalt, prímán lehetett jó mélyre döntögetni. Érezhetően szeret kanyarodni, pontosan tartja a kijelölt ívet.

img_5560.JPG

A tesztfogyasztás több mint baráti.

img_5550_2.JPG

Beálltam a nagy X alá.

Igazából mindent jól csinált, mint egy osztályelső a suliban, és pont ettől unalmas volt kicsit, amire a fehér szín is rájátszott.  Hiányzott egy kis "rosszaság". Miért az, az alcím ami? Szeretem a filmes hasonlatokat, jöjjön egy ilyen most is. Ryan Goslingra számítottam, a szikár, tetkós, csupa izom, gyors vagányra, aki bagózik, beszól, vannak hibái, de azért nagyon szerethető. Ám helyette Bradley Coopert kaptam, a kicsit lassabb, súlyosabb, lágyabb, nyugodtabb, mosolygós fazont, akit mindenki szeret. Ez persze nem fikázás, sőt! Ők a két kedvenc amerikai színészem. (Valószínűleg Ryan a GSX-R!) Szóval ez nem fog kibabrálni veled, én akár kezdőket is simán rá mernék ültetni, no para. 

img_5556.JPG

Cigiszünet a Bánki tónál.

Végkövetkeztetés. Ezer alatt is van élet!!! Ez egy szimpatikus, kellemes motor, megfizethető áron. Jó szívvel ajánlom bárkinek, nem fog csalódást okozni senkinek. Amit tud, azt jól tudja, amit meg nem, azt kompenzálja a kedvező ár. Úgy gondolom, hogy egy jó dobbal, meg még pár apróbb extrával is befér a lélektani "hármas határ" alá. Kezdőknek, újrakezdőknek, de ha valaki csak egy jó motort akar, annak is jó választás lehet. Nincs igazi gyenge pontja, de egy kis pimpelés ráfér, akkor lehet, hogy a "dög" is meglesz.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

Képgaléria:

img_5540_1.JPG

Az indítás csak egy pöccintés a gombon.

img_5541_2_1.JPG

Ezt a luxust az enyémen is csipáznám.

img_5549.JPG

A sztendert és a váltókart, biztos nem a felső polcról vették le.

img_5532_2.JPG

A hasidom máshol extra lenne.

img_5554.JPG

Pihenő Kemencén.

img_5555_2.JPG

A fényszóró mellet két kis lámpa a nappali menetfény.

img_5559_2.JPG

Ez a gyerek adag a Hármaskönyv Fogadóban.

 

Suzuki GSX-S 750 Motor Center Gyulai Suzuki GSX-S 750 teszt

2019\03\18

NAXA F 23-A bukósisak teszt.

Ha elfogyott a sisak az A..i-ban, vegyél a Tonado Helmets-től.

 

Kezdjük az ismerkedést.  22990 forintért kapsz egy pofás fazonú, teljesen zárt, nagyméretű napszemüveggel, gyors kioldós csattal ellátott, nagyon jó plexi mechanikával szerelt sisakot, hibátlan fényezéssel, sisakzsákkal, ami ráadásul Európában készül, egészen pontosan: Lengyelországban.  http://naxa.pl

img_5524_2.JPG

Van matt fekete is, de abban én nem látszódnék. A lakkozás első osztályú.

Én szeretem a lengyeleket. Olyan sírva vigadó banda, mint mi. Szeretnek enni-inni, mint mi. Mindig jól érzem-éreztem magam náluk. Most a lányom, Mónika is ott él, és Ő is jól érzi magát Lengyelországban. Szóval rengeteg a pozitívum. De azért ne felejtsük el, hogy a 80-as években Ők gyártották többek közt a kis Polskit, amit nem volt a minőségi munka szinonimája. Nos, a NAXA F 23-A sem az. 

img_5522_2.JPG

Bogárhálót ennél csálébban nem nagyon lehet betenni. De van!!!

A ráragasztott matrica szerint 1250+-50 gramm. A gyártó oldalán 1500 gramm. Megmértem az asszony konyhai mérlegén, 1578 gramm. Na kérem. Az 1250 gramm, a boltban kapható nagyon drága felsőpolcos sisakok súlya. Az 1500 gramm egy fasza középosztály. Az 1578 gramm még mindig jó érték, én nem szégyellném ráírni. 

img_5525_2.JPG

Most akkor mennyi az annyi??? A matrica is lakkozott.

Elég a grammokból, meg a "lengyel-magyar két jó barát"-ból, menjünk motorozni, úgyis ott derül ki a lényeg. A tesztsisakot egy szintén tesztre kapott Suzuki GSX-S 750-en próbáltam ki, tehát egy nulla szélvédelmű motoron.

Hmm... Mivel már szemüveges vagyok, hát szemüvegben motorozom. Nos, a szemüveget csak kínlódva tudtam beszuszakolni, a szára még véletlenül se ment a fülem mögé, a bélés nem szemüveg barát. A napszemüveg plexit működtető kallantyút olyan erővel kell megtolni, hogy azt talán egy erős kezű sziléziai bányásznak is kihívás lenne. És ahogy már mondtam, jó mélyre leér a plexi, tehát rögtön adott egy tockost az orromnak. Mondjuk azt, hogy M-es orrom van, az S-es orrúaknál nem lesz gond, de L-es heftivel már baj lehet. Viszont nincs holttér. Külön dicséretet érdemel, hogy a külső plexi nyitó pöckét középre tették, jobb és balkezeseknek is kézre esik.

img_5545_2.JPG

Ennél nagyobb napszemüveg plexit még nem láttam. Az orrvédő széria, pinlock nincs.

80-ig még elfogadható, nagyobb sebességnél viszont már nagyon zajos. A becsukott állszellőző mellett simán befúj a szél. Reggel még fázott a búrám, de ebéd után már kifejezetten jól esett. Kinyitva elképesztő mennyiségű levegő jön be, ez nyáron jó lehet. A két tető szellőzőnél nem éreztem semmi változást, ha kinyitottam őket. A szél nem rángatta a fejemen, direkt próbáltam zavarba hozni, de jól viselkedett. A napszemüveg plexi tökéletesen kitölti a nyílást, és a nap végére a mechanikája is sokat javult. A külső plexi három állásban fixálódik, az elsőnél pont látótérben van a nyitó pöcök. Ami még kellemes meglepetés volt , hogy a bejutó huzat nem a fülembe fújt!

img_5562_2.JPG

 Volt két pont ami nyomta a koponyatetőmet, de délutánra már alig éreztem. Az bélés anyaga nem szúrt vagy dörzsölt, az állszíj pont jó hosszú, maszkkal a harmadik ricnibe csattant be a zár. Egyik plexi sem torzított, és jó nagy a látószög is. Az arcpárna nagyon vastag, erősen nyomta a képemet a fogaimhoz. A 200 km-es teszt után jó volt levenni, de a drágább sisakokat is be kell "törni".

Jöhet a végítélet. Ennyi pénzért nem vártam csodát, de végül sokkal jobb mint az elején gondoltam. Úgy gondolom, hogy 50 és 250 köbcenti közötti motorra lehet ideális, nagyobb sebességnél már túl zajos. Azt, hogy esésnél mennyit védhet nem tudni, kerestem a sharp teszten, de ez a márka nem szerepel a listán. Föld körüli túrára sem ez való, de rövid gurulásokra megfelelő. Viszont a szolgáltatásaihoz mérten, az ára erősen baráti! Ár érzékeny bikereknek megfontolandó ajánlat.

Ha kíváncsi vagy, milyen sisakok vannak még a Tornado Helmets-nél: https://www.tornadohelmets.hu/

Mindenkit hazavárnak, sziasztok:  a Mágus

 

 

 

 

 

tornadohelmets.hu naxa f 23-a

2019\02\24

MV AGUSTA BRUTALE 1000 SERIE ORO (és a többiek)

Új király született!!!

img_5420_3.JPG

 Ez az all in, ez mindent visz!!!

Voltam a "motor kiállításon", ahol egyetlen márka volt, az MV AGUSTA. De ez is elég volt nekem, sőt, ha csak az új Brutale lett volna, már akkor is kimentem volna. De mellette ott volt a Veloce 800 Lusso RC, egy a 200 darabos szériából. Az új SCS csodakuplungos blokkal, és minden létező extrával felszerelve. Egy Brutale 800 RR Lewis Hamilton Edition, és egy Dragster 800-as RR. 

"Egy legény van talpon a vidéken..." Meglepett, hogy Tomasz standot bérelt a Boatshow hajó Kiállításon, de nagyon szimpatikus ötletnek tartom. Ő meg tudott állapodni a Hungexpóval (vagy meg akart), a többi nagy márka meg nem. Óriási sikere volt a motorjainak, remélem sikerül eladnia pár darabot. Végül is, ha valaki vesz egy yachtot nagyon komoly összegért, lehet hogy hozzácsap egy Agustát, ami a hajóhoz képest aprópénz. 15 éve foglalkozik a márkával, gondolom tudja mit csinál. Ott volt a márkaszerviz vezetője is, nagyon jót beszélgettünk szakmai dolgokról. Nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy valaki olasz motorokat javítson, de egy kicsit több empátia kell, mint egy átlagos motorhoz és ezt én, mint Alfa Romeo szerelő, abszolút megértem.

És akkor lássuk a vasakat. A Brutale 1000 Serie Oro, egy 300 darabos limitált széria egyik darabja. 212 lóerő, 115 nm, 312 km/óra, 190 kg, ára: 14590000 ft + regadó. Kettő darab mozog az európai kiállításokon, ez agy egyik. Karbon felnik, karbon motorborítás, minden paraméterében állítható lábtartók, pedálok, és fék-kuplung karok. Olyan cnc technológia, amilyet még sohasem láttam. Ez már a fémmunka művészete. Nincs hozzá kulcs sem, de igazi működőképes darab. A műszerfal konzolja, vagy a kipufogók, vagy az ülések, vagy a lámpák, vagy bármi, olyan, ami semmihez sem hasonlítható. Én momentán két órán át nézegettem, és még bőven van rajta felfedezni való!!! Júliusban jön majd az "igazi" széria motor, sok mindenben más lesz, de ez a "sok minden" csak alapos vizslatás után fog kiderülni. A Cafe Racer-es csutkakormány marad, csak kap tükröket. Néggyel kevesebb lóerő, és tízzel kevesebb lesz a végsebesség. Az ára is kevesebb lesz, úgy 2 millióval. Tomasz felajánlotta, hogy felülhetek rá, eddig ez nagyon kevés embernek adatott meg. Az ülés-lábtartó szög kifejezetten kényelmes volt, a kis kormány miatt viszont nagyon előre kell dőlni. Csupaszsága ellenére igazi pályagép, de rendszámmal, odáig eljutni is nagyon szórakoztató lesz!, túrázni pedig nem ezzel kell.

img_e5487_2.JPG

Úristen denagyon KÉNE!!!

Túrázni ott a Veloce, főleg az új SCS kuplunggal, Lusso RC felszereltséggel. Autóknál erre mondjuk, hogy Full-Extra. Amit ma bele és rá lehet tenni egy motorra (ba), az itt megvan. Nem részletezem, MINDEN. Ráadásul túra motor létére gyönyörű, nem lehet fogást találni rajta. Ha nincsenek fent a táskák, a hátulja simán sportmotoros. Erre is felültem, nagyon kényelmes. Az ülések is spéci darabok, csak ezen a 200 darabos szérián lesz ilyen. Minden lámpa ledes, a plexit egy kézzel menet közben is lehet állítani (elég nagy tartományban), a műszerfala pedig szerintem a legnagyobb jelenleg. Pirelli Scorpion Trail gumikat tettek a a motor színére fújt felnikre, az is egy műalkotás. A festés is speciális, ez csak az RC (Reparto Corse) sajátja. Egyszer teszteltem 950-es Ducati Multistradát, szép motor volt, de ehhez képest egy szürke kisegér. Ez annyira feltűnően gyönyörű, hogy ha leparkolnék 100 GS közé, úgy kitűnne, mint egy meztelen punci a nyugdíjas klubban!!! Természetesen a táskák is járnak hozzá, amiket egy mozdulattal lehet le-fel tenni, meg navigáció, meg tempomat, mondom, MINDEN. Ezzel a motorral szívesen elindulnék a nyári El Caminómra.

img_5446.JPG

Ez is kéne!!!!!

A következő bringa egy Lewis Hamilton Edition Brutale 800 RR. Ez is igazi épített moci, gyakorlatilag minden részlet egyedi rajta. Természetesen sorszámozott darab, ez a példány a 69. a 144-ből. Már van gazdája, plusz extraként a markolatok és a tükrök is egyediek!! A kipufogó HP Corse, elképesztő hangja lehet, beindítani sajnos nem lehetett. A 69-es szám árulkodó, ez a motor egy 50. szülinap ajándéka lesz. 

img_5481_2.JPG

Boldog Szülinapot!!!

A negyedik motor egy Dragster RR volt, és szégyellem, de egy futó pillantásnál nem vetettem rá többet. Természetesen ez is egy minden porcikájában egyedi motor, de az 1000-es Brutale teljesen elcsavarta a fejemet, másra szinte nem is néztem. Szóval róla csak annyit, hogy ez a vas is a világ legkülönlegesebb fűzött felnijeit kapta, és augusztusban már teszteltem egy ilyet, irtó jó moci, és ebben a csapatban neki a legszerényebb az ára.

img_5452_2.JPG

Üde színfolt a sok "csónak" között.

Nagyon jól éreztem magam, sosem gondoltam, hogy egy standon el tudok tölteni négy órát, de remek emberekkel beszélgettem, és igazi fémből készült műalkotásokat csodálhattam. Köszi Tomasz!!!

Ha ennél többre vágytok, gyertek ide: http://mvagustahungary.hu

Sziasztok: a Mágus.

 képgaléria:

BRUTALE 1000

img_5421.JPG

img_5422.JPG

img_5423.JPG

img_5424.JPG

img_5426.JPG

img_5427.JPG

img_5430.JPG

img_5434.JPG

VELOCE LUSSO RC 800

img_5462_2.JPG

img_5463.JPG

img_5464.JPG

img_5466_2.JPG

img_5479_2.JPG

img_5475.JPG

BRUTALE 800 RR LEWIS HAMILTON EDITION

img_5469_2.JPG

img_5447_2.JPG

img_5448.JPG

img_5470.JPG

img_5471_2.JPG

img_5472_2.JPG

Elektromos kínai mini Hummer

img_5483.JPG

És egy hajó a sok közül.

img_5485_2.JPG

A stand

img_5486_2.JPG

 

 

Boat Show MV AGUSTA MV Agusta Brutale 1000 Serie Oro

2019\02\03

A visszaszámlálás elindult.

A Hosszú Út nyugatra.

Sziasztok.

Megvan az időpont, június elején indulok. Ki kellett sakkozni, hogy ne essek bele a Tour de France-ba, a Pamplonai bikafuttatásba, ne legyen 45 fok, de sok eső se essen, és a hágók már nyitva legyenek. Júniusban: GO WEST!!!

img_5219_2.JPG

Villanyak emelő kell a teleszkóp szereléshez.

A két ünnep között szétkaptam a Bestia elejét, és elvittem a telókat egy olajcsere szervizre a Déczi Ferenc műhelyébe. Elképesztően gyors volt, január 3.-án leadtam a két szárat, 5.-én már mehettem is érte. Nem volt hiábavaló a munka, az egyik porvédőn deformációt talált, valószínűleg az Albániai ütközésnél sérült meg. Most mindkét szárban friss olaj, szimeringek, és porvédők vannak. A nagykönyv szerint 15-20 ezrenként illik cserélni a villa olajat, ez most rendben van.

img_5220.JPG

Ha baj van a futóműveddel, hozd ide!

Szerettem volna egy magasabb, kényelmesebb kormányt felszerelni, de nem egyszerű a beszerzés. Az enyémen már kónuszos a kormány, sehol nem találtam polcon ilyet. Mindenhol rendelni kell, és ha megérkezett, meg is kell venni, és csak utána derül ki, hogy jó-e. Végül találtam egy áthidaló megoldást, az LSL gyárt olyan kormány emelőt, ami nem csak megemeli, de egyben hátrább is teszi a  gyári kormányt. Az félő volt, hogy a fékcsöveket hosszabbra kell cserélni, de óriási mázlim volt, pont kiadta a hosszuk. A bowdenek és a kábelek is maradhattak, és a tankhoz sem ér hozzá a kormány, ha ütközésig behajtom. A másik félelmem a plexi vissza szerelése volt, de annál is megmaradt a mázli, mert a felső kormánybilincsből vissza tehettem a gyárit, tehát a plexi konzolt nem kellett bántanom. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy magát a plexit hogy rögzítem a hátrább került tartóra, de a szerencse még itt is kitartott, a csavarok alatti kis szilenteket kijjebb húzva, simán fel tudtam csavarozni a helyére. És mivel pár centivel feljebb került, talán a szelet is jobban elvezeti. Ez majd a tavaszi tesztek alatt kiderül.

img_5240_2.JPG

Bízom benne, hogy így kényelmesebb.

A 12 voltos csatlakozó nem maradhatott a tank tövében, mert alászedve beleértek az új magasítók. Végül a jobb oldali plexi tartóra helyezem át, itt jól elfér, és a használhatósága sem csorbult. Itt rend lett, HURRÁ!!!

img_5322_2.JPG

Itt nem zavar bele semmibe a stekker.

Indulás előtt kap majd friss olaj meg szűrő cserét, új gumikat, és biztos ami biztos alapon, új akkut is. Még meg kell oldanom a telefon rögzítését, a Ram Mount-ra esett a választásom. Bezsnei Andor is ezt használja a föld körüli motorozásához. Ha nála bevált, nekem is jó lesz. Plusz a hátsó táska, hátsó hevederjeinek csinálok valami erős akasztót, mert eddig áthurkoltam a kerékjáratban. Működő megoldás ez, de kicsit macerás.

img_0439_2_li.jpg

Valami ilyesmire gondolok.

A felszerelést is gyarapítom, végre megérkezett a karácsonyi előtt rendelt Alpinstars protektor ing, és beszereztem egy Held hátizsákot is. Még sosem motoroztam megpakolt hátizsákkal, majd meglátom beválik-e. A Sena sisakkamera, és az SJCAM mellé valószínűleg beszerzek egy DJI OSMO POCKET kamerát is, hogy legyen mozgásterem akkor is, ha leszállok a motorról.

Tehát mondjuk a motor jó úton halad, de magamat is rendbe akarom tenni. December eleje óta, heti kétszer járok edzeni, és otthon minden nap tolom a szobabiciklit.  Nagyon szuper az edzőm, isteni szerencse, hogy pont Ő volt ott az edzőteremben, mikor bementem körülnézni. Azt nem mondom, hogy kihajtja a belemet, de elég komolyan megdolgoztatja a csoffadt testemet. Ha hasonlón töritek a fejeteket, Jagicza Nikit nagyon jó szívvel ajánlom.

img_5332_2.JPG

Ő az edzőm. Senkit ne tévesszen meg a mérete, kőkemény csajszi. De hatalmas szíve van!!

És hát hagy dicsekedjek is egy kicsit, készül a könyvem. Ha minden jól megy február végére elkészül. Azt még nem tudom hol lehet majd megvenni, de itt biztosan rendelhető: ekenzo03@gmail.com

img_5353.PNG

Várom a tavaszt, mennék már nagyon!!! De amíg ilyen tré az idő, nem kockáztatok. Még egy jó hónap....

Üdv. Mindenkinek, sziasztok: a Mágus

 

 

 

 

 

motorostúra El Camino CB 1000 R

2018\12\16

2018, a tesztbajnok év.

Unalmas nem volt, az ziher!!!

Halihó

Már január elején "motoroztam", a Bestia végre kapott egy vagány Bódis kipufogót. Februárban a már szokásosnak mondható Safety Hungary egynapos ismétlőn voltam Ferivel és Olival. Ez már a nyolcadik alkalom volt, de megyek jövőre is. A szezon előtt nem rossz átvenni a dolgokat, sokat segíthet.

Az első igazi gurulásra márciusig kellett várni, egy Nógrádi karikát csináltam, nagyon jól esett a hosszú tél után. Nem volt még meleg, de szerencsére a száraz, napos hidegben már lehetett motorozni. Aztán visszatért a szar idő, és áprilisig a garázsban állt a vas.

img_2794.JPG

Rétság, volt páncélos laktanya.

De aztán áprilisban beindult a szezon, és mindjárt egy elképesztő, Hungaroringi motorozással. Nagyon élveztem, végre teljesen leszedtem a majrécsíkot a gumimról. Óriási feeling volt a Ringen menni, ott ahol a legnagyobbak szoktak versenyezni. Két napig csak erről tudtam beszélni!! De minden élvezet dacára, nem lettem "pályafüggő". Nagyon nagy zsuga, de nekem a kinti világ jobban tetszik. (azért, ha lehet, megyek jövőre is)

img_2921.JPG

Lacival és Olival látogattuk meg Ferit a Continental standján.

Április végén a Laci nélküli T5-el elmotoroztunk Szlovákiába, egy kétnapos Tátra Lomnic túrára. Csoda időnk volt, jó szállásunk, és remek útvonalak. A formánkat hoztuk, tehát remek hétvégével zártuk az áprilist.

img_3064_1.JPG

"készüljetek, megjöttünk!"

Májusban elkezdődtek a tesztek, és mindjárt egy igazi csúcsverdával, a Kawasaki H2 SX-el. Még SOHA nem mentem ennyire erős vassal, 200 lóerős kompresszoros motor!!!! EL-KÉ-PESZ-TŐ!!!! Azt írtam, hogy "Armageddon", hát tényleg az!!! Ennek dacára annyira, de annyira jól motorozható!! Páratlan Paripa, imádtam.

img_3155.PNG

Igazi világújdonság.

A következő teszt alany, egy Indian Scout volt, nem is különbözhetett volna jobban egymástól a két motor. A Millenium Falcon után, egy rotyogó cruser. Ami a maga nemében egy csodálatosan megépített legenda, csak én nem rajongok a stílusért. De örülök, hogy mehettem a motoros történelem egy kis darabjával.

img_3302_1.JPG

117 évnyi tapasztalat!!!

A következőnek a Kawasaki mókagyárosa, a Z 900 RS jött. Minden másodpercét élveztem, talán ez a motor áll a legközelebb a szívemhez. Szép is volt, jó is volt, ritkaság, de nehezemre esett visszaülni az imádott Bestiámra! Aztán egy villámteszt erejéig kipróbálhattam végre egy Ducatit, egészen pontosan egy Multistrada 950-est. Talán 100 kilométert ha mentem vele, ez nem sok, de az átjött, hogy miért rajonganak ennyien a Ducatiért!!

Aztán jött a Balkán túra, ami az eddigi motoros múltam koronaékszere. Minden tökéletes volt, még úgy is, hogy a vége előtt volt balesetem is. Így 100%-ot adok, a perec nélkül 120% lenne. Jó társaság, jó útvonalak, jó szállások, profi szervezés, és csodaszép tájak. Ez volt életem eddigi leg-leg túrája, a leghosszabb, a legveszélyesebb, a legjobb. A BALKÁN CSODAJÓ HELY!!!!

img_3488.JPG

SH 20, Albánia.

A Bestia, egy kisebb felújítás után, újra tökéletes lett, már így mentem vele a következő tesztalanyért, egy Triumph Bonneville T 120-ért. Amennyire jól hangzik a neve, legalább annyira szép és különleges motor volt. Az angolok legalább annyit tudhatnak a motorkerékpár készítésről, mint a digók. Végtelenül ízléses, minden csicsától mentes, elegáns motort vezethettem, igazi stresszoldó canga.

2018_0708_101244_002.JPG

Egyszerűen szép.

A következő, egy igazán különleges motor volt, a Honda X-ADV. Ezt azóta szerettem volna kipróbálni, mióta először megláttam. De csak baráti szívességből kaptam egyet, a Honda Wilker nem adott (és azóta se ad) tesztmotort. Ez az első "hibrid" (motor is meg robogó is) amit a motorkerékpár ipar kitalált, nagyon különleges élmény volt. Nekem hiányzott belőle pár ló, de lehet hogy csak azért, mert a fék és a futómű annyira pöpec.

img_3923_2_1.JPG

Augusztusban egy dupla MV Agusta Brutale RR teszt következett. Az MV régi szerelem, tavaly is volt egy, most meg egy kettős próba jött össze. Biztos van jobb motor, mint egy MV. De azt a brutalitást, azt a tomboló menni akarást amit a 800-as Brutale mutatott, valószínűleg csak az új 1000-es Brutale múlja majd felül. A neve az, hogy brutális, de lehetne az is, hogy botrányos!! Persze botrányosan jó!

img_4041_1.JPG

Brutálisék...

Szeptemberben rövidebb-hosszabb gurulások voltak, de azért egy Selmecbánya belefért. Aztán a hó végén részt vettem a DGR-en, ami a prosztatarák veszélyeire hívja fel a figyelmet világszerte. Szeptember 30.-án, az egész világon motorra ülnek a bikerek, hogy menjenek egy kört, bajuszosan, elegánsan. Jó kezdeményezés, de itthon a rendezéssel nem voltam elégedett, főleg a több mint másfél órás késéssel. 3-kor kellett volna indulni, én fél 5-kor feladtam, egyszerűen nem volt ennyi eldobni való időm. De az épített motorok és a korhű ruhák nagyon bejöttek, jövőre biztos flottabbul megy majd.

img_4513.JPG

Bestia a DGR-en.

Októberben csak a 23. hosszú hétvége jött össze, de akkor viszont egy 900-as Yamaha Tracert kaptam. Nagyon fain bringa volt, csodaszép meleg őszi idő, keresztül-kasul motoroztam a Mártát vele. Nagyon kellemes meglepetés volt, egy piszok jól motorozható moci.

img_4740.JPG

Tracer 900.

Az hittem, ez lesz az utolsó teszt, de az élet mindig felülírja a dolgokat. A november eleji hosszú hétvége egyik napján kipróbálhattam a Feri KTM-jét, egy 1190 Adventure-t. "Húúú apám", ez valami nagyon komoly motor, azt is írtam róla, hogy "a világ legjobb motorja". Na erre kaptam is egy telefont, hogy akkor próbáljam már ki a Yamaha Nikent is! Az volt ám a csodabringa, elől két kerékkel olyat lehetett fordulni vele a nyálkás novemberi Dobogókő-Esztergom útvonalon, hogy ha csak hallom el se hiszem. De én mentem vele, hááát az valami őrület ahogy fordul.

 img_4910_2_1.JPG

UFO, a Mihály utcában!!!

Nem szoktam sorrendet csinálni, de az idén 10, azaz tíz tesztmotorom volt, szinte kíván egy kis értékelést. Azok a motorok, amiket nem emelek ki, azok is nagyon jók voltak a maguk kategóriájában, de csak a legeket emelem ki. A legjobb motor címét még mindig a KTM-nek adom, azzal most el mernék indulni a világ végére. A legkülönlegesebb egyértelműen a Niken volt, az egy mérnöki csoda. A legállatabb motor a Brutale volt, ez nem kérdéses. A legerősebb természetesen a Kawasaki H2 SX, 200 ló nem viccel, neki előre kell köszönni. De amelyiket a legjobban a szívembe zártam, és ha most nem lenne motorom, Őt vinném haza: az a KAWASAKI Z 900 RS!!!! Számomra megtestesített mindent, amit szeretek a motorozásban. Csodaszép volt, kényelmes, jó fék, jó futómű, és egy szuperjó blokk! Neki adom Az Év Motorja címet!!!

img_3359_2_1.JPG

A szívrabló!!!

És itt is a december, jönnek az ünnepek. Megcsináltuk a 4. T 5 garázs partit, ez már tradíció. Egy jó kis dumálós sörözős, vigyorgós bulival búcsúztatjuk az Óévet, és tervezzük a következőt. Laci helyett Tibike volt az ötödik Tökös.

img_5154.JPG

Évzáró barátok között.

img_5138.JPG

BOLDOG KARÁCSONYT!!!!

 

 

 

 

motorozás motorosok

2018\11\13

A jövő elől nincs menekvés!!! YAMAHA NIKEN 900 teszt.

ASZTAQRVA!!!!!!!

2018-11-11_43.png

 

"Apa, apa, mi ez??" "Ez épített motor??" "Orignal??" "Mi a tököm ez, UFO??" Csak pár kérdés, de azok az arcok!!!! Senkit nem hagyott hidegen, akinek csak egy csepp benzin is van a vérében. Ilyen nincs és mégis van!! Itt a NIKEN!!

A Yamaha megcsinálta lehetetlent, épített egy jól motorozható háromkerekűt. Az MP 3 után szkeptikus voltam, de nagyot csalódtam, pozitív értelemben. Úristen milyet fordul!!!! Olyat, hogy mikor visszaültem az imádott Bestiámra, majdnem rögtön az első sarkon arcra estem!!! Egészen szürreális élmény vele a kanyarvadászat. Mindegy, hogy hiszel-e benne vagy nem, ez befordul. Hideg, vizes, nyálkás, olajos út??? A Niken kiröhögi!!  Soha nem döntögettem ilyen mélyre, még a ringen sem. Húú, ott mit lehetne állatkodni vele...

img_4911_3.JPG

Szilárd és Feri olvasták a KTM tesztet, és csípte a szemüket a "világ legjobb motorja" elnevezés. Mivel a hétvégén szabad volt a Niken, hát megkaptam egy utolsó utáni tesztre. Szombaton hívott Karesz, nem kell-e egy GS egy napra? Sajnáltam elszalasztani a lehetőséget, de a Niken jobban bizgatott. Igen, egy BMW GS-t utasítottam érte vissza!!!  Szép időt ígért a hétvégére a meteo, főleg vasárnapra, oda terveztem a tesztet. Hát rohadt hideg volt, 10-kor is csak 6 fokot mutatott a hőmérő, ködös nyálkás idő volt. De gyáva népnek nincs hazája, nekivágtam a megszokott Dobogókő-Esztergom-Tardos kanyarnak. Odafent 4 fok és tejköd volt, de "Pajkaszeg" után kisütött a nap, és 11-13 fokig melegedett a levegő. De a dzsuván is olyat fordult, hogy nem is hittem el! Még most sem, ez nem is evilági, ahogy rádöntöttem a ganéjra. A feneke riszált néha, de az eleje meg nem csúszott, bármennyire is provokáltam. Két keréken így állatkodva, már rég a balesetin lábadoznék. És az a fék!!! Olyat lassul erős fékezésre, hogy megfájdult a szemem! 

img_4903_2.JPG

Ennél gyorsabban csak a betonfal állít meg. Az első telószár 41 mm, a hátsó 43 mm. A dolguk is különböző.

Tát után, napsütésben, száraz aszfalton valóságos orgiát rendeztünk. Egy hete a KTM-el is irdatlan jót motoroztam itt, de ez másik mozi volt. Olyan lágyan, szinte puhán lehet ledönteni a végsőkig, hogy ezt csak az hiszi el, aki már ment vele. A 190-es hátsó gumin zéró majrécsík maradt, mondjuk az elődeim is leradírozták már. Hát én is. Annyira mélyre dönthető, annyira félvállról veszi a leghülyébb manővert is, hogy az nem is igaz. Nincs ideális ív? Olajfolt? Sóder a kanyar közepén? No problem, megoldja. A lábtartó pöcköt már előttem is megreszelték, na én is könnyítettem rajta. Túl gyorsan mentél be a kanyarba? Semmi gond, döntsd mélyebbre, és mélyebbre. Erre van kitalálva, a Glockneren szerintem többször kell gatyát cserélni. És nem a befosás miatt...

2018-11-11_28.png

Az LGT-nek volt egy száma, "Mindig magasabbra". Ezt meg: mindig mélyebbre!!!

A stabil kanyarodás az egy dolog, de hazafelé kezdtem olyan szemmel is nézni, hogy milyen, mint motor? A világ már csak olyan, hogy vannak benne egyenesek is. Nagyon stabilan fut, az aszfalt gyűrődéseket csak láttam, de nem éreztem. Direkt lefuttattam a jobb kereket az aszfaltról, na az se hozta ki a béketűrésből. Nem tudtam zavarba hozni semmilyen balfaszkodással sem. Tehát kimondom, a futómű és a fék csillagos 5-ös, beleköthetetlen. A kormány-ülés-lábtartó háromszög az én magasságomhoz ideális. Ülve. Viszont, ha megálltam alig ért le a lábam, és a szárazon 263 kilós szörnyeteget nehéz volt stabilan tartani. Mert mondanom se kell, ezen nincs fixáló, ha megállsz le kell tenni a lábakat, ez nem robogó!!! Tehát, megtankolva, olajjal, fagyállóval, velem, kb 400 kilót kell megtartani! A tologatás is necces, a tank nagyon széles, és piszokul orr nehéz, vigyázni kell nehogy átboruljon a túloldalra. A súlyt a blokk is érzi, a 6. amolyan utazó fokozat, ott már nem nagyon gyorsul (a Tracer sokkal-sokkal virgoncabb). A hangja nagyon "szomszédbarát", és ha nem tudom hogy 3 hengeres, simán azt hihetném hogy 4. A kuplungkar felengedésekor megemeli az alapjáratot 2000-re, tehát nehéz induláskor lefullasztani. A váltó jó, de mivel a motort 1600 kilométerrel kaptam meg, még jobb lesz. És van gyorsváltó!!!!! A kedvencem a kuplung nélküli váltás. Csak felfelé működik, de azt nagyon jól csinálja. Imádtam!!

img_4909_2.JPG

A múlt és a jövő.

A műszerfal sokat tud, de nem színes. Valahol a Tracer és a Tracer GT között van. Természetesen van fokozatjelző, és külső hőmérő. A három mapping is megvan, csak mostmár számokkal jelölik. 1-es a durva, 2-es a normál, 3-as a "lágy". Mutatja a pillanatnyi és az átlagfogyasztást. Két fokozatú a kipörgésgátló, kanyar ABS nincs. A tempomat széria, bal hüvelyujjal kezelhető, KIRÁLY!  A lámpák mind ledesek. A szélvédelem egész jó, pedig a plexi kicsi, de pont ezért tetszik. Ez is azt mutatja, nem a túrázás a fő csapás, hanem a kanyarvadászat.

img_4935.JPG

7.2 az átlagfogyasztás. Ez nem túl baráti, de kímélő üzemmód nem volt.

A tükrökkel nem tudtam megbarátkozni, egyszerűen nem ott van ahol lennie kéne. Az viszont tetszett, hogy behajtható előre is és hátra is. A két tükör sarka a legszélesebb pont, 106 centi. A sorok közt óvatosan!!

img_4941.JPG

Parkoláskor, vagy a garázsban jól jön az előre hajtható funkció.

img_4939.JPG

Minden jól elérhető. A baloldalon megvan a klasszikus tükör helye.

Szóval mint motor vannak hibái, de kanyarvadászként Ő a Number One!!! Szívesen bevállalnék vele egy Albán túrát, nem lenne gond ha redvás az út. Nagyon kényelmes, de lehetne alacsonyabb is. Feritől tudom, hogy lesz GT verzió, ülés és kesztyű fűtéssel, dobozokkal, túra plexivel, közép sztenderrel és alacsonyító kittel. Ez a vas 5190000 forintba kerül, ez nem kevés, de egyedülálló technikai műremeket vehetsz. A futómű lehet, hogy a forma 1-ből jött, annyira high tech!!!! És ne feledjük, a tempomat és a gyorsváltó nem jellemző széria felszerelésként.

Szóval egyedülállóan nagy élmény volt, köszi Srácok!! Ez is KÉNE!!!!

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

Képgaléria:

img_4901_2.JPG

img_4905_2.JPG

img_4907_2.JPG

img_4913_2.JPG

A szaga is jó.

img_4929.PNG

s10c0009_1.JPG

Igen, ez egy masszív olajcsík. Ezzel a vassal semmi gond. De azért szívesen szájba vágnám azt aki itt "felejtette"!

img_4938.JPG

Jó széles a kormány, és nem is túl magas.

img_4928.PNG

Fotósok hada várt. Valamire...

2018-11-11_38.png

Jobbra lent "Pajkaszeg".

2018-11-11_40.png

img_4917_2_1.JPG

img_4942_2.JPG

 img_4889.JPG

img_4890_2.JPG

img_4891.JPG

 A 12 v csatlakozó "érdekes" helyre került. USB nincs!

img_4892.JPG

A blokkvédőt előbb kellett volna feltenni...

img_4893.JPG

img_4894.JPG

img_4896.JPG

 

 

 

 

 

 

motorozás yamaha niken 900 Yamaha niken 900 teszt

2018\11\05

KTM 1190 ADVENTURE teszt. A világ legjobb motorja!!!!

Na jó, az általam kipróbált motorok, legjobBIKA!!!

img_4827_2.JPG

A tökéletes háttér. Ennyi.

A KTM próba eddig kimaradt. Oli odáig volt a régi 990 Adventure-ért. Aztán Feri is. Én annyira rondának találtam, hogy semmiképpen nem akartam ráülni. Szarul nézett ki, a hangja alapján meg simán lehetett volna akár a Mattinghofeni Láncfűrészes motorja is. Szóval nem mozdított meg bennem semmit, az ellenálláson kívül.

De ez valami más. Szépnek most sem mondanám, de azért ez már abszolút emészthető külső. Sőt, inkább macsó. Jók az arányok, nem egy óriás, de azért nem is kicsi. Simán letalpaltam róla, semmi pipiskedés. A kormány jó széles és magas, de gond nélkül lehet a sorok között evickélni vele. És az egyensúlya, ÚR ISTEN!! Amikor már csak egyel mentem a körforgalom előtt, akkor is olyan stabil maradt, hogy kifejezetten jó volt játszani vele, mint a menő bringások, akik nem teszik le a lábukat mikor megállnak. Csak itt még a kormányt sem kellett mozgatni. Nem tudom mitől, de elképesztően stabil. Mondjuk a száraz súlya 212 kiló, vagyis 10 kilóval könnyebb mint a Bestia. 1195 cm3, 150 lóerő, 125 N-m, elől 120/70x19-es, hátul 170/60x17-es gumikkal, szóval a jó szórakozás garantált.

img_4830.JPG

A Bestia szinte játékszer mellette. (Feri imádta, egész nap fülig ért a szája)

November 3.-án megbeszéltünk Ferivel egy évzáró gurulást, de úgy hogy vasakat cserélünk. Ő már ódákat zengett a KTM-ről, és láttam hogy megy vele, úgyhogy eljött az idő egy tesztre. (Mondjuk ha Ferit egy Camping biciklire ültetnénk, akkor is agyonverne minket a kanyarokban) Hozott két haverját is, tehát négyen vágtunk neki a Bokodi tónak. Az idő csodálatos volt (jól túl is öltöztem magam), az Isten is motorozásra teremtette. 

ktm-1190-adventure-new.jpg

A Dunakeszi Shell kútról indultunk, a computert Street állásba tettük, az megadja a teljes teljesítményt, de a futóművet és a motort is "puhábbá" teszi. Mire átértünk Budára, már én is imádtam az Adventure-t. Nagyon jó ülés esett rajta, a motor, a fék nagyon kulturáltan tette a dolgát, alig vártam a kanyarokat. 

Mikor felértem a Dobogókő-Esztergom elágazáshoz, már függő voltam. Egyszerűen ennyire tökéletes futóművet én még nem éltem meg. És a kanyar ABS!!! Na, az egy csoda dolog még. Direkt belefékeztem első fékkel a kanyarba, éééés semmi!! Mármint semmi felállítás, ugyanúgy fordultam tovább, mintha mise történt volna.            Az elágazás után jön az a szerpentin, ahol a Bestiával vért izzadok a kátyúk kerülgetése közben. Na most semmit sem vettem észre, lehet hogy új az aszfalt?? Nem, sajnos nem új, de a KTM okos futóműve minden kátyút, repedést, gyűrődést kivasal. Én mentem elől, és meg tudtam lépni Feri elől, aki mögöttem jött!!!!!  Ez nagy szó ám! Ráadásul úgy, hogy még javában ismerkedtünk, meg amúgy is vigyázok a barátom motorjára, szóval semmi street illegal nem volt. Egyszerűen 100%-ig megbíztam a futóműben, a fékben, a gumikban, sosem éreztem még ilyet!!

Itt azért meg kell jegyeznem, hogy nem én javultam ennyit, hanem az elektronika. Viszont, ha az egyszer bekulázik, marha nagy zakó lehet belőle. Mert az ember gyarló, és többet vállal mint amennyit tud. Azt nem tudom, hogy van-e előjel, vagy egyszer csak kigyullad egy lámpa a kanyar közepén, "go to dealer"! Ez az egyetlen gondom az elektromos védelmekkel, hogy mi van ha beszarik? Ha mázli szerviz, ha pech kórház.

img_4865.PNG

READY TO RACE      Már értem miről van szó....

A Granáriumnál megálltunk lőni pár képet, aztán előre küldtem Ferit, hogy a hátsó kamerával vegyen engem, én meg Őt a Bestiával, a sisakkamerával. (végre láttam a saját motoromat hátulról, éles bevetésben, nagy élmény volt)  Ez a kedvenc szakaszom, tökéletes útminőséggel, és fantasztikus kanyarokkal.  Na itt tetőzött a függőségem, olyan élmény volt hasítani a KTM-el, ami semmihez sem fogható. Olyat tol, de olyat, hogy ha nincs benne egykerekezés gátló, biztos sokat emelte volna az elejét. Olyat fordultam, hogy a hátsó gumin semmi majrécsík nem maradt. (na jó, előtte se volt) Szinte földöntúli élmény volt ez a karika, tényleg azt csináltam amit akartam. Akármilyen mélyre dönthettem, akármilyen sebességgel! Ugyanolyan Conti Roadattack 3 gumik vannak rajta, mint az enyémen, tehát a gumi kérdés is rendben. Dolgozott a kipörgésgátló, a csúszókuplung, villogott a váltássegéd folyamatosan, én még ilyet nem mentem itt soha. Csak azért nem mentem el Feri mellett, hogy fasza legyen a video. (nem lett az)

img_4835.JPG

Az öröm forrása.

 Mielőtt átmentünk Oroszlány felé, meg kellett állnunk bevárni a másik két srácot. Közben megnéztem a kamerát, hát nem vett semmit. GRRRRR!!! Kivettem a kártyát, megdörzsöltem a pólómon és jó lett, mehet a felvétel. Sokat vártunk a többiekre, innen inkább mi maradtunk hátul. Jó sok eltévedés, többféle navigáció használata után végül is csak úgy találtuk meg a tavat, hogy megkérdeztük a helyieket! Semmilyen tábla nincs, de így is komoly turista tömeg volt a tóparton. Érdekes látvány, megéri megnézni, kérdezzétek bátran az ittenieket!  A tó túloldalán az erőmű előtti egyenesben volt vészfék teszt is, én hátul  éppen gyorsítottam egy "rettenetest", mikor az elől menő kolléga kitette az indexet balra, és beleállt a fékbe. Az a szitu volt, amikor lepereg az életed egy pillanat alatt. Gyorsan mentem, túl gyorsan, fejben már készültem az ütközésre. De szerencsére azért tiszta erőből fékeztem mindkét fékkel. És a KTM ezt is megcsinálta, úgy állt meg, hogy a többiek észre se vették, hogy gázos a szitu. Nem szitált, nem csúszott, az ABS megdolgozott az áráért az tuti! Lehet, hogy vészfék aszisztens is van benne?

img_4845_2.JPG

Az erőmű. Ja, hátul is van egy...

img_4843.JPG

Az egyik srác egy 650-es BMW-vel jött, soha nem láttam még ilyen motort. És a tóparton ott állt egy másik ugyanolyan vas. Egyszerűen hihetetlen, hogy két ilyen ritka motor egy időben, egy helyen legyen!!!!!

Miután jól kibámészkodtuk magunkat, elindultunk vissza Tardosra kajálni. A visszaúton a laza,"polgári"  használatot preferáltam. Nohát, krúzolni is lehet vele, vajpuhán működik bármelyik fokozatban. Nem rángat, nem tépi a láncot, szinte láttam magam Stüszi kalapban, ahogy jólnevelt osztrákként gurulok a kisvárosban. Jódlizva. 

Lazulás közben kicsit körülnéztem, és tetszett amit láttam. A műszerfal jó helyen van, a kapcsolók jól használhatóan, a bal markolaton. Természetesen van kesztyűfűtés, a szélvédelem már-már túl jó. Az ülés kényelmes, de azért 200 km után már fészkelődtem kicsit. A lábtartás nagyon kényelmes, de rendesen fűtötte a lábaimat a hátsó henger. Most ok, de 40 fokban lehet hogy elolvadnék rajta. A plexi a legalsó állásban volt, pont jó. Sztrádán lehet, hogy jobb ha magas, de sztráda teszt nem volt. A kuplung vajpuha, a váltó nagyon finom, az ürest kellett néha keresni. Natürlich, hogy van fokozatjelző, meg külső hőmérő, és talán még a bux indexet is ki lehet tenni a műszerfalra. A tükrökben jól lehet látni a mögöttes forgalmat, a kézvédő meg akkora, hogy szükség esetén hólapátnak is használható. Az egyensúlyról már írtam, de nagyon szórakoztató, hogy (szinte) megállsz és nem teszed le a lábad. Persze leraktam, ha tényleg megálltam, de elképesztően stabil egészen nulláig. A sztendert könnyű megtalálni a csizma sarkával, és természetesen van nagysztender a karbantartásokhoz.

img_4847_2.JPG

Tópart idill.

A Kemencésben annyian voltak, hogy átmentünk a szomszédos Retró kocsmába enni, nem volt csalódás. Hamburger, pizza, gyrosz, nincs nagy választék, de ami van az finom és hamar elkészül. Ja, és baráti áron!

img_4861.JPG

A színe is nagyon bejön, ez biztos extra pénz volt.

Visszafelé Tátig megint elgurult a gyógyszer, most ment a hátsó kamera, kiba jó naplementés film lett. ÉLMÉNY MOTOR csupa nagybetűkkel. Az a helyzet, hogy rengeteget dob rajta a sok elektromos kütyü, de valószínűleg az alapok is jók. Szarból nem lehet ekkora "várat" építeni, legközelebb kikapcsoltatok mindent rajta (ha lehet!), és úgy is kipróbálom. Ennyire sose szoktam ömlengeni, de ez tényleg egy KURVAJÓ MOTOR!!!!!!

Esztergom után tankoltunk, közben ránk sötétedett, a szemüvegem párásodott, úgyhogy inkább levettem. A Dobogókő felé vezető szerpentint lájtosan toltam, nem sokat láttam. Na végre jöhet egy rossz pont, a lámpa elég gyenge, hozok bele olyan izzót mint az enyém. De basszus, még vakon is átvitt a hegyen, esküszöm látja a kanyarokat!!!!!!!! Pomázon már igazi dugó volt, remekül lehet vele furakodni a sorok között. A kormány az autók tükre fölött van, amúgy meg karcsú a V motor miatt, szóval ez is pipa. 

Egyetlen "hiba" volt, de az talán az első tulaj bűne, hogy nem ikszelte be a gyorsváltót az extra listán. Így csak 99 pontot kap a 100-ból. Nem rossz arány...

A szentendrei OMV-nál álltunk meg búcsúzni, meg visszacserélni a vasakat. Feri imádta a Bestiát, de azt mondta, hogy bejelentkezik egy csontkovácshoz.... 

Az utolsó tesztet úgy zártam, hogy utolsó, aztán mégis itt van ez. Ha tényleg nem lesz több az idén, akkor ez nagyon fasza zárás, egy elképesztő motorral. Na erre aztán nagyon igaz hogy: KÉNE!!!!!! Köszi Feri!!!!

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

Képgaléria:

img_4834.JPG

320-as tárcsák.

img_4836.JPG

Hangból jöhetne több.

img_4848_2.JPG

Ez nagyon jóóó!!!

img_4862_2.JPG

Egyujjas.

img_4855.JPG

Megérte a keresés.

img_4868_2.JPG

 Hellóó!

 

 

 

motorozás ktm 1190 adventure ktm 1190 adventure teszt

2018\10\23

YAMAHA TRACER 900 teszt. Egy csupasz motor szabadidő ruhában.

Ha nem vagy túraendúró fetisizta, tökéletes választás.

Ha ősz, akkor Yamaha. Az MT 10-est is október 23-ra kaptam meg, és most az MT 09 Tracert is. Ez volt az eddigi legtöbbet tesztmotorozott év, a Tracer pedig szép évzáró 2018-ra.

img_4738.JPG

Rögtön lelövöm a poént: jó motor ez, nagyon jó. Aki nem akar tovább olvasni, az máris mehet a szalonba venni egyet, nem fog csalódni. De ha kíváncsi vagy a részletekre is, itt a folytatás:

2015-ben már mentem egy első szériás modellel, tehát van összehasonlítási alapom. Akkor is tetszett a forma, de eléggé kulturálatlanul viselkedett a blokk. Na, a forma most is bejön, talán az egyik (ha nem a) legdögösebb külsőt adták a Tracer-nek. Nincsen csőre, nem akar túraendúró lenni, ez egy remek szélvédelemmel ellátott naked bike, aminek kicsit hosszabbak a „lábai”.  A kormány se magas, csak betettek egy kb 10 centis magasítót a villahíd tetejére. A lábtartó sportosan hátul van, de lejjebb eresztették vagy 5 centivel. Az ülés alatt pedig van egy 2 centis műanyag idom, ami két mozdulattal eltávolítható, és akkor az ülésmagasság is alacsonyabb lesz. Nekem a 180 centimhez az alacsony állás volt tökéletes, telitalppal tudtam letenni a lábaimat. Ezzel a kormány-ülés-lábtartó háromszöggel kifejezetten kényelmes volt, régen érezte a testem ennyire jól magát motoron. Egy 300 kilométeres karika meg se kottyant.

img_4732.JPG

Ezt kell kivenni az ülés alól.

A tesztmotorban 10000 km volt, de elődeim lehet, hogy csak autópályáztak vele, mert a 180-as hátsó gumi közepe nagyon kopott volt, viszont a szélén még rajta volt a gumihártya a kis Dunlop háromszögeken. Lehet, hogy szarul fordul??? Hogy ezt kiderítsem, egy Mátrai kanyargóst terveztem, amire végül is öten mentünk. Nem a T5, de egy kivétellel mindenkivel gurultam már. Jó hír, hogy a Pásztó-Galyatető útvonalat elkezdték újraaszfaltozni, és a lyukak nagy részét is betömték!!!!  

2018-10-21_7.png

Minden motoros álma egy ilyen út!!!

Október 20.-án szombaton csodálatos idő volt, az isten is motorozásra teremtette. Átvételkor a Tracer üzemanyag szintjelzője szerint tele volt a tank, nem is szaroztam vele, ilyenkor tele tankkal is kell visszaadni. Csakhogy a Yamaha azt találta ki, hogy csak fél alatt mutatja a szintet, addig azt hiszed nem fogyaszt semmit. Egyébként 4.8 liter jött ki átlagra, pedig nem a spórolás volt a cél. Ez nagyon jó érték, bár az enyém enne ilyen keveset!!! A lényeg, hogy pont akkor esett le az üzemanyag szint, amikor elkezdtük a Mártát megmászni.

Eleinte kicsit bizalmatlan voltam a gumi miatt, de mire megérkeztünk Sirokra, már tudtam hogy bízhatok benne. A rugózás inkább puha, mint kemény, jó úton tökéletes, a szarabb részeken meg kifejezetten jól jött a puhább beállítás. A teszt végére a két centis majrécsíkból másfelet sikerült lefaragni. Végül megcsináltuk a Mátrát kétszer oda vissza, mert Józsiék lemaradtak, és inkább visszamentünk értük, minthogy ácsorogjunk egy helyben. (végül „elvesztek”, de gond nélkül hazaértek) Szóval a futómű rendben van, egy átlagos felhasználónak tökéletes, pályázni meg nem ezzel a bringával fogsz. De egyébként elől állítható, ha valaki „klikk náci”, eljátszhat vele.

2018-10-21_8.png

Az ideális ív és a Mátra Volán két különböző dolog.

A fék természetesen ABS-es, nem is volt vele semmi bajom, egészen addig, amíg kifejezetten dolgoztatni nem akartam, ilyen durva reakcióra nem számítottam. Mintha egy köszörűkőbe dugtam volna a lábam. Tette a dolgát, csak kulturálatlanul. A kipörgésgátló 2-es fokozatban ugyanez, gyakorlatilag leállítja a motort. Ezt igazi élesben teszteltem a Duna parti sóderban, OFF állásban szépen ástam el magam, tehát ha ki akartam jönni, át kellett tenni 1-be, mert a 2-ben lehetetlen volt. Egy kerék fordulat, egy lefulladás. Persze a gumi se való ilyen off-roados ficsúrságokra. Egyébként a fék tökéletesen adagolható, egy normál felhasználónak hibátlanul teljesít.

img_4743.JPG

Ide más gumi kell.

Szóval, kényelem rendben, fogyasztás rendben, futómű rendben, fék rendben, de milyen a blokk??? 3 henger, 847 köbcenti, 116 lóerő, 3 injektor térkép, blokk alatti kipufogó, 6 gangos váltó. Pöccre indul, nagyon jó hangja van, nem olyan zorall mint a Brutale 800 RR, de mokányul szól. A kuplung vajpuha (szokni kell a fogáspontot), a váltó szépen vált, de nem olyan szépen mint a Kawa Z 900 RS. Szinte végig STD-ben volt a motor, ez a legbarátságosabb beállítás. A-ban igazi vagány, de B-ben sem nyugger, a legjobb az arany STD középút. Egy kivétel volt, ha lapon fordultam, és próbáltam tartani a fordulatot, na ott a gázkar néha túlérzékenyen viselkedett. Gyorsul mint az istennyila, magasabb fordulaton a hangja is megjön, élvezetes vele „rosszalkodni”. Váltani szépen lehet felfelé kuplung nélkül, és van jó nagy fokozatjelző. A háromhengeresek jellegzetes „reszelésével” gyorsul, viszont a régi Tracer rezonanciáját kiszedték belőle, nagyon kellemes csalódás. Igazából nem tudok olyan szituációt mondani (utcán), ahol kevés lenne az ereje. Persze más szitu lehet két személlyel csomagokkal felkapaszkodni a Stelviora, de a Mártát egyedül nagyon élveztem. És mindezért alig kér benzint.

img_4729.JPG

A blokkvédő hasznos extra.

A műszerfal informatív, a két markolatról kezelhető, jó a mérete, nem lenne vele baj, ha nem láttam volna a Tracer GT műszerfalát. Mert azután már minden szarnak tűnik…

tracer_gt.jpg

Ezt sokkal jobb nézegetni...

img_4727.JPG

...mint ezt. 

A plexi belülről egy kézzel állítható, csillagos ötös! A szélvédelem nagyon jó, egyben ez a hibája is, nem érezni a sebességet. Saccra nehéz megmondani, hogy 80-al vagy 120-al megyek, mindig néztem az órát fél szemmel. A csupaszon nincs ilyen para, ott mindig érezni a tempót. De nagyon jól védett, még autópályán nagy tempónál is. A tank jó széles, alatta egy plusz idom, nagyon fainul elviszi a szelet a lábakról. A kézvédő kicsi, de jó az aerodinamikája, ez akkor tűnt fel mikor felemeltem a kezem köszönéshez. Rendesen hátrarántja a szél. Az autópálya elején megpucoltam a sisak plexit, a motorét felső állásba tettem, és egy darab bogarat se kaptam Pestig. Persze szélzaj van gazdagon, sztrádán a füldugó kötelező opció!

A tesztmotoron volt gyári extraként két oldaltáska, jól pakolható, de nagyon széles lesz tőle a motor. Leszerelni egy mozdulat, de a fent maradó vaskeret nem túl esztétikus. Persze nekem jól jött mikor elmentem kenyeret venni. 

A tükröket jól be lehet állítani, de a formája miatt sok minden kimarad a képből. A tank 19 literes, ez a kedvező fogyasztással ritka tankolásokat tesz lehetővé. Az ülés annyira jó, hogy talán 350 kilométert is kibírnék egy seggre. Az utasülés alatt van a gyári szerszámkészlet, és egy tárcsafékzár, vagy egy kisebb láncspray még befér. A fejidom bal oldalán van szivargyújtó aljzat, de 2018-ban talán egy USB már életszerűbb lenne.

img_4722.JPG

Így azért nehezebb a sorok között.

img_4715_3.JPG

A táskatartó vaskeretéből kijönne egy bicikli váza. A középsztender széria.

2018-10-21_3.png

A végsebességgel sincs baj, de ez már nem az Ő közege.

Autópálya menetben is jól viselkedett, a kanyarokat is rendesen vette, jól is néz ki, kényelmes is, nem nagyon tudok mibe belekötni. Ha csak abba nem, hogy a GT sokkal jobb!!! A sima Tracer 900-as 3648000 forintért egy nagyon jó motor, igazán élvezetes vas. De a GT olyan pluszokat ad még 550000 forintért, amikről kár lenne lemondani. Először is a fullos műszerfal, a gyorsváltó, a két gyári fényezett oldaldoboz, a markolatfűtés és a tempomat. https://www.ivanics.hu/yamaha-tracer-900, https://www.ivanics.hu/yamaha-tracer-900-gt

Szerintem a Tracer 900 nagyon jó motor, az én motorozási tudásomat, és motorozási szokásaimat tökéletesen kiszolgálja. Kéne!!!

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

képgaléria:

img_4744.JPG

img_4709.JPG

Az ősz gyönyörű!

img_4710.JPG

Ebédidő Sirokon.

img_4720.JPG

Molli is megnyalta a szája szélét.

img_4723.JPG

Nem kellett erőlködni.

img_4733.JPG

Ez az idom tolja el a szelet lábról.

img_4730_2.JPG

Full ledes lámpák.

img_4726_2.JPG

A fogyasztás baráti.

img_4728_2.JPG

Eddig ilyet csak autón láttam, vak kapcsolók.

img_4731.JPG

A kipufogót jó mélyre tették.

img_4725.JPG

Egérmozi.

img_4734_2.JPG

Egy mozdulat az állítás. Zseniális!!!

2018-10-22_12.png

És itt vagyok én.

 

 

 

 

yamaha mt 09 tracer teszt yamaha tracer 900 teszt

2018\09\23

Te hogy szereted, szólóban vagy gruppenben?????

Magányos farkas vagy farkasfalka... Motoros túrázás.

 

Hogy jobb túrázni, egyedül vagy csapatban???

Amit most leírok nem szentírás, ezek a saját tapasztalataim. 

Az ember társas lény, de a magány is jól esik sokszor. Biztos sokakkal megesett már, hogy csapattal motorozott, de volt egyvalaki aki lassú, vagy béna, vagy rossz humorú, esetleg mindegyik. Na egy ilyen pali (csaj), tönkre vághatja az egész túrát.

Az érem másik oldala, ha egyedül vagy valahol a világ végén, defektet kapsz, és fingod sincs mit kéne csinálni. Akkor azért jól jönne a segítség, egy csapatban biztos van valaki aki ért a szereléshez.

Én már szinte minden variációt kipróbáltam, voltam egyedül, kettesben, hármasban, négyesben, ötösben, és ezt így folytathatnám egészen 27-ig, az volt a legtöbb motoros egy adott túrán, amin részt vettem. Menjünk sorban, átveszem a pozitív és negatív dolgokat is.

 

1, egyedül, Chuck Norris módra.

img_2625.JPG

Egyedül valahol Ausztriában.

Én korán kelő vagyok, és pontosság mániás. Akkor indulok amikor akarok, nem kell alkalmazkodni senkihez, akár hajnali 5-kor is nekivághatok a túrának. Előző nap már teletankolom a vasat, felfújom a gumikat, ellenőrzöm az olajszintet, megfújom a láncot, bepakolom a táskákat, megveszem az autópálya matricát (ha kell), az indulás reggelén már csak magammal kell foglalkoznom. Van egy leírt listám, amin szépen végigmegyek, és mindent kipipálok, ha megvan.

A vesém már nem a régi, sokat kell pisilnem. Ha egyedül vagyok nem kell alkalmazkodnom, annyiszor állok meg, ahányszor a szükség megkívánja. A motorom viszonylag sokat fogyaszt, tehát sűrűn tankolok, 200 kilométerenként biztos. Ha elkottázok egy lefordulást, semmi gond, senki mást nem tartok fel. A saját tempómban megyek, nem vagyok se túl lassú, se túl gyors, pont úgy gurulok ahogy én akarok. Nem kell figyelni másra az előzéseknél, sokkal gyorsabban haladok. Ha elkezd esni az eső, megállok és felveszem az esőruhát. Vagy éppen nem, ez csak rajtam múlik. Autópályán a csupasz bringával nem megyek gyorsan, 130-150 között gurulok, viszont ha jön a szerpentin, szívesen csapatok egy jót. Ha elfáradok, bármikor megállhatok kinyújtózni, vagy egy cigire. Ha megéheztem, ott állok meg ahol nekem szimpatikus, akár egy Mekinél, akár egy kellemes vendéglőnél, nincs vita, hogy jó-e vagy sem. Ha szar a kaja, vagy drága, csak magamat hibáztathatom. Este, akár korán lefekhetek, de akár későig mehetek is. Ha akarom simán módosíthatom az útvonalat, vagy felmehetek autópályára, nem kell megbeszélnem senkivel semmit. Ha látok egy szép fotó témát, csak megállok, és csinálok pár képet, aztán go, tovább. Szóval mindent én döntök el, pont úgy van ahogy akarom, senkihez nem kell alkalmazkodni, pompás!

És a negatívumok? Azért jó valakihez szólni a megállásoknál, ha netán műszaki probléma van, jó ha van még két kéz. És az esti sör is jobban esik társaságban. A nyelvismeret hiánya ma már nem megoldhatatlan, de sokat segít, ha valaki beszéli az adott ország nyelvét, vagy jól tud angolul. Én is megoldok mindet, de sokkal nehezebben értenek meg, mint egy jó angolost-németest. FONTOS!!! Ha egyedül mész és baleset ér valahol a nagyvilágban, jó ha van a nyakadban egy dögcédula. Én csináltattam, rajta van a nevem, a korom, a nemzetiségem, a vércsoportom, a másik plaketten pedig egy név és egy telefonszám, de valaki olyanét írasd rá, aki beszél pár idegen nyelvet. Sose legyen rá szükség, de én nem sajnáltam rá a 2500 forintot. Meg olyan macsós is...

s10c0003_5.JPG

Persze így is lehet....

2, ketten Easy Rider módra.

img_2878.JPG

Zolikával, valahol fent a Garda tó felett.

Ha jó a társad, óriási élmény kettesben motorozni! (mivel utast nem viszek soha, csak a két motor, két motoros variációról beszélek) Azonos habitusú motorosok, hasonló teljesítményű motorokkal nagyon jót csapathatnak, az tényleg hozza az Easy Rider élményt. Igazi "hosszú" túrát Zolikával csináltam két éve, az tökéletesen sikerült. Egyikünk sem volt alá vagy fölérendelt, de a szervezést 99%-ban Ő csinálta. És jól, naggyon jól! Nekem sokkal nagyobb motoros tapasztalatom van, Ő viszont remek helyismerettel rendelkezett, és a szállásadókkal is folyékonyan beszélt németül. A Stelvio vagy a Glockner tetején jó volt megölelni a másikat, hogy: ”megcsináltuk baszki, de király!!!” Esténkét szintén jó volt átbeszélni a napot, megosztani az élményeket, megnézni a másik képeit. És persze a reggeli is jobban esik társaságban, mint egyedül. Nem horkolt, nem mászkált éjjel, remek társ volt. Mivel az Ő motorja volt a gyengébb (egy kicsit, na…), nem okozott gondot tartanom a tempót, az előzésekbe is általában belefértünk mindketten. Sokkal lassabb tempót mentünk, mintha egyedül lettem volna, de kifejezetten jól esett a laza gurulás. Zolikának fiatal korában szinte a mentora voltam, ezért kellő empátiával viszonyult hozzám. Tökéletes páros voltunk, nem volt semmi negatívum, és lehettem én a Peter Fonda.

img_1313_1.JPG

Tibikével a Tátrában.

Tavaly Tibikével is toltunk egy közös kétnapost, az meg azért volt szuper, mert mindent rám bízott, a szállástól az útvonalig. Minden rendben is volt, semmi kifogása nem volt semmi ellen. Jó tempót mentünk, jókat nevettünk, vele is jó volt ketten motorozni. Ha jó a társad, bárhová is mész, jó lesz a buli.

És van még egy módja a páros túrázásnak, ha a feleséged-kedvesed a társad, külön motorral. Ilyenkor lehet kérni franciaágyas szobát, és éjjel talán nem csak aludni fogtok. Én két ilyen párt ismerek, a sógorom és a felesége, két CBR 1000 R-el tolja, és a lány akinek eladtam a Hornetet, Ő a Hondával, a párja egy BMW S1000 R-el járja a hágókat. Nagy RESPECT nekik!!!

3, hárman csupaszokkal

img_0415.JPG

A Naked Brigád Zakopánéban.

A feleségem szerint a hármas nem jó, mert valószínűleg ketten összetartanak a harmadik kárára. És van benne logika. Tavaly az Északi Túrát hárman csináltuk Zolikával és Janival. Jani volt a „harmadik”, és ha nem ismerjük egymást ezer éve, akár még súrlódások is lehettek volna. Ő szállt be utolsónak a buliba, mi már előbb lefoglaltuk a szállásokat, így neki minden drágább volt. Ő rendelkezik a legkevesebb motoros tapasztalattal, és övé volt a leggyengébb motor is. Mi Zolikával az előző túrán nagyon összekovácsolódtunk, Jani meg nem az a túrázós fazon. Neki szinte minden újdonság volt, ráadásul aggódós fajta. Nagyon jó buli volt, remekül éreztük magunkat, de ha Jani egy idegen lett volna, valószínűleg máshogy alakul minden. Igen, ketten összefogtunk, csak nem Jani ellen, hanem Janiért!!! De mivel jóbarátok vagyunk, mindent megoldottunk egy jó nevetéssel. Velük bármikor, bárhová!

A másik hármas kaland hét éve volt, mikor Ferivel és Olival nekivágtunk Zakopánénak, aztán az Aprilia Szlovákiában, a céltól 50 kilométerre megadta magát. Ez ugye véget is vetett a túrának, de egy emberként kerestük a megoldást, nem volt köpködés a másikra, helyzet volt, meg kellett oldani. Én próbáltam szerelni, Oli próbált szállást keresni, Feri meg reménykedett. Végül is nem sikerült a szétrobbant váltót megjavítani, de lett szállás, és remek esténk volt, plusz leraktuk a Tökös Ötös alapjait!! 

, 4, négyen vagy öten.  Ez már Csapat.

img_0760.JPG

T5, 69-es út.

Életem első hosszútávú túráját négyesben csináltuk, még 1975-ben. Tudtunk motorozni, de ekkora túrát még egyikünk se csinált. Nem mindegy, hogy a Balaton, vagy a Balti tenger. Volt esés, szerelés, nyelvi nehézségek, és akkoriban még nehéz volt átjutni egyik országból a másikba. De megoldottunk mindent, a legöregebb tag volt 20 éves, én 17, nem semmi teljesítmény. Sátoroztunk, a kempingezés minden jó és rossz tulajdonságával. Mindenképpen jó, hogy többen voltunk, kiegészítettük egymást. Akkor még nem voltak rossz beidegződések, mindenki mindenre rácsodálkozott, egyértelmű volt, hogy egyedül nem tudtuk volna véghezvinni ezt a gigantikus utazást. (össze kéne rántani ezt a régi bandát egy nosztalgia Rügen sziget túrára)

ndk_1.jpg

Akkumlátor gyártás laposelemekből a P 20-ba. NDK.

A T5-el többször is mentünk Zakopánéba, Szlovéniába, meg Szlovákiába. A Tökös Ötös olyan mint a testvériség, nehéz lenne bárkibe, bármibe belekötni. Igazából már Ők toleránsak velem, mivel én vagyok a Presidente. Én már lassulok, Ők még gyorsulnak, Tomi mindig elkésik, de ebben a csapatban ezeket elnézzük a másiknak. De mi van ha négyen vagy öten vagytok és az egyik sokkal lassabb mint a többiek? Akkor az van, hogy vagy Ő megy elől és megöli a bulit, vagy hátul kullog, és megálláskor lehet hallgatni a panasz áradatot. A legjobb leosztás az, ha kb egyforma bringákkal, egyforma stílusban motorozó emberek jönnek össze, különben elkerülhetetlen a veszekedés. Jó az ilyesmit előre leegyeztetni, mert ha valaki úgy érzi, hogy nem biztos magában, inkább szóljon. Jobb kiszállni még indulás előtt mint végig duzzogni pár napot, és tönkretenni a többiek túráját.

2017-07-10_1.png

Ausztria. Mögöttem a T5.

Aki vezeti a túrát, rengeteg feladat hárul rá, nemcsak az útvonalat kell megtervezni és lenavigálni, hanem a többiekre is figyelni kell. Elég egy piros lámpa, vagy egy útelágazás, és máris lemaradhat egy-két motor. Ha én vezetem a túrát, az egyik szemem mindig a tükrön van, és sokat segít ha az utolsó motoros világos sisakot visel. Meg persze az is, ha mindenki ismeri a célt, és van térképe vagy navigációja. Apropó navigáció. Én a telefonomat használom, és nagyon jó hogy a headseten keresztül hallom is, mert látni nem mindig lehet a képernyőt a napsütésben. Célravezető még, gyors motorost hátratenni, mert sokszor kell utolérni a többieket, és nemritkán igen komoly tempót kell menni. Én a GYORS túrázás határát maximum öt motornál húzom meg.

2017-10-15_7.png

T5 zippzár.

Szóval négy vagy öt tag esetén már nagyon komolyan kell ismerni a többieket. Az esték is csak akkor igazán bulik, ha mindenki az igazi arcát mutatja meg a többieknek. A Tökös Ötös minden téren tökéletes csapatot alkot!!!

5, több mint öt motor, csoportos túrázás

Régebben országon belül többször mentünk úgy túrázni, hogy valaki szólt valakinek, meg még az is hozott valakit. Na itt azért voltak meglepetések. Egyszer nekiindultunk Szlovákiának, tíz motor gyűlt össze a Meki előtt. Volt aki CBR 600 RR-el jött talpig bőrben, és volt aki 250-es veterán Yamahával, utassal. Ő korrekt volt, mert megmondta hogy 90 km a max tempója, inkább elmegy másfelé, nem tart fel minket. De olyan is volt, hogy a Gixer elé beállt a sorba egy Virágo 535, aki nem volt hajlandó átlépni a sebességhatárokat sehol. Aggtelek helyett, Balassagyarmat lett a túra vége. Hát ez se működött. Végül is ezekből a valaki valakije csapatokból alakult ki a T5, ami viszont remekül működik. Nem mondom, hogy nem lehet így motorozni, de akkor egy 100 km-es túrára rá kell dobni egy napot, és lazán kell krúzolni. De a legjobb, ha nagyjából azonos méretű motorok, és azonos habitusú motorosok verődnek össze egy túrára. De mondjuk 8-9 motort egyben tartani még akkor is nehéz feladat. Egy ebéd is sokkal tovább tart, de még egy tankolás is dupla annyi idő. Ennyi fővel, vagy nagyon korán kell indulni, vagy egy Aggtelekre rá kell szánni két napot. Egy nap oda, egy vissza, és este még lehet is egy jót lazulni. Ezt viszont azért nehéz összehozni, mert vagy pénz vagy idő nincs, hogy mindenki rábólintson.

lillafured_039.jpg

Egyházasdengeleg.

És vannak a nagy létszámú túrák, amiket profi cégek csinálnak, mint a Rhinotours, vagy a MotoAvantura. Azért őket neveztem meg, mert velük már mentem. A Rhinoval többször is, a MotoAvanturával egyszer. A pozitívumok rögtön azzal kezdődnek, hogy semmi dolgod a fizetésen kívül. Mindent leszerveznek, szállás, útvonal, kaja, tankolás, minden meg van tervezve, neked csak motorozni kell. És profin csinálják, jók az útvonalak, jók a szállások, elől egy vezető, hátul egy záró. Általában két csoportra bontják a csapatot, van lassú és van gyors csoport, a habitusodtól és a motorod erejétől függ, hogy melyikbe kerülsz. A gyors azért jobb, mert előbb eszel, és előbb vagy este a szálláson. Ha baj van adnak technikai segítséget, beszélik az adott ország nyelvét, vagy valami közös nyelvet. Első este van ismerkedés, mindenki elmondhatja a mit fontosnak tart magáról. Érdekes emberekkel lehet megismerkedni. Csak néhány példa a túratársak foglalkozásairól: kamionos, fölművelő, szívsebész, body bilder, kormányőr, nőgyógyász, lelkész, tanár, sírköves, ügyvéd, stb... Rejtő Jenő írta egyszer: "a szimpátiát és az ellenszenvet nem mindig az okszerűség szövi". Tök igaza van, tényleg nem tudhatod ki lesz a haverod a túra alatt, és ki az aki hidegen hagy. Ha nagy a létszám, mint az idei Balkán túrán (27 fő), akkor tényleg nehéz mindenkit megismerni, de igazából nincs ezzel gond, pár spannod biztos lesz.

img_0138_1.JPG

Rhino eligazítás.

Negatívumként talán azt említhetem, hogy ha az olcsóbb szobaárat választod, akkor egy idegennel kell együtt aludnod a túra alatt, ha a "nem szimpi" kategóriába kerül, akkor megszívtad. Nekem a Rhinoval háromszor is mázlim volt, jó fej pali volt a szobatársam. Az idén meg kicsit drágábban, de külön szobát vettem, ez azért kényelmesebb. A tankolást, a pisilést, a fotózást, az ebédidőt, mind a túravezető dönti el, vagy bírod, vagy nem. Nekem egyszer meg kellett állítanom a csapatot, mert már nem bírtam tovább tartani. Azért tízegynéhány motoron ülő biker előtt, nem túl vidám elvégezni a dolgodat. Egyszer pedig a tankolás miatt stresszeltem, nem lett volna jó az albán hegyek között leállni a kifogyott benzinem miatt.

blog07_1.jpg

És még le is fotóznak.

img_3556_1.JPG

Berat, Albánia, a gyors csapat.

Mindig van a brancsban egy "okos", aki mindent jobban tud, ők magányosak maradnak. Mindig vannak lejmisták, akiknek vagy a cigijük, vagy a láncspréjük, vagy a pénzük fogy el éppen. Ezeket megfelelően kell kezelni, én egyszer segítek, a második alkalommal már nem. Az azonos motor stílus általában közelebb hozza az embereket, de ez se szentírás, a Balkán túrán egy GS-es, meg egy Goldwing-es lett a legjobb cimborám. Vannak csendes "őrültek", és vannak harsányak, csak tőled függ hogy viszonyulsz hozzájuk. A túravezetők általában nem barátkoznak, udvariasak, segítőkészek, de nem cimbiznek le mindenkivel. Viszont van aki nagyon keresi a "kegyeiket", ők a csapat perifériájára szorulnak. Ha voltál már buszos társasúton, tudod miről beszélek.

Van még egy necces pontja a nagy csoportnak, a gyorshajtás kérdése. Ha a túravezető beleszalad egy radarba, simán belehúzza a csoportot is. Ki a felelős ezért? Ő mert Ő vezeti a csapatot? Te aki túllépted a megengedett sebességet, hogy tartsd a tempót a csoporttal? Szerintem a vezetőt kár hibáztatni, nem tart pisztolyt senki fejéhez, hogy húzzad neki. Te sem vagy hibás, mert nem akartál lemaradni valahol a világ végén. Ezt sajnos be kell nyelni, vagy figyelni kell a vadászokra! 

2018-09-13_4.png

Mi megúsztuk.

Vagy a parkolás. A Csehországban a túravezető egyszer bevitte a csapatot a tiltott zónába, lebilincselték a motorokat, és nem volt olcsó a büntetés. Mert ugye, a tököm se figyeli a táblákat, ha megy elől egy profi. Végül mindenki csengetett, és lekerültek a bilincsek. (jól olvasod, kerékbilincs motorra!!!)

Szóval vannak negatívumok, de azért egy nagy csoporttal menni nagyon menő dolog, és óriási respektje van a többi közlekedő szemében!

Szóval akkor, hogy a legjobb túrázni? Minden rajtad múlik, milyen a motorod, milyen a vérmérsékleted, mennyire tudsz beilleszkedni. Az én sorrendem a következő. 1, a legjobb variáció a két motor, két motoros. 2, második helyen a négy-öt fős csapat (csak jóbarátokkal!!!!) 3, egyedül, magányos farkasként. 4, egy nagy csoport tagjaként.

De igazából a leg-leg-legfontosabb, hogy motorozzunk minél többen, minél többet. Hogy egyedül, vagy falkában, az csak rajtad múlik, HAJRÁ!!!

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

 

 

motoros motorostúra motorozás motorosok Rhinotours tökös ötös MotoAvantura

2018\08\26

Mercedes A 200 teszt.

Lehet hogy jobb az új, de ez is nagyon FRANKÓ!!!!

Lengyelországban jártam, és úgy hozta a jó sorsom, hogy egy szinte vadi új, de előző generációs A osztályos Mercivel tehettem meg az 1700 kilométeres utat. Ez ugyan motoros blog, de néha-néha befér egy-egy autó is.

A 200-as benzines, 1.6-os, 156 lóerős, 7 sebességes dupla kuplungos automata váltóval, rengeteg extrával, de nagyon messze a full-tól. A külső-belső AMG Line, 18-as kerekekkel, spéci hűtőráccsal, spoilerekkel, sport ülésekkel, sport kormánnyal, sport pedálokkal és kőkemény futóművel.

img_4234.JPG

 A színe: Jupiter vörös.

Nekem nagyon bejön a formája, és szerencsére e között és a mostani között nincs akkora különbség, mint a régi A és ez között. Az egy űrugrás volt, most viszont csak apró módosításokat csináltak a külsején. Lapos, széles, és szemből csak a rutinos Mercisek tudják azonnal megmondani, hogy melyik betű tartozik hozzá. És el ne felejtsem, a Mercedes itt kezdődik, az A a "legalja"!

img_4333.JPG

Álló csillag már nem jár hozzá.

Hogy ez a legkisebb, az a csomagtartón látszik leginkább. Sok holmit kellett kivinnem, gyakorlatilag plafonig pakoltam, a személyes cuccaink csak a hátsó ülésre fértek be. Ezzel a kocsival el kell felejteni az apartmanos nyaralást, hotelba kell menni két kisbőröndel..

img_4091.JPG

A középső tükörben semmit sem láttam, de a két külső és a kamera megmentett.

Szerencsére az utastér nagyon kényelmes, két embernek fejedelmi, négynek (ha nem túl magas) még mindig kényelmes, de öt személnek már szűk lenne a hátulja. Jól ellátták pakolóhelyekkel, két félliteres víz simán befér a pohártartóba, előtte két kisebb holmiknak fedeles rekesz, a kesztyűtartó elnyeli a szemüveg tokokat (amik egyre nagyobbak), a könyöklő alatt is jó nagy üreg van, plusz az ajtózsebek. Ebben az autóban (extraként), az első ülések minden paramétere állítható, még elektromos deréktámasz is van. A kormány nagyon jó fogású, a rátelepített gombok könnyen megtanulhatók. A középső tablet nem érintős, mindent gombokkal, vagy a kezemnél lévő kontrollerrel lehet működtetni. Ez nekem sokkal szimpatikusabb, mint a képernyő böködése, pláne menet közben. Ami nagy hiba, hogy nem tud magyarul, se a menü, se a navigáció. Ezt nem is értem, a BMW meg az AUDI meg a VOLVO tudja a magyart, a MERCEDES-nek nem vagyunk elég jó piac?? 

img_4257.JPG

Innen se mondom meg melyik osztály.

img_4329.JPG

Fizikailag fullos, de elektromos extrákra el lehetne költeni még vagy 1 milliót.

Van Bluetooth, Apple Car Play, Android Auto, és még gyári kábeleket is adnak hozzá. Simán felismerte a telómat, tökéletes a hangminőség, a kormányon lévő gombokkal lehet működtetni, ez nagyon tetszett. A könyöklő alatti rekeszben van két USB csatlakozó, az egyik csak töltő, a másik zenelejátszó, vagy a telefon felismerő, ha ide csatlakoztatod a tableten megjelenik a telefon kezdő oldala.

apple.jpg

Ha van állandó mobil internet, minden működik.

A motor négy féle programmal állítható. ECO ha nem sietős és spórolni akarsz. COMFORT a tökéletes mindenes. A SPORT inkább a váltó kapcsolásba szól bele, tovább huzatja és hamarabb vált vissza. És az INDIVIDUAL, amiben 4 paramétert kedvedre kijelölhetsz. Itt "örökre" kikapcsolható a start-stop, választhatsz egy motor beállítást, egy szervó beállítást és egy hűtés-fűtés beállítást. De ha a motor négy órán át nincs beindítva, visszaáll COMFORT módba, és bekapcsol a start-stop is. (ezért került idézőjelbe az örökre) Én végig vagy COMFORT, vagy ECO módban mentem. Persze kipróbáltam mindent, de autópályán semmi előnyét nem láttam a SPORT használatának. Viszont ECO módban képes "vitorlázni", ha elengedtem a gázpedált, a motor alapjáratra állt, a váltót pedig szerintem üresbe tette, mert csak gurultunk. De ha ráléptem a fékre, azonnal volt motorfék is! A kormányon vannak váltófülek, néha használtam is, de ha belenyúltál, 10 másodpercig manuálban marad. Érzetre gyorsabban váltott kézzel, mint automata módban. A tempomat nem követős, de könnyű kezelni az index alatti karral. Az index karban van még az ablaktörlő-mosó is, a jobb oldali kar a váltókar! Ez azért kicsi megszokást igényel, nem tudom mi lenne ha 130-nál akarnék törölni egyet reflexből, de helyette rükibe tenném. Valószínűleg az elektronika kivédené, mert a váltókar csak egy elektromos kapcsoló, de szokni kell.

img_2445_2.JPG

A váltó használatához el se kell engedni a kormányt.

 A motor tökéletesen elegendő a kocsi mozgatásához, jól gyorsul, könnyű vele tartani az autópálya tempót. Az egész útból kb 100 kilométer volt város, a többi mind sztráda. 7,3 liter jött ki átlagfogyasztásra, míg az átlagsebesség 89 kilométer, én ezt nagyon elfogadható adatnak tartom. Végsebesség teszt nem volt, de a 180-ba szinte észrevétlenül beleszaladt. Menet közben semmi motorhang nem jön be, viszont a Conti Sportcontact gumik nagyon hangosak, főleg a cseh szakaszon. A lengyel szakasz ingyenes volt, de egy darabon olyan huplis, hogy egy az egyben a felszálláshoz gyorsuló repülő rázását produkálta a sport futómű.

img_4294_2.JPG

Itt éppen "vitorlázunk".

Érdekes extra az éberség figyelő, az odaúton egyszer, a visszaúton háromszor figyelmeztetett, hogy ideje pihenni, és kitett egy kávéscsésze emblémát a műszerfalra. Holttér figyelő volt, sávtartó nem volt, pedig azt szívesen kipróbáltam volna. A fék jól tette a dolgát, de nem az a "beszarás hogy fog" típus. A kézifék elektromos, és kicsit túlbuzgó, mert már az ajtónyitáskor is behúzza magát. A ledes lámpák gyönyörűek, és nyitáskor üdvözlő fényjátékot csinál. A kulcs nyitógombját hosszan nyomva, lehúzza az összes ablakot és kinyitja a tetőt, és persze zárni is lehet így. A klíma jól tette a dolgát, kétoldali digit, és hátul is van két rostély.

img_4328.JPG

Jól néz ki a tető, de nem használtuk a nagy meleg miatt.

A zene jól szólt, de extra Harman Kardon hifi volt benne, szóval jó hogy. A pótkerék helyén egy nagy erősítő meg egy mélynyomó volt. Meg egy defekt javító. Minden gomb, minden kapcsoló, minden textúra nagyon jó minőségről árulkodott, az egész autón éreztem a MINŐSÉGET, már tudom miért kérnek ennyi pénzt egy Mergáért.

Pár apróság kivételével, nagyon klassz kis kocsi, ráadásul nem sok luxusautó van ebben a méretben. Jól ment, jól fogyasztott, jól éreztem magam benne. Igazi trendi kisautó, és még respektje is volt a csillagnak, ha utolértem valakit. 

(Egy érdekesség a cseh autópálya szlovák határ előtti szakaszán. Kicsit gyorsan, de nem túl gyorsan jöttem (150), mikor egy lehajtó árnyékából elém ugrott egy rendőr és kiintett. A lehajtó háromszögére irányított, szóval nem volt túl biztonságos. Ránézett a rendszámra és akcentus nélküli magyarsággal azt kérdezte:

"magyarok?"                                                                                                                                                                   "igen!"                                                                                                                                                                            "matrica van?"                                                                                                                                                                "igen!"                                                                                                                                                                             "jogosítvány?                                                                                                                                                               "igen!"                                                                                                                                                                           "akkor mehetnek"

Nem voltam boldogtalan, hogy nem büntetett meg, de ez akkor is érdekes szitu volt.)

Sziasztok: a Mágus.

Képgaléria:

img_4229_2.JPG

Éles kontraszt.

img_4233_2.JPG

Ez ám a kipufogó!!!!

img_4258_2.JPG

Lengyelországban 45 fok délelőtt 10-kor???? Mi jöhet még????

img_4301_2_li.jpg

Jó a "futómű" a kamionon. 

img_4331_2.JPG

A kamera nem lesz koszos, használat után bezáródik.

img_4332.JPG

Conti fan vagyok, de ez akkor is zajos.

img_4334.JPG

Full led, de már ez is elavult.

img_4296_2_li.jpg

Annyi a benzin mint nálunk.

 

 

 

mercedes A 200 Mercedes A 200 teszt

2018\08\14

MV Agusta Brutale/Dragster 800 RR teszt.

Machete rendszámmal.

"Van két tesztmotorom. Ráérsz vasárnap egy közös gurulásra? Egy Brutale RR meg egy Dragster RR!" Mondta Tomasz szombaton a telefonba. Tomasz az MV Agusta Magyarország főnöke. Naná hogy jövök, bolond lettem volna visszautasítani egy ilyen ajánlatot. Félretettem a fűnyírót, az idő is gyönyörű volt, hajrá!!!

Az Auner előtt találkoztunk, Ő a Dragsterrel jött, a Brutalét meg kihoztuk a raktárból. A raktárból, ahol egy zsír új RVS és egy építés alatt álló Turismo Veloce is volt. Az RVS annyira különleges, hogy nincsenek is szavak, inkább pár kép.

img_4026.JPG

img_4033.JPG

img_4031.JPG

img_4030.JPG

Mindene egyedi, még a gumik is!!!! 12000000 ft. BASZKI!!!!!

img_4037.JPG

Turismo Veloce, egyedi festéssel megrendelésre.

De térjünk vissza a két tesztalanyhoz. A súlyuk 175 kiló!!! A Brutale RR-ben 2200 kilométer volt. A Dragster RR-ben 600, tehát az még "kiskorú", nem lehetett vadulni, 6500 rpm volt a maximum, az 6.-ban kb 120-130 km. A blokk mindkettőben 140 lóerős, négyféle mappingal. Rain, Normál, Sport, User. Mindkét motor Sport állásban volt, és annyira mocskosul jól szólt, hogy nem is kapcsolgattam sehová. Oda-vissza játszó gyorsváltó volt bennük, ha ki kellene emelnem a legjobban tetsző részt, ez lenne az. Visszafelé nem gázfröccsöt adott, hanem RÖFFENT egyet!!! Esküszöm, ennyire jó disznó hangot még nem hallottam. A Brutálen gyári rendszer volt, nem is kéne más!!! A Dragsteren tuning cucc volt fent, de mivel csak simogatni lehetett, nem igazán szólalt meg. 

A Brutale RR-el kezdtem. Mire átértünk Budára már el is neveztem Machete-nek! Nagyon penge és éles a gép.  Az ülésben kb annyi szivacs van, mint egy vasalódeszkában, a kormány mély és keskeny, a lábam magasan hátul mint egy sportmotoron, szóval nem kényelmes. De nem is kell, hogy az legyen, annyira felnyomja az adrenalint minden gázfröccs, minden váltás, a hangja, ami kifejezetten erre ösztönöz, hogy észre sem veszed a hibákat. Brutális ahogy tolja, löki magát előre, olyan mintha sosem fogyna ki a lendülete, és ez minden sebességváltásnál folytatódik!!! Azonnal legyőzhetetlennek érzed magad, elmosódnak a határok, a nyeregben Connor Macleod vagy!!! 

De Mi sajnos nem vagyunk halhatatlanok, ezért nagyon ott kell lenni agyban, mert Ő (mint a neve is mutatja) brutálisan működik. Plusz segítség az agynak a kipörgésgátló, a blokkolásgátló, és a bombasztikus fékrendszer. De tényleg oda kell figyelni rá, hihetetlenül fickós a vas. A 200 lóerős kompresszoros H2 SX után azt hittem nem érhet meglepetés. De igen. Olyan a vas mint Brad Pitt a Blöffben. Vékony, szálkás, és olyat üt, hogy a nagyok is kifekszenek, jobb nem belekötni!!!  Hátul 190-es Pirelli volt rajta, az aszfalt is meleg volt, de ennyire stabil futóművel ritkán találkozni. Nagyon kell a jó út neki, de ha minden összejön, parádésan fordul. És mindezt úgy éltem át, hogy Tomasz ment előttem a bejáratós motorral!!!!!!!!!!!!

img_4041.JPG

A egy MV-vel a feltűnés garantált. De kettővel......

img_4046.JPG

A prizmát nem igazán értem, de a többi perfetto.

img_4047.JPG

A sport kipufogó itt kidobott pénz lenne. Ahogy kinéz és ahogy szól, az már önmagában egy felsőbb kategória.

Kb egy jó óra után éreztem először a kényelmetlenségét, ha előtte megállsz, mindig vigyorogva fogsz leszállni róla. Nem vagyok se túl magas, se túl nehéz. De talán már én is nagynak számítok hozzá, úgy gondolom az ideális testalkat Lewis Hamilton: 174 centi, 68 kiló.

hamilton-motorrad-burnout.jpg

Neki is pont ilyen (is) van!!

Lőttünk pár képet, és toltuk tovább. Idáig Tomasz ment elől, de most a kedvenc szakaszom következett, megszöktem. Eddig se volt rossz a buli, de ami utána jött az maga volt a ZORALLSÁG. Egyszerűen mindent vitt, ami 8000 után történt. A hangokat már önmagában ki lehetne vinni a Szigetre, de ahogy falta a kanyarokat, az az igazi Street Illegál. Nem vagyok egy született Guy Martin, sajnos. De nagy motoros forgalom volt a jó idő miatt, és mindenkit meg kellett előzni a Brutale-val, mert másik dimenzióban lehet vele motorozni. Igazából ez az Ő közege, a szerpentinek, a rövid féktávok, a hajtűkanyarok. A váltó itt tudott igazán kibontakozni, még a kanyar közben is bele lehet váltani, akár le, akár fel. Nem csúszik a segge, nem akar kitörni, ennyire profi cuccal még nem találkoztam!!! ISTENKIRÁLY NAAA!!!!

img_4073_2.JPG

Ennyi az egész. Az RR-nél széria.

img_4061_2.JPG

Bellissimo!

img_4053_2.JPG

Innen én folytattam a bejáratást.

Ha a Brutale egy machete, akkor a Dragster egy very machete, amit a kovács magának csinált!!! Az ülés keményebb, a kormány mélyebb és szélesebb, a kipufogó tuning, a kerekek fűzöttek, hátul 200-as gumi, hogy csak a látványosabbakat említsem. De a kedvenc részem a kihajtható utas lábtartó, valószínűleg sosem lesz használva, de mint ötlet óriási. Egyébként az utas szállítást én nem erőltetném. Az ülést látva a gyár sem.

img_4058.JPG

Alaphelyzet, behajtva.

img_4057.JPG

Kihajtva. Ráállni tilos!!!

A kormányvég tükrökben lehet látni, a gyorsváltó pedig még jobb, Tomasz szerint a szoftver más. Most én mentem elől, de amikor a Dobogókői szerpentinen utolértünk egy Porsche konvojt, neki gurult el a gyógyszere. Jó volt látni, ahogy levadászta őket, seperc alatt. Nekem is sikerült, csak egy kicsit lassabban. 

Sajnos a kipufogó nem tudott igazán megszólalni, viszont "szénné égette" a jobb bokámat. Azt hittem a 200-as gumival szar lesz kanyarogni, de nem, bitang jókat borogattam vele. A váltó egyszerűen fenomenális, egészen alacsony fordulaton is vajpuhán működik. Pont a 6000 körüli fordulaton volt egy rezonancia, az rendesen zsibbasztotta csuklóimat. A gázkar is mintha "idegesebb" lett volna, de valószínűleg ezek a bejáratás után megszűnnek, vagy legalább tovább lehet forgatni a motort. Még egy érdekesség, egyik motor se indult pöccre, elég sokáig tekert az indító mire elkapta. Tomasz szerint mind ilyen.

Nincs mese a Dragster kényelmetlenebb a Brutale-nél, Pomázon vissza is cseréltünk, komolyan pihentető volt visszaülni. Egy Balkán túrát nem szívesen vállalnék vele. De ezek a vasak nem is erre valók, nyugodtan nevezhetjük őket is Cafe Racer-nek. A városban, vagy egy rövidebb gurulás alatt büntetni, az az igazi közegük. 

Hazafelé már finomabban gurultunk, tudtam figyelni másra is. Hogy például nincs benzinóra, csak egy lámpa gyullad ki, hogy ideje tankolni. A műszerfal egyébként sok információt közöl, csak nagyon apró betűkkel, jó szem kell hozzá. A fokozatjelző viszont jó nagy ikon!!! Az index visszajelző napsütésben gyakorlatilag láthatatlan, a tükrökben semmit nem látni a könyökömön kívül. A működtető karok, gombok, kapcsolók, mind finoman, precízen működnek. A tank műanyag, akármilyen tanktáska nem jó rá. Egyébként pakolni sehová nem lehet, az a megoldás amit Tomasz csinált, egy hímzett MV logós hátizsák. Az ülés alatti lyuk jó geg, de oda pont beférne a sebkötöző csomag. A lábtartó szög nekem jó volt a Brutalén, a Dragsteren a jobb oldalon útban volt a sport kipufogó. A fék és váltó pedál tökéletes pozícióban volt, a működtetéséhez szükséges erőhatások, iskolapéldák lehetnének. Motorozni inkább a Brutalét választanám, a nappaliban nézegetni a Dragstert. Elképesztő részletességgel van megtervezve, de nekem egy kicsit sok! Az ára is. Ha az aprót lehagyjuk, a Brutale RR 5.2 milla, a Dragster RR 6.2 milla, plusz állam bácsi része. Tévedés ne essék, ezek luxus termékek, tehát nem olcsók. Ezeket a motorokat nem ésszerűségből, hanem érzelemből veszik, és érzelmeket ad is vissza gazdagon. Az MV Agusta sosem volt, és sosem lesz tucatmotor!!! Forza Giovanni!!!!

 Elképesztően jót motoroztam, igazi "rosszcsont" mindkét motor, KÖSZÖNÖM TOMASZ!!! KÉNE!!!

http://mvagustahungary.hu/

Képgaléria:

2018-08-13_4.png

Tomasz a Brutalén.

2018-08-13.png

Tomasz a Dragsteren.

img_4056.JPG

Még a sztender is emblémázott.

img_4059.JPG

A felni is. Mondjuk takarítani nem lehet egyszerű...

img_4060.JPG

Vagány, de igazából nem is kell, jó a gyári is.

img_4071_2.JPG

Két MV egy MZ alatt.

img_4075.JPG

Az EÜ csomag helye.

brutale_rr.jpg

Az egyetlen ami nem tetszik, az a rendszámtartó. Ilyen nélküle!

img_4044.JPG

Igazi egyéniségek.

img_4076.JPG

Brutale. A kormány lengéscsillapító az RR-hez jár alapáron.

img_4077.JPG

Dragster. Fokonként állítható a kormány.

img_4078.JPG

Brutale.

img_4079.JPG

Dragster.

img_4050.JPG

A kulcs formája ugyanaz mindkettőnél.

img_4067.JPG

img_4068.JPG

Ezt hogy fűzik össze???? Nincs küllő anya!!!!

img_4049.JPG

Fekete a váz a Dragsteren...

img_4074.JPG

...piros a Brutalén.

2018-08-13_5.png

Jó buli volt!!!!!

 

 

 

MV Agusta mv agusta brutale 800 rr mv agusta dragster 800 rr

2018\07\31

Honda X-ADV teszt.

Minden robogós erről álmodik. (..vagy erről fog, ha egyszer ment vele..)

 

Az X-ADV-t  nagyon szerettem volna kipróbálni, de egyik Honda kereskedés sem adott tesztmotort. Ezt a vasat a tulajdonosától kaptam kölcsön, KÖSZÖNÖM ATTILA!!!!!!!!!

 

img_3885.JPG

Nincs mese, ez bitang jól néz ki!!!!!

img_3916.JPG

4.3 liter/100 km. Pedig kapta az ívet rendesen!

Vannak a robogósok, és vannak a motorosok. A legideálisabb, ha minkét műfajt űzöd. Én "csak" motoros vagyok, és ezért pár dologgal szívtam a teszt alatt. Állandóan kuplungolni akartam, ami itt a hátsó fék karja. Furcsa szituációkat okozott. A trepnin telitalppal volt a lábam, egyszerűen nem akaródzott levenni, mindig az utolsó pillanatban tettem le. Gyönyörű lett volna, ha egy lámpánál állva esek el. A lábaid között nincs semmi, nem lehet rászorítani a tankra combbal, ez nekem nagyon fura. Két nap alatt nem szoktunk össze teljesen, de két hét biztos elég lenne.

Ennyi a "negatívum", ha ezeket megszokja az ember, vagyis átállítod az agyad, hogy ez most nem MOTOR, akkor egy nagyon élvezetes közlekedési eszköz. Ami mocskosul jól néz ki, és ha kell a 170-et kicsavarja magából!!!!! És 4,3-at eszik 100-on. Parádés. A zöld lámpánál meg úgy gyorsul, hogy még Ferinek is össze kellett kapnia magát a 150 lovas KTM-el, hogy lenyomjon. 

750-es, kéthengeres, 55 lóerős. Viszont sárnehéz, teletankolva 240 kiló. (ha 10 lóerővel több, és 20 kilóval kevesebb lenne, simán világbajnok volna) A váltója igazi 6 sebességes mechanikus váltó, csak egy automatika kuplungol és vált helyetted. Prímán hallható ahogy dolgozik a szerkezet, nekem nagyon bejött ahogy csattogtatta a fokozatokat. A bal markolaton van két kis billentyű, ezekkel FEL vagy LE tudunk váltani. Bármikor, kivéve ha valami teljesen irreális dolgot akarunk csinálni, pl. 30-nál nem lehet 6.-ba rakni, A jobb markolaton tudjuk sebességbe és üresbe tenni, valamint ugyanezzel a kapcsolóval választhatunk a NORMÁL, és a 3 SPORT mód között. Jobban nem megy, normálban hamar felvált, sportban pedig tovább húzatja a fokozatokat.

2018-07-30_4.png

Minden kapcsoló kézre esik. Kár, hogy középen az az idom nem nyitható. Felette a tank és az ülésnyitó.

A kulcsot elég csak zsebre vágni, a gyújtáskapcsoló működik nélküle. A kezelését meg kell szokni, de pár alkalom után megy zsigerből. A műszerfal istenkirály, mindent tudott, amire kíváncsi voltam, és még jól is néz ki! Viszont a működtető gombokat igazán lehozhatták volna a bal markolatra!! Szériában van három fokozatú kesztyűfűtés, nagyon szép a kapcsoló, de könnyű véletlenül megnyomni. A plexi nagyon nagy tartományban állítható, és egészen elmés szerkezetet talált ki a Honda. Leszállni nem kell, de azért nagy erővel működtethető. Mondjuk vadi új volt a bringa, lehet hogy ez később "bekopik". Az ülés alatt hatalmas csomagtartó lapul, gondolom ezért van hátul 15-ös kerék. Pluszként egy atombiztos hátsó doboztartó jár szériában, de oldaldoboz nem létezik hozzá. Attila extraként tett rá egy bukócső keretet, meg két brutál fényszórót.

img_3899_2.JPG

A két plusz lámpa komoly esély a túlélésre!!!

Ferivel és Tomival toltunk egy Aggteleket, nagyon kíváncsi voltam hogy teljesít a megszokott útvonalon. A Vác feletti kanyarokat remekül vette, ez mindenképpen jó előjel volt. Salgótarjánban tankoltunk, és nekivágtunk a Ceredi szerpentinnek. Sajnos az útminőség egyre rosszabb, de ez pont jól jött, legalább "endúróztam" kicsit. Azt nem mondhatom, hogy légpárnás hajó érzetem volt, de a Bestiához képes nagy szintugrás a magasabb-puhább futómű. És a gumi is jó választás, bőven lehet borogatni, de egy kis homokfelhordást észre sem vesz! 

img_3889.JPG

Van középsztender!!!!!

img_3887_2.JPG

KÉZIFÉK!!!!!

img_3886_2.JPG

Fordított teló, radiális dupla fékrendszer ABS-el, fűzött felni, és a trikolor szín, kiba jól néz ki!!!!!!!

Aggteleken úgy szálltam le, hogy nem fájt a seggem, vagy a lábam. Rengeteg hely van fészkelődni, de a trepni elég keskeny a csizmához. (Kipróbáltam az előrenyújtott, széttett láb pozíciót is, kényelmes, de igazi gyökérnek éreztem magam.) A kormány kellemesen széles, a kézvédő széria tartozék. 

2018-07-30_3.png

Ha kicsit magasabb lenne a kormány, meg lenne háttámla, akkor már Goldwing lenne.

img_3910_2.JPG

A giroszosnál megismerkedtünk két Miskolci csajszival, egy 690-es meg egy 950-es KTM SM-el tolják, az első gumin se volt majrécsík!!!!!!! Na ezekkel se szeretnék egy sötét szerpentinen találkozni!!!!!

img_3911_2.JPG

Nem Ő a modell célközönsége, de jól mutat rajta!!!!! Mondjuk szerintem neki bármi jól állna.

Visszafelé Tomit "letettük" Ózdon, ketten gurultunk tovább. Iszonyat meleg volt, a műszerfalon van külső hőmérő is, csak az erdőben ment 30 fok alá, napon simán 38-at mutatott! Most nem bántam volna, ha kicsivel rosszabb a szélvédelme, de minden pont ott van ahol kell, a szélvédő, a kézvédő, és a lábvédő is remekül elszigeteli a menetszelet. Hazafelé tényleg "tatásba" nyomtuk, a fogyasztásmérő lement 3,8-ra. A Ceredi szerpentin egyik hajtűjében megdolgozott az ABS a áráért, egy faszkalap szemből simán leküldött a flaszterról. Nem vagyok rasszista, de 3-as BMW-s volt...

img_3912.JPG

Zabari csendélet.

Vasárnap kora reggel csináltam egy városi gurulást, még kicsi volt a forgalom, de a lámpáknál mellettem álló autók tükrével egyvonalban volt a kézvédő. Lehet, hogy ez a sorok közötti előre gurulásnál gondot jelent! Minden lámpa egy RAJT volt, nagyon gyorsul, de nem vág hanyatt, és nincs meg a robogók vonyítása sem. Érzésre hasonlít a gyorsváltóhoz, csak gyorsabban vált!! Újraindításnál mindig NORMÁL módba teszi magát, de egyetlen mozdulattal SPORT-ba teheted. Ja, kihajtott sztenderrel nem lehet sebességbe tenni. A lámpáknál nem "kúszik", mint az autók, nem muszáj húzni a féket. Viszont a 180 centimmel is épp'csak, hogy alig tudtam telitalppal állni az aszfalton, a trepni nagyon széles, és ezen a plusz bukókeret is rontott.

img_3919_2.JPG

Lejönni a hajódig tökéletes. Az ülés alá két hatos sör pont befér.

Mire is való az X-ADV? Nem igazi hajtűkanyar vadász. A városban egy kicsit testes. Úgy néz ki mintha, de mégsem endúró. Lemenni autópályán, egyseggre, mögötted a csajoddal, mögötte egy dobozzal, a horvát tengerpartra nyélen, hát nem tudom. Motorosnak robogó, robogósnak motor. Akkor mégis mire jó??? 

Minden másra. De ezeket is megcsinálja, csak nem brillírozik. Egy ilyen Aggteleki gurulás bőven benne van, csak a Ceredi szerpentinen el kell viselni, hogy esetleg megelőznek. A városban is nagyon jó, de de ott is van kompromisszum. Nagy, testes, nehéz, 180 centi alatt ne is gondolkozz rajta, 3825000 forintért, nem is olcsó, de nagyon high-tech, nagyon mutatós, az EGYETLEN "endurobogó"! Mindenki megnézte, mindenkinek tetszett, osztatlan elismerést aratott. Megy mint az állat, beéri kevés benzinnel, kényelmes, pedig nem "díványrobogó", szuper fékek, szuper futóművek, ha esetleg lemész az aszfaltról valami poros földútra, ott is jól fog teljesíteni. Autóból már rengeteg ilyen van, itt az első kétkerekű, ez egy SUM. Sports Utility Motorcycle.

Ha még nem tudod milyen stílust szeretsz (és van ZS bőven), akkor ne habozz, ez a Te motorod-robogód. Kéne!!!

A Mágus.

http://www.honda.hu/motorcycles/range/adventure/x-adv/overview.html

 

Képgaléria:

img_3895_2.JPG

Nincs szégyenkezni valója a nagyok közt sem.

img_3918.JPG

Jól elrejtve, de mégis kézre áll.

img_3923_2.JPG

Jöhetsz vele úszni!

img_3884.JPG

Mindent megmutat.

img_3898_2.JPG

Cigiszünet Ózdon.

img_3921_2.JPG

A kötelező szelfi.

 

img_3905_2.JPG

A két SM között. SM. Sado Mazo??

2018-07-30_5.png

Pici lejtőn, de ez akkor is szép!

img_3922.JPG

Itt sem ciki. Sőt...

2018-07-30_6.png

Istenmezeje felé.

img_3891.JPG

A hátsó futómű alsó bekötése. Himbás.

s1-rizoma-et-le-honda-x-adv-545873.jpg

Full extra, Rizoma módra.

2018-07-30_8.png

Ez pont 3 éve így van. Sosem lesz kész...

img_3926.JPG

Jó móka volt, de azért az igazi szerelem a Bestia.

img_3915_2.JPG

A teszt után. Na ez is jóóó volt!!!

 

 

 

 

motorozás Honda X-ADV teszt honda x-adv

2018\07\18

Mennél a Balkánra de nem mersz???

Ne parázz, jó hely az!!!

Az élményeimet már leírtam 6 részben, most egy kicsit másról lesz szó. Megpróbálom összegyűjteni a tapasztalataimat, és megosztani, hátha segít majd valakinek egy Balkáni úton.

Nem jártam minden balkáni országban. Az én tapasztalataim Szerbiára, Montenegróra, Albániára, Görögországra és Macedóniára vonatkoznak. Én motorral voltam egy nagyobb csapattal, de sok bringást, és egyedül motorozó motorost is láttam. Ezekbe az országokba, minden gond nélkül beléphetsz személyi igazolvánnyal. Ha autóval vagy motorral mennél, mindenképpen legyen nálad a biztosítótól zöldkártya. Ez nagyon fontos!!!!!

SZERBIA.

Válassz kisebb átkelőt, a Röszkénél mindig nagy a forgalom, tehát sokat kell várni. Motorral előre lehet menni, a szerv nem balhézik miatta, de néhány autós lehet hogy megemlíti anyukádat. Én Ásotthalomnál mentem át Szerbiába, egyedüli utazó voltam, öt percig tartott az ellenőrzés. Tényleg ellenőriznek, nem csak ránéznek a személyidre. Visszafelé Horgos-Röszke felé jöttem autópályán, na ott horror sorok voltak, az autósok órákig várhattak, és a magyar oldal volt a lassabb, minden csomagtartót kinyittattak.

Az autópályán szakaszonként kell fizetni, motorra 27-50 dínárig fizettem, autóra magasabb a díj. Állítólag kaputól kapuig mérnek, ha tolod neki, állj meg egy cigire valahol, mert drága lehet. Minden kijárónál láttam rendőr autót. Az utak olyan "magyarosak". Van ahol tökéletes, van ahol nem annyira, de igazi brutálszart nem láttam.

A vajdasági részen szinte mindenki beszél magyarul, de délen már senki. A fiatalok persze vágják az angolt, de az idősebbek csak szerbül tudnak, meg lehet hogy oroszul. Szerbiában dínár van, ezt könnyen beszereztem a itthon pénzváltókan, de csak 2000-es bankjegyek voltak. Két helyen is! Használhatsz bankkártyát, de jobban szeretik a kp-t. Én csak a szállodai fogyasztást, és egy tankolást fizettem kártyával, a többit cash-ben. 

img_3422_2.JPG

Vajdasági reggeli.

A kaja nagyon jó, főleg sültek (általában krumplival), sajtok, saláta, és az elmaradhatatlan csevap. Az mindig volt, még reggelire is. Nem annyira fűszeresek mint mi, vagy mást használnak, de nekem nagyon ízlett minden. Lehet hogy van más is, de én csak világos sört ittam, a kedvenc a LAV nevű lett. A kávé olaszos, és tudják mi az a "macchiato". Zárt helyen nem láttam bagózást, de azt hallottam, hogy a szerbek simán rágyújtanak a kocsmában. Ja igen, Szerbiában cirill betűt használnak, de azért kiírják nekünk is érthetően a helységneveket.

img_3395_2.JPG

Szeretik a motorosokat, a szembejövők dudálnak, villognak, integetnek. A Vajdaság szép tiszta, rendezett képet mutat. Novi Sad simán lehetne itthon is, forgalmas, nyüzsgő, és a Duna mellett van. Nis már Szerbia közepén, de szintén  teljesen európai képet mutat. A déli rész viszont már "vadabb", rengeteg a vakolatlan ház, és a templomokat mecsetek váltják. Az utak itt kátyúsabbak, az alagutakban nincs világítás. Kevesebb a  kedves Surda, több a zoral arc, a nők meg takarják magukat. Errefelé eszembe jutott a Macskajaj!! 

Összességében, Szerbiáról semmi rosszat nem tudok mondani, az emberek kedvesek, az árak barátiak, a kaja jóó, a fenti rész családiasságát, a lenti rész vadregényessége fűszerezi. TETSZETT!!!

MONTENEGRO.

Itt töltöttem a legkevesebb időt, egy délelőtt alatt átgurultunk rajta. Tulajdonképpen csak a Szerbia-Koszovó-Albánia által körbezárt  háromszöget érintettük. Egyet tankoltunk, euróval kell fizetni, saját pénzük nincs, a kp a nyerő. Ittunk egy kávét, na az nagyon rendben volt, enni nem ettünk, de szerintem hasonló lehet, mint a szerb konyha. A házak itt is vakolatlanok, és már csak mecsetet láttam, az útminőség "magyaros". Ami nagyon szemet szúrt, az a szemét "eltüntetése", egyszerűen beleborítják egy filmbe illő szépségű szakadékba és meggyújtják. Egyébként gyönyörű a környezet, egyenesek pedig csak a városokban vannak. A II-es Golf és a "malac" Passat alkotja az autópark zömét, gondolom azért, mert ezt a végtelenségig lehet javítani. Rengeteg bontó van az út mentén, talán a legtöbb amit útközben láttam. Montenegró a "többetkénelátnibelőle" kategória.

img_3452.JPG

Montenegro-Albánia határátkelő. 

ALBÁNIA.

A legtitokzatosabb ország a Balkánon. 1985-ig még autót sem vezethettek, viszont Enver Hodzsa minden második albánnak építtetett bunkert, ha a gaz kapitalisták ledobják az atomot. Észak Korea lehet most ilyen, mint Albánia volt akkor. A kutya se akart oda menni.

Mostanra viszont minden megváltozott. A bunkerek országából, a Benzek és a benzinkutak országa lett. Tíz autóból hat Mercedes (ők Benz-nek mondják), három, egyéb német márka, és a maradékon osztoznak az olasz és francia autók. Japán vagy koreai autót nem láttam. Rengeteg a benzinkút, főleg saját márkák, a leggyakoribb a KASTRATI. Ahol éppen nincs benzinkút, ott autómosó van, vagy felnibolt. Szeretik az autóikat, csak tiszta rendes kocsikat láttam. Az útjaik nagyon jók, csak nagyon szennyezettek. Rengeteg az olajfolt, a tehénszar, és a ráhordott föld, vagy kavics. Sehol nem kellett fizetni, se autópályán, se a látványutakon. A városokon keresztülmenve, parkolóórákat se láttam, de Tiranában nem jártam, ott lehet hogy más a helyzet. 

arieli_petrol_afer_aramerasit_0.JPG

Fizethetsz euróval, LEK-et adnak vissza. A bankkártyát ne erőltesd, a legtöbb helyen nincs is terminál.

 Albánia csodálatosan szép, az emberek nagyon kedvesek, a csajok nagyon szépek. Finom ételek, jó kávé, de csapvizet ne igyál. Sőt, ha tutira akarsz menni, szénsavast vegyél. A pénzük a LEK, itthon beszerezhetetlen. Az első tankolást euróval fizettem, a kutas korrektül váltott. Albánia olcsó, étteremben főétel plusz három bubis olasz víz, 7 euró volt. Egy négy és egy ötcsillagos szállodában laktam, makulátlan tisztaság, fullra töltött minibár, klíma, zárt parkoló járt minkét helyen. Az esti sörözések is fájdalomhatár alatt voltak árban. Pils típusú söreik vannak, a kávé minősége veri az olaszt!

img_3526_2.JPG

Pohárból nem volt két egyforma.

img_3639_2.JPG

Perfetto!

Én mindössze két koldussal találkoztam, egy kissráccal Beratban, meg egy öregasszonnyal az albán-görög határon. A kiskrapek kapott 40 leket (kb 160 ft), és nagyon jól eldumáltunk. Kiderült, hogy így keres nyáron egy kis zsebpénzt. Jó fej volt, tőle tudom, hogy a Mercedes az náluk csak Benz. Azt olvastam Albániában sok a szemét mindenhol. Lehet, hogy én jártam jobb helyeken, de semmi szembeötlőt nem láttam. Sem a városokban, sem a tengerparton. Oké, nem egy Svájc, de nincsenek szeméthegyek. 

A tengernél ajánlatos valamilyen cipőt használni, nekem nem volt, a talpamat jól szétvágták a kövek. De ezen kívül teljes az összkomfort. Lehet bérelni napernyőt meg ágyakat, rengeteg fagyizó, söröző, kajálda van, én ugyan csak egyben voltam, de a közelsége miatt választottuk, valszeg mind jó. A húst, a krumplit frissen sütötték, és itt ittam végre csapolt albán sört. Pöpec volt.

img_3623_2.JPG

Ilyen egy albán kocsmáros.

Viszont ha vezetsz ott se igyál szeszt, volt balesetem, az az első hogy szondáztatnak. Egyébként korrektül tették a zsaruk dolgukat, és az egyik tudott angolul. A vezetési stílusuk, mondjuk úgy, "érdekes". Ha meg akar előzni valaki, ne vívj, mert mindenképpen meg fog. Minket előztek autópálya leállósávban, szembe forgalomban, és járdán is. Hagyd menni, mert nem adja fel. A városokban újabb, a falvakban öregebb Merciből van több.

Albánia az "idebármikorvisszamennék" kategória. NAGYON TETSZETT!!!

GÖRÖGORSZÁG.

Az északi csücsökben jártunk, a tapasztalataim arra vonatkoznak. (jártam már Görögországban, de csak szigeten, az nagyon más)  Ez a környék nem turista paradicsom. Jót ettünk, de a vendéglős nem villogtatta a mosolyát örömében, hogy beesett egy 15 fős éhes csapat. Pechünkre, itt esett az eső, és nagyon hideg volt. Ezen a részen volt a legpiszkosabb az út az egész Balkánon. A tájék így esőben és eső után, félelmetesen gyönyörű volt, érdemes erre jönni. Itt már értelem szerűen euró van, de semmi más nem utal arra, hogy az Únióban vagy. 

img_3654_1.JPG

Nagyobb várost nem érintettünk, a kisebbekben átlagos forgalom volt, kút itt is van bőven. A benzin itt volt a legdrágább, és a kutas ragaszkodott hozzá, hogy Ő tankoljon, neki is kellett fizetni. A határnál nagy forgalom volt, de itt is előre lehet menni motorral. Ez a rész szintén a "többetkénelátnibelőle" kategória, de azért tetszett.

MACEDÓNIA.

Egy turista központú helyen kezdtem, Ohridban. Volt "szerencsém" megtapasztalni a macedón mentőszállítást, és kórházi vizsgálatot. Mindkettő jelesre vizsgázott. A mentő gyakorlatilag 5 perc alatt megjött, a kórházban pedig 5 percet kellett várni. Minden lepukkant, de tiszta és jól működő volt. A röntgengép talán a 60-as években készült. Eurót kértek, helyi pénzt, macedón denárt adtak vissza. Azt el kell költeni, mert itthon nem tudod eladni. De venni se lehet, legalábbis nekem nem sikerült. Csupa kedves emberrel találkoztam, és ez akkor is így van, ha "sorozatgyilkos" kinézete van az illetőnek. Segítőkészek, nem akartak lehúzni (még a taxis sem), mindenre megoldást keresnek, nem szabályokra hivatkoznak. A kaja a szállodában "európai" volt, de finom, a sör iható, a kávé jó.

Mentünk autópályán kb 100 kilométert, ezalatt háromszor fizettünk, kapus rendszer van. A vidék itt nagyon vidék, egy nagyobb városon mentünk keresztül, az olyan volt, mint mondjuk Kőbánya a 80-as években. Csak templomok helyett mecsetekkel. Ez a rész nagyon "balkáni", de természeti szépség errefelé is megdöbbentő.

2018-07-18.png

img_3677.JPG

Gojko Mitics biztosan sokat forgatott errefelé. Az egykori Jugoszlávia, elképesztően nagy és csodálatos volt!!

A szemét kérdést ők is útmenti égetéssel oldják meg. Hatalmas füstölgő szemétkupacok mellett jöttem el nagyon hosszan. Az útminőség itt a legrosszabb, és a hegyek között nagyon hideg volt, 10-12 fok. De egy tóparti nyaralást biztos nem utasítanék vissza, végül is Macedónia volt olyan, mint amilyennek Albániát gondoltam. TETSZETT!!!

Összefoglalva, nekem nagyon kellemes csalódás volt a Balkán. Rengeteg gyönyörű látványút van, ami ingyenes. Nagy tempót itt sem tudsz menni, nem azért mert mindenhol mérnek mint Svájcban, hanem mert csúsznak az utak az olajtól, tehénszartól, kavicsoktól. Bármelyik hajtűkanyarban állhat egy tehéncsorda, vagy birka, vagy kutya. Ha nem félsz tőlük, ők sem bántanak, de óvatosnak kell lenni. A kaja jó és olcsó, olcsóbb mint itthon. Az emberek segítőkészek, kedvesek. A szállodák tiszták, jól felszereltek. Nincs turista dömping (még), nem taposnak le a koreaiak. A tenger meleg, a sör hideg. Én Balkán Fanatik lettem, és Albánia a koronaékszer!!

Nem tudok olyan okot, amiért ne menj, ha gondolkodsz rajta, indulj hamar, A BALKÁN KIRÁLY!!!!

 

A Mágus.

 Képgaléria:

img_3559.JPG

Berat.img_3566_2.JPG

A Berati haverom.

img_3599_2.JPG

Az albán sörök jók.

img_3602.JPG

Azért már jönnek a gazdagok is.

img_3606_2.PNG

Albán "nyugger".

img_3622_1.JPG

Saranda beach.

img_e3479.JPG

Ide bármikor!!!!!!!!!

 

 

Szerbia Albánia Macedonia Montenegro Balkán

2018\07\14

Triumph Bonneville T 120 teszt.

James Bond is ilyennel motorozik. (amikor épp nem a világot menti meg)

Steve Mcqueen, Marlon Brando. Ez a két név szinte összeforrt a Triumph márkával, mindig őket emlegetik. Pedig Pierce Brosnan, Daniel Crage, Richard Gere, Clint Estwood, vagy Tom Cruise is szívesen gurul a brit márkával. Pont én ne próbálnám ki??

daniel_crage.jpg

A teszthez hozzájárultak az olaszok is, mert egy 500-as ABARTH révén ismerkedtem meg Norbival, aki egyből igent mondott, mikor megkérdeztem: "tudsz adni tesztmotort?" Választhattam volna mást is, de ez az igazi vintage modell nagyon bizgatott. A tesztalany gyakorlatilag zsír új volt, 400 km-el kaptam meg. A tankon ott volt az instrukció a bejáratáshoz, ez jópofa ötlet, illik a régimódi stílushoz. És ez még csak a kezdet...

img_3771.JPG

Be is tartottam, de igazából 4000 fölé nem is kell forgatni.

Szombaton a Bestiával mentem érte, maga a szalon is nagyon old school. Mikor Norbi kitolta a lakkfekete T 120-ast, egyből tudtam hogy jól fogok szórakozni. Túl sok instrukció nem volt, extraként a markolatfűtés és a menü gomb volt a bal konzolon, és egy üzemmódváltó a jobb oldalon. Pöcc-röff indult, ilyen hangot talán még sosem hallottam. Teljesen más mint a V2, ráadásul nem is kicsi, 1200-es. Alacsony, de nem annyira mint mondjuk az Indian volt, olyan jó kényelmes. Kuplung, egyes, valami egész furcsa po-po-po-po jött ki a két kipuból, és már a sarkon is voltam.

img_3751.JPG

Pont mint egy gyönyörűen restaurált, pedig vadi új.

Köze nincs semminek amit eddig vezettem, ehhez motorblokkhoz. Ez a böhöm sorkettő, annyira más mint a V2 vagy a boxer, hogy nem is lehet hozzájuk hasonlítani. 105 nm a nyomaték (az enyém 100), de nagyon máshogy adja le. Nem lehet vele hatodikban 50-el csorogni a városban, a hármas a maximum. Elég is lenne egy négygangos váltó, de az meg eladhatatlanná tenné. Végül is van két plusz gang, én a Hondába elfogadnám. A kuplung vajpuha, a váltó meg istencsászár. Mint egy kapcsoló, ha már most ennyire jó, milyen lesz bejáratás után?? A fokozatok elképesztően hosszúak, kicsit olyan mint a turbódízel autóké. A futóművet fejlesztő mérnök pesti lehetett, mert nagyon kellemesen kirugózza a huplikat. A fék tökéletesen elegendő, jól is adagolható, de itt van az egyetlen nem tetsző dolog, az első féktárcsa! Egyszerűen túl modernkedő, egy ennyire régimódi motorra. Az egyetlen részlet, ami (nekem) utólagosnak tűnik.

Hazafelé minden lámpánál annyian néztek meg, mint még soha. És ez a teszt alatt végig így volt. Kerestem megfelelő épületeket háttérnek, valami csak összejött.

img_3753_2.JPG

Dévai utca.

img_3763.JPG

Miss Marple háza előtt.

img_3755_2.JPG

Na jó ez nem retró, de lokálpatrióta vagyok.

Otthon alaposan megnéztem, és rengeteg apró geget találtam. Úgy helyezték el a kis brit zászlós T betűket, hogy rögtön kiszúrod, de nem tolakodó, és főleg, nem sok. (azt hittem, ezt csak digók tudják jól csinálni, de az angolok is) A lecsavarható tanksapkától beájultam, a nagysztender pont olyan könnyen működik, mint amennyire elrejtették. Szinte csak a pedál látszik, erőlködés nélkül felhúzható rá. A blokk egyszerűen szép! Az öntvények, a megmunkálás, az eredetire megszólalásig hajazó forma, mind-mind csillagos 5-ös. A kipufogóról nekem pálinkásüveg jutott eszembe. Annyira autentikusan eredeti volt, hogy még az olaj is folyt a blokkból, rá a kipufogóra, megvolt a régi motorokhoz tartozó égett olajszag is. Átjött Árpi a szomszédból, nézegette Ő is, aztán megmondta a tutit: "szép, szép, de pályázni nem lehet vele". Na, azt tényleg nem.

img_3773.JPG

Letörölgettem, többé nem jött elő. Valamilyen konzerváló anyag lehetett. 

img_3764.JPG

Fizetés emelést, a blokk designernek!!

img_3774.JPG

A lambda szondát jól elrejtették.

img_3766.JPG

Kerek, izzós lámpa, de ledes menetfény. Tetszik.

Másnap reggel elindultam, a már megszokottnak mondható Tardosi kanyarnak, ezen a szakaszon mindenféle szituációt ki tudok próbálni. A Megyeri hídon végigkapcsoltam a fokozatokat, 6.-ban 100-nál 3000-et forgott. Egyébként 3000 és 4000 között a legjobb vele motorozni. Teljesítette a Dobogókői kanyarokat, de semmiképpen sem kanyarvadász! Azt nem mondom, hogy birkózógép, de kicsit kelletlen a tempósabb fordulókban. Dobogókő és Esztergom között olyan hideg volt, hogy teszteltem a kesztyűfűtést. (júliusban, beszarok!!!) Két állású, pik-pak felmelegszik, tetszett. Ami viszont nem tetszett, az a gázreakció volt. Elektromos a gázkar, és érezhető késéssel reagált a kézmozdulatra. Ez, a sűrűn váltott kanyarokban nagyon idegesítő volt. Oké, hogy régimódi, de ennyire nem kéne dolgoztatni a pilótát, ilyen erővel lehetne szívató, meg előgyújtás állító kar is a kormányon. Meg lehet szokni, de kellemetlen. Aztán találtam megoldást, az üzemmód kapcsolót ROAD állásból,  RAIN állásba tettem. Ez a két program van, és a RAIN sokkal puhábban kezeli a gázt. Viszont minden indításnál automatikusan ROAD-ba kapcsol. De még nagyon bejáratós, ez lehet, hogy változik.

img_3785_2.JPG

Még fokozat jelző is van!! Bal kijelző, bal felső sarok. Kicsi, de van. Ami fémnek látszik, az fém is.

img_3783_2.JPG

Ennél szebben elhelyezett markolatfűtés kapcsolót még nem láttam. Az i gombbal lehet lapozni a menüben.

A Granáriumnál álltam meg fotózni, azért már jól esett egy kis pihenő. Az ülés nagyon kényelmes, de a kormány lehetne pár centivel magasabb. Persze, nem túra motor, de ha ilyet vennék, biztos megemelném. A sok fém miatt, még a kihűlő motorblokk pattogása is "originális" volt. (városban egyébként mindig ment a hűtő ventilátor)

2018_0708_101403_005_2.JPG

Letöltöttem egy appot a kamerához, tudom kezelni telefonnal.

img_3780_1.JPG

Akár Anglia is lehetne. Tardos határa.

Az ebédhez még korán volt, úgyhogy most elporoltam a Kemencés előtt, és úgy döntöttem felfedezem a Süttői utat. Nagyon kellemes kanyargó volna, ha nem lenne ennyire szar az útminőség. A T 120 puha futóműve még éppen-hogy, de mondjuk a Bestián vért izzadnék. Endurósoknak kiváló.

img_3781_2.JPG

Egy Mini jobb lett volna, de azért ez is elég retró.

Süttő felől a 10-es  út felé indultam, kíváncsi voltam egy normál országúti menetre. Itt is a negyedik, vagy max az ötödik játszik, a hatodikra nincs szükség, csak talán autópályán. Az is nagyon jó ebben a bringában, hogy mindenki a barátod lesz. (na jó, a krosszosok és a speedesek nem) Simán befogad a chopperes, a nakedes, a túrázós, a nagyrobogós kaszt, mert ez olyan "mindenkiszereti" motor.

Nem nagyon előzgettem, valahogy lenyugszol rajta. Ezt a stílust nevezném  én cruiser-nek. Tök lazán 80-100 körül gurigáztam, és baromira nem érdekelt ha megelőzött valaki. A Bestián már viszketett volna a seggem, de ez a motor nem késztet száguldásra. A szélvédelem egyébként nulla, még egy nakedhoz képest is, szóval nincs repesztés. De azt éreztem, ha megküldeném, menne rendesen. De nem siettem sehová, viszont Pilisvörösváron Emilnél, megálltam egy sütire, meg vittem haza is, azért volt nálam az a csúnya tanktáska.

img_3782.JPG

Ha erre jársz, ne hagyd ki.

Innen már hazafelé mentem, de nem a Megyeri hídon, hanem a városon át. Ez a tökéletes közege, a város. Keskeny, tehát simán elmegy a sorok között, mindenki tátott szájjal bámulja, és a cityben elég egy nyitott sisak, egy jó szemüveggel. A Bonneville nem a száguldásról szól, hanem a stílusos helyváltoztatásról.

Ez a motor az én korosztályom motorja, ennél nem gáz az ősz szakáll, és minden vén pöcsnek a gyerekkori nyálcsorgatás jut eszébe. Hogy ilyenre vágytunk, de még az MZ-re is várólista volt. És most itt van, nem olcsó, de nem is elérhetetlen. Ez a példány 4.2 milla, de van olcsóbb Bonneville is. (nézzetek körül a Triumph oldalán)

http://www.triumphbudapest.hu/all-new-bonneville-120/

Az átlagfogyasztás 5.2-re jött ki, szerintem parádés egy bejáratós motortól. 80 lóerős, 225 kiló, semmilyen kihívás nincs a terelgetésében. Egy-egy Aggtelek simán belefér, de egy hozzám hasonló hülye, biztos nekivágna vele a Glocknernek is. Hátra remekül elfér egy zsák, és a majrévashoz faszán lehet rögzíteni. A magasabb kormányon kívül nem tennék rá semmit, így tökéletes. Ja de, még a két tükörből nagyobbat, a gyári csak kresz tartozék.

Ez a motor egy igazi stílusbajnok, ha Bondnak jó, Neked is jó!!!! Kéne!!!!

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

Képgaléria:

pierce.jpg

2018-07-10.png

img_3786.PNG

img_3757.JPG

2018_0708_101244_002_2.JPG

img_3772.JPG

 

 

 

 

 

 

triumph bonneville t 120 teszt triumph budapest

2018\07\11

Albánia és a Balkán legjava. 6.

Ezt a túrát semmi sem fogja űberelni. Hazafelé.

Hatodik nap, Ohrid Macedónia-Nis Szerbia

Az éjszakát kevés alvással töltöttem, de egy barátom azt szokta mondani: „aki sokat alszik, keveset él!”. Azért egy-két óra biztos összejött, de ha mocorogtam, mindig leestek rólam a hűtő üvegek. Hajnalban már nagyban pakolásztam, az öltözéssel nem ment el sok idő. Lementem láncot fújni, de már is más javában dolgozott. Csak most tudtam meg, hogy az egyik FJR este feldőlt a parkolóban, és letört róla a gyári hátsó doboz, azt próbálták vissza kendácsolni. Mondom, fekete szombat volt.

Kicsit terminátoros volt a mozgásom, reggelre ott is fájt, ahol este még nem. De sikeresen felkötöttem a táskát hátra, aztán mentem reggelizni. Itt is remek volt a kaja, jól belaktam, hogy legyen energia bőven, egy laza 460 km volt a napi adag. Dóri, Csabi és a többiek is érdeklődtek, hogy hogy vagyok, de egy Kataflánnal egész panaszmentes voltam. Tündér Dóri rögtön felajánlotta, hogy szívesen hozza a vasat, ha nem tudok vezetni, engem meg fuvaroz a párja. Akinek biztos nem az volt a leghőbb vágya, hogy egy széplány helyett egy pocakos öregembert vigyen. De tényleg nem éreztem, hogy gáz lenne, abban maradtunk, hogy szólok ha nagy a baj.

img_3676.JPG

Eligazítás.

A recepción már egy másik portás volt, a sok denárral fizettem az esti pia kört, meg a minibárt. Segített kiszámolni, hogy kb mennyi lesz a benzin meg az útdíj, kellett még macedón pénz. Nagyon aranyos volt (csajszi), mert az 50 eurósból csak 20-at váltottam, de 30-at euróban adott vissza. Szuper.

Árpi visszahelyezett a „Csiga” csapatba, de kicsit se bántam. Beálltam Dóriék mögé, Csabi meg én mögém, Ő volt a záró. Hűvös, de tiszta idő volt mikor indultunk, először egy gyorsforgalmi szakasz következett, aztán autópálya. Szakaszonként kell fizetni, a kb 100 kilométeren vagy háromszor. A tankolás után még egy doboz macedón Marlboróra is maradt zsé. Utána mentünk a hegyek közé.

img_3677.JPG

Macedónia eléggé elmaradottnak tűnt, az a pár település nagyon lepusztult volt amin átmentünk. A szemetet Ők is égetik az út mentén, Albániában nem láttam ilyet. Az utakon itt volt a legtöbb kátyú az egész Balkánon. Az Ohridi tó kiemelt övezet, az patent volt, de a többi részen látszott a szegénység. Ahogy mentünk egyre feljebb, úgy lett egyre hidegebb, a végén már kifejezetten fáztam. Csak az vigasztalt, hogy így folyamatosan „jegeltem” a sérült részeket. Jó magasan egy kis faluban megálltunk egy kávéra, a gyors csapat pont akkor indult. Itt nagy termetű kutyák „koldultak”, ez a kutya kérdés is érdekes a Balkánon. Nem félnek, nem is agresszívek, de a méretek országonként változnak, itt nagytestű ebek voltak. Az ivó ahová betódultunk, simán szerepelhetett volna bármelyik Bud Spencer-Terrence Hill filmben, de a kávé tökéletes volt.

2018-07-07_6.png

 img_3681_2.JPG

2018-07-05.png

2018-07-07_8.png

Indulás előtt az egyik BMW borult fel, de szerencsére komoly káresemény nem történt. A balkánon a bukósisak mellé jól jön a bukócső is.

A macedón-szerb határon akkora sor volt, hogy ha nem mentünk volna előre, talán estig ott álltunk volna. Sok motoros volt, de pár „renitens” autóson kívül nem nagyon hőbörögtek a "tolakodásunk" miatt. 10 perc alatt Szerbiában voltunk. A határ után egy gyorsforgalmi szakasz jött, amit nem bántam, mert most minden kanyarban potenciális ellenséget láttam. De nemsokára Sanyi megint bevitt minket az „erdőbe”, csodálatos tájakon motoroztunk, de egy jó hosszú szakaszon (tízkilométereken át), úszott az út az olajban. Mindenki csúszkált előttem, én rendesen be voltam kulázva. Aztán végre lefordult a csík, de a majré megmaradt. Perecelés után nálam nehezen jön vissza a bizalom.

Egy kisvárosban megálltunk ebédelni. Sanyi szerbül rendelte meg a kaját, érdekes volt hallani a magyar után, a másik „anyanyelvén” beszélni. A Balkánon mindenhol jókat ettem, de nálam ez volt a number one. Pedig hasonló vegyes grilltál volt mint eddig (plusz sajtok, saláták), de ez valami nagyon finom volt. Nagyon belaktam, egy kicsi szundi jól jött volna, de indultunk tovább, Nis még messze volt, Sanyi bevallása szerint 140 km.

img_3683_2.JPG

Nagyon király szakasz következet. Itt láttam először bőrruhás speed és naked motorosokat, jó sokan jöttek szembe, de csak szembe. Ez tényleg igazi térdkoptatós szerpentin volt, és nagyon hosszú. A fáradságot és a majrét, csak a benzin elfogyása tudta volna űberelni, már bőven 250 km körül járt a számláló (minden tankolásnál nullázom). De Sanyi olyan tempót diktált, hogy esélyem se volt előremenni és szólni neki. Sodródtam. Csabi mögöttem volt, majdcsak lesz valahogy. Végül 287 km után tankoltunk Nis-ben, 15 litert, legalább azt is tudom már mennyit bír ki, mert az óra régen nullát jelzett.

2018-07-07_5.png

Nis nagy város, Tescoval, mekivel, reptérrel. A hotel egy domboldalon van, csupa kertes ház között. (Jó nagy komplexum, biztos nagyon szeretik a helyiek, mikor a szűk utcákban hatalmas buszok forgolódnak.)

img_3687.JPG

img_3691.JPG

 

Jó volt megérkezni, ez volt a legfárasztóbb napom. Megkaptam a kulcsot, szó szerint felmásztam a szobába, és egy fél órát csak feküdtem az ágyon. Aztán vissza, lemálházás, láncfújás, és csak utána jöhetett a fürdés. Utána felhívtam az én Drágámat (aki halálra aggódta magát egész nap), kényelmesen elszívtam egy cigit, és lementem.

A teraszon már nagy élet volt, itt újabb szerb sört próbáltam, ez volt a leggyengébb a túra alatt. Sanyi mellé kerültem, végre tudtunk beszélgetni kicsit. Úgyis mint két motoros, meg úgyis mint két szerelő. Nagyon közvetlen,  JÓ ember, nagybetűvel!!

Rántotthús volt a menü, igazi unikum a csevapok tengerében. Nem volt egy osztrák wienersniczel minőség, de nagyon élveztem hogy „hazait” ehetek. Kaja után Árpi összefoglalta a túrát, elmondása szerint ez neki is emlékezetes marad. Én is „beszédet” mondtam, megköszöntem mindenkinek az önzetlen segítséget, a bajban derül ki hogy igaz a mondás: A MOTOROSOK JÓ EMBEREK!!!! Kértem még egy sört, és a bagós brigáddal kimentem a teraszra. Atyával megvitattuk melyikünknek hol fáj jobban, átbeszéltük ezt a fantasztikus hetet, jókat vigyorogtunk. Aztán Csabival vitattuk meg a világ dolgait, még egy cigi, és mentem szunyálni, ez tényleg fárasztó nap volt.

 

Hetedik nap, Nis Szerbia-Magyarország Dunakeszi.

Nagyon jót aludtam. Reggeli 7-től, tehát 6-kor összepakoltam, levittem a pakkot, lerendeztem a fogyasztást, háromnegyedkor már az étterem ajtajában toporogtam. Miki a másik nakedes már ott volt, így tudunk dumálni pár szót. Ő 59 évesen Speed Triple-vel tolta, legalább megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok hülye. Ketten vagyunk, mert Ő és én gondoltuk úgy, hogy egy túrázásra kevéssé alkalmas motorral csinálunk „interkontinentális” túrákat. Két üde színfolt, avagy két vén pöcs a GS-ek tengerében.

Befutott Ádám is, aki egy Crossrunnerrel motorozott. Ádám csendes pali, de ha megszólal okosat mond. Komoly szerb tömeg szorított minket egyre hátrább a kajától, túlerőben voltak. Na jön Ádám, és csendesen azt mondja: „azon a táblán az áll, hogy a motorosok a különteremben reggeliznek”. Baszki, és tényleg ott egy Motoavanturás tábla. Ó kérem, kánaán volt, egy külön terem telis-teli finomságokkal. Utoljára jól bereggeliztem, Csabi egy darab papírra leíratta mindenkivel a nevét, motortípusát (ha nevekre nem is, de a motorokra mindenki emlékszik), email, telefon. (Ádám azóta csinált egy tárhelyet a „Csiga” csapatnak) Erre a napra két opció volt. Szerbiai, kanyargás, vagy egyenesen haza. Én az utóbbit válsztottam, így „csak” 640 km volt hazáig. Dóriék, Atyáék, és még páran döntöttek a rövidebb út mellett.

Készült pár közös szelfi, aztán mi elsőnek indultunk. Az autópálya kapuig együtt mentünk, de még induláskor szóltam, hogy menjenek nyugodtan nagyobb tempóval, én nem akartam repeszteni. 

Szerencsére nem volt nagy forgalom, én is és a vas is bírtuk a 130-as utazót. Szerbiában kapus rendszer van, szakaszonként kell fizetni, 30-50 dínárt. Szépen haladtam, eltévedni nem lehet, Belgrád felé kellett menni. A sztráda jó minőségű, talán kétszer volt szűkítés, de a kis forgalom miatt nem igazán vesztettem időt. Szépen ledaráltam az első adagot, Belgrád előtt tankoltam. 

Belgrád nagy város, és a kétsávos út gyakorlatilag keresztül szeli. Sajnos a kamera bekrepált, nem filmezett, csak fotózni tudtam. Csupa modern épületet láttam, meg nagy lakótelepeket, óriási és nagyon tempós forgalommal.

belgrad.jpg

A leglátványosabb tornyok. Vajon ez megmenekült az amerikai bombázáskor, vagy utána készült???

Már írták a táblák Budapestet! Szép idő volt, azt nagyon bírtam, hogy nem kell esőruha. Újvidéknél tankoltam, itt már a shopos lány tudott magyarul. Kérdezte honnan, mondom: Albánia! Ez tetszett neki, rögtön mondta, hogy Ő is motorozik, egy MP 3-at hajt. Ittam kávét, megtudtam, hogy az utolsó kapunál 27 dínárt kell majd fizetni, úgyhogy a maradékon vettem szerb csokit, mégse jöhetek haza üres kézzel.

img_3696_2.JPG

Vip parkoló.

A következő megálló a határ volt, a szerb oldallal végezetem 3 perc alatt, aztán egy kis kanyargás után megláttam a magyar oldalt. URAM IRGALMAZZ!!! Kismillió autó, sok busz, még köztük előrejutni se volt egyszerű. De sikerült, mondjuk így is lassabb volt mint odaát. Minden kocsiba benéztek és kinyittatták a csomagtartókat is. Nálam nem volt egy migráns se, tehát gyorsan végeztünk. (meg kell mondjam, hogy az egész túra alatt egyetlen egyet se láttam, vagy elfogytak, vagy másfelé mennek, de a Balkán túra migráns mentes volt)

Kecskemét körül tankoltam, és innen már telefonáltam, hogy hamarosan érkezem. Jött egy hosszú terelés, a forgalom is lassult, de azért szépen haladtam hazafelé. Ráfordultam az M0-ra, az már szinte a célegyenes. Tudtam, hogy az M2 még motorral is halál, ezért lecsapattam Fót felé, onnan az Alagi Majort választottam. Lefordultam egy mellékútra, pisi, cigi, hogy mégse azzal kezdjem ha megérkezem, hogy rohanok a klotyóra. Adtam magamnak 10 kényelmes percet, kicsit rápihentem az érkezésre, jól is esett. Sisak vissza, innen már csak 5 perc volt hazáig, 16 órakor csaptam ki a sztendert a garázs előtt, jó volt megérkezni. A Drága feleségem meg a Drága kiskutyám egyszerre borult a nyakamba, és ugrált a csizmámon., Apa megjött! 

Elképesztően kalandos, élményekkel teli hét volt mögöttem, azt kell mondjam ez volt Életem Túrája. Ezt az utat kértem a feleségemtől a 60. szülinapomra, sosem fogom elfelejteni, csodálatos ajándék volt!!! Hihetetlen tájakon, hihetetlen élményeket kaptam, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Nagyon sok kedves emberrel találkoztam, akik mikor baj volt, csillagos 5-re vizsgáztak emberségből, mégegyszer KÖSZÖNÖM!!!!!

A Balkán szuper hely, szerintem mindenkinek látni kell, de minél hamarabb, mert sacc 10 év múlva olyan lesz mint a nyugat, gyorsan fejlődnek.  Az emberek kedvesek, segítőkészek, a táj, a hegyek, a tenger, gyönyörű! Finom ételek, hideg sörök, és JÓ a kávé!!! 2975 kilométert menetem kaputól kapuig, komolyan, még a sztrádát is élveztem. Ne legyenek előítéletek, senki nem akart levenni, meglopni, becsapni, én csak csupaszív emberekkel találkoztam. Lehet hogy csak szerencsém volt, de szerintem a BALKÁN SZUPER!!!!!! 

Üdv Mindenkinek, Téged is hazavárnak, sziasztok: a Mágus

 U.I.: a moci elkészült, és az itthoni dokik is azt mondták: NO PROBLEM!!!!

Képgaléria:

img_3694_2.JPG

Tündér Dóri

img_3695_2.JPG

Rokker Csabi

2018-07-05_1.png

Három Miki egy képen. Miki a Tolmács, Miki a Triplás, Miki az Atya.

img_3619_2.PNG

Nem egyszerű az albán nyelv.

s10c0041.JPG

img_3705_2.JPG

2018-07-01_2.png

2018-07-01_4.png

2018-07-04_1.png

2018-07-11_4.png

2018-07-06_10.png

2018-07-11_5.png

 

 

motorostúra CB 1000 R Motorstúra Albániába Motorostúra a Balkánon

2018\07\09

Albánia és a Balkán legjava. 5.

Egy nehéz nap éjszakája.

Van amikor kiadja, a legtöbbször kiadja, de ez most nem adta ki. Jó sokszor visszanéztem a filmet, sőt egy igazi profival, a RILI vezetőjével Fiedor Ferencel is megnézettem. Valószínűleg egy aszfalt gyűrődés dobta meg az első kereket, és átsodródtam a másik oldalra. Az első kocsit azért sikerült kikerülni, mert a másodikat néztem, de arról a kiba Corsáról már nem tudtam levenni a tekintetem. „Oda mész ahová nézel!” Minden Safety gyakorlón elmondják 20-szor. Én is tudom. De ez nem adta ki, akkor sem. Szerencsére a sebesség nem volt nagy, valamit próbáltam korrigálni az utolsó tizedmásodpercben, ezért a bal elejét kaptam el, ott elég sok a műanyag.

img_3666.JPG

Dolgozik a rend őre.

Én átrepültem a motor felett, a jobb tükör megütötte a mellkasomat, és a jobb vállamra érkeztem. A haláltól nem félek, de a tolószéktől nagyon, egyből felálltam és mozgattam mindenemet, hogy működök-e. Minden tagom megvolt, de vállam és a mellkasom nagyon fájt. Úgy gondoltam nincs törés, de egy vállficam, vagy egy jó kis szalag szakadás kinézett. Levettem a sisakot, akkor látom ám, hogy a mögöttem jövő bömös is fekszik. A Corsás is kiugrott a kocsiból, és mondta a magáét albánul. (A kocsi görög volt, tehát uniós, de a sofőr albán, így talán a biztosító nem kötekszik sokat.) Nem akarta engedni, hogy felállítsuk a motorokat, amíg ki nem jönnek a rendőrök. De így pont elzártuk az egész hágót, csak felemeltük a vasakat és letoltuk az út szélére, a zsaruk nem is csináltak ügyet belőle.

És most egy kicsit megint az albánokról. Megállt egy furgon, kiszállt belőle egy olyan faszi, akitől biztos nem akarnék használt autót venni. Kinyitja a hátúját (jogurtokat szállított), kivesz két flakont, és jön oda hogy igyam meg, közben azt kérdezi: „you all right?”!!! A másikat a Corsásnak adta, Őt albánul kérdezte, hogy minden rendben van-e? A rendőrök megérkeztek egy kb 92-es évjáratú Poloval, első kérdés szintén „you all right?”, aztán hívjon-e mentőt (nem).

2018-07-08_1.png

Inkább a Corsa, mint ez a kamion!!!

Amíg vártuk a zsarukat, Visszajött Árpi és a csapat eleje, Cukor egyből belém diktált két Flectort. Aztán megnéztük mi történt a vassal, a sárhányó eltört, a felnin lett egy „frutti”, a bukógomba megsérült, de meghozta az árát, megvédte a blokkot és a tankot. Olaj nem folyt, gumi nem engedett le, egész jónak tűnt a helyzet, pöc-röff indult. Az egyik társunk már gorilla tape-val ragasztotta a sárvédőt, valaki más a tükröt rögzítette, hozták a cigimet, összeszedték a holmimat, és a Corsában ülő kisfiúnak is adott valaki egy csokit, meg mogyorót. MINDENKINEK KÖSZÖNÖM!!! A zsaruk megszondáztattak, mutatták, hogy nulla. Árpi és Cukor tolmácsolásával meséltem el a sztorit, lerajzolták, elkérték a zöldkártyát, leíratták velem, hogy mi történt (magyarul), telefonnal fotóztak, frappánsan gyorsan ment minden. Sajnálattal közölte, hogy meg kell büntessen 15 euróra, mert átmentem a másik sávba, természetesen kaptam róla papírt is. A Corsában hárman ültek, szerencsére nem sérült meg senki, és az autó is a saját lábán ment tovább.

2018-07-08.png

A joghurtos ember.

Befutott a „Csiga” csapat is, teljes volt a létszám. A Flector sokat segített, de nem tudtam mekkora a baj, meg kellett oldani, hogy én is és a motor is eljusson a szállásra. Árpi és Sanyi nagyban sakkoztak, hogy ki hogyan jöjjön vissza értem és a motoromért. És akkor beugrott a megoldás. Dóri. Dóri utas volt, de már jogsival a zsebében. Többször mondta, hogy mennyire tetszik neki a motorom, de mégse kéne mindjárt egy 1000-el kezdenie. Dórit kértem meg, hogy hozza a szállásig a vasat, én meg felülök Árpi mögé. Először megijedt a feladattól, de hamar sikerül rábeszélnem.

Lepacsiztunk a rendőrökkel és a Corsással, persze sok „sorry-t” mondtam neki.  Dóri felült a Hondára, én Árpi mögé a bömösre, és nekivágtunk a maradék távnak. Nem voltam 100-as, de a helyzethez képest egész jól tartottam magam. Pár perc alatt elértük a határt, gond nélkül átjutottunk. Dórinak fülég ért a szája a sisak alatt, „ez naggyon jóóó!!!” Igyekeztem fejben összerakni a rám váró feladatokat, azzal tisztában voltam, hogy hosszú éjszakám lesz.

img_3672.JPG

Dóri a macedón határon. "Tökös" csajszi!!!

A hotel Ohridban volt, a tó mellett. Elég meredek volt felhajtó, de sikerült egészen a bejárat elé parkolni. Árpi elmondta a portásnak, hogy mi történt, a pacák elsőként odaadta a kulcsomat, látszott hogy tényleg nagyon segítene bármiben. Dóriék felhozták a cuccaimat, a hátsó táska legmélyén volt a biztosítási papírom. Árpi azt mondta, első dolgom legyen beszélni velük, mert orvosnak mindenképpen látnia kell. Ezzel én sem vitatkozhattam, Flector ide vagy oda, piszkosul fájt a mellem és a vállam.

Nohát Macedóniából, nem lehetett felhívni a biztosítót, Árpi is próbálta a saját telójáról, de neki sem sikerült. Nem volt mit tenni, felhívtam a feleségemet, elmondtam a szitut, és kértem, hogy hívja fel otthonról a biztosítót, azok meg hívjanak vissza. Kb 10 perc alatt jött a visszahívás, vázoltam, hogy mi történt, és tanácsot kértem, hogyan tovább. Az ügyintéző muci nagyon segítőkész volt, azt javasolta hívjak mentőt és vitessem magam kórházba kivizsgálásra. Ok, papírok, pénztárca zsebbe, lementem a portára, ahol a segítőkész portás azonnal intézkedett. Árpi azt mondta, gyorsan letussol, mire itt a mentő, Ő is itt lesz. Na a mentő 5 perc alatt megjött, Árpi még sehol, hívtuk a szobáját, de még a tus alatt állt. Miklós az „elsőtúrás”, éppen ment volna vacsorázni, de azonnal lecsaptam rá, „Te gyere velem, tudsz több nyelven!!!” Hát jó, mondta, és jött. A mentősnek elmondta mi történt, az a szokásos „no problem” felkiáltással bezsuppolt minket a mentőbe, ami egy legalább 25 éves Fiat Ducato volt, és már száguldottunk is.

Jó sokat mentünk, Miklóssal épp azon elmélkedtünk haza jutunk-e valaha, persze megint a Balkáni előítéletek. Egy örökkévalóságig tartott az út, ki nem láttunk, de egyszer csak megállt a kocsi. A mentős közölte, hogy 20 euró lesz ez a fuvar, ha a kórházban végeztünk, menjünk vissza a mentőállomásra fizetni.

A kórház igazi lepukkant barakk féle hely volt, de csak mi voltunk egyedül, pedig felkészültem a tömegre. Mentünk, mentünk, egyszer csak egy irodához értünk, ahol egy idősebb nő ücsörgött egyedül. Miklós megpróbálkozott az angollal a némettel, és a franciával, de az csak legyintett, és elvette azt a papírt amit a mentős adott. Nem volt kapkodás, de öt perc múlva jött egy baltás gyilkos kinézésű doki és intett hogy menjek. Beállított a röntgenbe, megcsinálta a felvételt, amit újabb öt perc múlva a kezembe nyomott, és visszaküldött az adminisztrátorhoz. Az bólintott, és mondta hogy kint várjunk. Illetve mondott valamit és ki mutatott a folyosóra. Miklós közben csendben megjegyezte, lehet hogy Ő éhen fog halni.

Megint nem telt el több idő mint öt perc, jött egy arab kinézetű doki, és beinvitált a vizsgálóba. Megnézte a röntgent, felemelte a kezem, mutatta, hogy tartsam a tenyerem, azt hittem pacsi lesz. De nem, jól bele boxolt. „Hülye vagy baszki???” „no problem, no problem!!!” Ezt megcsinálta még egyszer, vagy szadista volt, vagy visszaugrasztotta a vállam a helyére. Nincs törés, csak zúzódás. „Motorozhatok hazáig 1100 kilométert?” „Yes, no problem” Hittem is meg nem is, de mégiscsak Ő az orvos, és igazából ezt akartam hallani. Mikor megtudta hogy magyarok vagyunk, még meg is ölelt minket, aztán kiszólt a mucusnak, hogy vegyen le tőlem 35 eurót. Mielőtt elment volna, megkértük, hogy hívjon egy taxit, hiszen fogalmunk sem volt, hol vagyunk. Azt mondta OK, és elment. Macedóniában mindenért eurót kérnek, de macedón denárban adnak vissza. Nekem csak 50 eurósaim voltak, tehát a maradék 15 euróért kaptam vissza 1200 denárt. Csinált számlát, kaptam zárójelentést, és elindultunk kifelé. A doki a portán dohányzott, és mondta, mindjárt jön a taxi. Megint 5 perc telt el, és már meg is érkezett egy jó kis 124-es merga, valamilyen helyi tecnhót bömböltetve. A taxis olyan volt mint Danny Trejo, de elképesztően jól beszélte az amerikai angolt. Miklós elmagyarázta, hogy vissza szeretnénk jutni a szállodába, de előtte még meg kell állni a mentőállomásnál. A szokásos „no problem”, és már indultunk is. Sötét este volt már, a kórház meg valahol a városon kívül volt, szóval szép hosszú túra várt ránk. Miklós már azon aggódott, van-e nálam elég pénz, mert ez húzós fuvar lesz. Volt még három ötvenesem, gondoltam ebből csak futja.

"Trejo" bejött velünk a mentőállomásra, Miklós mondta angolul a szitut, a taxis meg fordította macedónra. Ki is fizette a mentőszállítást denárban, itt is kaptunk számlát, és mehettünk haza. Útközben kiszámolta, hogy a mentő, 20 euró, az ő fuvardíja 8 (NYOLC!!!) euró, tehát összesen 28. Ok, legyen 30, de csak ötvenesem van. No problem, ad vissza denárban. Hurrá... Megálltunk a szállodánál, oda adtam az ötvenest, adott vissza egy csomó denárt. Miklós azt mondja: „ugye tudod, hogy most csúnyán át vagy vágva?” Én is erre gondoltam, de belefért az örömömbe, hogy holnap tudok motorozni. (reggel kiszámoltam, fillérre egyezett, megint az előítéletek. A balkáni emberek rendesek!!!!)

A portás kijött a pultból, kérdezte mizu, mikor mondom, hogy minden rendben, megölelt. Befelé menet az étterembe már mutattam a csapatnak, hogy minden OK, szinte ováció volt, ennyire még sosem örültek nekem. Még megkaptuk a vacsorát is, mikor Miklós elé letették a tányért, egy nagy sóhajjal kimondta a nap poénját: „Mihály kérlek, vagy motorozni, vagy angolul tanulj meg!”. Dőltünk a röhögéstől, és rögtön megragadtam az alkalmat, hogy megköszönjem az egész társaságnak a segítséget. Kértem egy kör piát mindenkinek, és most tényleg igaz volt az: EGÉSZSÉGEDRE!!!

Megettem a kajám, megittam a söröm, és felmentem a szobámba, még beszélnem kellett a feleségemmel, aki csak annyit tudott, hogy baj van, de részletesen, most mondtam el neki mindent. Elmeséltem az egész sztorit mindenestül, a jó hírt hogy vezethetek, és nemsokára otthon leszek. Aztán beszéltem Olival is. Miközben a biztosító visszahívását vártam, küldtem egy Viber üzenetet a Tökös Ötösnek, hogy bajban vagyok, lehet hogy ki kell jönni értem és a motoromért Macedóniába. Oli felhívott pont a mentőt várva, gyorsan eldaráltam a szitut, aztán menni kellett. No, mire visszatértem, már indulásra készen volt a T5, várták a fejleményeket. Végül is hál’istennek nem kellett kijönniük, de ezúton is köszönöm Skacok, igazi Barátaim vagytok!!!!!

Úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba, a doki azt javasolta hogy jegeljem a mellem és a vállam, na a minibár teljes tartalmát felpakoltam magamra. Sejtettem, hogy nehéz éjszakám lesz….

Folyt.köv.

albánia Motorstúra Albániába Motorostúra a Balkánon motoros baleset albániában

2018\07\06

Albánia és a Balkán legjava. 4.

BLACK SABBATH.

Ötödik nap. Saranda-Ohrid. Albánia, Görögország, Albánia, Macedónia.

Minden jó után jön a rossz is. Vannak fokozatok, és van aki katasztrófaként élné meg, de én este azt mondtam, "mázlis napom van". 

Reggel esett az eső. Nagyon esett, mondjuk inkább szakadt. Nem nagy öröm, de hát nem vagyok cukorból. Reggeli után, mentem a recepcióra fizetni. Egy fiatal csajszi volt a pultban, a telefonján összeadta a fogyasztásomat, 5.44 euro. Kártyával fizettem, beírta a gépbe az összeget, de tévedett egy tizedes vesszőt, 54.4 eurót ütött be. Mondom, vagyis inkább mutatom, hogy nem kóser az összeg. Nehezen értette meg, hogy mi is a hiba, de aztán csak odébb tette a tizedes vesszőt. Ha nem figyelek ráfaragok, de mint mondtam, mázlis napom volt.

Felvettük az esőruhát, és kigurultunk az utcára. Görögország felé indultunk, óvatosba nyomtuk a menetet, de azért szépen haladtunk. Csodaszép helyeken jártunk, de a eső meg a pára miatt nem sokat láttam, az utat figyeltem, a vizes olaj még jobban csúszik. Az albán-görög határ túloldalán kezdett enyhülni az eső, már csak simán esett.

img_3641.JPG

Már görögben.

Az első megálló Görögországban, egy hídnál volt, ami úgy néz ki mintha a középkorban épült volna, de Árpi elmondta, hogy csak pár tíz éves, ám direkt öregnek csinálták. Szép volt a környezet is, megérte megnézni. Na itt már nem esett, levettem az esőruhát, de könnyen elérhetően, a pakk tetejére tettem. A görögök lazán értelmezik az akadálymentesítést, aki ezen a rézsűn fel tud kerekezni, az felléphet vele, mint mutatvány. 

img_3652_2.JPG

De ott van!!

img_3645.JPG

Tényleg hozza a középkori hangulatot.

img_3649.JPG

Itt simán lehet, hogy van hobbit is.

Elindultunk, egy nagyon klassz, széles, nagyívű kanyaros úton felfelé. Olyan büdös volt, mint a rohadalom. Az út mindkét oldalon fullig volt szarral, de annyival, hogy nem is értettem hány állat mehetett rajta. Hosszában!!! De tíz kilométereken át csak szart láttunk. Felfoghatatlan volt, honnan ez a rengeteg szar? Ez lenne az Europai Unio segglyuka??? Albánia ehhez képest tiszta Amerika!!!

Ezen a szakaszon, se szemből, se előttünk, nem ment senki. Ilyen szar út Albániában sem volt, egyszerűen botrányos állapotok voltak ezen a görög úton. Egyébként ilyennek képzeltem a Balkánt, csak nem gondoltam, hogy ehhez vissza kell térnem az Unioba!!!

2018-07-06_14.png

2018-07-06_19.png

2018-07-06_16.png

2018-07-06_12.png

Végre utolértük a csordát, fingom sincs honnan-hová mentek, de lakott település nem volt tíz kilométereken keresztül. Most voltam először görög szárazföldön (eddig csak szigeteken jártam), de a természeti szépségeken kívül nem nagyon tetszett.

Megszűnt a szaros út, mentünk egyre feljebb, egyre hidegebb is lett. Jó magasan járhattunk, szinte a felhőkben motoroztunk. Az eső is rákezdett, nem szakadt, lassan könyörtelenül hullott. Gyakorlatilag vacogtam, de Árpi csak ment elől, a GS-en biztos van markolat meg ülésfűtés. Nekem viszont kezdett lefagyni a tököm, ennek fele se tréfa, gondoltam az első lehetőségnél megállok és felhúzom az esőruhát. Szerintem van gondolatátvitel, mert a következő lehetőségnél, kiálltunk. Ennyire még nem örültem az esőruhának soha!! Miután beleugrottam a mackóba, körülnéztem hol is vagyunk. Egy buszmegálló volt, egy hajtűkanyar közepén, meg egy nagy kutya. Se leágazás, se ház, se semmi, csak egy buszmegálló, meg egy kutya. A Cujo jutott eszembe Stephen Kingttól.

img_3654.JPG

img_3656.JPG

Félelmetes és gyönyörű egyben. 

Ez volt a legmagasabb pont, innen már lefelé mentünk. Elállt az eső, de a hideg megmaradt. Szépen tisztult az idő, kezdtünk lakott településeken átmenni. A benzinem már nagyon fogyóban volt, több kutat is láttam, de nem álltunk meg tankolni. Árpi egyszer csak, kicsapta az indexet, egy vendéglőhöz álltunk be. Csak most vettem észre, kajás is vagyok. Leparkoltunk, esőruha le, kajáldába be. Hogy ne legyen kavarodás, Árpi a Profi, vegyes tálat rendelt, meg mindenki üdítőket. Görög szokás szerint, kaptunk egy kupica ouzot is, de azt csak az utasok itták meg, mi nem. Szerencsére. Amíg készült az ebéd, én motorra pattantam, és elmentem tankolni a közeli kútra. (a rutinos öreg rókák azt mondják, mindig tankolj és pisilj, ha van rá lehetőség) Miután mindkettő megvolt, nyugodtan vártam a kaját, ami istentelenül finom volt. Sültek, csülök, kolbász, sajtok, saláták, sültkrumpli. 

img_3657_1.JPG

Pont végeztünk, mikor befutott a "Csiga" csapat, volt mit mesélniük. Atya elcsúszott a szaros úton a Gold Wing-el!! Hú baszki, azzal még esni se egyszerű, ha nem lett volna ott a csapat, fel se tudták volna állítani. Megütötték magukat, de szerencsére sem Ők, sem a motor nem sérült annyira, hogy ne tudnák folytatni az utat. Mondom, mázlis nap!!!

Igazából "csak" a jobb tükör tört le, más komolyabb sérülés nem volt a motoron. Fájlalták mindenüket, de a lelkük jobban sérült, mint a testük.

img_3658.JPG

A bukócső kötelező extra egy ekkora bálnára.

Atyának adtam egy cigit, bagózás közben elmesélte, hogy egyszer csak megindult alatta a motor, és semmi tapadás nem volt, hogy visszahozza, elcsúsztak. Vigasztaltam, hogy "ez csak egy darab vas", a fő hogy Ők megúszták. És Ő még csak nem is káromkodhatott egy jót utána. Picsbe.

Mi nekivágtunk az albán határnak, már rutinosan mentünk át, nem is lacafacáztak sokat. Megint albán földön toltuk, ez a környék is nagyon tetszett, talán Albániának nincs is szar része. Tisztára albán fan lettem!!!

Kanyar kanyar után, megint felfelé mentünk. Egyszer csak a távolban feltűnt az Ohridi tó, ott a napi végcél, már nem volt messze. Egy szerpentin tetején megálltunk fotózni, ez az utolsó pár kilométer, a macedón határ előtt.

img_3664.JPG

Itt még vigyorogva.

Nagy forgalmú út volt a határ miatt, rengeteg kamion, teherautó, az aszfalt jó gyűrött és olajos volt, tehát tényleg lassan mentünk. Csupa visszafordító, jobb oldalon a hegy, bal oldalon a szakadék.Ment a kamera, épp mondtam a magam kis szövegét, mikor egyszer csak elment a motor eleje, sodródtam át a szembesávba, Óriási szerencsével elkerültem a szembejövő autót. Az egyiket. De következőt, egy Corsát, már nem tudtam kikerülni, frontálisan ütköztünk.

2018-07-06_20.png

A mázli!

2018-07-06_21.png

A pech!

2018-07-06_22.png

Élek??? Élek!!!!!!

www.youtube.com/watch?v=WEAozV_9J5A

 Folyt. köv.

 

motorostúra motoros baleset Motorstúra Albániába Motorostúra a Balkánon

2018\07\04

Albánia és a Balkán legjava. 3.

Të dua!!! Szeretlek Albánia!!!

Harmadik-negyedik nap. Durres-Saranda. Albánia.

A reggeli királyi volt, egy eszpresszóval és egy kapuccinóval kezdtem, aztán megint jól belaktam tojással. Kaja után a recepción váltottam még LEK-et, de ha már ott voltam mindjárt rendeztem a fogyasztásomat is. Jó ötlet volt, mert a  csajszi a recepción, úgy adta oda a számlát, mint amikor Rowan Atkinson ékszert csomagol az Igazából Szerelem-ben.  Először összeadta LEK-ben, aztán átváltotta euro-ra, kinyomtatta, rájött hogy rosszul számolt, újrakezdte, megmutatta, a számlát háromba hajtotta, borítékba tette, majd a borítékba betett egy névjegyet is. Öt percig biztos eltartott, már szép sor alakult mögöttem. Mindezt mosolyogva, kedvesen, lassan, imádtam!

img_3533.JPG

img_3538.JPG

Ez persze előre vetítette, hogy lassabban fogunk indulni, volt idő pár extra fotóra. Miközben a medencénél szelfiztem, odajött egy albán srác, hogy szívesen lefényképez, adjam oda a telefont. Először átfutott az agyamon, hogy biztos gyorsabban fut mint én, de azonnal elhessegettem ezt a gondolatot, és a kezébe nyomtam a telót. Csinált vagy 10 képet, megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e velük, aztán beszélgettünk kicsit. Ő ugyanazt az angol-olasz keverék nyelvet használta mint én, jót dumáltunk. Ő a bárfiú a medencénél, szereti a munkáját. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk nagyon örült. Albániában szeretnek minket. Albániában még szeretnek minket…

img_3545.JPG

Az első úticél Berat volt, az ezer ablakos város, egy laza 100 km. Albánia szép, nagyon szép. Persze nem láttam mindent, de amit, az nagyon tetszett. Az utak nagyrésze vadonat új, de néha kimarad pár méter aszfalt. Elmentünk egy omlás mellett, a mi sávunkra hullottak nagy kövek, már komoly bokrok nőttek ki belőle. No problem.img_3556.JPG

Beratban rendőrök irányítottak egy nagy placcra a híd mellett, amit sebtében neveztek ki parkolónak. (a „Csiga” csapatot már a rendőrök vezették oda!) Jó fejek voltak, élvezték hogy egy motoros csapatnak segíthetnek. Csuda kis város, tényleg érdemes volt útba ejteni. Kaptunk 50 percet fotózni, kávézni, nézelődni. Csináltam jó sok fotót, láttam Amy Winehouse alteregóját is, a mamájával sétált. Egyszer csak előkerült egy koldus kissrác, mutatja, hogy éhes. Adtam neki egy 20 lekes érmét. Körbejárta a többi motorost, de sok sikerrel nem járt, hát visszajött hozzám. Volt még egy húszasom, azt is odaadtam neki, aztán leültünk „beszélgetni”. 10 év körül lehetett, látszott rajta hogy egészséges, a koldulás a nyári melója. Nézte a motorokat, és mondta a neveket. A japánokkat szépen ejtette, de mikor a BMW-t mondta, jót nevettem. BE-ME-VÉ. Azok tetszettek neki, mert jó nagyok voltak, az enyém nem, mert az kicsi. Szerinte én szegény vagyok, ha ilyen kicsi a motorom. Áttértünk az autókra is, a merci az BENZ, a többit is szépen tudta. Egész végig mellettem maradt, tanított albánul, én meg Őt magyarra. De mikor befutott a másik csapat, lepacsiztunk, és ment „dolgozni”. Ő volt az én „albán maffiózóm”.

img_3603.PNG

img_3552_2.JPG

Berat után délnek fordultunk, Vlora környékén gyakorlatilag a tengerben ettünk egy parti hal étteremben. Kihoztak egy nagy tálca halat, abból lehetett választani. Ráböktem az egyikre, azt sütötték meg. Finom volt, de nagyon szálkás. Mire végeztünk megjött a „Csiga” csapat, ma nagyon jól tolták.

img_3575_2.JPG

 

Ebéd után jött a non-plus-ultra, az SH 8-as a Llogara hágó, az albán „Pacific Coast Highway”. Sajnos nem mértem, de legalább 100 kilométert kanyarog az út a hegyen, egészen a végcélig, Sarandáig tart. Rendesen belevájták az utat a sziklába, mekkora meló lehetett ez annak idején? Elképesztő teljesítmény, óriási RESPECT az építőknek. Na, ez igazi térdkoptatós szakasz, és olyan mintha sose lenne vége. Persze dzsuva itt volt bőven, de ez akkor is a világ egyik legjobb szerpentinje. Ha jól tudom benne van a top 10-ben. Sok helyen jártam már, sok hágót meghágtam, de nálam ez mindent vitt!!! Egyszerűen A Number 1!!!!!

2018-07-04_3.png

2018-07-04_10.png

2018-07-04_24.png

2018-07-04.png

2018-07-04_12.png

Ez az egy lámpa volt egész úton, de azt el is kottáztam.

2018-07-04_11.png

Ez az igazi Hős, egyedül, bringával. Óriás like!!!

2018-07-04_13.png

No problem.img_3585_2.JPG

img_3588.JPG

 

Egy épített kilátóponton megálltunk fotózni, és elhelyeztem a második T5 matricát. (már szépen gyűlnek) Hihetetlen látvány volt lefelé is, és visszafelé is. Komolyan igazi csoda. Ereszkedtünk lefelé, egy strand mellett tartottunk kávé szünetet.

img_3590.JPG

Ja, igen. Albániában nagyon jó a kávé, és persze tudják mi az espresso macciato, tökéletesen készítik!! Itt láttam a legjobb albán motort, egy zsír új Aprilia Dorsodurot, és persze ezt is sisak nélkül hajtotta a srác. Azt hittem már közel vagyunk a szálláshoz, de nem, az út megint emelkedett, és még vagy egy jó órát csavarogtunk Sarandáig. Besza-behu!!!

2018-07-04_21.png

Egy kis Amerika.

Átgurultunk egy kisvároson, na itt látszott az igazi Albánia. De annyira szerethető!!!

2018-07-04_16_1.png

Mosógép szervíz. A cégtábla nincs túl spilázva.

2018-07-04_17_1.png

A tábla szerint autómosó, rendőrökkel.

2018-07-04_15_1.png

 Szasz Tesó.

2018-07-04_20.png

Angol rendszám??

2018-07-04_28.png

Ők vajon mit láttak Albániából?

Saranda megint csak egy olaszos tengerparti város, szép, tiszta, rengeteg hotel, a mienk a négy csillagos Blue Sky volt. Mélygarázsba álltunk le (na az azért ez balkáni mélygarázs volt), rezonált rendesen mikor egymás után begurultunk. Piszok melegem volt, először felmentem a szobába, ledobtam a jakót meg a sisakot, és csak utána csináltam meg a szokásos rituálét a lepakolással, meg a láncfújással.

2018-07-04_30.png

2018-07-04_31.png

img_3618_2.JPG

Mostam is!

Erkélyes szoba, HURRÁÁÁ!!! Na jó, nem a tengerre nézett, de akkor is volt saját teraszom. Ez is fain szoba volt, klímával, lapostévével. Itt két éjszakát töltöttünk, jó alaposan szétszórtam mindent. Fürdés után lementem a bárba, és természetesen itt is albán sört kértem. Az albánok mind vékonyak, olyan Finucci típusok. Az olasszal jól lehet boldogulni, legalábbis annyit biztosan tudnak, mint én. A teraszon összetoltunk először két asztalt, aztán hármat, aztán négyet. Élmények voltak vastagon, komoly meló volt szóhoz jutni. Vacsoráig ment a duma, már kezdtük megtanulni egymás nevét, nagyon hangulatos este volt. A kaja három fogásból állt, leves, második, meg gyümölcs.

img_3605_2.JPG

Hobó: "az ezredes kiad egy parancsot, MINDENKI EGYEN EGY NARANCSOT! De a nők inkább banánt kérnek, a fáradt hősök már henyélnek..."  Hát itt csak ez volt. 

Megbeszéltük a másnapot, itt opcióként lehetett gurulni, vagy strandolni. Én fürödni akartam a jón tengerben, rajtam kívül még heten döntöttek a beach melett. Még lecsúszott pár sör, aztán mentünk aludni.

A reggeli is faja kaja volt, és most végre shortban, papucsban ettem. Kialakult a "beach" csapat (a nevekkel bajban vagyok még mindig, bocsánat), én, Csabi, Atya és Anya, Dóri és a párja, és a kormányőr srác a feleségével. Fürdőgatya fel, papucs, short, póló, napszemüveg és GO! A lányok általában okosabbak mint a fiúk, tehát nekik nem felelt meg a hotel ingyenes strandja, sétáltunk vagy háromnegyed órát, mire megfelelő partszakaszt találtak. Csabival "sodródtunk", mentünk a többiek után. Itt mondjuk 300 LEK volt két napágy meg egy ernyő, de belefért. 

A Jón tenger csudálatos, a víz meleg volt és kristálytiszta. Viszont komoly kihívás volt az éles köveken bemenni a vízbe, kifelé meg pláne. Jót lubickoltunk, isteni finom volt a tenger. Egy fél óra úszás után nagyon megszomjaztam, kinéztünk egy büfét 10 méterre a helyünktől, áthelyeztük a bázist a kocsmába. Volt csapolt sör, mi fiúk rendeltünk egy kört, a csajok valami üdítőt ittak. 

img_3625.JPG

Beach Boys.

A belső hidratálás után visszamentünk a vízbe, és pancsoltunk egy jót. A napozást igazából offoltam, irtózatos meleg volt. (a másik csapat sisakban, csizmában, brrr...) A sok úszástól jól megéheztünk, hát visszamentünk a "törzshelyünkre". Amíg sült az ebéd, legurítottunk még egy kör sört. Már nem is tudom mit ettünk, de nagyon finom volt. (egyébként az albánok húst hússal esznek, minden grillezve van, és sok salátát adnak hozzá) 

Kávé, cigi, pihi, aztán megint a tenger, ez ám az élet!!! Ezt bírnám egész évben. Akartam venni valami souvenírt, meg közösen valami ajándékot Árpinak, akinek aznap volt a szülinapja. Pár méterre volt egy bolt, ahol mindenféle albán relikviákat árultak, na ott bevásároltunk rendesen. Vettem pólót, kézműves karkötőket, öngyújtót, matricát, és egy csengettyűt. 20 euro volt az egész pakk. Árpinak meg vettünk egy original albán süveget, nagyon eredeti ajándék volt. 50 LEK-et dobtunk be fejenként, Csabi este begyűjtötte a többiektől is. A nap meg a tenger meg a sör elálmosított, gondoltam visszasétálok és szundítok egy jót. Atya is ezt tervezte, elindultunk a hotel felé.

Taxisok kínáltak fuvart, Atya azt mondta: "Mihály kérlek, én meghívlak egy taxira." Nem vitatkoztam, beültünk egy huszonéves Benz-be, és visszavitettük magunkat a hotelba. Olyan messze voltunk, hogy kocsival is 10 percig tartott!! A taxis volt az egyetlen nem sovány albán.

img_3628_2.JPG

Fent letussoltam, bekapcsoltam a tv-t, és gondoltam keresek valami unalmas műsort, amin elalszom. Egy görög adón női rúdugró verseny volt. Sosem néztem még ilyet, hát olyan izgalmas és látványos volt, hogy nemhogy elaludtam, de még a vacsorát is majdnem lekéstem. 

De csak összekaptam magam, lementem, már nagyban összegyűlt a banda. Mindenki mesélte a napi történeteket, Árpi is előkerült. Szépen felköszöntöttük, és megkapta a csapat ajándékát. Volt vigyorgás, még az albánok is megtapsolták az "elegáns" fejfedőt. Szerintem jó poén volt.

img_3633_2.JPG

Megvacsoráztunk, aztán még jó sokáig vigyorogtunk a teraszon. Nagyon kellemes nap után mentem szunyálni, nem kellett ringatni, hogy elaludjak.

Folyt. köv.

 

motorostúra Motorstúra Albániába Motorostúra a Balkánon

2018\07\02

Albánia és a Balkán legjava. 2.

Második rész. Végre Albánia.

 

Hideg, de tiszta, napos reggel volt, a kesztyűmön kívül mindenem megszáradt. Próbálkoztam hajszárítóval, a tenyér rész egész jó lett, de az ujjak még vizesek voltak. Vittem gumikesztyűt, azt felhúztam a kesztyű alá, a többit a menetszélre bíztam. Működött.

A gyors csapat indult először, lejöttünk a hegyről, de azért sík vidéknek nem nevezném, elképesztő természeti szépségek között motoroztunk. Szerbiából már nem sok volt hátra, kisvártatva elértük a Montengrói határt. Nem volt semmi gond, de a kalickában ülő katonának felszaladt a szemöldöke, amikor kék gumikesztyűben adtam át a papírjaimat.

2018-07-02.png

A táj nem sokat változott (gyönyörű), de a falvak amiken átmentünk sokkal lepusztultabbak voltak mint Szerbiában. És szinte csak mecseteket láttunk, templomot nem. A házak többsége vakolatlan volt, befejezetlen, az alagutakban nincs világítás. Ez dél Szerbiára is igaz.  De amitől tátva maradt a szám, az az volt, hogy egy kanyonba öntötték teherautókból a szemetet, és meggyújtották. Vagy egy kilométeren át mentünk a büdös füstben. Mondjuk olyan, mintha Visegrádi szerpentin mellett végig égő szeméthegyek lennének. Igazi várost nem érintettünk, csak falvakat, ez a környék lehet Montenegró Hős utcája.

2018-07-02_1.png

Az albán határ előtt kilométereken át mentünk olyan kanyonban, ahol a bal oldali hegyek Koszovóhoz tartoztak. Maga a határállomás egy bódé volt, itt azért neki kellett vetkőzni, nem kapkodtak. De kb 15-15 perc volt mindkét oldalon a várakozás az egész csapatnak. Egy Schengeni országban élőnek eleve fura a határ ellenőrzés, de azért én még emlékszem kispolszki alkatrész csempész koromból a lengyel vámosokra. Azok voltak ennyire lassúak, most viszont nem volt félnivalóm.  Na ja, ez még nem Európa!

img_3452_2.JPG

Az igazi meglepetés a határ után ért, nem volt út! Vagyis volt, csak nem burkolt. Brutál szar volt a következő, kb fél kilométer, de aztán visszatért az aszfalt, és olyan visszafordítók jöttek, amire egy magamfajta huligán csettint a nyelvével. Árpi (Ő vezette a gyors csapatot) még a határnál szólt, hogy az első bunkernél lesz a találkozó, ott mindenki megvár mindenkit.  Jó fotó pont volt, befutott az egész csapat, csináltunk bunkeres szelfit, és indultunk az SH20-as látványútra.

2018-07-02_7.png

img_3461_2.JPG

2018-07-02_13.png

2018-07-02_16.png

SH20. Keressetek rá a youtube-on, rengeteg videó van, de csak nyomokban adja vissza a valóságot. Hihetetlen élmény volt rajta motorozni, a Stelvio előre köszönhet! Gyakorlatilag olyan mintha egy idegen bolygón motoroznál, minden méter egy csoda. Vadonatúj az aszfalt, tökéletesek az ívek, és percenként lehetne megállni fotózni. Persze ez a balkán, tehát van az úton minden ami halálos, gázolaj, szar, szikladarabok, görgeteg kövek, meg minden egyéb amitől arcra lehet esni. Csak azért nem bántam, mert nagyobb tempónál kevesebbet láttam volna. Úgy a kétharmadánál van egy kilátó parkolóval, ott kötelező megállni. Innen lehet az útról a legjobb „spagetti” fotókat csinálni. Az egész szakaszon talán, ha egy falu van, de tehén annál több. Ezek az „albán szabad marhák”. Figyelni kell na.

2018-07-02_14.png

img_3473.JPG

img_3474.JPG

img_3486.JPG

Miután lőttünk vagy ezer fotót, mentünk tovább Skhoder felé. Kijöttünk a hegyek közül (Árpi megérezhette, hogy éhes vagyok), és egy sík szakaszon megállt egy étteremnél. Pálmafák, szuper kert, vadonatúj volt az egész komplexum, még a wc is klimatizált volt. Na itt ettünk először Albániában, albán nyelvű étlapról. Szomjas is voltam, mindjárt ledöntöttem két olasz vizet, aztán kértem egy kebabot. (Apropó víz. A balkánon csak és kizárólag ásványvizet szabad inni, és ha igazán tutira akarsz menni, szénsavast. Azzal nem lehet trükközni.)

img_3491.JPG

A kebab valami csevap féle volt, de sültkrumplival, salátával nagyon ízletes. Ráöntöttem még egy vizet, egy cigi, már csak szundikálni kellett volna egyet. De alvás helyett, mentünk megnézni a Meshi hidat. Skhoder elég nagy város, a forgalom kaotikus, mégis inkább mókásnak éreztem, mint veszélyesnek. Kicsit Szicíliára emlékeztetett, a lepukkant épületek között újak is voltak bőviben, az aszfalt meg olyan volt mint a mesében. Hol volt, hol nem. A Mercedes arány: 10-ból 6. Nagy benzinkút minden sarkon négy, meg amúgy 50 méterenként kisebbek. Autómosók 100 méterenként. Persze albán módra, egy slag, egy vödör, és egy ponyva a placc felett. Nem is láttam koszos autót Albániában. Rengeteg a jó csaj, minimum mint itthon, de lehet hogy még több. Csak kapkodtam a fejem, annyi „látnivaló” volt.

2018-07-02_19.png

Sisak?? Haggyad már.... 

img_3499.JPG

A híd a város szélén volt, tényleg jól néz ki. Itt helyeztem el az első T5 matricát, az SH 20-tól annyira el voltam ájulva, hogy ott elfelejtettem. Ez a híd viszont, megkapta a jelet. Innen is lehet ugrálni a vízbe, csak még nem turista lehúzó. Itt is csináltunk pár képet, és nekivágtunk a nap utolsó szakaszának, Durresnek.

 2018-07-02_24_li.jpg

Igen, az egy ló!!!!!

2018-07-02_23.png

Számold meg a Merciket! Én feladtam...

Megálltunk tankolni, euróval fizettem, LEK-et kaptam vissza. VÉGRE! Itthon lehetetlen LEK-et venni, most már volt helyi pénzem. Tankolás után autópálya következett, na itt is voltak csodák. 140-el hasítunk a sztrádán, és simán előz a merci a leállósávban. Ha éppen nincs ott valamilyen árus. Gyümölcsöt kínáltak a legtöbben, de volt cipő és ruha árus "stand" is!! Mokány... Egyszer csak vége lett a repesztésnek, mindenkit letereltek valami mellékútra. Kivéve minket. Egy G E C I feliratú sárga mellényt viselő faszi integet, hogy mi jöjjünk csak. Elhúzta a terelő bóját, és int hogy LASSAN, de menjünk fel a még gőzölgő aszfaltra! Javában dolgoztak, mindenkin G E C I -s mellény volt, a táblákon is ez a felirat volt, gondolom ez a szó albánul mást jelenthet. Én ezért  a gesztusért a szívembe zártam őket, a leterelt sor végeláthatatlan volt. Azért még így is jött szembe egy teherautó a belső sávban. NO PROBLEM! 

2018-07-02_27.png

2018-07-02_28.png

Így értünk be Durresbe, ami igazi tengerparti nagy üdülőváros, mint mondjuk Rimini. Itt szépek az épületek, rengeteg az üzlet, de McDonalds azért még nincs. Olyasmi úton mentünk a hotelhoz, mint itthon az Andrássy út. Ez volt a túra egyetlen 5*-os szállodája, nagyon elegáns hotel. Besoroltunk a sorompón, a medencék mellé, ilyen szép helyen még sosem parkoltam. Cucc le, láncfújás, aztán mentem a kulcsomért. A szoba is első osztályú volt, klíma, minibár, lapos tv, minden. Fürödtem egy jót, short-papucs, és lementem a bárba, ami közvetlenül a tengerparton volt. Kértem egy albán sört, besétáltam az Adriába( mert ez még az volt), és vártam a "Csiga" csapatot, ott voltak a cimboráim, Csabi, Atya, és Miki.

img_3513.JPG

img_3523.JPG

img_3524_2.JPG

 img_3525.JPG

img_3527.JPG

Várakozás közben leül mellém Sugar (ég a pofám, de elfelejtettem a nevét, ez volt a rendszáma), jól eldumáltunk az autókról, elmesélte a szeme elvesztésének történetét, aztán lassacskán megérkeztek a többiek is. Csináltunk egy nagyobb asztalt, aztán egy még nagyobbat, de az albánok nem reklamáltak, hogy az 5*-os szálloda teraszát átrendeztük. Mindenki mesélte a napi sztorikat, a csajok vacsi előtt még csobbantak egyet. Mi fiúk, pont úgy ahogy ahogy az igazi motorosoknak kell, sörrel a kezünkben, füstöt fújva, gesztikulálva mutattuk milyen mélyre döntöttünk az SH 20-on!! Annyira ment a duma, hogy a vacsoráról majdnem lemaradtunk, de azért még kaptunk kaját. Evés után Csabival kiültünk a partra, és megbeszéltük a világ dolgait. 11 körül mentünk szunyálni.

Folyt. köv.

 

 

motorozás Motorstúra Albániába Motorostúra a Balkánon

2018\07\01

Albánia és a Balkán legjava.

Ha itt még nem voltál, indulj azonnal.

Előszó:

Balkán.  Kimondva, belegondolva, nem kelt jó érzéseket ez a szó. Háborúk, szegénység, kosz, elmaradottság, bűnözés, albán maffia. Talán még embert is esznek??? Elmentem megnézni…..

Amit én nem láttam a Balkánon, az talán nincs is. Persze túlzok, hiszen hét nap nem a világ, de ennyi kaland töményen, egy hétbe sűrítve elképesztő élményeket adott. Néhány címszavakban: jó társaság, érdekes emberek, profizmus, brutáljó kaják, finom sörök, szuper szállodák, hihetetlen természeti szépség, kanyar kanyar után a végtelenségig, tenger, hegyek, baleset, emberség, rendőrök, mentő, kórház, fáradság, ünneplés, és vigyorgás a végéig. A Balkán jó, nagyon jó, ezt mindenkinek látni kell!!!

img_3444_2.JPG

(A túrát a MotoAvantura szervezte és vezette, 7 éjszakai szállással, reggelivel-vacsorával, egyágyas szobában 600 euróba került, minden centet megért. Horgosról indult, és ott is volt vége, én kaputól kapuig 2975 kilométert mentem. A túrán 20 motor vett részt, + a két vezető, és 5 női utas.)

 Nulladik nap, Palics, Szerbia.

Június 18.-án hétfőn ebéd után nekivágtam az első etapnak, Dunakesziről Palicsra. Autópálya szinte végig, de el akartam kerülni a Röszkei nagy átkelőt, ezért Ásotthalom felé fordultam. Jó döntés volt, én voltam az egyetlen utazó azon a délutáni órán. (nyitva reggel 7-től este 7-ig) Kb öt perc alatt már Szerbiában voltam, visszanézve megláttam a kerítést, hát mit mondjak, impozáns látvány.  Megérkeztem Zastava országba, rögtön az első szembejövő autó az volt, és még mindig egész komoly része az utcaképnek! A szállás megtalálása további 10 perc utazást jelentett, a navi szépen mondta a fülemre az útvonalat.

2018-06-29_26.png

Palicson van egy nagy tó, ami komoly idegenforgalmat generál, rengeteg szálláslehetőség van, mindegyiket valamilyen Villának hívják. Nekem a Villa Larusba kellett mennem, ott volt foglalva szoba. 15 órakor érkeztem, én voltam az első.

img_3392_2.JPG

Nem tudtam hányan válasszák ezt a nulladik napi opciót, ezért átöltöztem, kértem egy sört, és leültem a teraszra. Beszélgettem a portással, szerinte estére 16 motornak kell lennie a parkolóban. Hm, azz igen!! A nagy várakozásban megéheztem, étterem nem volt a szálláson (csak reggeli), ezért elindultam valami kaját vadászni. Mindig egyél ott ahol a helyiek, ezért az orrom bevitt egy kis kifőzdébe. Kb 700 forintnyi dínárért ettem egy tortillába töltött sültcsirke-sültkrumpli-saláta-öntetek valamit. Szerbül volt kiírva, egyedül a tortilla szót tudtam elolvasni, de jó választás volt. Se nem nehéz, se nem száraz, pont jól csípős, nagyon finom fast food volt.

Mire vissza sétáltam a Villa Larusba, már 5 motor állt a parkolóban, érkeztek a többiek. Visszaültem a teraszra, kértem még egy sört (szerb, Lav márkájú, finom pils tipusú), rágyújtottam, és fogadó bizottságot játszottam. Ha jött valaki bemutatkoztam, azt hihették valami mufti vagyok. Kb este 8-ra lett teljes a létszám, nemsokára befutott a túravezető Árpi és a felesége Timi is. Árpi csendes fazon, de a felesége igazi cserfes csajszi, a mosolyát meg receptre írnám fel!! Mindenki kapott ajándékcsomagot, póló, matricák, nyakpánt volt a zacskóban. Pár kivétellel szinte már mindenki utazott velük, volt aki a nyolcadik pólóját kapta. (a szerb gyártású  XL-es póló tényleg XL-es, végre nem feszült a pocakomon) A „törzstagok” örültek egymásnak, én csak megfigyelő voltam. Kaptunk pár hasznos infót az útra, előkerült egy két sztori is. Bemutatkozott mindenki, de ennyi nevet nem lehet megjegyezni. Két Miklóssal a memóriámban, este 10 körül felmentem a szobámba, rákészültem a másnapra.

img_3403_2.JPG

Első nap: Palics-Kopaonik, Szerbia

Én kértem reggelit, 7-től lehetett enni, kellemes könnyű kaja volt, két kávéval már jól éreztem magam. A Villa Larusban mindennel lehet fizetni, én a szobáért, a két esti sörért, a reggeliért, a kávékért, 11000 forintot fizettem. Nagyon érte az árát, és a reggel szolgálatos hölgy egy tündér volt.

img_3412_2.JPG

8.00-kor indultunk a találkozási pontra, Horgos után az autópályán, egy benzinkútról volt a start. A hiányzó emberekkel, és Sanyival a másik túravezetővel ott találkoztunk. Volt egy kb fél órás eligazítás, mindenki teletankolt, gumit fújt, csomagot igazított, és nekivágtunk a Túrának. Borús volt az ég, de kellemes hőmérsékletben indultunk, itt még együtt. Autópályán mentünk Novi Sad-ig, ahol egy igazi szerb reggeli várt minket, de végüll is inkább korai ebéd volt. Nagyon belaktunk, kávé, üdítő, ez a túra része volt, tehát benne az árban. Az étterem a Duna parton volt, a vár tövében, látványnak sem utolsó!

img_3423.JPG

(Novi Sad, vagyis Újvidék, Szerbia második legnagyobb városa. A határtól 120 kilométerre van, és régen ez még vastagon Magyarország volt, ilyenkor azért nagyon elszomorodom…)

novi_sad.jpg

A reggeli-ebéd után már két csoportra oszlottunk, én véletlenül a lassú csoportba kerültem. Már nem mentünk vissza a pályára, elkezdődött a véget nem érő kanyarvadászat. Az ég már nagyon beborult, de az egyik legjobb részt még szárazon sikerült letolni. Felfelé mindkét sáv a miénk, nincs szembeforgalom!! Ez nagyon tetszett, igazán jókat borogattunk. Valószínűleg ez lehet a helyi menők Mátrája.

2018-06-29_18.png

Rengeteg a kóbor kutya (az egész Balkánon), nem támadnak, de nem is félnek a motorosoktól. Amikor már rendesen elkezdett esni, és egy faluból gyorsítottunk ki, naná hogy egy tempós kanyarban, majdnem átfutott előttem egy kutyus, de szerencsére meggondolta magát és félúton visszafordult. Lepergett az életem, de pont az eset után állunk meg felvenni az esőruhát, jó is volt egy kis pihenő. Volt baszkizás rendesen!!

2018-06-29_15.png

Az eső inkább szakadt mint esett, de meleg eső volt, nem fáztam. A pinlockot nem tettem rá a plexire, gondoltam délen nem kell. Kellett volna. Párásodtam mint a kukkoló ablaka, ezért nyitva kellett hagynom a plexit. Naná, hogy folyt be a víz, hiába törölgettem kívül, a belső fele is csupa esőcsepp volt. Aztán egyszercsak elállt, és igazi gőzben mentünk tovább. Megálltunk egy hegyi tó mellett, és levettük az esőruhát. Innen egy nagyon fasza szakasz következett, egysávos, de jó széles út nagyívű kanyarokkal, amit az eső letisztított. Kilométereken át 100 feletti kanyargás volt, nagyon-nagyon élveztem.

2018-06-29_27.png

Tankoláskor Sanyi szólt, hogy most nagyon felfelé megyünk, 11 fok lesz az úton. Hm, akkor fázni fogok, és fáztam is nagyon, a kesztyűm tiszta víz volt, és egy szál póló volt rajtam a dzseki alatt. Sanyi nem tréfált, a tököm is lefagyott mire megérkeztünk a szállodához. Ott viszont welcome pálinkával vártak, nem vagyok nagy tömény ivó, de ez nagyon kellett.

img_3441.JPG

Kulcs átvétel, lepakolás, lánc fújás,  becígölés, kipakolás, és utána egy jó meleg fürdő. Ej, ez nagyon jól esett. Próbáltam minden vizes cuccot kiteríteni, hogy másnapra megszáradjon. Miután ezzel végeztem, már mehettem is vacsizni. Ez volt az első közös vacsora, kaja után mindenki elmondta, hogy hogy hívják, hány éves, honnan jött, milyen motorral, és hogy mivel foglalkozik.

A teljesség igénye nélkül, csak az legek. A legidősebb társunk 68 éves volt, ha nem motorozik, maratont fut. A legnagyobb motorral, egy Gold Wing-el, egy református lelkész házaspár jött, Atya és Anya. A legnagyobb hendikep-el Szlovákiából Sugar érkezett, Ő egy szemmel éli az életét egy gyermekkori baleset miatt. Amúgy ügyvéd és kőfaragó mester!!! A barátnőjével Honey-val két tök egyforma boxerrel tolták. A legjobb cimborám Csaba lett, egy Erdélyi rocker, aki mindig vigyorgott, és a nagy hajával és a tetkóival, Harley helyett GS-el tolta. Vele és Atyával voltunk a Bagós Hármas. A legkisebb motoros tapasztalattal Miklós rendelkezett, aki mindenkit „sporttársnak” szólított, és még azt is megtudtuk, hogy a barátnője brácsa művész, és ez volt az első túrája egy 650-es V Strom-al. 

Volt még a csapatban egy Kormányőr, tervezőmérnök, jó sok informatikus, egy ingyen élő (Ő mondta), és a kétkezi melóst rajtam kívül Sanyi, a „Csiga” csapat vezetője képviselte, Horgoson motor szervize van.  A fő típus a BMW volt, Hondák, Yamahák, Suzukik, Kawasakik, és egy Thriumph Street Triple alkotta a csapatot. Jól telt az első este, 10 körül mentem fel szunyálni.

Második nap: Kopaonik-Durres. Szerbia-Montenegro-Albánia.

Imádom a szállodai reggeliket, itt is igazi terülj-terülj asztalkám volt. A legfontosabb étkezésnek tartom, pláne, ha tudom, hogy fárasztó napom lesz. Márpedig tudtam. Három ország, két határ, SH 20-as, a hegyekből a tengerpartra, és átkértem magam a gyors csoportba is. (A gyors csoportnak sok előnye van. Azon kívül, hogy gyorsabban mehetsz, előbb ebédelsz, előbb érsz a szállodába. Mire a "Csiga csapat" befutott, már rendre lefürödve, kipakolva vártam őket a parton.)

 Folyt. köv.

motorostúra motorozás CB 1000 R Motorstúra Albániába Motorostúra a Balkánon

2018\06\08

KAWASAKI Z 900 RS TESZT.

A fűszeReS.

 img_3354.JPG

 

Gondoltam, hogy jó lesz, de, hogy ennyire...

Ezen még megázni is szórakoztató volt…

Kawasaki Z 900 volt az első japán, négyütemű motor amit vezettem kölyökkoromban...

Engem megvett kilóra, szerelmes vagyok, ennyire élvezetes motorral, talán még nem is mentem. Ez A Fun Bike!

Mikor az első képeket megláttam a neten, már akkor az volt az első gondolatom, hogy jó lenne kipróbálni. És ez most megadatott, megkaptam a KAWASAKI IVANICS-tól pár napra.

Élőben szebb mint a képeken, nincs mibe belekötni. A szalonban nem szaroztam sokat, gyorsan indultam, nehogy meggondolják magukat. A kuplung és a váltó a megszokott Kawa színvonal, tehát tökéletes. Az ülés-kormány-lábtartó pozíció teljesen rendben van, de a lábtartó kicsit előrébb mint gondoltam. A  retrós formából nem néztem ki ennyi vehemenciát, nagyon akar menni, tényleg úgy kell visszafogni. Hörög, szörcsög, mintha nem lenne benne légszűrő. A gázkezelés kicsit darabos volt, de viszonylag hamar megszoktam. Ismerkedésként, rögtön keresztül vágtunk a városon. Mint kés a vajon, úgy mentünk át a dugón. Nem kellett szokni, belőni a méreteit, minden magától értetődő volt. Filigrán, könnyen manőverezhető, jó súlyelosztású, és tökéletes magyar-út kompatibilis futóműve van.

Hazaérve kezdtem el csak igazán megnézni, kissámli, egy sör, és alaposan végiggusztáltam. A motor elejét nagyon eltalálták, a fényszóró mérete, elhelyezése, a műszerek régimódi burkolata mellé, jól passzol a fordított teló, és a radiális fékek. Minden lámpa ledes, a műszerfal digitális része napsütésben, még jobban olvasható. A fék és a kuplung (!!!) kar is állítható, be is lőttem magamnak, kormány kónuszos. A tank formája csillagos 5-ös, és az "elrejtett" Z betű óriási ötlet. Az ülés annyira, de annyira szép, hogy a kényelem szinte másodlagos. De ráadásul még ülni is jó rajta! A végén a "kacsafarok" is pöpecül illeszkedik, kicsit sincs túljátszva. Alatta a lámpa, és a modern index is jól passzol. Jó ötlet a négy csomagrögzítő, a Kawás hengerzsákomat gond nélkül lehetne rögzíteni. Nézzük a jobb oldalt. A kipufogó simán elmenne custom gyártmánynak, a mai euro 4-es korszakban, csak ránézni is jó, a hangjáról nem is beszélve. A blokkról nincs mit rizsázni, csendes, erős, finom kuplunggal és váltóval, és még jól is néz ki. A kis oldal háromszög is tökéletesen simul az összképbe. Egyszerűen jó ránézni, minden részlet kidolgozott, nincs elnagyolt elem.

img_3359_2.JPG

A színe is tökéletes, de ez 100000 plusz forint. 

img_3338.JPG

Az emblémáktól szinte könny szökött a szemembe, a fiatalságomat juttatta eszembe. 1977-ben Szőke Karcsi beállított hozzám egy Kawasaki Z 900-as motorral, ami a Drapál Jánosé volt. Épp az MZ-t bütyköltem a grundon amikor megérkezett, simán seggreültem a hangtól, látványtól. NÉGY KIPUFOGÓ, ANYÁM BOROGASS!!!!! 19-éves voltam, és Karcsi odaadta egy körre. A mai napig nem felejtem el azt az érzést, KIRÁLY voltam, 160-ra gyorsultam a sarokig, de meg is álltam a tárcsafékekkel.  A négyütemű motor hangja a kétütemű fosok tengerében, olyan volt mint mondjuk egy Led Zeppelin szám az Apostol koncerten. Az a próbakör, amit Karcsitól és a Z-től kaptam, fenomenális, csodálatos érzés volt. Sajnos már egyikük sincs közöttünk, odafent motoroznak...

z_900_piros.jpg

Ilyen volt az ős. Ütős.

Átmentem a bal oldalra, és itt végre találtam "hibát", sőt "hibákat". Nagyon kéne kipufogó a másik oldalra is, egyrészt a történelmi hűség kedvéért, másrészt, hogy eltakarja a katalizátort. Talán a ráncfelvarrásnál. (nem akarok tippet adni, de CB 1100 meglépte) A másik gyenge részlet, hogy a lánckerék csak egy darab vas, azt egy kicsit még faraghatták volna. De ezeken kívül a bal oldal is tökéletes, vigyori, hogy még az oldal prizmákat is feltették hátra. A felni nagyon adja, a polírozott perem az extra színhez jár.

img_3348.PNG

Itt spóroltak egy kicsit.

A műszerfal nagyon informatív, középen van jó nagy fokozatjelző, a bal kormánykapcsolóval állítható computer, ami két napi számlálót, pillanatnyi fogyasztást, még megtehető távot, külső hőmérsékletet, és átlagfogyasztást mutat. Két állásban állítható, és ki is kapcsolható kipörgésgátló, na és természetesen ABS-es.

img_3343_2.JPG

Mi kell még???

A fényszóró nagyon vagány, és szerintem nem tévedek sokat, hogy jól is világít. Nagyon jó a mérete, valamint az a magasság ahová szerelték. Láttam már túl magasra, vagy alacsonyra szerelt lámpát, ez hibátlan.

img_3340.JPG

Ez gonosz lehet éjjel.

Elég a rizsából, menjünk motorozni!!! Elterveztem egy Dunakeszi-Cered-Istenmezeje-Mátra-Budapest útvonalat. Meleg volt, nyári dzsekit és farmert húztam, a régi sisakom festése pedig mintha rendelésre készült volna. Az RS-nek zéro a szélvédelme, még egy nakednél is huzatosabb, de most pont ez kellett. A Vác feletti kanyarokban már éreztem, hogy igazán mókás nap lesz. Persze mindenhol útépítések vannak, egész Nógrád megyét egyszerre csinálják, talán nyár végére kész is lesz. Jó két centis majrécsík volt a hátsó gumin, azt el akartam tüntetni. Egy (lezárt) üres szakaszon végsebesség tesztet csináltam, megvolt a 200, de ez a tempó már nem élvezhető rajta. A gurulós 110-130 a nem megterhelő utazó sebesség. A futómű nagyon stabil, tökéletes az egyenesfutás, a kanyarokat meg egyenesen neki találták ki. A fék jó átlagos, egy kicsit lehetne harapósabb. Még sosem mentem Dunlop gumikkal, de semmi rosszat nem mondhatok rájuk, jól tették a dolgukat. Sajnos a Ceredi szerpentin a vihar után nagyon dzsuvás volt, néha drifteltem is, de vigyorgós volt mind a 13 km. A közepén megálltam fotózni, ott van a FűszeReS is!!

img_3351_3.JPG

Zárva volt a régi kocsma... Pedig egy jaffát szívesen bedobtam volna.

Istenmezeje után Sirok, aztán ráfordultam a Mátrai szerpentinre, majd az új részen megborogattam rendesen, úgy fordult mintha zsinóron húzták volna. Pár kanyar után egyre vizesebb volt az út, eső után voltunk. Viszont a melegben úgy gőzölgött az aszfalt, amilyet még nem láttam eddig. Nem örültem a víznek, de még mindig jobb eső után motorozni, mint esőben. Itt-ott megcsúszott a feneke, visszavettem a tempóból, pedig ez abszolút az Ő vadászterülete volt!! Könnyedén lehetett átdobni egyik oldalról a másikra.

www.youtube.com/watch?v=BEC-5IOcl7c&feature=youtu.be

2018-06-06_14.png

Na jó, majdnem...

Mátrafüreden ettem macok-ot, pisilni nem lehetett sehol, tűz tovább. Igazi nyílt országúti menet még nem volt, ezért a régi 3-on jöttem visszafelé. 120-al a világ végéig lehetne menni vele, nagyon kényelmes. Az előrébb lévő lábtartók, a magas kormány, és a kényelmes ülés miatt nem voltam fáradt, pedig 250 kilométert már gurultam. És nagyon akar menni, minden fokozatban úgy gyorsul, mint az Istennyila! A váltó is jó partner ebben, fel-le simán lehet pakolgatni a fokozatokat. Pont olyan hanggal indul meg, mint egy régi reszelt versenymotor. Nagyon jó móka a gyorsulgatás, igazi intenzív élmény. Ugyan nem mértem fogyasztást, de nem lehet valami eget verően sok.

img_3350_2.JPG

Mi a retró, ha nem ez? Még gólya is volt fent!

Nagyon szépen gurultunk, de Gödöllőn leszakadt az ég. Gyorsan megálltam, és a tárcát és a telefont nejlon zacskóba tettem, ha azok megáznak, b@szhatom. Az idén még nem áztam meg, a hálós dzseki semmit nem védett, de "gyáva népnek nincs hazája", jöhet a vizes teszt. A kipörgésgátlót 2-es fokozatba tettem és GO. (egyébként kikapcsolható, de minden indításnál újra aktiválja magát) Nem is az eső áztatott el igazán, hanem a szembe jövő autók, ahogy belementek a nyomvályúban megállt vízbe. Kaptam vagy 20 loccsanást, ami kb 100 liter /tócsa, na attól azonnal bőrig áztam. Gondoltam ám az útkezelőkre megint, ha szalonképes akarok maradni csak annyi: ROHADJANAK MEG!!!!! Csurom vizesen megálltam tankolni, pisilni, szerintem nem volt őszinte a mosolyom amikor fizetésnél megkérdezték: "gyűjtöd a pontokat??"

img_3330_2.JPG

Ha már úgyis vizes voltam, megálltam az Úszó Arénánál is.

Mire Pestre érem, a meleg és a szélvédelem teljes hiánya megszárított, a zoknim volt vizes egyedül. Leadtam a motort Csató Ferinek a Hajó utcai szalonban, nagyon dolgozott, Ő is csak most fogja megtudni a véleményem. Azt azért látta, hogy vigyorgok mint a vadalma... Felültem a CB-re, és baszki, mint egy versenymotor!!! A lábamat nagyon magasra és hátra kellett tenni, az ülés mint egy deszka, húúú, nagyon kényelmetlen volt az RS után. Ha belegondolok, hogy nemsokára megyek vele Albániába, hát.......

És most a konklúzió. Kéne!!! Nagyon kéne!!! Ebben a stílusban nincs összehasonlítási alapom, hacsak nem az R Ninet amivel  mentem tavaly egy  rövid kört  Annabergben. De arra már nem is emlékszem, erre viszont mindig fogok. Ilyen egy JÓ MOTOR, minden pillanatát élveztem a tesztnek. Ha az asszony nyer a lottón, a CB mellé azonnal veszek egyet. Nem tudok belekötni semmibe (pedig szoktam), az egész úgy jó ahogy van!!! Nem tudok kiemelni egy valamit, mert minden része jól néz ki. (kár hogy Zolika tavaly lefoglalta a Monica Beluccit, mert a gömbölyű idomokról Ő jutott eszembe) Majdnem ezres sornégyes, ami a legjobb konstrukció egy motorkerékpárba. Szerintem megéri az árát, pedig nem olcsó, de 3890000 ft-ért egy nagyon stílusos gépet kapsz, szuper blokkal, és jó futóművel. A sima egyszínű 100 ezerrel olcsóbb, de nem is kérdés, hogy megéri-e színes a felárat. Ja, és ugye japó, vagyis sose romlik el, szervizbe csak kötelezőre kell menni. Ezután szívesen kipróbálnám az egymillióval olcsóbb, és 15 lóerővel erősebb alap Z 900-at is!!!

 

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

 

Képgaléria

img_3332_2.JPG

img_3337.JPG

Az csak kosz a deklin.

img_3342.JPG

img_3344.JPG

img_3345.JPG

img_3347_1.PNG

img_3357_2.JPG

img_3359_3.JPG

2018-06-06_10.png

Ott a ZÉÉÉÉ!!!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kawasaki Z 900 RS kawasaki z 900 rs teszt

2018\05\29

Indian Scout teszt.

Winnetou fekete lova.

Előszó

INDIAN. Először Winnetou jut eszembe. Aztán Jack Nicholson, ahogy beszívva azt mondja a Szelíd Motorosokban: "nik-nik, indians". De ez Indian nem az az indián. Nem rajongok a stílusért, akár azt is mondhatnám, hogy chopper rasszista vagyok, de mégsem mondhattam nemet Szilárdnak a H2 után. Meg kíváncsi is voltam, vajon miért vesznek rengeteg Fat Boy-t, Dragstart, Intruder, Shadow-t stb világszerte. Lássuk. Uff!

 

img_3299.JPG 

INDIAN  Scout 1133 Metallic Jade. 100 lóerő és majdnem 100 Nm, 249 kiló mindennel feltöltve. Hm, ez jó bulinak ígérkezik. 65 centi magasra (vagyis inkább mélyre) kell ülni, a lábtartók elől vannak, igazi chopperes pózban. Az egész motor kicsi benyomást kelt, pedig nem az. De mivel lapos és keskeny, kisebbnek látszik. Elképesztően gondos munka, minden apróságra figyeltek. Mindenhol ott a logó, vagy a név, még a gumiabroncson is!! A fémmunka gyönyörű, ennyire profi öntvényeket talán még sosem láttam. A motorblokkot simán kiállítanám, mint szobrot. Az ülés színe és varrása is tökéletes. És ez a gép az Indian olcsóbb modelljei közé tartozik, a maga 4859000 forintos árával. Egyébként a legolcsóbb a Sixty, 4197000ért, a legdrágább a Roadmaster Elite Cobalt Candy over Black Chrystal 12799000-ért kapható. Íme:

img_3286.JPG

Átvételkor kérdeztem Csató Ferit az üzemmódokról, mapping beállításokról, de csak nevetett, „ez még a régi iskola, felülsz és mész!” Éppen csak berúgni nem kell. Hát akkor rajta.

A hangja, a hangja az brutális! A kipufogó extra cucc volt, Vance & Hines, el-ké-pesz-tő-en jól szólt, igazi V2-es rotyogás jött ki belőlük, állat! Gyakorlatilag sámli magasságra ültem, ez még egy 150 centis bikernek is biztonságos talajfogást jelent. A kormány nem volt se túl magas, se túl széles, pont jó. A lábammal viszont keresgéltem a lábtartókat, a megszokottól, vagy egy méternyire volt! A kuplung extra erőt nem igényel (emlékszem Tibike Harley-én milyen nehéz volt), de férfias, a váltó precízen, de határozottan klattyan fokozatba. És van fokozatjelző!! (Benzinóra viszont nincs, valami lámpa biztos jelez ha kevés a benga, de nem találtam meg.) Nagyon határozottan indul meg, érezni az erőt. Kicsit Peter Fondának éreztem magam, ahogy húzattam, váltottam, és elrotyogtam a távolba. Ja, 6 sebességes. Nem tudom minek, mert 4 is elég lenne, pont ugyanúgy trotyog mindig. (a sornégynél még kapcsolnék egy 7.-et, meg egy 8.-at is) De ez 6 gangos, és amúgy nagyon jó a váltója, annyira precíz, hogy lehet, a svájci bicska gyárban készül. Egyedül az ürest kellett néha keresni, de az se volt gáz, a nap végére már megvolt mindig. Mivel szíj hajtja a kereket, alig ugrott egyesbe kapcsolásnál. Viszont a váltókar olyan hosszú, hogy pont a nagyujjam körmével váltottam felfelé. Kell a veszkó csizma!!!

img_3305.JPG

Kicsit meghúztam neki, simán gyorsult 130-ra (és bőven volt még benne), de az már nem esett jól. A tökéletes utazója valahol 80 és 100 környéke. Ott kellemesen lehet gurigázni, még nem tép le a szél, különösebb erőfeszítés nélkül lehet menni.  Az első órában még élveztem a lábtartó pozíciót, de utána már fárasztó volt, erőből kell tartani a lábat, de ez is a stílus sajátossága. Egyébként a fék miatt se nagyon száguldozzunk, az egy első tárcsa, nagyobb tempónál kevés. Ezen a motoron nem lehet lezserkedni, a klasszikus módon kell fékezni, a hátsófékkel indítasz, aztán jó erősen meghúzod az elsőt, közben visszaváltasz!!

A futómű nagyon igényli a jó utakat (AMI AMÚGY IS JÁRNA, HÉÉ ÚTKEZELŐK, KAPJÁTOK BE!!!), Etyek és Felcsút között szinte leestem a motorról, nagyon pattogott az úthibákon, gyakorlatilag a lábaimmal bele kellett feszítettem magam az ülésbe. Kiba fárasztó. Egy tipp M. Lőrincnek: ha még nincs, vegyen útépítő céget, és tegye rendbe maga körül az utakat!!!!!!!! Valószínűleg Amerikában nem gondolnak ilyesmire, de azért a futómű mindenképpen a leggyengébb pontja a motornak. A hátsó teleszkópok is furcsa lapos szögben állnak, semmi jó nem néz ki belőlük. Nálunk. Kenda gumik voltak rajta, de Indian logóval, az nagyon tetszett. Az Üvegtigris környékén próbáltam jól beborogatni a kanyarokba, nem ellenkezett, szórakoztató volt.

img_3300.JPG

A tigris le van zárva (???), de pont elfértem a sorompó mellett. Jól esett a pihenő, azt kell mondjam, ez egy egyórás motor. Sajgott a seggem, fájt a lábam, meg kellett már egy kis „magaslati” levegő. Legalább jól megnézegettem meg körbefotóztam, egyre jobban tetszett az a gondosság, ahogy minden apróságra odafigyeltek, de mégse érződik túlcsicsázottnak. Pont jó arányban találták el a díszítéseket, és mívesen csináltak mindent. A hátsó lengőkar, meg a szíjtárcsa se csak egy darab vas, hanem szépen megmunkált, öntött darab. CNC forever!!!

img_3306.JPG

A műszerfalat jó helyre tették, még a zárt sisakból is jól lehetett látni minden adatot. Apropó adatok. Hülyére kerestem, hogy mivel lehet megjeleníteni az adatokat, hiszen a Feri mutogatta nekem átvételkor. Sehol egy kurva gomb. Hát ami egy normál motoron a fénykürt, itt az a menü! Egyébként kényelmes, sokkal jobb mint az enyémen a műszerfalat nyomkodni. Fordulatszám, motor hőmérséklet, napi számlálók, teljes kilométer. Ja, még 1000 km se volt benne, be sincs járatva. Ezen kívül az elakadásjelző trükkös még, hosszan kell nyomni az index kikapcsolót, akkor bekapcsol. Minden más pont olyan, mint a többi motoron.img_3317.JPG

Elindultam Pest felé, kezdtem éhes lenni. Mikor megláttam, hogy nyitva van a Giga Machine étterme Solymáron, gondoltam eszem egy hamburgert. Jó döntés volt, nagyon finom a Fat Boy burger, csak ajánlani tudom, és a környezet is illett egy Amerikai motorhoz, autentikus. Jó kávét főztek, a klotyóban meg Marilyn Monroe nevetett rám. Vagy ki, mikor meglátta....

img_3315_2.JPG

 

Azt már mondtam, hogy nem szereti a szar utakat. Hát a városi csúcsforgalom se egy leányálom vele. A lámpáknál állva, mocskosul fűtötte a jobb lábamat a blokk és a kipufogó, a ventilátor meg nyomta a meleget rám a hűtőről, izzadtam rendesen.  A teherautók is sokkal magasabbak a mélyből nézve. A keskenysége miatt viszont jól lehetett szlalomozni a sorok között, csak a tükrökre kellett vigyázni, mert az alacsonysága miatt egy szintben volt a kocsikéval. Apropó tükrök. Hibátlanul láttam hátra, semmi rezonancia, de a hülye amerikaiak miatt a feliratot ezekbe is beleírták, hogy kb: a tárgyak a valóságban nagyobbak! Nebassz, tényleg????

img_3307.JPG

Mechanikai zajok nincsenek, a motor-váltó nagyon kulturált hangokat ad, egyedül az extra fejidom rezonált néha. A markolatok lehetnének vastagabbak, ez az egyetlen gagyi részlet a motoron, de extraként van választék bőven. Az ülés bármelyik bőrdíszművesnek becsületére válna, de nekem ez is kényelmetlen volt, ráadásul nem lehet egyszerűen felállni belőle a lábtartók helyzete miatt. A hátsó lámpa ledes, a fényszóró izzós. 

img_3303.JPG

Nem igazán van összehasonlítási alapom. Az biztos, hogy Tibike épített Spori-ja sokkal melósabb, ez nagyságrendekkel kifinomultabb. Ez tényleg egy egyórás motorozásra teremtett vas, de ez gondolom a stílusból adódik. Az viszont biztos, hogy az "övéi" közt előkelő helyen áll. Aki ilyenre vágyik, az nagyon-nagyon minőségi cuccot kap a pénzéért.

 

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

 

Képgaléria:

img_3296.JPG

img_3297.JPG

img_3301.JPG

img_3304.JPG

img_3313.PNG

img_3316.JPG

img_3302.JPG

img_3314.JPG

 img_3295.JPG

 2018-05-28.png

2018-05-28_5.png

2018-05-28_8.png

 

 

 

 

Indian Indian Scout Indian Scout teszt

2018\05\21

Ducati Multistrada 950 teszt.

Maffiózó Armani-ban.

Végre megtört a jég, hozzájutottam egy Ducatihoz! HURRÁÁÁ!!!

2018-05-20_1.png

Tavalyi modell, 2100 kilométerrel, mondhatjuk, hogy vadi új bringa. A tulaj szerint talán, ha három darabot adtak el kishazánkban a 950-es Multiból. Ez egy matt fehér (extra) színű Multi, ABS-el, négy üzemmóddal, kipörgésgátlóval. A kijelző ugyan "csak" fekete-fehér, de igazából minden infó rajta van, és napsütésben is jól látható. 113 lóerő, 190 kg. Persze szárazon, de teletankolva, és minden egyéb folyadékkal feltöltve is 230 kiló alatt megáll a mérleg nyelve. Fasza!!!

Egy rövid, félnapos gurulásra kaptam meg, Józsi (a gazdi) jött az enyémmel, és velünk tartott Lali is az SV-vel. Tarjánig gurultunk, egy (nekünk) új éttermet is teszteltünk, de erről később. Első benyomásom az volt, hogy vagányul néz ki, pedig én nem gerjedek a túra endúrókra. A színe furi, egy Ducatit szinte csak pirosban tudok elképzelni. Érdekes, mert az XR nagyon bejött fehérben, de ez a matt fehér olyan semmilyen az én szememnek. Kicsit rejtőzködő, nem is nagyon bámulták meg, de talán pont ez a lényege. A fényszóró sima izzós, nem ledes.

img_3256.JPG

Elől 19-es kerék van, hátul 17-es, de csak 170-es gumival. 

Felülve éppen hogy, de teljes talpal álltam. A lábtartó majdhogynem sportos pozícióban áll. A kormány nagyon magas és széles, a szélvédő belülről, egy kézzel, menet közben is állítható. Mondjuk nekem egyik állás se tetszett, baromi huzatos volt a sisak. (ugyanez volt a Versys-nél is, a pót szélvédő oldotta meg a problémát) A kuplung finom puha, de 1-be rakva nagyot ugrik. A motorkarakterisztika Touring módban volt, a futóművet nem állítja. Nagyon lágyan finoman indul, óvatos bal kézzel a borosüvegbe is belenyomhatod a dugót. Ahogy kiértem a nyílt útra, meghúztam a gázt, és jött a meglepetés. A csendes, elegáns úrból, egyből előjött a Cosa Nostra. Igazából nem is annyira fordulat, mint gázállásfüggő, hogy elkezdjen hörögni, szörcsögni. A kipufogó csendes, de a szívó oldal nagyon zorall hangokat ad, állat! Biztosan dupla pillangó szelepes. És megy, mint az istennyila, olyan gyorsan forog le mint egy négyhengeres. A váltó nagyon szépen, finoman vált, gyorsváltó nincs.

2018-05-20_6.png

Kettesben itt szabályzott le. A kanyarok után nyomta neki a hibrid, de esélye sem volt...

Persze egyenesen gyorsan menni a hülye is tud, lássuk mit tud a kanyarokban. Először is, a fék istenkirály. A radiális Brembo fék olyan tökéletesen működik, hogy ezt azonnal áttenném a Hondára. Nem harap, kis erő kell hozzá, nem szitál, egyszerűen ilyen a TÖKÉLETES első fék!!!

img_3270.JPG

A biztonsági csomag jó részét a féknek köszönheti.

Az első kanyart még elóvatoskodtam, de a következőre már ráborítottam rendesen. Mintha zsinóron húznák, úgy fordul. Lehet, hogy a kerékméret miatt, de tényleg úgy éreztem, hogy mindjárt leér a lábtartó. A majrécsíkot nem nagy ügy eltüntetni. Nagyon szépen tartja az ívet, a széles kormánnyal könnyű korrigálni. Mondhatjuk, hogy kanyarvadász. Semmilyen erő nem kell a döntéshez, kis túlzással magától fordul. Pirelli gumik vannak rajta.

2018-05-21.png

Naggyon szeret kanyarogni. Szerencsére, mert a szembejövő elvesz egy métert tőlem!!! Ide van is egy idézetem: "mi van Jézuska, szűk a hely a tekintélyünknek??? - Philip Marlowe"

Egyre jobban borogattam a kanyarokba, aztán észrevettem egy hibát, nagyobb tempónál kicsit behintázott a feneke. Az egyik "hiba" szüli a másikat. Nem lehet érezni a tempót. Megint a Versyst kell emlegetnem, de azon se éreztem a sebességet. A csupaszhoz vagyok szokva, egyszerűen túl jó a szélvédelem, nem érezem a tempót ezeken a burkolt motorokon. A H2 megint másik mozi, ott nagyon figyeltem, mert tudtam, ha nem figyelek megöl. De ez elaltatja a gyanakvásom, aztán meg jól odaverem magam. És még csak ezután tettem át SPORT-ba...

 Nem is értem, hogy a picsába lehet ezt kihozni 113 lóerőből!!! Mocskosrohadtszemét módon megindul. Érzésre biztos, hogy legyorsulja a Hondát! Olyan lezserül indul meg gyorsan, mint a Stiletto egy maffiózó kezében. (egy Ducatinál csak olasz hasonlat jöhet szóba) Szóval megy rendesen, a Lepencei szerpentinen nagyon lehetett vele büntetni. A szar úton jó, hogy puha a futómű, de többször is hintázott a feneke. Igazából normális sebességnél, vagy egy kicsit ráfeszítve a hátsó rugóstagra ez megoldható probléma. Kicsit visszavettem a street illegálból, és máris nagyon elegánsan lehetett fordulni vele, a kigyorsítások is simábbak, ha "csak" motorozunk. Normális túratempóban egy kezes bárány, de partner a sietős menetben is, pályára meg úgyse megy ilyennel senki.

img_3268.JPG

És ez kétkarú!!!

Lakott területen, kettesnél nem is váltottam feljebb, 50-nél kicsit rángatja a láncot harmadikban. És szinte néma csendben gurult, alacsony fojtószelep állásnál semmi hangja nincs. A Szentendrei úton a szokásos erős forgalomban, nagyon könnyű volt terelgetni a széles kormánnyal. Az OMV  kúton álltunk meg visszacserélni a vasakat, nem is bántam, hogy leszállok, mert a két alkarom már nagyon fájt. Annyira magas a kormány, hogy kifolyhatott a vér belőle. Vagy nemtom, de lehet hogy egy hosszú túrát nem bírnék ki rajta. Az ülés egyébként jó széles és hosszú, lehet rajta fészkelődni. A fogyasztásról nem tudok nyilatkozni, de szerintem nem eszik sokat. Középsztender nincs rajta, azt gondolom extraként kell rendelni. Az egykezes plexi állítás jól működik menet közben is, ezt kevés motor tudja. Gyári oldaldobozok egy mozdulattal le-fel rakhatók, persze ha extraként megveszed. A tükrökben tökéletesen lehet hátralátni, és mivel öntvény a szára, nem is rezeg. Kéthengeres rezonanciát egyáltalán nem éreztem. A fokozatjelzőt tökéletesen lehet látni, talán még tanktáskával is.

ducati-multistrada-950-review01.jpg

 

Összességében, egy nagyon profi motornak éreztem a 950-es Multit. A motor ereje mindenre elég, és még játszani is lehet az üzemmódokkal. A fék frenetikus, a futómű inkább lágy mint tökéletes, a forma meg nagyon ütős, de pirosban, meg egy Termignoni kipufogóval még ütősebb lenne. A részletek pedig igazán olaszosak, minden apróság szép rajta. Szívesen kipróbálnám az 1200-est is, de igazából ez is mindenre elég. Köszi Józsi!!!!

És ahogy ígértem, az étterem teszt. Tarján végén van a Pince a Vén Préshez étterem. Családi vállalkozás, nagyon aranyos volt mindenki. Foglalásunk nem volt, de azért kaptunk asztalt a teraszon, ahonnan nagyon jó a kilátás. Motorosbarát hely, jó parkoló, volt pakolóhely a sisakoknak. Az étlap egyszerű, de nem is a Gundelba mentünk. A hekk rendben volt, a paradicsom saláta 5-ös, a házi limonádé finom, és a nagy mániám a kávé is jó volt. Ajánlom!!!

http://www.venpres.hu/

Sziasztok, mindenkit hazavárnak: a Mágus

Képgaléria:

img_3269.JPG

img_3253.JPG

img_3259.JPG

img_3263.JPG

img_3261.JPG

img_3265.JPG

img_3255_li_2.jpg

img_3257_2.JPG

 2018-05-20_7.png

 2018-05-20_3_li.jpg

 2018-05-21_2.png

 mst_950_altpic_1.jpg

 

 

motorozás DUCATI ducati multistrada 950 teszt

2018\05\06

KAWASAKI NINJA H2 SX TESZT.

Armageddon, baszki, ARMAGEDDON!!!!!!!!!!!

"Kipróbálod a Ninja H2 SX-et?" Ezt a kérdést a Kawás barátom, Szilárd tette fel! 

"Míí, a kompresszoros, 200 lóerős, legeslegújabb túragőzöst???? Nem lesz az egy kicsit sok nekem???"

"Nem!" "Ja, ha nem, akkor IGEN!!!"

Ára 7.1 millió.  Mit is adnak ezért a szabad szemmel is igen jól látható összegért? 1000-es négy (hogy ne az elcsépelt szót használjam) egymás melletti hengeres, 200 pacis, kompresszoros, mindenféle elektronikával megtámogatott blokkot, gyorsváltót, tempomatot, LED lámpákat, kanyarba bevilágító kisegítő lámpákat, markolatfűtést, a legszebb Kawasaki színt, egy baromi jó futóművet, olyan féket, hogy ennél talán csak egy vonat fék lassítana jobban (fém fékcsövekkel!!), spéci  ABS-t, meg még rengeteg mindent, de inkább olvassátok el a gyári specifikációt, meg nemsokára a profik írásait.

Szombaton a Hajó utcai új szalonba mentem a bringáért. Már odafelé is megizzadtam, pedig a megszokott motorommal mentem. Dugó mindenhol, gyakorlatilag az egész város csak csordogált. Na, azt rögtön leszögezhetem, hogy a H2 nem igazán a sorok közötti bujkálásra lett kitalálva. De az is hozzátartozik a történethez, hogy még nem igazán éreztem a méreteit, és a teljesítménytől  is paráztam kicsit. Átvételkor a "nyugger" üzemmódba tettem (L), de alaptalan volt a félelmem, pont olyan finom lineáris volt az erőleadása, mint a Versys-nek volt. Vaj puha kuplung, precíz váltó, és villanymotor szerű működés. Újpesten meg akartam inni egy kávét, a nagyon beharangozott Öntöde nevű új motoros találkozási helyen, de zárva volt, és azt se lehetett tudni mikor nyit. Majd máskor.

img_3098.JPG

Teljesítmény "öntöde".

Vasárnap korán nekivágtam a világnak, a nagy forgalmat és a nagy meleget is kerülni akartam. Felszereltem a kamerát hátra, megtankoltam, és GO! 

Hideg indításkor érdemes megvárni amíg az alapjárat beáll, ez kb fél perc, addig úgyis eltart az öltözés. Egy Tardosi kanyart terveztem, visszafelé Visegrád és Lepence érintésével. Mikor az üres Megyeri hídon átmentem, egy kicsit Sofoglunak éreztem magam. Az ülés-lábtartó távolság tökéletes volt, a tükrök hozták a megszokott Kawasaki sztenderdet, vagyis hibátlanul láttam hátra. Ha úgy mész vele, mint egy EMBER, abszolút barátságos, mondhatni kezesen viselkedik. Ugye minden fejben dől el, de ahogy rádőltem az első kanyarokra, éreztem, "elveszett EMBER" vagyok. Gyakorlatilag beszippantott a kompresszor. Olyan tökéletes íveket lehet vele rajzolni, és úgy tol, hogy mire átértem Esztergomba, már nem volt majrécsík a 190-es hátsó gumin!! Hoppá! Átállítottam az üzemmód kapcsolót a középső M állásba, kíváncsi voltam mi lesz. Na ez már kicsit bevonalkódozta az alsógatyát, de gyáva népnek nincs hazája, tűz tovább. 

img_3150.JPG

Azérez ottvan na!

El-ké-pesz-tő élmény volt a jól ismert úton menni ezzel a vassal! Az ember legyőzhetetlennek érzi magát a nyeregben! Szerencsére nem volt nagy forgalom, gyakorlatilag repült az üres úton. A műszerfalon a Touring megjelenítésben van dőlésszög mutató, néha rásandítottam, teljesen kilendült végállásig a komolyabb kanyarokban. 

2018-05-06_7.png

Szikraeső nincs, de lent volt rendesen.

Ezt a MOTORT nem legyőzni kell, hanem tisztelni, akkor nem lesz gond. Erre az igazságra akkor jöttem rá, mikor bekapcsoltam a H menetprogramot. Gyakorlatilag újrafestettem a vonalkódokat, pedig rákészültem a dologra. De erre nem lehet. Pont olyan a gyorsulás, mint amikor a Millenium Falcon fénysebességre kapcsolt. 4.-ben még mindig nagyon elkönnyült a kormány, lehet hogy egykeró is volt!!! BRUTÁLIS!! ATOMVILLANÁS!!!! Nem is: ARMAGEDDON!!!! Magyarország kicsi neki, de talán a világ is!!!!!

img_3154.PNG

Itt kellett volna kezdenem!

Múlt hónapban betöltöttem a 60-at. De ha  ezután meg kell neveznem eddigi életem  leg-leg motoros élményét, ez lesz dobogó legfelső fokán.  A sisak plexin annyi bogár landolt 5 perc alatt, mint máskor egy óra alatt. Az üzemmódokat nem lehet menet közben állítani, csak állva, ez jól is van így. A gyorsváltó tökéletes partner az állatkodásban, húú de mennék egyszer a Ringen is vele!!! 

2018-05-06_18.png

Oda-vissza, oda-vissza.

OK, vissza L-be, maradjunk a földön. Eddig szinte fel se tűnt, hogy a csuklóim leszakadnak, ez a "hasalós" póz nem az én mozim. Egy egésznapos túrát nem biztos, hogy kibírnék rajta. Árpi mondta már nekem, hogy a gyorsasági motoron nem csuklón támaszkodunk, de a hasizmaim már nem a régiek. (hasizmaim, ha-ha) Viszont most jött jól a tempomat, elképesztően cool jobb kézzel integetni a többi motorosnak. Bal hüvelyujjal egy mozdulat, és megy a vas magától, imádtam! Rezonancia semmi, az ülés kényelmes, ezen kívül semmibe nem tudok belekötni. De ez nem a motor hibája, hanem a stílusé. De, van egy hiba, vagy inkább baki, a hosszúfényt nagyon könnyű véletlenül bekapcsolni, a fénykürt gombot kell előre tolni. Ezt néha véletlenül megböktem a kesztyűvel.

img_3158.JPG

Az indexet nem veszi vissza. Na, az még nagyon menő lenne.

A kompresszor lefúvó szelepe finoman muzsikál, ilyet motoron eddig még nem hallottam, állat! Kipufogó kéne rá, túl csendes a gyári. De extraként már van Akra, nem tudom mibe kerül, de ennél az árkategóriánál ez már nem dominálhat. Meg  két gyári oldalsó doboz, az nincs benne az árban. A gyári Bridgestone gumik nagyon tapadnak, gondolom a hátsó azért, jó ha 5000-et kibír.

img_3142.JPG

Ő van felül!

(Végsebesség teszt nem volt, de a véletlenül elért sebességek, meghaladtak minden, eddig általam elért számot.)

Ez egy technikai remekmű, nem találok fogást rajta, egyszerűen tökéletes élmény. De tényleg tisztelni kell, ez nem "csak" egy 1000-es motor, hiszen az enyém is az. Fejben nagyon ott kell lenni, jó szem, hasizom, és rengeteg önuralom kell még a jogsi, mellé. Egyszerűen nem gurulhat el a gyógyszer, mert Ő az erősebb. Most biztos kiröhögnek a speed motorokat hajtó, gixeren szocializálódott 30-50 közötti kollégák. De én nem tudok jobb tanácsot adni, minthogy tisztelni kell az erősebbet. Félni nem kell, de adjuk meg a királynak ami jár!

img_3118.PNG

Ez a "csiga" elég gyors.

Valószínűleg nem lesz szerves része az utcaképnek, de akinek van elég pénze és akaratereje, az egy igazi ékszert kap ezért az árért. HAJRÁ!!!! Tavaly az utolsó tesztmotorba nem tudtam beleszeretni, de ez az idei első igazi karácsonnyá varázsolta a hétvégémet! KÖSZI SZILÁRD!!!!!!  KÉNE!!!!!!!

Mindenkit hazavárnak: a Mágus.

 

Képgaléria:

2018-05-06_24.png

img_3085.JPG

Ha erősebb fék vagy futómű kell, vegyél mozdonyt.

img_3104.JPG

img_3108.JPG

img_3105.JPG

img_3111.JPG

img_3127.JPG

img_3110.JPG

Minden a felső polcról van

img_3149.JPG

Visegrád.

2018-05-06_20.png

Beállítás rendben, mehetünk.

2018-05-06_19.png

Nevezzük "érdekes" beállításnak. A hang viszont bitang!

2018-05-06_15.png

Mentem, sziasztok.

 

 

 

 

teszt Kawasaki Kawasaki Ninja H2 SX teszt

2018\05\01

Tátralomnic a T 5-el.

A tökéletes kétnapos!

img_3234.JPG

Április utolsó hétvégéjén gurultunk egy kétnapos Szlovákiát a T5-el, ami igazából most csak T4 volt. A végcél Tátra Lomnic volt, ugyanazzal a szállodával, ahol tavaly Tibikével jártunk! Szombat reggel 9-kor találkoztunk a szokásos Meki parkolóban. Vác végéig szinte lépésben mentünk, az M2 építése miatt iszonyú lassan lehet közlekedni. (Dunakeszi hétköznap már tiszta Los Angeles. Persze a dugók miatt) A haladásról még annyit, hogy 9.30-kor indultunk, és 11 után értünk Salgótarjánba! A Ceredi szerpentin botrányos állapotban van, Ózd előtt már dolgoznak az aszfalton, talán a nyár végére elérik Tarjánt.

img_3016.JPG

Ózdon megálltunk egy kávéra Tomi kedvesénél. Nem is gondoltam, hogy Ózdnak is van „Rózsadombja”, pedig van. A kávé után megjavítottam az XX féklámpáját, ami idáig folyamatosan égett, a fékpedál kapcsolót kellett visszább állítani és jó lett.

Kettő körül értünk Aggtelekre, egy tűt nem lehetett leejteni annyian voltunk. A szokásos girosz után megbeszéltük az útitervet, az 533-as úton megyünk, az a hosszabb (és mint kiderült nagyon rossz minőségű) verzió. Volt pár apró eltévedés, mert a telefonom csak mutatta, de nem mondta a fülemre az utat. A BMW navija viszont kihúzott minket a bajból. (másnap reggelre megjavult a kommunikáció) Végül is elértük Lőcsét, onnan Poprádot kikerülve mentünk Lomnicra. Este 6 után álltunk be a parkolóba. Leszedtük a cuccokat, megfújtuk a láncot, és becsekkoltunk.

img_3064.JPG

Mi Ferivel a földszinten kaptunk szobát, Oli és Tomi a másodikon. A kecó pont olyan volt, mint a tavalyi, tehát jó! Letussoltunk, átöltöztünk, és lementünk a bárba. A második sör után befutottak a többiek, legurítottunk még egy kört és mentünk vacsizni. Vagyis vacsoráztunk volna, ha a 9-ig nyitva tartó éttermet nem csukják be az orrunk előtt 8.27-kor. És a szolgálatos teremfőnök az anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem beszélt, tehát a magyarázat szlovákul jött, azt meg mi nem tudjuk. De már elkezdődött a tanulás, mert taxival elmentünk egy nyitva tartó étterembe, és útközben megtanultuk a kéziféket szlovákul: ručná brzda! Az ÖREG MAMA étteremben ettünk, finom és kifizethető kajákat, de 10-kor innen is kivágtak minket. Visszataxiztunk a szállásra, ahol  (tábla szerint) a bár 11-ig van nyitva, gondoltuk bedobunk még egy kört lefekvés előtt. Perszehogy zárva volt már az is. De volt a recepción egy hűtő, abból lehetett vételezni dobozos Arany Fácánt. Ezt most kihagytam.

Én bontottam tábort, mentem lefeküdni. A többiek se maradtak sokáig, Feri is jött 10 perc múlva. Jól aludtam, csak egyszer ébredtem fel, szakadt kint az eső. Fasza…

img_3058.JPG

Egész éjjel nem ettem semmit, tehát reggel nagyon éhesen mentem az étterembe. 7-kor nyitottak, az elsők közt voltam. Szállodában imádom a reggeliket, itt is príma volt a felhozatal. Megraktam a tányért rántottával meg virslivel, én ugye tudtam hogy jó lesz. Jó is volt, a kávégépet megint sikerült becsapni, iható presszókávét csináltam. Befutottak a többiek is, jól bereggeliztünk, Feri kiszámolta a fejenkénti díjakat (mindent Ő fizetett kártyával), 53 euró volt a szállás, a bár, az étterem. Plusz a taxi, az egy 20-as volt oda-vissza, de azt kifizettük cash-ben.

A fürdőszobai menetek után, átöltöztünk, bepakoltunk, lehurcolkodtunk, felmálháztunk. 10-kor volt a start, Feri javaslatára átgurultunk Dolny Smokovecbe, még egy kávéra. Kár volt, igazi szart főztek, egész ebédig keserű volt a szám. De a kilátás megérte a 2 eurót!!!

img_3037.JPG

Az út vizes volt, de az eső már rég elállt, gyönyörűen sütött a nap. Brezno volt az első célpont, onnan Beszterce, majd Zólyom. Egy jó haluskát betoltunk útközben, a Tomi motorest-ben. A 66-os úton jöttünk, kár hogy nincs (vagy mi nem találtunk) egy kicsit Amerikára hajazó csehó. Viszont találkoztunk Karel Gottal óriásplakáton, jól néz ki a 78 éves Mr Karneval!!! Zólyom után Selmecbánya következett, az egy naggyon fain út, az 51-es. Rég jártam erre, de most sem okozott csalódást, sőt! A tó után egy darabon zsír új aszfalt van, készült videó is!!!!

www.youtube.com/watch?v=Eq36f-DL3ro

Annyira jó volt, hogy mentünk még egy kört oda-vissza, igazi örömmotorozás volt!!! Léva után jól eltévedtem, nem vettem észre a Sahy táblát, gyanús volt mikor már Nyitra közeledett. Idáig séróból vezettem, de újra bekapcsoltuk a BMW naviját, és mentünk Oli után. Egyenesen bele a viharba, mert egyre jobban beborult, dörgött villámlott, az eső is elkezdett esni, de valahogy a szélén lehettünk, mert nem áztunk el igazán. Talán 10 necces perc volt, utána már újra sütött a nap.  

2018-04-30_4.png

Meglett Sahy, persze jól elment az idő, fél hat körül gurultunk át a határon. Itthon is vizes volt az út, eső után voltunk. A Rétsági kutat jelöltük ki utolsó megállónak, de ezt nem csak mi tettük így, vagy 10 motor futott be még utánunk. Egy utolsó cigi-kávé (a nap legjobb kávéja), egy utolsó majrécsík ellenőrzés, egy utolsó hátba veregetés, aztán nekivágtunk az utolsó 50 kilométernek.  Oli és Tomi az M2-en ment, mi Ferivel a régin.

img_3052.JPG

19.20-kor csaptam ki a sztendert a garázs előtt, kereken 800 km-t mentem. Az új sisak  kezd a fejemre illeszkedni, az átalakított ülés is jónak tűnik, az új kipufogót meg nagyon szeretem, bitang a hangja. A hátsó és a tanktáska most is hozta a kötelezőt, bőven volt hely. A Conti Roadattack 3 gumikban több mint 8000 km van, és szinte újszerűek!!!!!!!  A kommunikációs hibát egy telefon újraindítással orvosoltam.  

Nagyon jó hétvége volt. Jó időben, jó utakon, jó barátokkal, jó motorral, ez ám az ÉLET!!!!!!   

 

Sziasztok, mindenkit hazavárnak, a Mágus.

Képtár:

2018-04-30_6.png

2018-04-30_7.png

2018-04-30_8.png

2018-04-30_9.png

2018-04-30_12.png

img_3041.JPG

img_3043.JPG

img_3042.JPG

img_3038.JPG

 img_3059.JPG

img_3065.JPG

img_3063.JPG

img_3060.JPG

img_3235.JPG

img_3232.JPG

 

 

 

 

motorostúra motorozás CB 1000 R teszt CB 1000 R Conti Roadattack 3 Tatra Lomnic

2018\04\17

Verettem a Ringen!!!

4. Suzuki Fesztivál, Hungaroring.

 

Áprilisban végre megjött a várva-várt TAVASZ!  Minden porcikámnak kellett már a meleg, a napsütés, a MOTOROZÁS!!!

7.-én Olival toltunk egy évad indító Tardost. Az utak a megszokottnál is rosszabb állapotúak, talán májusra befoltozzák a kátyúkat. De az örömünket azért nem tudta (teljesen) elrontani. Pilisszentkereszt előtt kint volt a kanyarfotó.com fotósa, de éppen gyök2vel mentünk két kocsi közé beszorulva. Rengetegen voltak az úton, sajnos Tát előtt egy balesetbe is belefutottunk, kerülni kellett. Tát után az utat építették, de Bajnától  végre ott volt a kedvenc útvonalunk, leborogattam rendesen a vasat. . Kaja után elgurultunk Lepencéig, onnan át Szentendrére, ott lepacsiztunk és hazafelé vettük az irányt. Kellemes 230 kilométer jött össze, elsőre nem is rossz.

2018-04-16.png

Jó ötlet, de egy kicsit drága a 9.50 euro.

15.-én pedig részt vettem a 4. Suzuki Fesztiválon a Hungaroringen. Feri kiállító volt a Conti-val, V.I.P. vendégek voltunk a standon. Jött Oli és Laci is, majdnem együtt volt a T5!!  A regisztráció után felmentünk a felső parkolóba, az 50-es boksz volt Contié, pont a desztók standja  mellett.

2018-04-17_4.png

 

11.20-ra voltunk kiírva, bőven volt időnk egy kicsit körülnézni. Láttunk drag motort, az új SV 650 Cafe Racert, de még igazi elektromos naked biket is. Mondjuk az nem Suzuki volt. Egy fickó sétált a placcok között mikrofonnal a kezében, és nyomta a rizsát folyamatosan, szerintem egy kicsit túlhangosítva. Az időjárás tökéletes volt, meleg, de még bőrruhában is elviselhető. Apropó bőrruha. Csak bőrruhában lehet felmenni a pályára (amúgy ez nagy kamu), tehát reggel elővettem a bőr cuccaimat. Kb egy éve nem volt rajtam. No, egy kicsit összement a dereka a télen, alig tudtam  bepajszerolni a belem. A dzsekibe pedig semmit, még a telefont sem lehetett elhelyezni, szóval vinni kellett a tanktáskát is. (Mivel új ruhát nem akarok venni, a hasamból kell lefaragnom.)

img_2897.JPG

Vittem a kis SJ kamerát, meg persze a sisakon is fent volt a Sena. Az volt a tervem, a sisakról veszek előre, a farokról pedig hátra. No, hát sisakról leszedette egy szőrösszívű biztonsági csajszi, csak a hátsó vett.( De az nagyon jó filmet csinált, egészen elképesztő volt otthon megnézni.) Mielőtt sorra kerültünk, elmentünk leskelődni a pálya szélére. Nos, kívülről nézve elképesztő volt látni a célegyenesben bőven 200 felett elhúzó gépeket, kicsit be is szartam, hogy milyen lesz ez „belülről”! Mondtam is a fiúknak, hogy jó lenne valami chopperes brigádba kerülni, ott talán nem fogunk égni.

img_2905_1.JPG

Ezt naggyon kipróbálnám!!

Eljött a mi időnk, Feri szerzett egy SV 650-es pályagépet, Oli a BMW-vel, én meg ugye a Hondával gurultunk a boxutcába. Gyakorlatilag csak idomos gyorsasági bringa volt a brancsban, nagy részükön még rendszám se volt, tehát pályagépek. „Fasza lesz”. A gépátvétel egyszerű volt, jött egy muci egy filctollal, és aki megfelelt annak tett egy pipát a regisztrációs matricájára. Nálam belekötött a kamerába, Oli kordura ruhájára viszont nem szólt egy szót sem. Ennyit a szabályokról, de Oli nem reklamált! A csapat végén voltunk, Feri, én, Oli sorrendben. Kigyulladt a zöld lámpa, és elszabadult a „pokol”. A hang legalábbis olyan volt. Nem volt felvezetés, mindenki saját belátása-habitusa szerint mehetett.

2018-04-17_2.png

Rámentem arra az aszfaltcsíkra, amin a legnagyobbak szoktak versenyezni, ugyanitt jön ki a pályára Kimi, vagy Hamilton is! Itt nyert Schumacher, és az örök kedvencem, Felipe Massa is. Egy Legendán motorozhatok!!! Azt hallottam, hogy a célegyenes végi jobbossal kell vigyázni (itt volt is egy kicsúszás), de gond nélkül sikerült. Mentem Feri után (aki ugye egy UFO), de annyira tatásba nyomta, hogy meg is lepődtem. Az első kör végén, amikor ráfordultam a célegyenesre, elgurult a gyógyszer, vagy talán „vérszagot” éreztem, de koppra tekertem a gázt és elkezdtem legyorsulni a banda hátsó fertályát. Eddig még sosem dadogott le a Honda alattam, most viszont folyamatosan. Elképesztően jó érzés volt fullgázon száguldani, nem kellett félni a trafipaxtól, a szembejövőktől, csak én voltam és a pálya!! A második körben már sokkal bátrabban húztam, úgy gondoltam most lenullázom a majrécsíkot. Az egész pályát nagyon élveztem, talán a hátsó sikán a legtrükkösebb, arra nagyon kell figyelni, a rázókő tényleg RÁZ.

2018-04-15_4.png

Kezdtem utolérni néhány lassabb kollégát, és fokozatosan le is vadásztam őket. Már úgy éreztem, hogy pariban vagyok Rossival, mikor utol értek  a „vadak”, és olyan sebességgel mentek el mellettem, mintha én sétamotoroznék. Ez inkább kijózanító volt, mint félelmetes. (a videót visszanézve, ahol én fékezve váltogatok vissza, ott Ők még javában húzzák a gázt)

2018-04-15_2.png

Miután elhúztak mellettem, újra teligázzal mentem tovább, volt még pár előzésem, sőt egy visszaelőzésem is!! Ha jól számoltam összesen öt kört mentünk a 20 perc alatt, óriási élmény volt!! A lábtartó bütyök nem ért le soha, de a hátsó gumin nem maradt majrécsík egyáltalán, sőt úgy megkenődött mint az igazi versenyzőknek. Egyszer sem éreztem, hogy túlvállaltam magam, igazi vagány feelingje volt ennek a menetnek. Az egészen fantasztikus, hogy az „út” teljes szélességében használható,   és nem kell tartani a szembejövőktől.

2018-04-15_9.png

A bajnokok starthelye. Itt kb 170-180-al megyek 3.ban.

Azt nem gondolnám, hogy függő lettem, de szerintem mindenkinek ki kéne próbálnia a pályázást, legalább egyszer. Az Euroringen már voltam, de össze sem lehet hasonlítani a Hungaroringel, ez sokkal jobb!!! Eleve a pálya hossza és a szélessége egészen másik mozi, kevésbé fárasztó és sokkal nagyobb sebességet lehet elérni. Amikor a célegyenes végén bőven 200 fellett mész, az valami kiba jó érzés.

2018-04-24.png

De ismerős ez a szám!!!

A pálya után visszatértünk a standra, hagytuk pihenni a vasakat. Feri azt mondta, azért nem tudott gyorsabban menni, mert az SV ennyit bírt, gyakorlatilag csupa 1000-es volt a pályán, nem egy kategória. Oli gumijai is szépen néztek ki, a majrécsík az övéről is eltűnt. Amikor visszaszereztem a kamerámat, pont akkor ment fel a pályára két zsaru BMW-kel, meg egy Audi TT rendőrautó, ők is csapattak egyet, ez is tetszett. Laci nem pályázott, a gumik már elég kopottak a motorján, ezzel a menettel le is írta volna őket. Ő el is köszönt, volt még dolga, mi maradtunk még egy órát, aztán mi is elbúcsúztunk Feritől és hazagurultunk.

 img_2907_1.JPG

Majrécsík: 0 mm.

Nagyon jó program volt, igazi élmény, csak javasolni tudom mindenkinek. Kifelé jövet van egy jópofa tábla amin ez áll: „ A versenynek vége”. És tényleg, kint már jönnek szembe, az ideális ív is nagyon kicsi, az út poros, sokat tanultam ezen a napon is, nagyon megérte kimenni.

Mindenkit HAZAVÁRNAK, sziasztok: a Mágus.

A video a youtube-on: www.youtube.com/watch?v=WqH5IiAI0f8

 

hungaroring Continental CB 1000 R suzuki fesztivál

2018\03\16

Friss hír: kezdődik a szezon!!!

elvileg...

 

Március közepe van, vagyis végre itt a tavasz. Mondjuk, ha kinézek az ablakon, vagy megnézem az időjárás jelentést, ez nem nagyon látszik. És az igazi ítéletidő mégcsak most jön!!!! Nem tudom ki a felelős ezért (talán General Winter), de elmehetne a picsába!!!! MOTOROZNI AKAROK!!!!!

Valami azért csak összejött már, február végén megcsináltam a szokásos Safety fedett pályás ismétlőt, Ferivel és Olival. Feri és a Continental révén már komálósak vagyunk, barátibb árat számoltak. Jó volt nagyon, pedig 28.-án mocskos hideg volt, a fedett csarnokban volt 2-3 fok!! Az első kör után levettem a szemüveget, mert vadul párásodott. Most mentem először az "új" 500-as kéthengeressel, sokkal melósabb volt, mint a Hornet anno. 

img_2745.JPG

A végére puszi haverok voltunk.

Nagyon hasznos egy ilyen gyakorló a szezon előtt, persze tudunk már mindent, csak fél év alatt megkopik a tudomány. Új dolog nem volt az eddigi évekhez képest, talán csak az, hogy az ebéd egyre finomabb!!!  Forgott a kamera is, érdekes volt visszanézni a filmet, a tv-ben sokkal egyszerűbbnek látszik, mint a valóságban.

img_2754.JPG

Egyébként gokart pálya. www.youtube.com/watch?v=cfLJEyFHB1s

Éshát vasárnap megtört a jég, szép idő volt, megejtettem az idei első gurulást! Az új kipufogót még nem hallottam menet közben, hát mit mondjak: betyáros!!!!! Meg kell szereznem a db killereket, mert hosszú úton fárasztó lehet. De most élveztem minden métert, amit kiordított magából. Na ez így hallható!  Az utak még nagyon dzsuvásak, kell legalább egy hónap mire tapadósabb lesz az aszfalt, de rengeteg motorossal találkoztam!

img_2789.JPG

Tankoltam is.

Egy nógrádi kanyart csináltam bő 100 kilométer jött össze. Dunakeszi-Berkenye-Rétság-Bánki tó-Alsópetény-Dunakeszi. A régi 2-en mentem-jöttem -szerencsére- , mert hazafelé jutott csak eszembe, hogy nincs Pest megyei matricám, a motorra nem vettem még. (Nem azért, de bekaphatják az összes f@szomat, ez igazán szemét lehúzás, kb olyan mint a baleseti adó!!! Kanyhallók!!!!!!!!!)

De Generel Winter akárhogy is erősködik, akkor is vége, jön a tavasz, jön a nyár. És már erősen tervezem az idei szezont, lesz pár komolyabb menet is. Május 1-i hosszú hétvégén a T5-el tolunk Aggtelek-Tatralomnicot. Június második felében megyek Albániába. Július második felében meg a Naked Brigád megy tiroli hágó vadászatra. Ezek a biztos pontok, pedig még el se kezdődött a szezon. Szóval kopni fog a gumi az idén is!

img_2791.JPG

Bánki tó.

Tesztek is lesznek, ami biztos pont az az MV Agusta és a Kawasaki. Tárgyalásban vagyok a Suzukival is, tőlük is összejöhet valami. A Benelli lazán lepattintott, a Honda Wilker azt írta, hogy egyelőre nincs tesztmotorjuk (nagyon szeretném az X-ADV-t és az új CB 1000 R-t), a Triumph nem is válaszolt, de a BMW-től kinézhet valami. A héten elkészült az átalakított ülésem, majd meglátom kényelmesebb-e, arról is beszámolok.

 Sziasztok, Mindenkit hazavárnak: a Mágus.

 

 

motoros motorozás CB 1000 R

2018\02\05

A zsuga bosszúja.

Halihó.

Karácsonyra megleptem magam egy új sisakkal. Megint Shoei GT Air-t vettem, egyrészt mert tökéletesen illik a búrámra, másodszor nagyon jól néz ki, harmadszor mert nagyon jó áron jutottam hozzá.                                       A Superzone óriási akciókat hirdetett karácsony körül (még most is), hát elmentem a két ünnep között körülnézni, hátha látok valamit, ami nélkülözhetetlen. (mindenki tudja miről beszélek UGYE???)

Nyitásra ott voltam  27.-én, és ott ténferegtem kb. 10 hasonló problémával küzdő motoros között. Megnéztem a sisakokat, kesztyűket, dzsekiket, pólókat, de nem szerettem bele semmibe. Aztán egyszer csak megtaláltam amit "kerestem". Egy Shoei sisakot, piros-fehér-zöld színben. Vadi új volt, és pont az én méretem, szerelem első látásra. A 179 ezres ár áthúzva, 150-re akciózva. Igazából nem volt szükségem új sisakra, de rögtön megideologizáltam a dolgot: a régi mindjárt 5 éves, és az állszellőzője is letörött, karácsony van, KELL egy új!!

img_2558.JPG

Zsír új volt, sosem használt, Pinlockal, zsákkal, dobozzal, komplett. Már ez az ár is egész jó volt, de az ajtón 50-70% leértékelés volt kiírva, ez attól azért messze volt. Odajön az egyik eladó és kérdezi kéne-e. Mondom neki, kéne, de lehetne akciósabb. "Mennyit adnál érte?", kérdezte. Na ilyenkor kap vérszemet az egyszeri motoros, de azért a gusztustalanságnak is van határa, tehát azt mondtam, hogy 120. "Ok, megkérdezem, bizományos cucc." Elment telefonált egyet, és visszajött hogy: 130. Hm, ez már tényleg nem rossz, de a bennem lakó kisördög azt mondta: 125. "Ok, megkérdezem", és eltrappolt megint telefonálni. Ez jó sokáig tartott, de végül is visszajött bólogatva, vihetem 125-ért. Pont ennyiért vettem a régit öt éve az IMET-ben, az utolsó darab volt abban a színben és mértben. 

Nagy volt az öröm, a sálak és pizsamák mellé betettem a fa alá. EZ az igazi ajándék egy motorosnak. Gondolkodtam, hogy eladom a régit, de végül is inkább megtartottam. Amennyiért használtan eladnám, annyit nekem is megér tartalék sisaknak. Igen ám, de a kamera kábeleire, hangszóróira, a mikrofonra szükség lesz az új brében is. Megnéztem a sena.hu oldalát, és találtam is komplett beépítő készletet 15400 ft-ért. Megrendeltem és hipp-hopp megérkezett, egy hónap múlva. Nem volt sürgős, de azért ez elég hosszú idő a mai világban.

univerzalis-sisak-szett-10c-hez_439.jpg

Szétkaptam a sisakot, és beépítettem a szettet. Erre ráment egy jó két óra a délelőttből. A szopás nem is ezzel volt, hanem a kamerával ami már az utolsó motoros napon sem működött. Telefonálni és fényképezni tudtam, de videózni nem. Bármit csináltam, mindig azt mondta: "recording", de nem vett fel semmit. Na úgy gondoltam itt az idő ezt is megoldani. Elővettem a kezelésit és lépésről lépésre megcsináltam először a resetelést, aztán vissza a gyári beállításokra. Ezzel azt sikerült elérnem, hogy már a telefont sem ismerte fel. Jippiájééé, ez a fasza, rosszabb lett mint volt. Elő a netet, rákerestem a Sena kinti oldalára, találtam is szoftver frissítést, ami a Windows-al működik. Letöltöttem és nekiálltam a kamera frissítésének. A harmadik lépést nem engedte sehogy sem, gondoltam talán a kábellel van gond. Kicseréltem, de úgyse működött. Aztán egyszer csak sikerült, megvolt a frissített verzió. Akkor még nem tudtam miért, a lényeg hogy kész volt. Feltettem a sisakra, újra összepárosítottam a telóval, és jött a kamera próba. Semmi nem változott, akármit csináltam: csak "recording" hangzott el, de felvételt nem csinált. Gondoltam megguglizom, beírtam a hibát a keresőbe (magyarul), semmi. Már kezdtem megtervezni az utat a sena.hu-hoz Telkibe, amikor is tettem még egy próbát, de most angolul. 

Itt már sikerrel jártam, volt pár találat. A sena.com adta a válaszokat a kérdésekre. Persze először ők is a resetelést javasolták, aztán a szoftver frissítést. Ez már megvolt. És végre megérkeztünk a VÁLASZHOZ, ami megoldotta a problémámat. Azt javasolta formázzuk meg a kártyát és próbáljuk úgy. Kivettem a kártyát a kamerából, bedugtam a laptopba, formatáltam, és visszatettem a kamerába. Bekapcsoltam és végre felhangzott az amire vártam: "recording start"!!!!!! Ennyi, kész is voltam, kb 3 órát basztam el egy ilyen banális faszság miatt. 

img_2690.JPG

Kész van, minden működik. A megoldás annyira egyszerű volt, hogy eszembe se jutott. Vagy legalább betettem volna egy másik kártyát. Üres kártya volt, csak nem formatált. Három másodperc alatt elkészült, csak három óra volt eljutni odáig. Na mindegy, szakadt az eső, jobb dolgom úgyse volt, de talán másnak jól jön az infó, ha hasonló problémával találkozik.

A hónap végén megyünk megint Safety-re, ott lesz a főpróba. Safety-s videóm úgysincs még. 

Várom a TAVASZT, mennék már. Meghallgatni az új kiput az új sisakban!!!

Sziasztok, Téged is hazavárnak!!!!!

A Mágus.

 

 

shoei gt air sena 10 c

2018\01\21

Újévi meglepetés!!!

Halihó!

Ez még nagyon hiányzott a vasról! Ami igazából tetszett az megfizethetetlen volt (pl. a Bódis), ami meg megfizethető volt, az nem tetszett. Azért 3-4-5-600000 forint kurva sok pénz egy kipufogóért. Ezt szilveszter napján találtam a neten megbújva, valaki megosztotta valakinek a hirdetését, kicsit nyomozni kellet, de sikerült beszélnem a sráccal akinek a kezében volt a cucc. Január elején mentem is érte, hiányos volt a szett, de a dob és az összekötő cső megvolt. A rögzítő idomot legyártottam én, az alsó takaróból meg sikerült venni egy originál darabot. Picivel 100 alatt megállt. JUHHÉJ!!!!!

img_2616.JPG

Takaró idom nélkül...

img_2643.JPG

Takaró idommal. Ez azért kell ide.

A hangja nagyon kellemes lett, jól hallható, de nem ordít. És kiba jól néz ki, én kifejezetten a dupla csőre gerjedek. A "budget" kipufogók, mint az IXIL, vagy a MIVV Double Gun, túl kicsik. Azokat lehet 100-150000 között megvenni, persze újonnan. Ami még nagyon bejött, az az LASER Extrem, de az csak megrendelésre van az X Bike-nál.

laser_xtreme.jpg

Egy ilyenről még tavalyelőtt lecsúsztam.

Most ott tartok, hogy -elvileg- tökéletes a vas. Ja igen, az ülést viszem még komfortosítani, és aztán már tényleg csak apróságok lehetnek. Ja. Persze. Hm...

Aki ilyenkor is gurul annak nagy respekt, de ne felejtsétek: HAZAVÁRNAK!!!

A Mágus.

 

 

motor CB 1000 R

2017\11\19

Évzáró. 2685, 6384, 9069.

Rosszabb évem sose legyen!!!!!!!

 Ezek nem évszámok. 9069, itt állt meg a kilométerszámláló az utolsó gurulás után.  Conti gumikat 2685 km-nél cseréltem, tehát azokkal mentem 6384-et. Ennyit a számokról.

Nem motoroztam szarrá magam az idén, de azért jó sok menet volt. Márciusban egy Tardosi kanyaron kívül, nem volt értékelhető gurulás. Áprilisban rögtön egy MV tesztel indítottam, jó buli volt.

img_0100.JPG

Teszteltem a karácsonyi ajándék kamerát, nem rossz cucc, de a Sena 10 C egyszerű kezelhetőségét nem tudja űberelni. A mobilitása viszont tagadhatatlan. Dolgoztam vele előre, hátra, leállítva, és egyéb extrém helyekre rögzítve, az SJCam is pöpec cucc.

2017-05-06_9_1.png

Májusban már nagyon készültem az északi túrára, de Ferivel és Olival megcsináltuk a szezonnyitó Aggteleki túrát, Janival és Lalival mentünk egy Tardost,többre nem jutott idő.

img_0312.JPG

2017-10-23_5.png

Nem is volt baj, hogy a Ducati alapos ellenőrzést kapott, kellett egy nagyszervíz. De az Északi Túrára minden elkészült. Én is felkészítettem a vasat az útra, nem is volt gond.

A júniust nagyon vártam, viszketett a seggem rendesen. Tesztelgettem a fejlesztéseket, csak városi menetek voltak, de mivel imádom Budapestet, ezt is nagyon élveztem.

 

img_0373.JPG

Úgy vártam az indulást, mint régen a Jézuskát. 48-szor bepakoltam-kipakoltam a táskákat, tökéletességre törekedtem. Minden jó is volt, egyedül a telefon töltőkábele nem működött, de szerencsére nem okozott zavart. A Givi tanktáska és a Kawa hátsó zsák az általam gyártott platnival mindent elnyelt. A túra előtt árultam a Kawás táskát, de annyira megszerettem, hogy marad, a felirat dacára. Minden belefért, és még bőven maradt hely is. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Ja, és persze tökéletesen vízzáró!!!

img_0399_2.JPG

A túra nagyon jól sikerült, elképesztően szép időnk volt, csodaszép helyeken jártunk, és  persze kiba jól szórakoztunk!!! Minden szállás tökéletes volt, a sör mindig hideg, a kaja mindig meleg, semmi rossz nem történt. Sajnos Jani nem vállalta az osztrákokat, így az utolsó két nap ketten maradtunk Zolikával. Jó, persze, az idő megszépíti a dolgokat, azért apróságok csak becsúsztak, de ha nem romlott volna el Jani telefonja a cseheknél, vagy Zolika kilóméterspirálja, vagy én nem maradok le a buszról a Sasfészeknél, vagy nem ömlik az eső hazainduláskor, akár unalmas is lehetett volna az ÚT. De nem volt az!!!!!

img_0610.JPG

 Négy nap meló után, már indultunk is Annabergbe, ez kicsit más volt, de szintén csillagos ötös. Először is, most vittem az asszonyt is, másodszor autóval mentünk motorozni. Igen, a Rhino szervezett egy fizetős teszthétvégét, a motorokat Ők adták. Pénteken délre értünk oda, persze szakadt az eső, de szombatra tökéletes motoros idő lett. Teszteltem a Kawa W 800-as retró motorját, az új Suzuki GSX-S 750-et, a BMW RnineT-t, a BMW S 1000 R-t, és a hétvége, és életem eddigi leg-leg-leg motorját, a YAMAHA MT 10 SP-t. Jó volt a kaja, jó volt a szállás, jó volt a szervezés, és (nem utolsó sorban) Anya is velem volt!!!!

img_0678_1.JPG

 Júliusban megint "karácsony" volt, Szlovén Túra a T5-el!!!! Itthon volt Laci, tehát a klasszikus felállás volt, Muta, Izidor, (szállás, kaja-pia 5 csillag +), kanyarvadászat, vigyorgás!!! Felfedeztük a Villacher Alpenstrasse-t (nem nagy durranás), és oda-vissza gurigáztunk a 69-es úton. Jót is cselekedtem, megmentettem a bukszáját egy osztrák nyuggernek, aki a Merci tetején felejtette, de én kiszúrtam mielőtt leesett volna.  Csak három napunk volt, de nagyon jól szórakoztunk.

s10c0019_li.jpg

img_0793_1.JPG

Utána csináltunk egy búcsúbulit nálam, aztán Laci visszament svédbe.  Két hét múlva Tibikével mentünk Tatra Lomnitzra, az csak egy szombat-vasárnapi rövid menet volt, de mivel több mint 40 éve ismerjük egymást, garantált volt a sztorizás. Nagyon melegben mentünk, szuper utakon, a szuper szállásra. Másnap esőben indultunk vissza, de egy óra múlva már levehettem az esőruhát. Ez is tökéletes víkend volt.

img_1315.JPG

Szeptemberben megvolt az első Aprilia teszt, a lehetőségnek örültem, az MP3 teszt "motor" viszont nem tetszett. Azóta több teszt is megjelent ugyanerről a háromkerekűről, de annyira senki nem savazta, mint én. Ízlések és pofonok...

img_1897.JPG

Aztán hirtelen beköszöntött a hideg, pedig még az évzáró Aggtelek hátra volt. Egy rövid Tardost toltunk Tibikével és Homállyal, aki szintén gyerekkori haver, és most Ő is vett egy motort, egy 600-as Hornetet. Ráadásul egy ritka fejidomos példányt.

img_2062.JPG

Voltam még egy Kawa szalonnyitón, ahol egy igazi kuriózumot láttam-hallottam, óriási respekt az építőnek, a Mad Max ihlette meg. Egy régi Z 750-re tett kompresszort!!!

img_2108.JPG

Októberben egy T5 Tardos+Lepence jött össze mindössze, ez lett a közös szezonzáró Aggtelek helyett.  Meg motorral jártam fogorvoshoz, így sokkal könnyebb volt a parkolás.

img_2207.JPG

A november olyan gyorsan érkezett, hogy fel sem fogom, itt a szezon vége. Lalival és Tibikével sikerült időt egyeztetni egy utolsó túrára. 200 kilométert gurultunk, a Dunakanyarban kezdtünk, egy finom Berkenyei ebéd, majd egy laza Nógrádi fordulóval hazamentünk. Persze most is láttunk csodát, a legnagyobb "KTM" állt egy bánya előtt, ez ám a szuperadvencsör!!!!!

img_2252.JPG

Zsír új volt, komoly meló lehetett ide juttatni. Talán az utolsó igazi napsütéses nap volt, és alig láttunk motorosokat az úton. Berkenyén becsatlakozott egy Varadéro is, onnan négyesben toltuk tovább. Voltak ám tekintetek, Rétságon még egy Bon Jovi is irigykedett...

2017-11-05_3.png

Ennyi fért ebbe az évbe, mentem már többet is egy szezonban, de nincs okom panaszra. Ez az év esés nélkül telt el, nem kellett semmit varrni, csavarozni, maradjon is így!!! Jövőre persze már készülnek a tervek, a kerek évfordulót is egy giga túrával kéne ünnepelni, majd meglátom. Tegnap elpucoltam a Bestia 2-t, a tank teli 100-as benzinnel, állványon puha takaróval letakarva várja a TAVASZT!! Persze volt már csoda, és karácsonykor gurultunk Lacival, ha mégegyszer ilyen alaposan el kell takarítani, én állok elébe. 

Mindenkinek ilyen kafa szezont kívánok, jó utakon, jó Motorokkal, jó BARÁTOKKAL!!!!

Hazavárnak!! Sziasztok: a Mágus.

 

u.i: néhány nagy pillanat, beszéljenek a képek...

2017-06-18_7.png

2017-06-18.png

2017-06-18_13_1.png

2017-07-23_4.png

2017-07-10_5.png

2017-08-13.png

2017-09-09_8.png

2017-10-15_6.png

2017-11-05_7.png

2017-11-05_14.png

2017-10-23_9.png

 https://drive.google.com/file/d/1gwQZTPyg3S6xxs6lrEPLlXNxsd7xTMaP/view?usp=drive_web

 

 

 

 

 

 

 

motoros motor motorostúra motorozás motorosok DUCATI CB 1000 R