2022. júl 17.

Csizma túra, hetedik rész. Peschici-Peschici.

írta: Misi Mágus
Csizma túra, hetedik rész. Peschici-Peschici.

Olaszország A-tól Z-ig motorral. Egy nap nyaralás, a szabadság alatt.

A Hotel Mira majdnem olyan leharcolt állapotban volt, mint amilyen tavaly a Kopaoniki Club Hotel. A szoba ajtaja annyira lötyögött a tokban, hogyha bárhol bármit kinyitottak vagy becsuktak a folyosón, én arról tudtam. Mivel két éjszakát készültem itt tölteni, nekiálltam a felújításnak. Öreg motoros sosem megy túrázni szerszámok nélkül, igy hát előkerült a csavarhúzó. Miután meghúztam a zár, és a tokban lévő ütköző csavarjait, mindjárt jobb lett a helyzet, a kopott zárnyelvet pedig két matricával tettem lógásmentessé. És ha már ennyire benne voltam a melóban, rögzítettem a magától lecsapódó wc deszka csavarjait, meg a zuhanyrózsa csövén a hollandert. Mivel kifesteni már nem akartam a szobát, learatva a jól végzett munka jutalmát, mentem vacsorázni.

img_3891_2.JPG

Finom vacsorát kaptam, a négy fogásból ez még esztétikai élményt is adott.

A felszolgáló, egy gyönyörű fiatal lány (mint Claudia Cardinale húsz évesen), mikor hallotta, hogy nem olasz az anyanyelvem, átváltott angolra. Hahh, nem is értem miből jött rá, a nyolcadik napnál tartottam, már (én legalábbis azt hittem) nagyon jól ment a duma. Kértem, hagyjuk az angolt, nekem gyakorolnom kell a nyelvet, parliamo csak olaszul. Megbeszéltük az italt, mint kiderült, sört nem tud hozni, csak bort. Bene, bianco per favore. Jött is fél liter fehérrel, úgy éljek, kezdem megszeretni a bort. Kaptam hideget-meleget, majd tésztát, és a végén húst is. Megmondom őszintén, egyikre sem emlékszem, "csajoztam" ezerrel, persze nem úgy, csak plátóian. Mivel rajtam kívül egyetlen vendéget kellett csak kiszolgálnia, elég sok időt töltött az asztalomnál, én pedig nagyon élveztem, hogy egy ilyen szépséggel gyakorolhatom az olasz nyelvet. Miután mindent megettem-megittam elköszönt, de azt még elárulta, a reggelit az anyukájától fogom kapni. Grazie! 

Az éjszaka végre nyugodt álommal telt, pedig eshetett az eső, reggel látszottak a friss tócsák. Mivel csak 8-tól nyitott a "reggelizde", megcsináltam az elmaradt könyvelést. Az extrákra elköltött 22 euró mellé, a két tankolásért 25 eurót pengettem, a szállást pedig előre fizettem, az 34266 forintba került a két étkezéssel, a megtett távolság pedig 301 kilométert tett ki az előző napra. Megkerestem a következő éjszakára való alvóhelyet, a Pescara feletti Civitanova-ra esett a választásom. Reggeli előtt még kimentem a motorhoz (pont ráláttam az erkélyről), szegény nagyon pocsékul festett, el is döntöttem, a nap folyamán elviszem egy "fürdőbe". 

img_3896_2.JPG

A reggeliztető étteremben ez a csodagép várt, majdnem bukfencet vetettem örömömben.

A működéséért pedig az esti szépség anyukája felet, rögtön kipróbáltuk egy kapucsínóval. Az ötven év körüli signora szintén nagyon kedves hölgy volt, és fiatalon Ő is mutatós menyecske lehetett, talán ez örökletes családi vonás náluk. A reggeli itt is csak édes dolgokból állt, kezdtem megszokni. Rátöltöttem még egy eszpresszót, és  váltottam pár szót a -szinte- vendégek nélküli hotelről. Azt szűrtem le a mondókájából, hogy június eleje még nagyon előszezon errefelé, de péntek lévén, várható néhány hétvégére érkező vendég a délután folyamán. Elköszöntem tőle, és kimentem felderíteni a kertet, ahol egy hatalmas medencét láttam az erkélyről. 

Az égen kergetőzött pár felhő, de kellemes meleg fogadott odakint, nem is szaroztam sokat, fürdőgatyára vetkőztem, fogtam egy törölközőt, és letelepedtem a piscina mellé. Leellenőriztem a víz hőfokát, és kellemesnek ítéltem, tehát már mentem is úszni. Tök egyedül voltam, ezért a meglepetés erejével ért, mikor előkerült egy "úszómester", és egy hosszú monológot zúdított rám.  Mivel leért a lábam megálltam, és körülnéztem hogy biztos nekem dumál-e. Gondolom azt hitte süket vagyok, mert én csak bambán figyeltem, mit hadovál. Majd mikor elkezdte böködni a fejét leesett, a fürdősapkát hiányolta. Egyedül voltam a vízben is meg a parton is, nem igazán értettem miért púposkodik ennyire, de rendben, a szabály az szabály. Szerencsére a telefonomat pont egy -a fürdőszobában talált- nejlon zuhanysapkába tettem, tehát éppen volt nálam ilyen. 

img_3915_2_1.JPG

 Quindi va bene??? Így már jó vagyok???

Úszkálás után kifeküdtem napozni, ám az önfeledt pihenésemet a hátam mögött dolgozó két ács zavarta meg, valamilyen színpadfélét csináltak. Folyamatosan ment a fűrészgép, a kalapálás, ha pedig épp egyik sem, akkor egymással kiabáltak kedélyesen. Valami fura nyelvet használtak, nem vagyok nyelvész, de arra jutottam, hogy az olaszt románnal keverték. Sok minden ismerősen hangzott, mégsem állt össze egy egésszé. Kb egy órát kínoztam magam, de semmilyen hajlandóságot nem mutattak arra, hogy hamar végeznének, így aztán felszedelőzködzem, és visszatértem a szobámba, ennyit a "nyaralásról". Civilbe öltöztem, a motoros ruhák még száradtak az erkélyen. Megnéztem a navit, mutat-e valahol autómosót, de nem jártam sikerrel, hát elindultam az orrom után.

 A 4500 lakosú város, 10 kilométerre északra feküdt a hoteltől, egy hangulatos kis kikötő partján. Végig szerpentin vezetett oda, némelyik hajtűkanyarból csodás panorámával. Legurultam a kikötőbe, és megkérdeztem egy az autója mellett ácsorgó uomo-t, merre találok autómosót. Útbaigazított, a legtisztábban a Tamoil szót értettem, tehát egy benzinkutat kerestem, a megadott irányban. Meg is találtam, és mivel valaki éppen borotválta a kocsiját, addig megtankoltam a motort, nem sok kellett bele. Miután végzett a fickó, beálltam a helyére, és akkor szembesültem, hogy olyan szavak vannak a gombok mellett, amiket véletlenül sem tanultam. Hiszen a habfürdő, vagy az öblítés, nem tűnt fontosnak az órákon. De ugye a google translate a legjobb barátunk, hát sikerült hamar megfejteni a sorrendet. Három euróból, ha nem is patika, de szemmel látható tisztaságot sikerült varázsolnom, mosás után félretoltam, és szépen áttörölgettem a festett részeket. Vittem magammal láncsprayt, úgyhogy a végén megcsináltam a kötelező karbantartást is.

img_3911_1.JPG

Friss csillogás, Adriai háttérrel.

Visszafelé megálltam a kisboltnál, szerencsére nyitva is találtam, vettem megint egy sört, és vizeket másnapra. 15 eurót költöttem aznap összesen, tankolásra, mosásra, italokra. A hotelbe visszatérve úgy döntöttem, kifizetem a második napot is, ne kelljen reggel még ezzel is bíbelődni. Megint a beszédhibás nő állt a plexifal mögött, tehát nehéz menetre számítottam. Elmondtam mit akarok, és a legnagyobb meglepetésemre csak bólintott, és előkapott egy papírlapot. Valószínűleg szélütése lehetett, mert az arca egyik fele nem mozgott, és (nincs rá jobb szavam) fuffogva beszélt. A szája bal oldala csak lógott, ezért birkóztam meg sokkal nehezebben a kommunikációval. A lap alján 106 euró virított, míg az első napért kb 90 eurónyit vontak le a kártyámról. Összeszedve minden tudásomat megkérdeztem, miért drágább secondo giorno mint a primo? Fogalmam sincs miket beszélt, sőt még indulatba is jött, tehát semmi esélyem nem maradt a megértésre. Legyintettem, és letettem a pénzt a pultra, itt úgysem lehetek okos, az viszont biztos, hogy folytatom az olasz tanulást, mert jó lenne tudni, vajon mire költöttem a plusz 26 eurót???

Miután ezzel megvoltam, leültem a hallban netezni. A pultos nőcit nagyon felbosszanthattam, mert elkezdett telefonálni, a nevemet is mondta (az egyetlen amit megértettem), és mikor én kb negyedóra múlva távoztam, Ő még javában mondta a magáét. Egy dologra rájöttem az olaszokkal kapcsolatban, nem bírják a csendet. Mindig beszélnek, ha nincs kihez szólni telefonálnak, és ha azt sem lehet, hát valami zajos tevékenységet folytatnak.

img_3920.JPG

Délutánra elkészült a "színpad", leálltak a fűrészgépek és a kalapácsok.

Mivel eddig nem sokat aludtam Itáliában, hát sziesztáztam kicsit, jól is esett. Miután felébredtem, elővettem a nadrágomat, és valamilyen épkézláb megoldáson gondolkodtam, amivel megkönnyíthetném a combjaim terhelését. Használtam a krémet, hűtöttem a medencében a hurkáimat, és gondolom jót tett az egy nap pihenés is (a mosós menet nem számít), de kellett valami fix megoldás. Mindig van nálam gorilla tape, azt vettem elő, leragasztottam a varrást, bízva a sikerben. Tulajdonképpen tompított valamennyit, de a végleges megoldás még várat magára. Lecserélni nem akarom, mert ezen kívül nagyon szeretem ez a nadrágot. 

img_e4252_1.JPG

Jól látható a ragasztó alatt a dupla varrás. 

Miután ezzel végeztem, áttöltöttem az eddig készített videókat egy külső winchesterre, és letöröltem az SD kártyákat, felkészülve a visszaútra. Sajnos a tavasszal vett SJ 6 Legend kamera nem vált be, a többiek szépen tették a dolgukat, lassacskán készülnek a videók is.

Mivel az út felén túlvagyok, essen pár szó a motorról. Sehol nem száguldoztam, a fogyasztás 4,4 liter/100 km-re jött ki, ez a két eurós benzinár mellett kedvező. A Michelin Road 6-os gumik nagyon beváltak, semmivel nem érzem kevésbé tapadósnak, mint amilyen az eredetileg szerelt Bridgestone S22 volt. A motor még mindig nagyon kényelmes, semmi rosszat nem tudok mondani rá, jó az ülés, jó a kormány, és a lábtartók sokkal kényelmesebb pozícióban vannak, mint a Hondán. A nagy meleg miatt áldás, hogy nincs szélvédelme, egy burkolt túramotoron valószínűleg elolvadtam volna. Semmi rezonancia, semmi bizonytalanság, a gyárilag beállított futóművek pont jól rugóztak én, és a csomagok súlya alatt. A leg-leg kedvenc extrám a tempomat, nem csak pihenteti a jobb kezet, de a rengeteg sebességmérést is stresszmentesebbé teszi. A váltókaron lévő gumi csúnyán megkopott, cserélni fogom, és visszaváltásnál párszor lent maradt a pedál, ezt jelzem a következő szervíznél. A rövid rendszámtartó miatt nagyon összeveri a hátamat, ha esik az eső, de ez nem újdonság. A 14 napból, felet mentem esőben, úgy gondolom megéri, hogy tetszik a szememnek. Az utolsóként felszerelt kisplexi leginkább a műszerfalat védi meg a bogár tetemektől, nem éreztem semmilyen pozitív vagy negatív hatását. A Kobra úgy jó ahogy van!

A vacsorát a mamma szolgálta fel, és igaza lett, rajtam kívül már négy asztalnál ültek. Két pár, egy család két rosszcsont bambini-vel, és a tegnapi ürge, csak most ült mellette egy másik is. Mindannyian olaszok, és biztosan nem a felső tízezerből. Megint fehérbor, és négy fogás, de a két lurkó akkora zsibvásárt csinált, hogy azt sem tudom mit ettem, igyekeztem minél hamarabb végezni. (sosem fogom megérteni miért nem lehet fegyelmezni valahogy a 6-8 éves gyerekeket, épp csak nem gyújtottak tüzet az étteremben, de a szülők nem szóltak rájuk) Vacsora után sétáltam egy kicsit a környéken, a hotel mögötti erdős területre egy szimpatikus lakóparkot építettek, szép kertekkel és házakkal.

Miután visszatértem a szobámba, elcsomagoltam a megszáradt ruhákat, másnapra verőfényes kánikulát ígért a telefonom, tehát esőruhára nem lesz szükség. Egy négyszáz kilométer körüli etap várt rám, hát jól bekentem a hátsómat, és eltettem magam másnapra.

folyt. köv...

galéria:

img_3908_1.JPG

Peschici kikötője.

cawc2219.JPG

Nyaralás van!

img_3924.JPG

A hotel hátsó részén, még szuterén szobákat is láttam.

img_3926_1.JPG

Ez nagyon kellemes nyaraló...

img_3925.JPG

...vagy lakóhely lehet.

img_3931.JPG

Az étterem színei kicsit görögösek??

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

blog.hu olaszország motorostúra blog.hu címlap gargano motorozzvelem yamaha mt 09 sp 2021 csizma túra peschici hotel mira