31 éve járok Lido di Jesoloba nyaralni. Amíg a lányom iskolába járt, mindig az évzáró utáni szombaton indultunk, tehát június közepén, az előszezon végén. Apartman, két hét, baráti családokkal, sok gyerek, ej de jó bulik voltak. Amikor a gyerekek már megnőttek, mentünk nélkülük. Aztán a barátok inkább már görögbe repültek ugyanannyi pénzből. Mi kitartottunk, csak eleinte májusra tettük a nyaralást, majd a sokszor csapadékos  időjárás miatt szeptember elejére, hiszen az elő-utó szezoni árak sokkal-sokkal kedvezőbbek. Mostanában viszont olyankor motorozom, tehát  megint csúsztattunk a dolgon, utószezon utánra, szeptember vége-október eleje, szálloda, öt nap, kutyával. Van ennek még egyáltalán értelme? No lássuk.

 Az egyik teraszról a tenger látszik, a másikról az Alpok.

Az út nem rövid, kaputól-kapuig 720 km. Szeptember 29.-én indultunk, hajnali fél hatkor. Azért ilyen korán, hogy emberi idő alatt átvágjunk Dunakeszin és Budapesten. Így cirka 30 perc alatt elértük az M7-est, ha egy órával később indulunk, legalább másfél óra ugyanez a távolság, köszönhetően a remek forgalomszervezésnek. Az M7-en, a Zalakomári INA kúton megvettem az egy hetes Szlovén matricát (tudtommal csak ott kapható), rátankoltam, és irány a határ. Indulás előtt regisztráltam, letöltöttem, kinyomtattam mindenféle igazolásokat, nehogy a határon ne engedjenek át. Szerinted??? Semmi sem volt. A szlovének letereltek mindenkit egy parkolóba, de meg sem kellett állni, intettek is tovább. Az olaszoknál még ez sem, senki sem volt kíváncsi semmire, nemhogy a papírjainkra. Ennyit az utazni vágyók korrekt tájékoztatásáról.

Plusz a védettségi igazolványok, meg a kutya útlevél. 

Az utazás eseménytelenül telt, hacsak azt a tényt nem számolom ide, hogy összefüggő kamionsor mellett mentünk végig, már hányingerem volt a sok teherautótól. (félreértés ne essék, semmi bajom a kamionosokkal, csak olyan mintha egész Európa egy nagy kamion konvoj lenne) A sztrádadíj 8.50 euro a San Dona-i lehajtóig, ezen a szeptember végi napon nem várt tömeg a kapuknál, elsőnek gurultam be a kasszához. Innen 25 perc alatt értük el a szállást, mikor 14.35-kor leállítottam a motort az Il Teatro előtt, a kocsi kinti hőmérője 26 fokot mutatott. Klassz!

Álltalában 16 órától lehet elfoglalni a szobákat, de szerencsénk volt, a becsekkolás után már nyomták is a kezembe a kulcsot (kártyát). Kecó a liftes harmadikon, két terasz, teljesen felszerelt konyha, nagy fürdő, és egy hálószoba, ez alkotta a "lakosztályunkat". A kutyának etető-itató tál, jutalomfalat, és biztos ami biztos alapon, egy pelenka.

Főszezonban talpalatnyi hely sincs a főutcán, most meg ez a Vespa árválkodott egyedül.

Az igazi meglepetés, a konyhába telepített Nespresso gép volt, három kapszulával. Ennek nagyon megörültem, és annak még jobban, hogy minden nap kaptam három újat, tehát nem csak welcome drink volt.

Mivel most a lányom is velünk jött, nevezhetjük családi nyaralásnak ezt az utazást. Én erre az útra gyakorlatilag egy kis sporttáskával érkeztem, és még abban is volt(ak) felesleges dolgok. Viszont a két nő, akár egy Déli sarki expedícióra is utazhatott volna, annyi cuccot hoztak. A kicsomagolással megspórolt időt, sétára fordítottam Mollival, a szezon vége miatt totál kihalt tengerparton. Szeretem ezt a nyugalmat, akik itt élnek, fél évig élvezhetik a határtalan beach látványát. A délután maradéka nézelődéssel és a hotel felfedezésével telt, majd vacsorára megettük az otthonról hozott "úti kaja" maradékát.

Egyetlen párocska napozik csak. Már a napernyőket is kiszedték a homokból, ez mutatja legjobban, hogy ennyi volt, finito.

Lido di Jesolo három részből áll. Mi a világítótoronyhoz tartozó Faro szakaszon laktunk, a középső rész a Centro, és a túlsó vége a Pineta. Másnap, reggeli után felkocsiztunk a túlvégen lévő Piazza Torino-ig, majd onnan ereszkedtünk visszafelé. Az a rész már teljesen bezárt, csak két élelmiszerbolt, egy benzinkút, egy hentes, és néhány kávézó működött, gondolom a kis számú helyi lakosságnak. A Centro viszont pezsgett, alig tudtam megállni, mikor a lányok meglátták a kedvenc cipőboltjukat. A boltokban kötelező a maszkviselés, ez igaz az éttermekre is, de csak amíg le nem ülsz az asztalhoz. Védettségi igazolást senki sem kért, habár kiírva mindenhová kivan, kicsit már belefáradtak a digók is ebbe az őrületbe. Ilyenkor sok a kutyás az utcán, folyamatos seggszaglászás megy séta közben. 

Állva kell a maszk, ülve nem. Reggeli a hotelban.

Üres kézzel tértünk haza, a lányok nem találtak megfelelő cipőket. Egy gyors hideg ebéd után lementünk a partra, de annyira fújt a szél, hogy inkább visszajöttünk, és kifeküdtünk a medence mellé. A víz hideg volt, de egy kört azért úsztam, mégsem jöhetek anélkül nélkül haza. Jó három órát sütkéreztünk a napon, nem vagyok nagy napozós, de ez most jól esett. Még a kutyust is lecsempésztem, szerencsére senkit sem zavart. Ő nem egy úszóbajnok, de a medencébe be sem engedtem volna. 

Először Ő kapott vacsorát, majd mi is elmentünk éttermet keresni. Nem is volt olyan egyszerű, a pizzériák szinte mind bezártak. A lemenő nap fényében, az épületek elképesztő színkavalkádot produkáltak, íme néhány koraesti kép:

Végül találtunk éttermet, maszk fel, leül, maszk le. Az olaszoknál a pizza sosem csalódás, de a lányokkal ebben most nem sikerült egyetértésre jutnunk. Gyakorlatilag három egyformát kértünk, amolyan minden finomsággal megpakoltat. Íme:

A következő kép, fél órával később készült. A Mille Luci pincérének arcát nem láttam a maszk alatt, mikor leszedte az asztalt, de a szemöldökét igen, és az bizony felszaladt.

Bal oldali: anya. Középső: apa. Jobb oldali: leányom. No komment.

A három pizza két kólával és egy sörrel 48.50-be került, és láttam ugyan a számlán a coperto sort (fejenként 1,50 szervíz díj) de azért én otthagytam egy ötvenest, a magyar már csak ilyen. Az esték már hűvösebbek ilyenkor, de pólóban még épphogy nem fáztam hazafelé. Hamar megtettük a visszautat, már nem volt mit nézni, akik idefelé még nyitva voltak, sötétedés után azok is bezártak.

Imádtam, hogy hajnalban tudtam kávét főzni, így nem toporogtam a reggeliző ajtajában elsőként. Amúgy 7.30-tól nyit, ez is szimpatikus nekem. Szeretek tojást enni reggelire, két féléből is választhattam, na itt került homokszem a gépezetbe. A színe csodás volt, de az íze nem, talán porból készült a rántotta, mindenesetre ilyen száraz tojást még életemben nem ettem. Viszont a croissant (és minden más is) elképesztően finom. A kávékat ők készítik, igazi nagy gépen, beleköthetetlen. 

Délelőtt átmentünk San Donába, az SME bevásárlóközpontban megkapható minden, amire egy embernek szüksége lehet. Én itt szerzem be a műhelyben használt szerelőlámpákat, a lányok pedig minden mást. Molli kutyus kapott egy vadi új fekhelyet, amit azon melegében ki is próbált. A kutyát egyébként mindenhová be lehet vinni, még az éttermekbe is. Sosincs gond, mintha tudnák, hogy viselkedni kell, se ugatás, se morgás nincs, ha szembe találkozik két blöki. A Scarpe & Scarpe cipőboltban sikerült a csajoknak csukát venni, és én sem tudtam ellenállni egy új edzőcipőnek. Majd anya a supermercato-ban, megvette a szokásos tésztákat, és néhány csak olaszban kapható finomságot.

Tetszett neki, megvettük.

A járványhelyzet jót tett a tisztaságnak. Nyilvános vécék még sosem voltak annyira tiszták, mint most (az autópályán is). A bevásárló kosarak-kocsik fogantyúját állandóan pucolják, mindenhol kézfertőtlenítők vannak kihelyezve, nem volt ez koszos környék eddig sem, de látom a fejlődést. Kincsekkel megrakva tértünk vissza a hotelba, ahol a szobánkban csitti-fitti rend és friss kapszulák vártak. Az idő remek, gyerünk le a medencéhez. Most valóságos tömeg fogadott minket, egy három tagú osztrák család is ott napozott a medence mellett. Én kértem egy sört, a lányok meg Aperolt szürcsöltek, élveztük az ingyen kapott D vitamint. Ilyenkor már nem éget a nap, hanem finoman melegít.

Aznap az il Brigantino-ban vacsoráztunk, most húsra vágytam. Valószínűleg ez egy egész évben nyitva tartó étterem, amit főleg az itt lakók látogatnak. Finom csapolt sör, a lányoknak aqua minerale, és egy kicsit angolos (majdnem nyers), de nagyon ízletes vacsora. Itt az árak magasabb ligában játszanak, a copertone 2,50 fejenként, a végösszeg pedig 85,50-re rúgott, ennyire azért nem volt jó a hely. 

Az október egy szülinappal indul nálunk, a hotel reggel, ezzel a kis sütivel kedveskedett, óriási piros pont érte!!!

A délelőttöt sétával töltöttük, bekocsiztunk a citybe, leparkoltam, és ráérősen (ahogy a kutya diktálta) a lányok a kirakatokat, én pedig a parkoló autókat nézegetve sétáltunk. Néha felkaptam a fejem, egyszer egy "Magnum Ferrari" húzott el, majd nemsokára egy Lancia Delta HF Integrale krúzolt végig a főutcán, olyan hanggal, hogy nem is igazán értem az elektromos autó rajongókat. Kell a hang és kész. És az olaszoknál senki sem csinálja ezt jobban. Motorok is jöttek szép számmal, talán az utolsó meleg szombat vonzotta ide őket.

Nem vagyok Porsche rajongó, de azért ez tetszett.

A souvenir boltok nagy része ázsiai kézbe került, most már kínaiak árulják a kínai bóvlit. Szerencsére találtam három túlélőt, mind létezett már a 90-es évek elején is. Az egyik a bőrös Pippo, tőle több dzsekit vettünk az évek során. Már nem dohányzik, nagyon lefogyott, de a szeme még felcsillan a magyar szóra. Tőle nem messze működik még Candia táska boltja (régen ékszer), vele puszilkodó viszonyban van anya, ha jövünk, vagy bort, vagy édességet hoz neki. Most a szezonja utolsó napján kaptuk el, nagyon megörült nekünk, meg persze a Szamos desszertnek is. Nem érdek, szimpátia van közöttük. És nagyjából a centro közepén létezik még a késes. 70+-os pali, kb 10 éve vettünk tőle egy kézzel készült rozsdamentes húsdarálót, annak a kését vele éleztetem meg mindig, ha jövünk. Családi vállalkozás, tradicionális olasz kézműves, meg lehet nézni a kezét, élezés után az ujján próbálja ki a pengét!! A koruk miatt nem tudom meddig lesznek még a boltban, de örülök, ha látom őket, egyre ritkább az ilyen régi arc. Hazafelé megtankoltam a verdát, 1.67 euró/liter áron, a sztrádán 1.99 lenne literje.

Egy évet kihagytunk, és tessék, ilyen csodákat építettek.

Zongorázó elefánt? Érdekes koncepció homokból. Vajon meddig marad meg????

Délután megint nyaraltunk a medence mellett, most csak mi magunk. Olyan csend volt, hogy el is szundítottam a napon. Eddig, négyből négy nap hibátlan idő. Hazaútra már mutatott esőt a net, de nem izgatott, élveztük a napsütést. 

Este csak ketten mentünk vacsorázni, a lányom otthon maradt. Tésztára vágytam, de nem pizzára. Szerencsénkre találtunk ilyet is, a hét legjobb vacsorája két spagetti lett, ráadásul sörrel, üdítővel 17,50-ért. A pincérlány csak úgy szórta rám a mille grazie-t, mikor odaadtam a húszast, hogy köszi. 

Működött, esküszöm adott vonalat.

Még reggeli előtt kiköhögtem a számlát. A 4 éjszaka, 3 főre reggelivel, plusz a kutya, plusz egy autó parkolása, plusz a medencénél elfogyasztott italok, meg a kávék, és a takarítás összesen 447 euróba került. Akármilyen árfolyammal is számoljuk, nagyjából 160 000 forint környéke jön ki. Az il Teatro egy erős négycsiilagos hotel, saját medencével, plusz a tetőn lévő wellness "birodalom" amit mi nem használtunk, de lehetett volna, plusz ingyen bringa használat, amit szintén kihagytunk, tisztaság-rend-kedvesség, nagyon érte az árát. Kaptam 30 euró kedvezményt, mivel nem először (és nem utoljára) jártunk itt, és egy ujabb bónt a jövőre nézve. Perfetto il Teatro, grazie!!! 

Ezt találod a tetőn. Ez inkább egy nagy jakuzzi, úszni nem lehet benne.

A tojást már nem erőltettem, azon kívül is tudtam fínomakat enni. Két espresso macchiatival leöblítettem, és pontosan 9 órakor nekivágtunk a hazaútnak. A kocsi csendben falta a kilómétereket, vasárnap lévén a kamionosok is pihentek, alig volt forgalom. Ljubljana környékén kaptuk az ígért esőt, de talán egy negyedóra alatt kiértünk a felhő alól. Szlovéniában két pisiszünet (50 cent/fő), a másodiknál megettük a reggeliről mentett croissanokat, aztán meg sem álltunk a Zalakomári kútig. Ott már akkor 500 ft felett járt a benzin ára, de nem ért meglepetésként. Kávé, pisi, aztán ledaráltam a maradékot Budapestig.

Kicsit hezitáltam merre is menjek haza, végül a Budai rakpart nyert. A szokásos dugókon kívül nem volt szopás, 16.30-kor csaptam ki a sztendert a garázs előtt. Akarom mondani, az ajtót, megérkeztünk. A legnagyobbat Molli kutyus sóhajtotta, már nagyon hiányolta a megszokott szagokat.

Remek öt napot töltöttünk együtt, apa, anya, gyerek, kutya, tökéletes időjárás, príma szállás, ha valaki ilyesmin gondolkodik, én azt mondom, miért ne? A Balatoni árakkal nem vagyok tisztában, de sokkal az sem lehet olcsóbb, és akkor még mindig csak a balcsinál "nyaralsz", nem pedig Olaszországban a tenger partján. Megyünk jövőre is.

https://www.hotelresidenceilteatro.com/

https://www.italieonline.eu/hu/lido-di-jesolo.html

Arrivederci, ciao: a Mágus.

galéria:

A távolban az Alpok.

Mehet a fitness.

Gyönyörű felülről a sok fenyő.

Mussini????

Szezonban este ez sétáló utca.

Madarak, akik nem tudták merre menjenek.

Egy kis Amerika. 

Én egy perccel tovább sütöttem volna. Azért elfogyott.