2021. sze 19.

Szólóban a Balkánon, 5. rész. Na menjünk haza.

írta: Misi Mágus
Szólóban a Balkánon, 5. rész. Na menjünk haza.

Migránsok, Petőfi, és az Akasztói "SS".

Nem vagyok nagy nyelvzseni. Viszont a 2019-es El Camino túrán megtanultam, hogy kifizetődik bemagolni az adott ország nyelvén pár szót. A "jó reggelt", vagy az "üdvözlöm", meg a "kérem-köszönöm" , sokat segíthet például a reggelinél. A recepciósok általában beszélnek angolul, de a reggelit osztó személyzet csak a legritkábban. Ha rájuk köszöntem az Ő nyelvükön, máris kaptam egy mosolyt jutalmul. Még akkor is jobban jársz, ha rosszul ejted ki, mintha az elcsépelt "hello"-t használod. Az albán jó reggelt azért megdolgoztatja a szájizmokat, a "miremengjes"-nél sokkal egyszerűbb a szerb "dobro jutro", ráadásul azt a többi szláv nyelvű országban is tudtam használni. Ha jó az indítás, utána már bármivel lehet próbálkozni, menni fog a kommunikáció.

img_2127.JPG

Ha valamit nagyon szeretek a szállodákban, az a bőséges reggeli. Nos a Hotel Fontana nem aprózta el.

Indulás előtt megmértem a súlyomat, 85,6 kilóval indultam, és bármennyire is bőségesen reggeliztem és vacsoráztam a túra alatt, 85,4-el értem haza. Méghogy nem sport a túramotorozás?

5. nap, Szerbia-Magyarország

Jót szunyáltam, ultracsendes szobát (bocs, apartmant) kaptam. Itt is 8-tól adták a reggelit, ezt az esti pincértől tudtam meg. A 100 mililiteres Motul láncspray-ben még pont egy adagnyi maradt, gondoltam azt elfújom indulás előtt. Az elvarázsolt kastély megint próbára tett, bebarangoltam az egész alsó szintet, mire megtaláltam a garázst. Miután elvégeztem a karbantartást, már mehettem is reggelizni. Kávét gép adott, de olyan finomat, hogy rögtön ittam kettőt. A reggeli is első osztályú volt, csak az evőeszközökért kellett harcolni egy keveset. Kaja mellé kaptam egy 8 (!!!!) oldalas magyar nyelvű elégedettségi kérdőívet, aminek az első kérdése rögtön a havi keresetemet firtatta. Hagytam a fenébe, inkább mentem fizetni, a szállás garázzsal, reggelivel, a finom vacsorával és a sörrel együtt 6100 dínárba került, a kártyámról 18161 forintot vontak le. Bőven megérte, azért kapnak csak 8 pontot, mert senki sem beszélt magyarul, meg rohadt messze kellett hozni-vinni a csomagokat. Abszolút ajánlom a Hotel Fontanát, ha valakinek Újvidéken kell megszállnia.

9.10-kor indultam, a navigáció szerint 380 kilométer várt rám hazáig. Úgy döntöttem, Szabadkáig megyek sztrádán, majd megint Ásotthalomnál jövök vissza. Szerbiában kapusak az autópályák, megnéztem a neten, 200 dínárt tartalékoltam a fizetésre, a maradék 700-ért pedig tankoltam. Brutális szembeszél fújt az úton, 120-nál már úgy lobogtam a motoron, mind szélcsendben 180-nál. Száz km-et kellett így legyűrni, de legalább nem volt erős forgalom.

10cproi110105-185618.JPG

Egyedül az úton.

Letudtam a kötelezőt, tényleg 200 RSD-t fizettem érte, jöhetett a határ. Ahogy a sztrádán, úgy ide is egyedül gurultam be. Egyetlen szó nélkül (én azért köszöntem) kaptam vissza a személyimet mindkét oldalon, mehettem. 

Ezen a tájékon talán 1978 körül jártam utoljára, amikor párszor lemotoroztunk a Szelidi tóhoz. Még az este eldöntöttem, hogy kanyargok erre kicsit, leginkább Akasztó, illetve pontosabban a Stadler Stadion érdekelt, de így útba esett többek között Kiskőrös, és az új Duna híd is. Ásotthalom után tankoltam, és elindultam az eléggé ingerszegény 55-ös úton. A szél itt sem fújt kevésbé, rángatta a dzsekimet a hosszú egyenes szakaszokon, ez nem a kanyargós utak megyéje. Kikapcsoltam a kamerát (itt úgysincs semmi izgalmas), és szépen fogyasztottam a kilométereket. Balról erdősáv, jobbról mező, a pulzusom tuti alacsony értéken állt. Majd egyszercsak a szembe oldalon három vagy négy rendőrautó áll, az egyiknek ment fent a villogója, és négy ülő embert fogtak közre, nyolcan. Sötétbőrűek voltak, talán afgán menekültek. Nyugodtan ültek a fűben, a zsaruk körbeállták őket és várták mi fog történni. Lassítottam, hogy többet lássak a történtekből, de így is túl gyorsan tovább gurultam. Ahhoz hang voltam, hogy visszamenjek fotózni, de semmi durvát nem láttam, gondolom ellenőrzés után visszakísérik őket a határhoz, ez napi rutin lehet errefelé.

img_2131.JPG

A nap poénját Pirtón láttam meg, muszály voltam visszafordulni. Hírdetést egy volt tűzoltó IFA-n. Nagyon jóóó!!!

Kiskőrösön minden a leghíresebb költőnkről, Petőfi Sándorról szól, de ez természetes, hol máshol, ha nem ott, ahol született. A következő település Akasztó, ahol viszont Stadler József született. Ő is költő volt, csak inkább "pénzköltő", nevéhez fűződik az első magyar "maszek" stadion építése. Idén lenne Józsi bácsi 70 éves, gondoltam megnézem mi maradt élete főművéből, az SS-ből, vagyis a Stadler Stadion-ból. Áll még a stadion, gondolom a mai árak mellett annyiba kerülne lebontani, mint annak idején felépíteni. Van benne valami felsőbbrendű nagyszerűség, ahogy dacol az idővel. Egy év alatt épült fel, 1995 ban adták át, abban az évben volt olyan meccs, amit 22000 ember nézett meg!! 2002-ben játszották itt az utolsó NB I-es mérkőzést, azóta vívja haláltusáját. Sajnálatos, hogy senki nem lát fantáziát benne, akár fesztiválokat, koncerteket, vagy vásárokat is lehetne itt rendezni, megvan minden infrasrtktúra hozzá, legalábbis én úgy gondolom.

img_2139.JPG

Monumentális építmény, még így lepusztulóban is...

A következő célpont az új híd volt, Dunavecse és Kisapostag között. Pentele vagy M 8 híd a becsületes neve, az 51-es útról vezet át az M 6-os autópályára. Amit szintén ki akartam próbálni, sosem mentem még rajta, és ha már erre jártam, belefért. Tankoltam egyet, és nekivágtam az utolsó, cirka 140 kilométernek. A szél itt is mocskosul fújt, annyira, hogy Érdnél inkább lejöttem a sztádáról, végül is nem siettem sehová. Beköszöntem a srácoknak az Ivanicsnál, ahol vettem a motort, aztán a Budai rakparton gurultam tovább hazafelé. A Megyeri hídon visszajöttem a Pesti oldalra, kicsi M 2, majd 14 órakor megérkeztem haza, vagy ahogy mondani szoktam: "kicsaptam a sztendert a garázs előtt".

Lefürödtem, átöltöztem játszós ruhába, és nekiültem az utolsó könyvelésnek. Aznap motoroztam 388 kilométert, léptem egy határt, kicsit kóboroltam Magyarország számomra ismeretlen tájékán, és háromszor tankoltam. Ittam egy kávét lent délen, az ottani Üvegtigris-ben, láttam hol született a legnagyobb költőnk, és elgurultam egy szellem stadionhoz is, tartalmas délelőtt volt.

Ez a túra máshogy alakult, mint ahogy elterveztem, de ez is balefér, ha az ember a maga ura. Kaptam bőven a szar időből, esett, fújt, ez sajnos mindig benne van a pakliban. Csalódott nem vagyok, sok szép helyen jártam, kedves embereket ismertem meg, újabb pozitív tapasztalat a Balkánról. Jövök én még erre, hiszen a hosszú déli túra várólistán van. A motor remekül bevállt, kényelmesebb mint a Bestia volt, pár apró hülyeséggel meg kell alkudnom, de semmi elviselhetetlen nyűgje nincs. A navigálást nagyon alaposan kitanulom a télen, nem akarok többet eltévedni. A teljes megtett táv: 2287 km, átlagfogyasztás 4.7 l/100km.

Köszönöm, hogy velem vagytok itt a blogon, erre az évre nincs több túra, viszont lesznek tesztek, amiket szintén megosztok majd.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.

galéria:

img_2136.JPG

A főbejárat.

img_2128.JPG

Vannak szabályok.

img_2129.JPG

Üvegtigris 2.0.

img_2141_1.JPG

Mosás előtt...

img_2155.JPG

...közben...

img_2163.JPG

...és után.

m8.jpg

M8 híd.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

magyarország motorostúra Szerbia Balkán motorozzvelem yamaha mt 09 sp 2021