Én nem tartozom a BMW GS-el motorozó, Touratech ruhát és Schubert C3-ast viselő, topcase-be pakoló, "világjárók" körébe. Én kifejezetten élvezem a naked motorok nyers puritánságát, a motorozás klasszikus érzését adó gurulásokat. Kompromisszum van bőven, de ezeken vagy túllendülök, vagy különböző átalakításokkal oldom meg a problémát. Ezen fúj a szél, áztat az eső, pakolni se lehet, nem is kényelmes, de egyszerűen gyönyörű, és mint tudjuk, "nagy az Isten állatkertje".

Egyre hosszabb túrákat csinálok, és ebben három éve hű társam, a 2016 július végén 0 kilométeresen vásárolt Honda CB 1000 RA motorkerékpár. Elvileg ez az utolsó Magyarországon újként eladott és forgalomba helyezett régi CB. Kipróbáltam sok más típust is a vétel előtt, de rá kellett jönnöm, Ő az ÉN MOTOROM! Ez egy 2015-ös gyártású, trikolor színű bringa. A vételnél bele alkudtam az árba, egy pár bukógombát, a gyári Honda hátsó emelőt, és a szalont díszítő eredeti CB 1000 R molinót. Ez így mindenestől, a vizsgával és a névre írással, 3.4 millióban állt meg a Honda Wilkernél. Nem kevés, de a mai 1000-es motorok áraihoz viszonyítva, már egész baráti. A keresztségben a Bestia 2 nevet kapta. (Aki rendszeresen olvas, az tudja, hogy 2013-tól 2015-ig volt az első Bestia)

A startvonal. Egy hét volt a papírmunka. 

Rendesen bejárattam, az első 1000 km alatt nem forgott 5000 fölé. Mire vittem a kötelező szervizre (gyári Honda olaj), már kapott egy szép, rövid, rendszám tartót, és egy 12 voltos csatlakozót. A szezon végéig belecsavartam 5000 km-t, mindenféle probléma nélkül, de ebben nincs semmi meglepő, hiszen ez egy Honda. De, mégiscsak volt baj, egy hátsó defekt összejött novemberben. A kukacos javítóval csináltam meg, kb 15 perc volt.

Karácsonyi ajándékként kapott egy dupla Bódis dobot, egy K&W sport levegőszűrőt, és egy szett Conti Roadattack 3 gumit, a következő, 2017-es szezont már így kezdtük. Az itthoni gurulásokon kívül, júniusban belefért az Északi túra a Nakad Brigáddal, ott debütált az általam készített, a hátsó ülés helyére szerelhető táskatartó platni. Július végén volt egy Szlovénia a T 5-el.  A szlovén túra előtt 7000-nél volt a következő szerviz, Motul 7100 10w 40-es olajat kértem bele. A túra alatt adódott egy "kis" probléma, a motor jobb oldala csupa olaj lett, Laci vette észre Mutában, Izidornál. Azt hittem, hogy laza az olajszűrő, de nem, az olajgomba alól szivárgott a fekete arany. Szereztünk szerszámokat, kivettem a gombát, és láss csodát,nem volt alatta tömítés. Oli hozott egy motor szervizből tömítést, összeraktam, azóta sem folyik. (a Wilkernél megnézték, de a katalógus szerint gyárilag nincs ott tömítés. Passz.)  Az év végére 10500-nél járt a számláló.

A kötelező szervizt csak az üvegen át nézhettem a Wilkernél.

A téli pihenő alatt átalakíttattam az ülést, Szentendrén csinálta egy nagyon ügyes kárpitos. Kicsit mélyítettünk rajta, és csúszásgátlós huzatot kapott. 2018 áprilisában a Suzuki Fesztiválon 7 kört mehettem a Hungaroringen, elképesztő élmény volt a Bestiával hasítani a legendás pályán. A hónap végén egy egyéjszakás kalandra meglátogattuk Tátra Lomnicot a T 5-el. 11000 km-nél újabb -kicsit előrehozott-  szerviz a Wilkernél (megint Motul 7100 olaj), plusz egy szett új Conti Roadattack 3 gumi, sikerült is az első kerékre fordítva feltenniük.  Az albán túra előtt visszatettem a gyári kipufogót, kapott egy Puig víztiszta plexit, egy pár SW Motech kézvédőt, és tükörszélesítőket is, aztán májusban és júniusban pihent a vas, Kawasakikat teszteltem. A  Balkán túra remekül sikerült, de egyszer azért sikerült bemennem a "perec" boltba. Szerencsére nem lett nagy sérülés, sem rajtam sem a Bestián. Az első sárvédő összetört, a fényszóró kiugrott a helyéről, a bukógomba viszont meghozta az árát, csak a blokkról jött le egy kis festék, de a tank és az idomok meg se karcolódtak.

A Gorilla tape elengedhetetlen kellék egy túrán.

Azért az ilyesmi megviseli az ember fiát, úgyhogy itthon tüstént kapott egy új, gyári Honda, karbon sárvédőt, és persze új bukógomba szettet is. (úgy gondolom, ugyanaz a helyzet velük, mint a sisakokkal, ha egyszer védtek, utána cserélni kell) Kevertettem festéket, és lefestettem a karcolást a dekli alján, igazából csak akkor látszik, ha nagyon keresem.

Itt már minden rendben.

A Balkán túra 3000 kilométere alatt rá kellett jönnöm,hogy a csomagrögzítést még fejlesztenem kell, és a szivargyújtó aljzat helyett is életszerűbb lenne egy USB csatlakozó. Augusztustól novemberig megint tesztek voltak, de pár itthoni gurulás azért belefért. Műszaki probléma semmi, a téli pihenőt 15000 kilométerrel az órájában kezdte. (téli leálláskor Shell V Power 100-as benzinnel töltöm tele a tankot -ha van lehetőség, mindig azt teszek bele-, és lekötöm az akksit. Mivel van hátsó emelőm, télen azon áll a garázsban, és egy Louis-os beltéri takaróval le is takarom)

A 19-es szezonra már kész volt az El Camino túra terve, és a különböző fejlesztésekkel is jól álltam. Beszereztem egy szett Michelin Road 5-ös gumit, vettem egy Koso külső hőmérőt, egy dupla vízálló USB csatlakozót, és kreáltam egy hátsó csomagrögzítő konzolt. Az első teleszkópokat elvittem olaj és szimering cserére, a kormány alá pedig beépítettem egy SW Motech magasítót. Mivel az telefonomat akartam navigálásra használni, kellett egy rendes tartó, a Ram Mount-ot választottam, nagyon bevált. Az akkut mindenképpen cserélni akartam az út előtt, de nem várta meg, az egyik tavaszi reggelen bemondta az unalmast. Gyári Yuasát kapott, közel 50-ért.

Fent a Road 5, a csomagrögzítő, és a gyári kipufogó.

Extrák tömege a képen. Tanktáska tartó gyűrű, vastag markolatok, tükörszélesítők, kézvédők, USB dugalj, hőmérő-voltmérő-időóra, telefontartó, plexi és plexi magasító, kormány magasító. Azóta kapott fokozatjelzőt is. Minden átalakítás bevált, csak az ülésen kell még kicsit dolgozni.

Indulás előtt, 15500 km-nél már én csináltam a szervizt, megint Motul 7100 olaj, plusz gyári szűrő, de most már fékolajakat és fagyállót is cseréltem, a levegőszűrőt kipucoltam. A 23 nap alatt beletett 8200 kilométer alatt, semmilyen műszaki probléma nem volt. Egyszer (kb félúton) megjelent egy kis olajpára a blokkon, de lepucoltam, és többé nem jött elő. Vittem magammal fél liter olajat, nem volt rá szükség. Mivel az egész utat emberi tempóban tettem meg, a fogyasztás is nagyon barátin alakult, a megszokott 7-7,5 liter helyett, 6 liter volt az átlag. A gumik (most már bő 9000 kilométernél) gyakorlatilag még vadonat újnak néznek ki.

A kábel mellett jöhetett ki egy kis olajpára. 

A 24000-es szervizt is én csináltam, most már gyertyát is cseréltem. Húzós az ára is, meg a hozzáférhetősége is, szóval jó hogy ritkán kell. Olajból most Fuchs Silkoline 10w40-et használtam, és azt kell mondjam csodát tett. A váltó mindig is amolyan "csontos" volt, nem váltott olyan puhán, mint mondjuk a Kawák. Nos, ezzel az olajjal nagyságrendeket javult a váltás érzet, engem megvett kilóra a Fuchs, ezután csak ezt fogom használni. 

A láncot perverz módon tisztítom, évente átlagosan négyszer mosom ki petróleummal, majd Motul láncsprével fújom be, kívül és belül! Kb 500 kilométerenként adok neki kenést, viszont a legtöbbször hidegen. Meg is jutalmazza a törődést, még sosem kellett állítani, 25000 km után is alapon van.

Két Szabadság szobor. 

Az átalakítások mind jól működnek. A hőmérő néha komoly értékeket mutatott, volt amikor 6 fokot, majd egy hét múlva, ugyanabban az országban 44 fokot, hasznos extra. A kormány nem csak magasabb lett, hanem hátrább is került, nagyságrendekkel kényelmesebb a hátnak. Külön öröm, hogy a fékcsövek és a kábelek pont kiadták, nem kellett hosszabbra cserélni. A bukógomba néha láb pihentetőként is funkcionál. A bicikli boltokban, 800 forintért kapható plusz szivacs markolat, az ujjaimat tehermentesítette, lazábban lehet markolni a markolatokat. A kézvédő nálam esővédőként funkcionál, de csak a gyengébb erejű esőtől véd, ha szakad, akkor mindegy hogy van, vagy nincs. A tükörszélesítők felrakása után, sokat javult a hátralátás, talán ha 20 %-ot takar be a karom. A tanklockos Givi táskáról csak a legjobbakat tudom mondani, én a nagyobbikat választottam, minden belefér, ami napközben kellhet, és a Puig plexi prímán eldobja róla a szelet és a vizet.

A motornak csodaszép hangja van, és semmi zavaró rezonanciája nincs, nem fáraszt hosszú utakon sem. A 125 lóerő, és a 100 nm bőven elég az én motoros tudásomhoz. Még sosem volt olyan szituáció, hogy keveselltem volna. Lehet vele lazán is motorozni, de tökéletes partner a street illagal-ban is. A fogyasztás nagyon csuklófüggő, 6-tól 9 literig terjed a skála. Akkor vagyok nyugodt, ha 200 kilométerenként tankolok, de a csúcsom kúttól-kútig,  308 km volt. A benzinszint jelző becsapós, már régen üreset mutat, lerágod a körmöd, hogy kifogy a benzin, és a végén kiderül, hogy csak 15 liter fér a tankba, ezt be kell kalkulálni. A fék lehetne egy kicsit harapósabb, de egy átlagos motorosnak bőven elég az ereje. Én perverz módon, használom a hátsó féket is, együtt mindent megoldanak. A futómű nekem pont jó, de persze vannak nála jobbak is. Akkor veszem ezt észre, ha egy frissebb, drágább tesztmotorról visszaülök. Egy kormány lengés csillapító beszerelése tervben van. A világítást egy Osram Night Racaer fényszóró izzóval tuningoltam, plusz 50% fényerőt ígér, de tényleg jobb a fénye. A pakolhatóság a 30 literes hátsó táskába és a tanktáskába elegendő egy három hetes útra egy embernek, persze egy kicsit vállalnod kell a "hippi"-séget. A régi Bestián volt Givi oldaltáska szett, nagyon jól mutatott, de ha nincs fent, a tartó keret nem igazán szép. A vízállósága nulla, a gyárilag hozzá járó esővédő pedig, csak ront a helyzeten. Erős esőben megtelik vízzel, és nagyobb sebességnél a szél le tudja rántani, szóval ezt én offoltam.

Alternatívaként azért működhet a Givi. Kb 130 ezer volt a komplett szett a Shoxnál.

A régire tettem gyorsváltót, nem volt tökéletes, 70 ezer volt felszerelve az AGO-nál, de sokszor váltottam lyukat, az újnál már nem erőltettem. Csak felfelé működött, visszafelé nem. A gyári cuccokat viszont nagyon bírom, óriási flash amikor még gázfröccsöt is ad visszaváltásnál. Ha jól tudom az új CB "plusz" változatán már van ilyen. 

Albánia, SH 20.

Szóval számomra nincs hibája, a karbantartást és a törődést meghálálja, de ez minden járműre igaz. Ha valaki ezen a típuson gondolkodik, ne fogja vissza magát, egy igazán szerethető, sokoldalú, és nagyon szép motort tudhat magáénak.

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus.