Naplót vezettem az Út minden napjáról. Indulás, érkezés, megtett távolság, költségek, benyomások. Egy kockás füzetbe írtam minden adatot, kíváncsi voltam, mennyiből jön ki a kaland, és nem akartam elfelejteni az apró, de később fontos részleteket. 100 eurót terveztem a napi költségekre, a következő elosztásban. Szállás reggelivel: 50 euro, benzin 30 euro, kaja-pia 20 euro/nap. Felírtam külön a kártyás, és a készpénzes költéseket. A szálláson tudtam a legjobban spórolni, csak három alkalommal aludtam drágább hotelban, és vagy ötször olcsóbban. A fogyasztás nagyon barátian alakult, pedig egy 1000-es naked nem fogyaszt keveset. Az eddigi átlag 7.5 liter volt, ezt vettem alapul, de most tényleg tatásba húztam a gázt, nagyjából 6 litert evett a Bestia 100 kilométeren. Benne maradtam a keretben, de egy úszógatyán kívül nem is volt semmi extra kiadás.

A spanyol benzinkút hálózat fele nem működik. Ez momentán igen.

A 8. nap amolyan mélypont féle volt. Egész éjjel legyeket üldöztem a szobában, azok ellen a füldugó sem segít, ha az orrodra száll. Mint kiderült reggeli csak fél 9-től volt, de a presszós lány olyat láthatott az arcomon, hogy csinált nekem soron kívül egy pöpec omlettet szalonnával, finom kávéval és narancslével. A "gracias" mellé kapott egy eurót, meglepődött, de megköszönte és bedobta egy kávés dobozba, biztos az a közös jattos.

Kellett az energia, akkor még nem tudtam mennyire!

Fizettem és átgurultam a kútra, a Bestiát is jól akartam lakatni. A kút zárva volt, és senkitől sem tudtam felvilágosítást kérni. Mindegy gondoltam, majd a következőnél. Beállítottam a navit, és nekivágtam az ismeretlennek. Kicsit amerikai filmes volt, elhagytam a hotelt, és 35 kilométerig nem láttam se embert, se semmilyen jelét annak, hogy lesz benzinkút. Jobbra láttam, hogy pár kilométerre város van, lefordultam az útról és gondoltam addig kőrözök, amíg kutat nem találok. Se kút, se ember. Basszus, akkor esett le, hogy vasárnap van, ráadásul korán, elkezdtem izzadni, pedig hideg reggel volt. Végre megláttam egy kocogó csajt, elévágtam, sisak le, és a legjobb spanyolságommal kérdeztem meg, hogy "benzin?". Rögtön kijavított, a benzin spanyolul "gasolin". De segített, a körforgalomnál menjek egyenesen, és a következő városban lesz nyitva tartó kút. Kb 5 km. Megköszöntem, és elindultam a jelzett irányba. Háát, az az 5 kilométer inkább 15 volt, de végül csak sikerült tankolni. A navi meg folyamatosan nyomta a rizsát, hogy merre menjek, de gondoltam tankolás után majd csak észhez tér. Nem tért, elkezdett visszafelé irányítani. De ezt, legalább 10 kilométerig nem vettem észre. Azért egy idő után csak ismerős volt a környék, megfordultam, és újra indítottam a rendszert.

Összességében, vagy 50 kilométert dobtam el, de végre érdemben nekivágtam a napi célomnak, Valencia de don Juan-nak. A néptelen utak itt új értelmet nyertek, tényleg senki sem volt rajtam kívül az úton. Unalmasnak azért nem nevezném, természeti szépségek között motoroztam, szikrázó napsütésben, de kb 12-13 fokban. Mocsok hideg volt,  majd le fagyott mindenem. A legjobban a lábaim és a mellem fázott.  A vésztartalék sárga nejlon esővédőt felvettem, az szigetelte a menetszelet, a mellkasom rendben lett, de a lábaim, nos azok bizony fáztak tovább. Dél körül találtam nyitva egy presszót, rég esett olyan jól a kávé, mint ott és akkor. Ha már megálltam, akkor cigi-pisi, energia szelet, meg pár kép. 

A spanyol kávé veri az olaszt!! 

15.30-kor álltam meg a szálló előtt, most nem volt keresgélés, centire pontosan. A Hotel Valjuncoban nemcsak reggeli, de vacsora is járt a szobához. Meg medence, de azt a hideg miatt offoltam. Miután a szokásos rituálémat megcsináltam (lepakolás, felcipekedés, kipakolás, fürdés, átöltözés), lementem felderíteni a helyet. A bárban ittam egy kávét meg egy sört, és a pultos lánytól megtudtam, hogy a vacsi itt is fél 9-től van. Addig volt időm bőven, megcsináltam a "könyvelést", lebonyolítottam pár hívást, és még egy kis séta is belefért. A hotel egy lakópark szélén volt, kellemes környezetben, egy kis tavacska partján. 

Még kacsák is voltak.

A vacsora három fogásból állt, leves, hús, süti, mind ízlett. Ugyanaz a lány volt  szolgálatban aki délután a bárban, kiderült hogy migráns, a Kanári szigetekről jött ide. Pont a húsnál érkezett egy spanyol nyugdíjas csapat, akkora lármát csaptak, hogy majdnem felszaladtam a füldugókért. Húszan egyszerre beszéltek a kanári kislányhoz, de ő edzett volt, megbirkózott velük.

Nagyon jót szunyáltam, nem zavart meg senki és semmi. Reggeli itt is 8.30 tól, tehát felpakoltam előtte a motort, és csizmában reggeliztem mint Terence Hill. Itt tudtam először útravalót gyűjteni, egy csomagolt csokis fánkot tettem a tanktáskába. 9 után indultam, Santiago de Compostella volt a napi cél, Castiliából Galíciába tartottam. Nagyon hideg lett, kicsivel 10 fok felett, de szerencsére a nap legalább sütött. 

 Az Astorgai vár egy csoda, és az út pont előtte megy el.

Egyre több vándort láttam az úton, olvastam, hogy van egy "lájtos" El Camino, amikor Leónból mennek Santiagoba. Nagyon profin kitábláznak mindent, minden átkelő, minden pihenő táblával van jelezve. Érdekesség, hogy nem a városban a zebrán van átjáró az útvonalon, hanem az országút közepén jelzi nekik a tábla, hogy itt kell átmenni a túloldalra. De sosem tartottak fel, vagy éreztem volna veszélyesnek ezt az átkelést. Ritka a szóló vándor, leginkább párban mentek, de láttam 4-5 fős csapatot is. 

A gyalog vándornak nem jár aszfalt.

A Szomjas Vándor kútjánál. 

Santiagót már messziről kiszúrtam, azért egy százezres város már nem kicsi. Totál keresztül kellett mennem rajta, a Hotel Castro pont a túloldalára esett. Igazi útvesztő, viszont széles utak, és a navigáció is jól kiismerte magát benne. A szállóhoz közeledve több benzinkutat, egy Lidlt, és egy nagy bevásárlóközpontot is láttam. Megint a bejárat előtt tudtam parkolni, nem volt nagy tömeg. A bejelentkezés itt is olajozottan ment, a köszönésen és a nevemen kívül nem sokat erőlködtem. A pultban lévő hölgy, nagyon kedves volt, kaptam kinyomtatott wifi kódot, és megmutatta merre van a szobám. Felmentem, megnéztem, és már fordultam is vissza hozzá, hogy maradhatok-e két éjszakára foglalás nélkül. Merthogy a szoba nagy, kényelmes, világos és tiszta volt, és Santiagóra és Fisterrára úgyis terveztem még egy napot, minek keressek tovább?? Bólintott, le volt vajazva a két éjszaka, reggelivel, vacsorával. SZUPER!!!

Tökéletes hotel pár napra. Tiszta, és a kaja is jó.

A vacsorát két fajta menüből választhattam, én az "A"-ra szavaztam. Az első fogás ötöst kapott, de a második csak egyest. A süti szintén finom volt, szóval a mérleg pozitív. A pincérrel olaszul karattyoltunk, végül is jókat vigyorogtunk mindketten. Vacsi után felmentem a "lakosztályomba", ahol végre igazi fiús kupit csinálhattam, hiszen reggel nem kellet csomagolni. Ez a nap kellemesre sikeredett.

A legjobb itt a sör volt....

Galicia nagyon vadregényes.

Nekem fél óra volt, gyalog fél nap. Ha minden jól megy...

Folyt. köv.