Sziasztok.

Augusztus közepén nekivágtunk a Tátrának Tibikével. Ritkán van itthon, nehéz volt időt egyeztetni, de sikerült. Kétnapos hétvégi gurulás fért bele, a végcél Tatralomnic volt, foglaltam szállást a Titris Hotel-ben.

(A szállás megfelelt minden kritériumnak, vagyis: parkoló, reggeli, vacsora lehetőség, söröző, free wifi.  Extraként wellness részleg is volt, medencével, jakuzzival, csúszdával, hurrá!!  Az ár is megfelelő volt, tokkal-vonóval 13000 ft fejenként, erre jött a vacsora 10 euróért per kop svédasztalos, és a sörözői fogyasztás 10 euró fejenként. Kicsit retrós hely volt, valószínűleg Gustáv  Husák építtette a 80-as években.)

12.-én reggel 9-kor indultunk Dunakesziről, 25 fok, szikrázó napsütés, 305 kilométer a célig.  Az útvonal a megunhatatlan Cered-Aggteleken át vezetett, itt ugye nincs meglepetés, JÓÓ!! Azt hittem már mindent láttam ezen az útvonalon, de szerencsére még mindig van újdonság. A Ceredi szerpentinen általában stiften megyünk, ezért az ilyen kincsek eddig észrevétlenül maradtak mint Rónabánya.

A T 5-nek elküldtem a képet, de senki sem tudta hol készült, még Feri sem pedig Ő Salgótarjáni. Most lájtba nyomtuk, a Harley-ről leért minden a hajtűkben. Persze nem kellett félteni Tibikét, azért letette a "névjegyét" a kanyarokban. Aggteleken a szokásos girososnál ettünk,  ennyi embert még sosem láttam itt. Várnunk is kellett vagy három percet a kajára, ilyen még nem volt. Most az autósok voltak többségben, még parkolni is nehéz volt. Persze gyöngyszemet most is találtam.

Elég ritka jószág, én momentán még sose láttam ilyet.

Aggteleken igazi kánikula fogadott, 33 fok árnyékban. Kaja után átmentünk a határon, és Dobsina felé vettük az irányt. Júniusban a Naked Brigáddal is erre jöttünk, de most Dobsina után a másik úton, a 67-en akartam a Tátrába menni. Ez is jó választás, de tulajdonképpen arrafelé nem lehet mellényúlni.

Luxusautó a Dobsinai gettóban. Cigánykérdés itt is van.

Kamerát mindketten hoztunk, a Harley-ről  még Ózdon esett le, én meg Dobsina előtt hagytam el, de Tibike mind a kétszer résen volt és észrevette a lepotyogó cuccot. Remek filmek készültek aztán. Csodálatos a Tátra, jók az utak (nagyrészt), jó itt motorozni és csak pár száz kilométer otthontól. Ha meg nem is veri, de nagyon közel van élményben Ausztriához. 

Harley Brutale.

Ahogy közeledtünk, egyre felhősebb lett az ég, de nagyon meleg volt. Viszont így nem láttuk a HEGY-et, ami azért visszavett az élményből. Poprad nagy város, komoly szombat délutáni forgalommal, a navi korrektül mondta a fülemre a tutit, úgy mentünk át rajta, mint kés a vajon.

 Tényleg kényelmesen gurultunk, fél 4-re már a hotelnál voltunk. Találtunk egy tökéletes helyet a vasaknak, pont a bejárat előtt, és a kamera is látta. Becsekkoltunk, a harmadikon kaptunk szobát. Leszedtük a pakkokat, és megfújtam a láncot, Tibike persze röhögött rajtam, neki ugye szíjhajtása van. Felhurcolkodtunk, előkerestük a fürdőgatyát és mentünk a wellnessbe. Két órányi lubickolás volt a szobaárban alapból. Kiáztattuk a tökeinket, ezt minden szálláson bevezethetnék, a nyeregben töltött nap után kifejezetten jól esett.

Ennyi az egész, de pont elég. A csúszdát azért meghagytuk a kicsiknek.

Egy órányi bugyorgás után már nagyon jólesett volna egy sör, tehát felöltöztünk és átmentünk a bárba. Az Arany Fácán nem a kedvenc söröm, de itt frissen csapolva nagyon jól esett, azonnal feljebb is soroltam a listámon! Tibikével 1975 óta ismerjük egymást, volt miről sztorizni, ment a "hazudóverseny". Jól esett volna a duma meg a sör mellé egy cigi, de akkor már pont egy hónapja nem dohányoztam. (és azóta se!!!!!!!) A sörre megéheztünk, átmentünk az étterembe, ahol príma svédasztalos vacsorát kaptunk. A szobához csak reggeli járt, de a főpincér csak egy szobaszámot kért, fizetni majd a recepción kellett. Szeretem a frappáns egyszerű dolgokat, ez 10 pontos vacsora volt. Ittunk hozzá üveges Fácánt, a csapoltat nem űberelte, de jól esett az is.

Barátok közt.

Reggel esett az eső, a telefon appja pontosan jósolta meg az időjárást. Nem szakadt, de masszívan esett. Lecsattogtunk reggelizni, hibátlan volt a kaja. Kávét gép adott, másodikra már sikerült becsapni, jó erős eszpresszót csináltam. Húztuk az időt, kb a délelőtt közepére mutatta net az eső végét. Fél 9-kor feladtuk a várakozást, esőruhát húztunk és elindultunk. Most persze még barátságtalanabb volt a Tátra, de már lefelé jöttünk.

Reggeli panoráma.

Ott messze már dereng valami fény.

Visszafelé a 72-es út volt betervezve, az eső átírhatta volna, de nem. 10-kor elállt, egy kúton le is vettem az esőruhát, kordurában voltam az a kicsi vizet simán bírja. Tibike még kivárt, de én jól döntöttem.

 A 72-es utat ki ne hagyjátok, nagyon fasza, igazi motoros csettint a nyelvével ha erre jár. Középtájt van egy csehó ahol lehet enni-inni-pisilni, és remek képeket készíteni. Mi is megálltunk fotózkodni. Egyre jobb idő lett, de Tibike nem vette le az esőruhát, még mindig azt hitte esni fog. Végül magán hagyta végig, gondolom otthon olyan szag volt bent mint egy foci öltözőben meccs után...

Naná, hogy nálam volt a selfie bot!

Itt elkezdett cseperegni az eső, de pár perc múlva, pár száz méterrel lejjebb elállt és a nap is erőlködött. Beszterce felett akartam enni haluskát, de végül is nem kockáztattunk, megálltam a mekinél, és ott ebédeltünk. Kaja után megtankoltuk a motorokat. A kútról pont indult egy Bentley Bentayga, elképesztő méretű autó. Itatás után rámentünk a 66-os útra és tűztünk hazafelé. Rengetegszer jártam erre, de itt is találtam újdonságot.

Tropikána bár, "eszem-faszom megáll"!!! Tisztára Hawaii, mi???

66

Egyre jobb idő lett, sajnos a Hondán nincs külső hőmérő, de határozottan meleg volt, ki kellett nyitnom az összes szellőzőt. Sahy előtt a szokásos Transporterből mértek, de ez évek óta így van, nem lepett meg. A határ után utolértünk egy Audit. Nem tudtam előzni, hát nézegettem a fenekét. Hoppá lopott a verda, 2005-ös rendszám van a szinte új autón!! Közelebb mentem és kiderült a turpisság, Lett vagy Litván autó volt, ugyanolyan betűket használnak mint mi. Hallottam már olyat, hogy valaki megkapta a fotót a gyorshajtásról, és nem is az ő kocsija-motorja volt a képen. A robot meg hülye, nem mérlegel, kiküldi a legvalószínűbb áldozatnak. Szal' figyeljünk erre oda!

 A "trükkös" rendszám.

Borsosberénynél traffiztak, aztán a Vác feletti pár kanyar hozott kis izgalmat, de innen már nem volt nagy kihívás hazamenni, három körül meg is érkeztünk. Meghibásodás semmi, a fogyasztás nagyon baráti 6 liter körül, Tibike is jól megrotyogtatta a Harleyt, végül 650 km jött össze.  A Conti Roadattack 3 most is remekül teljesített, még mindig vadi újnak néz ki, pedig túl van 4000 kilométeren. Jó kis hétvége volt, semmi nagy flash, de jól éreztük magunkat. Jókat ettünk, jókat dumáltunk, és extraként wellnesst is kaptunk, ez kell a dolgozónak.

Üdv Mindenkinek, Téged is hazavárnak: a Mágus.

 "Szolgálunk és mérünk".

A Tátrai Tűzvadász.

Ez a hely ránk várt.

Egyenfalu.