Sziasztok.

Vasárnap motorozás volt, nem is akármilyen motorozás. Múlt héten megvolt az évi rendes Aggteleki gurulás. Nélkülem! A T5-ből T4 lett, mert nem tudtam megoldani a vasárnapot. Most viszont utánuk mentem egyedül!

Brutál szar időt mutatott a net egész hétvégére, de a vasárnap tűnt jobb választásnak. Úgy gondoltam, ha csak kicsit esik akkor is megyek, tesztelni kell szinte mindent. Az ülés tömését, a frissen gyártott navi tartót, a kis plexit, és a kipufogó-légszűrő kombót. Aggtelek egy 450 kilométeres karika, kiderülhetnek dolgok.

Fél 9-kor nekivágtam, borús de száraz reggel volt, 9 fok. A szokásos M2-Balassagyarmat-Salgótarján-Cered-Ózd-Aggtelek útvonalon mentem. Még mindig ledöbbenek, hogy milyen jó a Versys szélvédelme, a Bestián befagyott volna a seggem ebben az időben. És a fogyasztás is meglep, Esztergomban tankoltam utoljára, azt gondoltam majd Rétságon rátöltök. Aztán azt gondoltam, majd Salgótarjánban. Végül Ózdon tankoltam, és azóta se! Parádés!! Eseménytelenül telt az út Tarjánig, illetve nem is, mert Rétság előtt látok ám egy gyönyörű bordó Giuliettát hasítani, Zoli és Mariann barátaim mentek épp Szlovákiába e korai órán. Forgalom alig volt, szinte egyedül voltam az úton.

Cered előtt bekapcsoltam a kamerát, meg akartam örökíteni a kedvenc szerpentinemet. 

Mint látjátok ködös motorozás volt, érdekes élmény az biztos. Párásodott a kamera, a szélvédő, a plexi, és ami a legrosszabb, a szemüvegem is. De legalább ez is megvolt, ebből is tanultam valamit: nem szabad lezárni a plexit, kell egy kis rést hagyni. Zabar után már majdnem (de csak majdnem) kisütött a nap, a hőmérséklet is felment 11 fokra. Szépen lecsorogtam Aggtelekre, mindösszesen két motorossal találkoztam egész úton. A nagy parkolóban én voltam az egyedüli motoros, kongott az ürességtől. Szerencsére a kajálda nyitva volt, betoltam egy szokásos gyrost korai ebédként.

Visszafelé Eger felé jöttem, gondoltam elkerülöm a ködöt. Én balga miért gondoltam, hogy a Mátrában nem lesz köd??? Hát volt gazdagon, de már gond nélkül mentem a résre nyitott plexivel. Rengeteg helyen mértek, jó lesz vigyázni, a Big Brother mindent lát. Eger után még jó az út egy darabig, de a Mátrai szerpentin katasztrofális. Frankón mondom, csak endúrósok menjenek arra, vagy Van-Van-osok!! Nem tudtam egy jót menni, mindig a gödröket, kátyúkat kerülgettem. A nagy parkoló, ami jó időben tele van motorral, most így nézett ki:

Kezdett fájni a seggem a zselésített ülésben, úgy döntöttem a rövidebb úton jövök haza, a 3-ast választottam. Itt már szédítő 12-13 fok volt, még a napellenzőt is leeresztettem néhol. De azért Galgamácsa nem maradhatott ki, Erdőkertes-Veres-Fót útvonalon jöttem haza, picivel 3 előtt csaptam ki a sztendert a garázs előtt.

Lesz mit pucolni!!

Végül is nagyon fasza nap volt, az ülés kivételével minden bevált. A kipufogónak már van hangja, a házi készítésű navitartó tökéletes helyre került, a pleximagasító prímán elviszi a szelet a sisakról. A kamera is jól működik, és azt sem érzem, hogy zavaró lenne a sisakon. Beszéltem a Tommot-al, azt mondta vigyem vissza az ülést és alakítanak rajta. 

Ja, kapott Ursula még két Osram izzót is, ami plusz 80% fényerőt ígér. Pici bukósisakba volt csomagolva. 

Végül is a rossz idő ellenére nagyon jót motoroztam, most 8600-on áll a számláló. Az igazi a múlt hét lett volna a T 5-el 25 fok-ban, de így is élveztem minden percét. Edzeni kell a magányra is, az Úton lesz benne részem.

Télen mindig itt mérik a hideg rekordokat.

Ködmentes motorozást mindenkinek: a Mágus.