Másnap nekivágtunk az útnak, Prága volt a cél, de csak Drezdáig jutottunk. Peti motorja úgy zabálta a laposelemeket, mint kacsa a nokedlit. Pontosan nem emlékszem, de kb 50 kilométert bírhatott ki egy szett. Az volt a jó hír, hogy a laposelem pont nem volt hiánycikk az NDK-ban. A Dagadt ment elől, Peti mögötte, a Homály meg én vigyáztunk, nehogy elveszítsük amikor leáll a P20. Remekül alkalmaztuk a jobblábas tolós technikát, mert persze mindig szar helyen állt le a paripa. A bal hátsó lábtartó lehajtva, és kinyújtott jobb lábbal mellé gurulsz, és tolod. Persze álló helyzetből elég nehéz volt megmozdítani, főleg nekem az 50 kilómmal, viszont a Jawa volt a legerősebb motor, sokkal könnyebben tudott tolni, mint a Czetkák. Ebben a helyzetben persze se előzni, se dönteni nem lehet, úgyhogy baromi lassan haladtunk. Drezdát elértük még világosban, a kempinget is megtaláltuk, talán az egész úton legnagyobb öröm ez a táborozás volt. Hulla fáradtak voltunk, de nekiálltunk újra szétszedni a gyújtást, hátha látjuk mi a baj. Minden jónak látszott, bíztunk a csodában, hogy reggelre jó lesz.

No a csoda elmaradt, reggel ugyanúgy nem volt töltés, mint este. Prágát szerettük volna elérni aznap, de semmi se volt biztos, csak az hogy nehéz napunk lesz. Ráadásul át kellett kelnünk Szászsvájcon, tehát hegyek jöttek gazdagon. Semmit se láttunk abból a gyönyörű környékből (egyszer még visszatérek ide), az elemek mintha kevesebbet bírtak volna, tehát többet kellett tolni. Hegynek fel!

Készül az akku!

Kilátástalannak tűnt, hogy valaha haza érünk-e még. Szegény Petit meg a P20-ast, meg a Pannónia márkát úgy komplett nagyon utáltuk már. Valahogy elvergődtünk a határig, ami egy hegy tetején volt, és úgy okoskodtunk, hogy a túloldalon legalább sok kilométert lehet majd gurulni lefelé. Meg már az egész NDK-t utáltuk, mintha nem akarna elengedni. De itt végre ránk mosolygott a szerencse. Peti a sírás és a végkimerülés határán tolja át a motort a határon, mikor is egy magyar rendszámú Ikaruszból kilép egy pali és megkérdezi mi a baj. Hát nincs töltés mondja neki Peti. Mire a pacák: cseréld ki a szénkeféket. Majd visszaszáll a buszba és beállnak a határra.

Ez a busz volt az, a DRAPÁL busza, mentek versenyezni (és nyerni) Schachenring-re. Aki pedig hozzánk szólt, Hamar Zsiga bácsi volt, ha Ő nincs most lehet hogy Csehszlovák állampolgár vagyok. Íme Ő az:

Félretoljuk a technikát, kérdezzük a Petit: van szénkeféd? Van. Nézted már? Nem. Na lekapjuk a deklit, kihúzzuk a szénkefét és láss csodát, nincs szénkefe, teljesen elkopott!!! Na akkor szerintem csuklott a mamája rendesen. Adtunk neki vastagon, de legalább kigyúlt a fény az alagút végén. Zárójelben megjegyzem, hogy én autószerelő voltam a B.SZ.V.-nél, de lövésem se volt az elektromossághoz. Na Peti betette a két új szénkefét, felpattant a motorra, mi meg betoltuk. Amikor felberregett a P20, az életem egyik legszebb hangja volt. Visszatettük az akksit, hogy töltődjön, a laposokat kidobtuk a francba, és elindultunk Prága felé. Szépen haladtunk, csak a Homálynak volt egy necces előzése, balról előzte a szembejövő Skodát. Vagyis az árok és az autó között. Csak én láttam, mert én voltam a záró, brutális akció volt. Szerintem a Skodás még most is veti a keresztet. Homály meg csak annyit mondott este: elfértem. De végül is késő estére elértük Prágát, megtaláltuk a kempinget is viszonylag könnyen. Letáboroztunk, megbeszéltük a nap eseményeit, és schlafen.

Másnap bementünk Prágába várost nézni, én csak egy Jawa-Czetka boltra emlékszem, ettünk valamit, és elindultunk Pozsonyba. Ez a nap volt az unalom napja, nem történt semmi, elértük Pozsonyt, műszaki hiba, esés, vagy bármilyen hátráltató körülmény nélkül. Holnap otthon leszünk. Ha jól számolom kilenc napja voltunk úton, s már csak egy volt hátra. Átdumáltuk az estét, végigvettük az utazást, jókat röhögtünk. Főleg magunkon.

Reggel eljött az indulás ideje, elhagytuk a tábort, és nekivágtunk a határnak. Azt meg se említettem, hogy a német-cseh határon úgy jöttünk át mint kés a vajon. Útlevél pecsét, valami számukra röhögtető megjegyzés, és kész. Szerencsére a magyar-csehszlovák határon se volt gond, a vámos azért megkérdezte van-e valami elvámolni való? Persze baszki, laposelem!!!! Áthúzunk a határon, itthon voltunk Magyar földön!

Én 17 évesen megkönnyeztem a hazaérkezést. Életem első külföldi útja volt, nagyon jó volt hazajönni, akármilyen is volt a szoci Magyarország, mégiscsak a Hazám!! Ha jól emlékszem beültünk valami csárdába, és tele ettük magunkat pörkölttel. Odakint keveset ettünk, de az is szar kaja volt. Mondjuk akkor még nem volt központi kérdés az evés. Telihassal nekivágtunk a hazavezető útnak. Kora délután értünk Pestre, és el is döntöttem, hogy nekem Budapest a legszebb az összes város közül. Az biztos megvan mindenkinek, hogy átjön az Erzsébet-hídon, és meglátja Pestet! Keresztül vágtunk a városon, már a Béke úton jártunk, mikor ismerős motorost vettünk észre. Azt hiszem a Sanyi volt, de nem biztos. Na megfordult és kísért minket a klubhoz. És ott vártak minket!!!!!!!!! Sokan voltak, nagyon sokan!!! Mindenki látni akarta a VILÁGJÁRÓKAT, mindenki kérdezett, mindenki örült, óriási élmény volt. Mondjuk nekem egy kicsit elrontotta a z örömömet, hogy anyám is ott volt, és sírva közölte hogy soha többet nem mehetek sehová, mert ő nagyon aggódott. De végül is ez se tudta elrontani a fogadtatás élményét.

Mindenki hazament, lemosakodtunk, átöltöztünk, és este visszamentünk egy hosszú-hosszú élménybeszámolóra. Peti esése, a fogatlan lengyel fiú, a kenyér-vaj összefüggés, a "könnyűvérű" NDK-s csajok, a fritz a sátramban, a laposelemek, Drapálék, Homály előzése, Dagadt és az olajos flakon, mindent elmeséltünk. Nem tudom meddig dumáltunk, de azt hiszem hétvége volt, nem kellett másnap melózni. Csak halkan jegyzem meg, hétfőn bementem a melóba és kiléptem, egy világutazó nehogy már teherkocsikat szereljen.

Hát ez volt a Legeslegelső túra, jól belecsaptunk a lecsóba kezdésnek. Jó lenne megcsinálni újra, rá is megyek erre a projektre. Azt tudom hogy a Homály motorozik, a Dagadt fentvan a Facebookon, a Petit kell megkeresni.

Mindenkinek ilyen élményekben gazdag, izgalmas túrákat kívánok, amire még bő 40 év múlva is emlékszik!!!!

Jó motorozást, megjött a TAVASZ, vigyázzatok magatokra: a Mágus.