Eljött a reggel, szikrázó napsütés, meleg, igazi nyaralós idő. Felhúztuk a fürdőgatyáinkat és irány a part. Nagyon kellemes homokos partszakasz volt,  közvetlenül a tenger mellett sátoroztunk. Csodálatos látvány volt a végtelen víz, ha nagyon meresztettem volna a szemem, talán elláttam volna az Északi Sarkig is. Beledugtam a lábam a vízbe, de megdöbbentem, hogy mennyire hideg. Csak futva tudtunk bemenni, különben megfagytunk volna. A recepción később megtudtuk, 15 fokos volt aznap a víz. Nagyon kellemes, ahogy a portás mondta. Háát, túl sokat nem lubickoltunk, de a németek bírták nagyon a hideget, őket nem nem zavarta 15 fokos víz. Mi inkább elkezdtük a könnyűvérű német csajok felkutatását. Mivel én "prímán" beszéltem a nyelvet, ezért én voltam a tolmács. Kenyeret nem akarunk venni tőlük, talán nem lesz baj. Sikerült is becserkészni egy lánycsapatot, de a bugyijukat nem tolták le rögtön. Meg később se. Rádobtunk két napot a projektre, de a szex nem jött össze. Talán kevés volt, hogy magyarok vagyunk, esetleg kellett volna más is. Mondjuk rutin, nyelvismeret, és megnyerő fizimiska. Merthogy így kezdtünk csajozni:

De dacára a kudarcnak, jól éreztük magunkat, mégiscsak a tengerparton voltunk, motorosok voltunk, és a tapi meg a smaci azért csak összejött. Az egyik lány nevére még emlékszem is, Martinának hívták. Ha ezután itthon azt hallottam, hogy az NDK-ban könnyű a csajozás, elküldtem a francba aki ilyet állított. De itt a bizonyíték, hogy mekkora sikerünk volt:

Peti még a kép kedvéért se hagyta abba az oltást! Ő egyébként oroszul próbálkozott, kevés sikerrel.

A harmadik napon este mégegyszer találkoztunk a lányokkal, meghívtuk őket egy Bambira, és elbúcsúztunk, mert mi másnap reggel tábort bontunk és indulunk haza. Öreg este volt mire lefeküdtünk a sátrainkba. Egyszer csak az éjszaka közepén felriadok, hogy valaki matat a sátram cippzárján! Hohó, csak nem Martina akar bejönni elbúcsúzni? De nem, egy seggrészeg német srác gondolta úgy, hogy a sátramban tölti az éjszakát. Na elővettem a legékesebb Angyalföldi szókincsemet, közben rugdostam kifelé a sátorból, de ő csak ott akart maradni! A nagy ribillióra felébredtek a többiek is, végül a Dagadt kirángatta, és szépen útba igazította a Fritzet. Persze utána már nem sokat aludtunk, hajnalig vitattuk az eseményt. De reggel minden gond nélkül összepakoltunk, fizettünk és elindultunk Berlin felé. 

Mentünk olyan kétsávos "autópályán", ami macskaköves volt, és az elválasztó sávban nagy fák voltak. Állítólag ezt az utat még Hitler építtette. A biztonság akkor még nem volt alapkövetelmény. Szépen legurultunk a Berlini határig, merthogy akkor még külön határ vette körül Berlint a keleti oldalról is. Szép alaposan átnéztek minket, de minden gond nélkül átjutottunk, és kezdődhetett az Inter Camping keresése, mert külföldiek csak ott sátorozhattak Berlinben. Délutánra meg is találtuk, és letáboroztunk. Petinek elkezdett szarakodni a P20, nem volt töltése. Egyébként csoda, hogy addig semmi baja nem volt, mert a Pannónia nem a megbízhatóságáról volt híres. Estébe hajló szerelés kezdődött, mindent kicseréltünk ami eszünkbe jutott, és volt hozzá alkatrész. Megszakítókat, kondenzátorokat, még a láncot is megfeszítettük, de a hiba nem szűnt meg. Petinél volt vagy 10 laposelem, mert olvasta az Autó Motorban, hogy valaki elemekkel jutott haza külföldről. Csinált belőlük akkut, és bekötötte őket a lemerült akku helyére. A motor beindult, de töltés továbbra sem volt. Aznap már nem tudtunk mit kitalálni, be is sötétedett, eltettük magunkat másnapra.

Folyt. köv.