2015. már 25.

A legeslegelső túra, II. rész.

írta: Misi Mágus
A legeslegelső túra, II. rész.

Reggel nekivágtunk a városnak, valamit enni kellett, meg akartam venni egy másik napszemüveget. Egy trafikban sikerült a szemüvegvétel, és ott vettünk valami csokifélét is reggelire. Nagyban eszünk amikor odajött egy kisgyerek és kaját kunyerált. Adtunk neki egy csokit, akkorát vigyorgott örömében, hogy kiderült, egy foga sincs. Mint egy öregember, fura volt. A "királyi" reggeli után nekivágtunk az útnak, a következő célpont a német határ volt, Frankfurt Oder, ha jól emlékszem. Na itt is kiforgattak minket rendesen, Peti törött lámpájú motorját nem akarták beengedni. De valahogy csak átjutottunk, irány a tenger. Ami persze még jó messze volt még, de haladtunk szépen, mindenféle műszaki probléma nélkül. Egyedül nekem fogyott el a harmadik fokozat a Jawáról, de kettőből négybe rakva simán mentünk tovább. Délutánra már mocskosul éhesek voltunk, de ahogy ráhajtottunk a Rügenre vezető útra találtunk egy éttermet. Ráadásul egy eléggé elegáns éttermet. Néztek mint a moziban amikor bementünk, koszosak voltunk és magyarul beszéltünk. Ettünk valami borzalmasan szar kaját,  hús leöntve valami trutymóval, főttkrumplival. És mindannyian ugyanazt, hiszen egy büdös szót se tudtunk németül, örültünk annak hogy hoz valamit a pincér. Illetve én tanultam (na jó inkább csak jártam) németül, gondoltam a fizetéskor hasznossá teszem magam. Ugyanis evés közben eldöntöttük, hogy kéne venni itt egy kiló kenyeret, és akkor lenne reggelink. Ezt majd én elintézem. Jön a pincér, hozza a számlát. Összeszedtem minden tudásomat és azt mondtam neki: "bitte ein kilo butter". Na a pali hanyatt vágta magát rendesen, baromira nem értette a dolgot. Mekkora hülye gondoltam, és elmondtam neki tagolva is, hogy megértse. Na erre levágott egy elég komoly beszédet, amiből egy kukkot se értettem, ledobta a számlát az asztalra és elment. Mi azon morfondíroztunk, hogy talán nem adhat el kenyeret, amikor visszatért a pali egy vajtartóval, az orrunk alá dugta és azt mondta: "das ist butter!!!!" Bocs srácok, asszem tévedtem, akkor a kenyér az nem butter, de valami hasonló. A másik asztalon láttam egy kosár kenyeret, mutatom a pincérnek: "was ist?" Na erre ő is elröhögte magát, visszavitte a vajat, és hozott pár szelet kenyeret. Ami ugye: brot.

"Bitte ein kilo butter!", ez amolyan szállóigévé vált, szívták a véremet vele évekig, de tényleg hasonlít a két szó. Legalábbis a kezdőbetűk. Na a príma éttermi kaland után berúgtuk a paripákat, és belemotoroztunk a naplementébe. Késő este volt mire elértük a végcélt, Sassnitzot. Találtunk egy kempinget is, letáboroztunk, a recepció már zárva volt, de se kapu se kerítés nem állta utunkat. Akármilyen késő is volt, lesétáltunk a tengerhez. Elképesztő volt látni, de főleg hallani a tenger morajlását, ledőltünk a homokba és szívtuk magunkba a sós tengeri levegőt. Megint nem kellett ringatni senkit az elalváshoz, de izgatottan vártuk a reggelt, hiszen itthon legenda volt, hogy az NDK-s csajok odavannak a magyar fiúkért. Holnap kiderül.....

jawa.jpg

                           A Jawa a rallys lámpával.

Szólj hozzá

motoros motorostúra motorozás motorosok Rügen