2015. már 22.

A legeslegelső túra!!!

írta: Misi Mágus
A legeslegelső túra!!!

Sziasztok

 

A legeslegelső motoros túrám mikor is volt? 1975-ben!!!!! Azt hiszem, akkor kezdődött a hosszú túrázáshoz való vonzódásom.

De tényleg kezdem az elején. 1975 tavaszán kezdtek szervezni a klubban (A.K.M.K., Angyalföldi Kilián Motoros Klub) egy „gigantikus” külföldi túrát. Csehszlovákia, Lengyelország, NDK. A végcél Rügen sziget volt az északi tengernél. Kb 2500 km oda vissza. Alapvetően a legfontosabb az volt, ki kap útlevelet és ki nem. Abban az időben még szoci országba is nehéz volt kijutni, ha katonaköteles voltál. Ötünknek sikerült, a Dagadtnak (CZ 175) aki a klub helyettes vezetője és katonaviselt volt 20 évesen, a Homálynak (CZ175) aki nem lehetett katona a rossz szeme miatt (rejtély hogy szerzett jogsit), Peti (P20) aki tervezte és vezette a túrát, a Béla (CZ175) aki a cukrossága miatt nem lehetett katona, és én aki akkor még 17 évesen nem voltam összeíráson se.

Szabadságot kapni nem volt nehéz abban az időben, mindenki kivette az évi két hét szabiját, és elkezdtünk készülődni. Egy 350-es csepptankos Jawám volt akkor, az volt az első nagymotorom. Részemről a felkészítés abból állt, hogy keresztben leragasztottam a fényszórót (akkor az nagyon rallys volt), aztán kész is voltam. Szerencsémre volt a Jawán egy csomagtartó, vettem egy úgynevezett „kutyaól” sátrat az Úttörő áruházban, meg egy hálózsákot. A ruházkodásból sem én sem a többiek nem csináltunk nagy ügyet (bezzeg anyám), az volt ami rajtunk volt. Nem volt se esőruha, se túracsizma, se zárt sisak, se semmi, ami egy kicsit kényelmesebbé tette volna az utazást. Bőrnadrágom nekem volt egyedül, a Tangón vettem talán egy ezresért!  Nyitott sisak amit egy csónakkészítő ismerős csinált üvegszálból és én kibéleltem, orkándzseki, egy pulcsi, meg  egy bokacsizma a Gólya áruházból. Ja és egy egyujjas téli kesztyű (ami még mindig megvan), ennyi. Nem igaz, még egy napszemüveg!!

Anyám annyira ellenezte az egészet, hogy azt ígérte intézetbe ad!! Mivel nem voltam még nagykorú, a szüleim elváltak, nem volt üres fenyegetés. De aztán szerencsére lenyugodott. Most már megértem, hogy ideges volt, mert amíg odavagyok, semmit nem tud rólam! Nemhogy mobil, de még vonalas telefon se volt! Szóval amíg meg nem lát újra, izgulhat! Az indulás előtti héten még sikeresen estem egy nagyot a Népköztársaság útján egy príma olajfolton, de nem lett semmi komoly bajom, se nekem, se a vasnak. Egyébként érdekes, hogy anno mennyit estünk, és néhány tiplin kívül nem lett komoly bajunk, pedig a védelemnek még a csírája is hiányzott a ruházatunkból.

jawa_2-crop.jpg

                                       A Jawa a nagy út előtt.

 

És eljött a nagy nap!! Szakadt az eső, de úgy igazából. Anyám megint szívózott, hogy el ne merjek indulni, de engem akkor már várt a csoda: látni fogom a tengert, úgyhogy hat lóval se tarthatott volna vissza. A klub előtt volt a találka, én laktam a legmesszebb, kb 3 km, mégis én voltam az első. Aztán megjött a Dagadt és a Homály, végül a Peti. Béla sehol. Amíg vártunk megvizsgáltuk a vasakat, Végül is minden jónak tűnt, kivéve az esőt. Végül befutott Béla is. Esernyővel gyalog! Hogy ő ebben a szar időben nem indul el, nem akar fagyoskodni, menjünk nélküle. Meg ugyan nem vertük, de kapott rendesen. Nekem különösen fájt, mert nagyon jó barátomnak tartottam és úgy éreztem elárult. De végül is nem volt mit tenni, akkor megyünk négyen! Berúgtuk a motorokat, és elhúztuk a csíkot. Szó szerint, a vízcsíkot. Az akkori Pneumant és Cordatic gumik nem igazán voltak pariban a mostani gumikkal, a Váci út vizes macskakövein olyan volt mintha jégen mennénk. Szépen eljutottunk a határra, ahol kb egy fél órás szívatás után át is kelhettünk Csehszlovákiába. Az első napi úti cél Krakkó volt. Besztercebánya körül kezdett elállni az eső, néha még a nap is előbújt. Szó szerint pacallá voltunk ázva, száraz ruha ugye nem volt, szóval nagyon jólesett a napsütés. De Petinek nem hozott szerencsét, talán a nap vakíthatta el, nekiment egy nagy szikladarabnak, ami legurult az útra. Akkorát zakózott, hogy csoda hogy túlélte! Rohantunk segíteni, szedegettük össze a cuccait, letoltuk a padkára a P20-ast. Peti jól lehorzsolta a kezét meg a térdét, de komolyabb baja szerencsére nem volt. Viszont a motorja sokkal szarabbul nézett ki. A fényszóró eltört, a tükör letört, a sárvédő elhajlott, a kuplungkar félig letört, és a kormány elgörbült. Nekiálltunk a szerelésnek, hiszen valahogy meg kellett javítani, hogy tovább tudjunk menni. Mert az szóba se került hogy visszaforduljunk! Amíg Peti ellátta sebeit, mi amennyire lehetett vissza görbítettük a dolgokat a motorján. Kicsit kalapáltunk, fogyott a szigszalag rendesen, és mire Peti bekötözte a sebeit, működőképes volt a motorja. Azt nem mondanám, hogy hibátlan, de működő.

Közben elállt az eső, kisütött a nap, és a túra további részében végig szuper idő volt. Elértük a Lengyel határt is, ott is buzeráltak minket egy darabig (főleg a P20 nem tetszett), de aztán csak átjutottunk. Este volt mire elértük Krakkót ami elég nagy város, és még meg kellett találnunk a kempinget. Nem volt egyszerű, de sikerült. Tábort vertünk Lengyel földön! Felállítottuk a sátrakat, és elmentünk várost nézni. Valahogy bejutottunk a városba, leültünk egy presszó teraszára, ettünk-ittunk valamit, de olyan fáradtak voltunk, hogy inkább visszamentünk a kempingbe szunyálni. Egy ilyen nap után egyikünket se kellett ringatni.

Másnap reggel szikrázó napsütésre ébredtünk, azt hiszem a reggeli akkor még nem volt fontos étkezés, felcuccoltunk és indultunk Wroclawba. De előtte megcsodáltuk az éjjel érkezett németek motorjait.

 

krakko-crop.jpg

   Honda 750 Four. Életem legszebb motorja volt akkor.

 

Wroclawba elértünk minden gond nélkül, hacsak azt az apróságot nem említem, hogy egy felpattanó kő betörte a napszemüvegem üvegét. Mert akkor még igazi üvegből voltak a szemüvegek. Szerencsére a szemem megmaradt. Meg a Dagadtnak volt egy kis gondja a benzinkúton, nem volt keverék, ezért meg kellett venni egy liter olajat. Nem is ez volt a baj, hanem az, hogy a flakon száját le kellett vágni ahhoz hogy kinyissuk. A maradék kb háromnegyed litert el akartuk vinni, hiszen jó lesz a következő tankoláshoz. De nem jól dugta be a száját, és amikor a gumipók megszorította, kilőtte a dugót és az összes olaj a sátrába folyt! Ha azt mondom nagyon pipa volt, akkor enyhén fogalmazok. Nem sok kellett, hogy megruházza a kutast!! Ezután már tényleg nem volt semmi gond, megérkeztünk Wroclawba. Itt viszont nem volt "igazi" kemping, úgyhogy addig mentünk amíg találtunk egy camping feliratú táblát, ami elvezetett minket egy focipályára, ott lehetett sátorozni. Mindegy is volt már, csak pihenni akartunk egy jót, hiszen másnap már a tengerig akartunk menni.

folyt.köv.

 

 

Szólj hozzá

motorostúra motorozás